[A katolikus újegyház felszámolásának újabb fordulója] A tegnapi cikk folytatása: Először álljon itt szó szerint egy magát katolikusnak nevező hírportál, a kath.net cikke, amelyben a szerző azt a szolgálatot, melyet egy katolikus közösség egy katolikusnak, egy magát élete végéig hívő embernek valló embernek tett azzal, hogy megadta neki azt a végtisztességet, ami még egy hitetlen csavargónak is kijár, ámokfutásnak nevezte:
(forrás: www.kath.net – 2013. október 15.)
Tumultus mellett búcsúztatták el kedden délután a tradicionalista Pius Közösség istentiszteletével a 100 éves korában elhunyt német náci háborús bűnöst, Erich Priebke-t. Az olasz média beszámolója szerint demonstrálók ökölcsapásokkal és rugdosással várták a Róma mellett fekvő Albano-ban [itt van az FSSPX olasz disztriktjének székhelye] a halottas kocsit, amit meg is köpdöstek [emlékezzünk: Urunkat Jézus Krisztust is megköpdöste, megrugdosta és megütötte a csőcselék, miközben a Kálváriára vonszolta magát, a mindenfajta emberségéből kivetkőzött emberek minden korban azonosan viselkednek].
A Pius Közösség egyik papja rendőri védelem mellett lépett be a templomba. [Ahogy fentebb írtam, ez lehetetlen, amennyiben a Pius Közösség kápolnájában tartották a szertartást. A kisváros templománál azonban lejátszódhatott. Ez viszont azt jelentené, hogy a helyi plébános – a római egyházmegye parancsát semmibevéve – beengedte Priebke holttestét a templomába, és azt is megengedte, hogy egy FSSPX-es pap a régi rítusban elvégezze a szertartást. Ez nyilván nem így történt, hanem a szertartás igenis az FSSPX kápolnájában volt, ott viszont az események „így” nem történhettek meg.] A papot a tömeg szavakkal és gesztusokkal szidalmazta. [Őszintén szólva azt sem hiszem el, hogy egy Piuszos pap fölöslegesen kiteszi magát ilyen inzultusnak és kimegy az utcára, hogy jó célpontja legyen az istentelen tömegnek. A kapu zárható, a kertbe és pláne a házba, melynek hátsó frontján és az emeleten van a kápolna, nem hatolhat be akárki.]
Albano polgármestere azt nyilatkozta az újságnak, hogy kedden 16 órakor kiadta az utasítást, hogy a halottas kocsit ne engedjék be a helységbe. Ezt a tiltást azonban Róma prefektusa, Giuseppe Pecoraro feloldotta. A korábbi SS-százados, Priebke-nek „a hozzátartozók kérésére” Albano-ban kell gyászszertartást kapnia. [Mint tudjuk, ez nem igaz; erre csak azért került sor Albano-ban, mert Bergoglio „katolikus” egyháza saját templomaiban megtagadta a szertartás elvégzését.] Priebke 1944. március 24-én tevékenyen részt vett 335 olasz kivégzésében a Fosse Ardeatianen, amiért 1998-ban életfogytiglani börtönre ítélték. Az utolsó években házi őrizetben tartották. Priebke Argentínába való menekülése után katolikus lett, és élete utolsó pillanatáig hívő embernek vallotta magát. [Ezt mutatja az a tény is, hogy ennyire ragaszkodott a katolikus temetéshez.] A mostani albanoi gyászünnepség a római zsidó kerület kiürítésének 70. évfordulója előtt egy nappal történt. 1943. október 16-án SS-egységek 1022 olasz zsidót deportáltak Auschwitz-ba, majd tovább Buchenwald-ba. Közülük csak 16 élte túl a deportálást. [Ennek mi köze van Priebke-hez? Nem ezért ítélték el! És azt ki gondolhatja komolyan, hogy a deportálásokért egy századost terhelhet a felelősség?]
