A katholisches.info a hír megjelenését követően ismert szerzők kommentárjait is közli. Most a történész Roberto de Mattei írása következik, aki szervezője volt a Rómában 2013. májusában megrendezett abortusz ellenes felvonulásnak. Ezen a felvonuláson az Immaculata ferencesei is szép számban vettek részt, hiszen rendjük apostolkodásához tartozik a magzatok életének védelme is. Ez az eset egy különösen aggasztó epizódot jelent, mely alkalmas arra, hogy az egyházban olyan következményeket idézzen elő, melyeket meggondolatlan létrehozói nem láttak előre.      A Szerzetesek Kongregációja egy 2013. július 11-i dátummal és Joao Braz de Aviz bíboros prefektus (aki a Fokolar-mozgalomból jött), valamit az érsek-titkár, Jose Rodriguez Carballo OFM aláírásával ellátott dekrétummal az Immaculata Ferencesei Kongregációjának rendfőnökét leváltotta, és a kongregáció vezetését egy „apostoli biztosra”, Fidenzio Volpi kapucinus atyára bízta.      Hogy a dekrétumot „lebetonozzák”, Braz de Aviz bíboros ex auditu megszerezte Ferenc approbációját, mely a szerzeteseket minden lehetőségtől megfosztja, hogy az Apostoli Szignatúránál fellebbezzenek.      A kongregáció dekrétuma és az új biztos levele alapján a rend ellen felhozott egyetlen vádpont a „sentire cum Ecclesia” hiánya és a római rítus rendkívüli formájához való túlzott ragaszkodás. Valójában egy nyilvánvaló igazságtalansággal állunk szemben, melyet az Immaculata ferencesei ellen elkövettek. Ez a Stefano Maria Manelli [Pio atya lelki gyermeke] és Gabriele Maria Pellettieri atyák által alapított vallási intézet a legvirágzóbb, amit az egyház ma fel tud mutatni, mind a hivatások számát, mind a lelki élet hitelességét illetően. Abban a liturgikus, teológiai és erkölcsi anarchiában, amiben most élünk, az Immaculata ferenceseinek példaképül kellene szolgálniuk, különösen, hogy maga Ferenc is gyakran hivatkozik az egyszerű és spártai szerzetesi élet szükségességére.      Ehelyett Ferenc nevében a Szerzetes Kongregáció lefejezi a rendi vezetést, hogy azt lázadó, progresszív barátok kisebbségének a vezetésére bízza, akikre az új biztos támaszkodni fog, hogy a rendet „normalizálja”, vagy másképp kifejezve, hogy abba a katasztrófába vezesse, melyet eddig az egyházi rend és tanítóhivatalhoz való hűségének köszönhetően elkerült.      Csakhogy manapság a rosszat jutalmazzák és a jót büntetik. Ezért nem meglepő, hogy ugyanaz a bíboros, aki az Immaculata ferencesei ellen vasszigorral jár el, az eretnek és szakadár amerikai apácákkal szemben megértésért és párbeszédért száll síkra. Azok az amerikai apácák a gender-ideológiát prédikálják és gyakorolják, és ezért „természetesen” szerinte a párbeszédet kell velük ápolni. Az Immaculata ferencesei a megtartoztatást és a bűnbánatot prédikálják és gyakorolják, és ezért az ő számukra nem szabad megértésnek lennie. Ebből az ügyből [is] ez a szomorú végkövetkeztetés, melyre egy józan megfigyelőnek kényszerűen jutnia kell. A jogtalan parancs láttán el lehet képzelni, hogy a rend egyes tagjai nem fognak lemondani arról, hogy a régi misét celebrálják, és jól teszik, ha ezt a pontot illetően ellenállnak, mert eközben nem a lázadás, hanem az engedelmesség egyik gesztusáról van szó. A régi misét érintő indultok és privilégiumok nincsenek eltörölve, és magasabb jogi erejük van, mint egy kongregáció dekrétumának, sőt egy pápa intencióinál is, ha ezek nem egyértelmű jogi aktusban fejeződnek ki.      