November 11-én tettem fel azt a cikket (Nincs más megoldás, mint a biztosan érvényes szentmise), melyben beszámoltam arról a levélről, melyet egy román családtól kaptam. („Romániában lakunk, és a wikkimissan kerestünk, hol vannak tartva a FSSPX szentmisék: Szeretnék eljönni a családommal egyszer minden hónapon. Kérjük, mondják meg nekünk a hónap napirendet. Közelebb Romániához van más hely, ahova el tudnánk jönni?”)
Nos, miután a levélíró megnézte a miserendet, újabb levélben jelezte, hogy a november 30./december 1-re misére tudnak jönni. És valóban eljöttek: középkorú apa, anya és felnőtt fiúk szombaton nem sokkal hat óra előtt megérkeztek a kápolnába. A hölgynek első kérdése így szólt: „Gyónhatok?” – Szerencsére a gyónási segédlettel (magyar-német gyónási segédlet), ha csak a mise végén, de tudott gyónni. Óriási, megszégyenítő lecke volt számunkra a nagy örömük, és különösen az, ha – ahogy tervezik – valóban havonta egyszer megteszik ezt az utat, csakhogy igazi szentmisén vehessenek részt. Ajánlom ezt a valós történetet elgondolkodásra mindazoknak, akik Magyarországon a határon belül laknak, de arra hivatkoznak, hogy Budapest messze van, ezért nem tudnak ide szentmisére jönni.
Szent József kármel öt apácája a csupasz betonon összegörnyedve imádkozott
Ahogy arról a honlap számos cikkében beszámoltam, a Brilon Wald-i Szent József karmelita kolostor apácái úgy döntöttek, hogy a jövőben – a közösség vezetőségének megváltozott irányvonala miatt – nem tartanak igényt a Pius Közösség papi vezetésére. Ezért el kellett hagyni kolostorukat, és új fedelet kellett keresniük fejük fölé. A hívek segítségével október elején beköltözhettek új otthonukba, egy Altötting-től mindössze 4 km-re fekvő tanyára. Új címük: Karmel St. Josef, Schnitzlehen 1, D-84556 Kastl, Tel.: (0049) 8671/928 91 90 1.
December 4-én, szerdán reggel elutaztam Kastl-ba (ez az a község, ahova közigazgatásilag a Szent József Karmel tartozik), hogy részt vegyek a szentmisén.
A kápolna valóban „éppen hogy” van berendezve. Az apácák helye egy fekete függönnyel elkerített részen van, ahol vannak ugyan székek, de ők mégis a csupasz földre leborulva térdelnek – ottlétemkor mínusz 4 fok volt kint, bent pedig, a vasbeton szerkezetű épületben természetesen nem volt fűtés. Az apácák klauzúrás nővérek, de mivel a kápolnába csak az ő helyükön keresztül lehet kívülről bemenni, ők pedig csak úgy tudnak távozni, ha keresztül mennek a helység híveknek fenntartott részén, fekete nagy fátylat hordanak, ami mellig eltakarja őket. A sekrestye egy nagy szekrénnyel van elválasztva a szentélytől, ennek a szekrénynek a tetején egy egyszerű temetői mécses fénye jelezte, hogy a tabernákulumban ott van az Üdvözítő. A mise után elmentem az altöttingi kegyhelyre. A hideg idő ellenére most is csoportokban jöttek a látogatók. A templomtéren a karácsonyi vásár bódéi sorakoztak. A kegytemplomban égtek a gyertyák, egymás után miséztek a csoportoknak. A plébániatemplomban éppen véget ért egy mise, és takarítottak. Mindenütt fény, mindenütt – ha nem is pompa, de – gazdagság, jólét és sok látogató. Alig négy kilométerre onnan a Szent József kármel öt apácája a csupasz betonon összegörnyedve imádkozott – érettünk is. (Az első fotón a karmel új otthona, a másodikon a régi kolostoruk kápolnája: az itt látható oltárt állították fel az új helyen is, csak minden provizórikusan van egyelőre elhelyezve.)
|
vissza