Mielőtt közölnék néhány érdekes hozzászólást a kath.net ezen cikkéhez, amiket egyébként a katholisches.info-n tettek közzé, fontos elmondani, hogy az olasz gyászszertartás menete jelentősen különbözik a magyarétól. Ezt fontos tudni, hogy a római egyházmegye illetékeseinek viselkedését teljes súlyában felfoghassuk.
Az olasz temetési szertartásnak magam is számtalanszor szemtanúja voltam, mert a Hétbazilika zarándoklat egyik állomása a falakon kívüli Szent Lőrinc bazilika, ami Róma legnagyobb temetője mellett fekszik. Amikor a zarándoklat során megérkeztem ide, csaknem mindig temettek éppen valakit, sőt valakiket (egymás után). A. atya, aki már felszentelt papként Rómában tanult tovább, és szünidejében egy olasz plébánián segített ki, maga is sokszor celebrált gyászszertartást. Ez úgy történik, hogy a koporsót beviszik a templomba az oltár elé, és itt a templomban bonyolítják le az egész szertartást. A sírhoz, amit nem szentelnek meg külön, hiszen az egész temető meg van már szentelve, már csak a legközelebbi néhány rokon megy ki, és ott már semmilyen szertartás nincs.
UPDATE 2013. október 16. 18:20:
Azt nem tudom, hogy volt-e valaha olyan időszak, amikor az újságok igazságot írtak, és a rádió, tévé igazságot mondott, mutatott, de azt tudom, hogy ma a média egyedül a szabadkőművesek terveinek a szolgálatában áll, azaz azt tekintik egyetlen feladatuknak, hogy a közvéleményt a legliberálisabbak kedvére formálják. Ezért aztán nagyon nehéz a hírekből az igazságot kideríteni.
A halottas kocsit hat rendőrautó követte. A kapu előtt a rendőrök egyfajta záróvonalat alkottak, és a halottaskocsit betolták a kapun. A gyászszertartás megtörtént, bár a cikk azt írja, hogy a Piuszosok csak „rendelkezésre bocsátották a kápolnájukat” a szertartáshoz. Arról nincs szó, hogy ki celebrálta azt. Viszont azt ez a cikk is írja, hogy amikor egy pap akart bemenni a kapun, őt megtámadták a hullagyalázók, de a rendőrök itt is közbeléptek, és a papnak sikerült bejutnia. Nem tudom, hogy ez a pap ki lehetett, talán mégsem Piuszos pap végezte a szertartást, hanem ez a kívülről érkező pap? Talán olyan valaki, aki Priebke-t gyóntatta, a szentségekkel ellátta?
(A fotón az látszik, ahogy a kapun a rendőrök betolják a halottas kocsit. Jobbra a nagy sárga folt, a kert fala.)
Most jöjjenek a hivatalos tudósítások után a kath.net cikkére a katholisches.infor-ra feltett hozzászólások:
»Egy aggódó keresztény mondja – 2013. október 15. 20:02:
»Franzi mondja – 2013. október 15. 20:45:
»magda mondja – 2013. október 15. 20:57:
»T. de Ahumada mondja – 2013. október 15. 21:34:
Ahogy a tegnapi szerkesztői üzenetekben írtam, az egyházi hírek olvastán az jut az ember eszébe, hogy a katolikus újegyháznak tényleg vége van. Valójában a Priebke-féle cikk volt az utolsó lökés, ami ezt az érzést kiváltotta belőlem. Hogy Bergoglio egyháza naponta tagadja a hitigazságokat, lábbal tiporja a katolikus erkölcsöt, úgy beszél, mintha őelőtte soha senki semmi katolikust nem tanított volna, nos, ez borzasztó, de a kegyelemdöfést mégis az adta meg, hogy azt is elárulják, amit ők tartanak a katolikus ideálnak: az irgalmasságot, a kitaszítottakkal szembeni megértést! A katolikus Egyház legfőbb kötelessége, hogy az embereket elvezesse az