Úgy tűnik, hogy Braz de Aviz bíboros ignorálja a 2007. július 7-i Summorum Pontificum motu proprio létezését, ennek kivitelezéséről a 2011. április 30-i Universae Ecclesiae instrukcióban lefektetett utasításait és a Hittani Kongregációhoz csatolt Ecclesia Dei bizottságot, melynek illetékességi területébe behatolt. De vajon mi a legmagasabb egyházi tekintély célja ezzel az intézkedésével? Az Ecclesia Dei-t megszüntetni és XVI. Benedek motu proprioját eltörölni? Akkor ezt nyíltan ki kell mondani, hogy ebből le lehessen vonni a következtetéseket. És ha nem ez a célja, akkor miért ad ki egy dekrétumot, mely azt a katolikus világot, mely az egyház tradíciójára hivatkozik, csak fölöslegesen provokálja? Ez a világ ma a nagy expanzió fázisában van, mindenekelőtt a fiatalság körében, és talán éppen ez annak az ellenségeskedésnek fő oka, mely ma a tradíciót éri. Végezetül: a dekrétum nem csak az Immaculata ferenceseivel és azokkal szemben, akiket tévesen tradicionalistának neveznek, jelenti a hatalommal való visszaélést, hanem egyúttal minden katolikussal szemben is. Ugyanis a jogbiztonság elvesztésének aggodalomra okot adó tünetét reprezentálja, mely ma az egyházon belül történik.      Az egyház ugyanis egy látható közösség, melyben „a jog és törvény ereje” érvényes (XII. Pius pápa 1950. július 15-i Dans notre souhait beszéde). A jog definiálja a helyeset és a hamisat, és ahogy az egyházjogászok mondják, „az Egyházban a hatalomnak igazságosnak kell lennie, és ez az Egyház egész lététől meg van követelve, mely a hierarchia tevékenységi körének célját és határait meghatározza. A szent pásztoroknak nem minden aktusa, egyedül azért, mert tőlük jön, helyes.” (Carlos J. Errazuriz, Il diritto e la giustizia nella Chiesa, Giuffré, Milano 2008, S. 157)      Ha a jogbiztonság elveszik, az erősebbek önkénye és akarata kerül hatalomra. A társadalomban gyakran történik ez, így az egyházban is megtörténhet, ha benne az emberi dimenzió győz a természetfeletti felett. Ha azonban nincs jogbiztonság, akkor nincs többé biztos viselkedési szabály sem. Minden az egyesek vagy a hatalmi csoportok önkényére van bízva, és arra az erőre, mellyel ezek a lobbyk akaratukat másokra kényszerítik. A jogtól elszakított erő dölyffé és arroganciává válik.      Az Egyház, Krisztus misztikus Teste, jogi intézmény, mely az isteni jogon alapszik, melynek az Egyház férfiai a kezelői és nem az alkotói vagy az urai. Az Egyház nem szovjet, hanem Jézus Krisztus által alapított építmény, melyben a pápa és a püspökök hatalmát az isteni Kinyilatkoztatásban gyökerező hagyományos törvényekkel és formákkal összhangban kell gyakorolni. Manapság állandóan egy demokratikusabb és egyenlőbb egyházról prédikálnak, miközben a hatalmat gyakran az ezeréves törvények és szokások mellőzésével igen zsarnoki módon gyakorolják. Ha az Egyháznak olyan univerzális törvényei vannak, mint Szent V. Pius Quo primum (1570) bullája és XVI. Benedek Summorum Pontificum motu proprioja, akkor ezekkel egyenrangú jogi aktus szükségeltetik, hogy ezeket meg lehessen változtatni. Nem lehet egy korábbi törvényt egyszerűen eltöröltnek tekinteni, kivéve, ha ezt egy kifejezetten azonos horderejű visszavonó aktus elrendeli.      [Hálás vagyok, hogy egy szakértő, egy történész támasztja alá, amit már többször leírtam: IV. Pál „Cum ex apostolatus officio” bulláját soha, senki nem vonta vissza, következésképpen ma ugyanúgy érvényben van, mint amikor kihirdették: lásd: Mennyire tévedhet a legfelsőbb tanítóhivatal?] Ezért az igazságosság és igazság védelménél az egyházban azon jogászok szavában bízunk, akik között néhány eminens bíboros is van, akik az Immaculata ferenceseit a római rítus rendkívüli formájában szentelték pappá, és akik a rend példamutató életét és apostoli buzgóságát jól ismerik. De mindenekelőtt Ferenchez apellálunk, hogy az Immaculata ferencesei ellen hozott intézkedését vonja vissza.      De akármilyen döntés is születik, nem tudjuk eltitkolni, hogy az az óra, melyet ma az egyház átél, drámai. Új viharok gyülekeznek az ég alján, és ezeket a viharokat egészen biztosan nem az Immaculata ferencesei idézték elő. Őket mindig a katolikus, apostoli és római Egyház iránti szeretet hajtotta, és ez hajt minket is, hogy védelmükre keljünk. Isten Anyja, Virgo Fidelis fogja e nehéz helyzetben minden egyes ember lelkiismeretének a helyes utat megmutatni. Feltéve: 2013. augusztus 3.