üdvösségre. G. atya mondta, hogy ma már nem tudja elítélni azt az ateistát, aki látván a katolikus újegyház működését, Bergoglio képmutató ravaszkodását, nem tér meg. Milyen hitele lehet egy ilyen intézménynek? És milyen óriási ebben a felelőssége Bergoglio média-sztárnak!! A katolikus egyház hogyan vonhatja meg a szentségeket egy olyan embertől, aki megbánta bűneit? Nem azt tanítja a kétezer éves Egyház, hogy az őszintén megbánt, jóvátett bűnöket nem csak megbocsátja, hanem „be is takarja”, úgy, hogy azokat még az Utolsó Ítéletkor sem teszik a többiek előtt ismertté? Ráadásul Priebke nem katolikusként követte el azt, amit elkövetett! Amikor katolizált, életgyónást kellett végeznie. Vagyis bűnei megbocsáttattak. Akkor ezeket a bűnöket milyen jogon veti a katolikus egyház a szemére? Milyen egyház az, amelyik a saját tanítását ennyire nem veszi komolyan, illetve aszerint csavarja, ahogy azt az ellenfelei követelik tőle? Persze, nagy valószínűséggel, még az újegyházat sem Priebke múltja zavarja, hanem attól fél, hogy a világ csúnyán fog ránézni, ha Priebke-nek megadja a végtisztességet, ami nem csak egy katolikus intézménynek, de még egy pogány intézetnek is elemi kötelessége. Ezzel újfent csak azt bizonyítja be, hogy Bergogliio csak azokkal szemben gyakorol irgalmat és papjainak is ezt parancsolja, akik a világ szemében szalonképesek, a többieket meg akár még a kutyák is megehetik.
Való igaz, hogy egyetlen templomnak, egyetlen plébánosnak nincs arra szüksége, hogy ablakát a csőcselék téglái verjék be, és falait a csőcselék, hullagyalázók ütései rombolják. De erre a problémára az a válasz, hogy
A cikkben többször emlegetett filmben („Im Wendekreis des Kreuzes” - Bíbor és fekete - a film döntő és legmegrázóbb részleteit lásd ITT) Herbert Kappler megtérése azért volt olyan szívszaggató, azért tett az emberekre akkora hatást, mert ez a megtérés nem akkor történt, amikor Kappler megtudta, hogy fő ellenfele, az ír monsignore teljesítette kérését, és szervezetével az ő, azaz egy súlyos bűnös családját is megmentette az olasz partizánok elől, hanem jóval később, csak 13 év múlva! Úgy, hogy ez alatt a sok év alatt Mons. Hugh O' Flaherty minden hónapban meglátogatta! Nyilván a katolikus vallás volt a fő témájuk. Tehát Kappler nem szentimentális, érzelmi okból tért meg, amiről Bergoglio papol naphosszat, nem egy katolikus pap számára elképesztő irgalmassága, jósága miatt, hanem meggyőződésből, és csak azután, hogy megismerte ennek a vallásnak a dogmáit! Hogyan emlegetheti Bergoglio állandóan Szent Pált, aki a keresztények legádázabb ellensége volt, aki láncon vezette a zsidó főpap elé a keresztényeket, aki részt vett az első keresztény vértanú, István kivégzésénél? Hogyan mondhatja magát Péter utódának, amikor Péter úgy tagadta meg egy egyszerű, veszélytelen szolgálólány előtt háromszor Jézust, hogy előtte három évig együtt élt, együtt evett Vele, látta csodáit, látta csodálatos színeváltozását? Persze ők már nem veszélyesek, ők már meghaltak, és különben is zsidók voltak. Az ő múltjuk miatt a világ nem fog tiltakozni, mint ahogy Don Gallo ocsmány bűnei és eretneksége miatt sem. És hogyan remélheti egy egyszerű bűnös, hogy katolikus vallásának gyakorlása, a szentségek vétele, megbocsátást nyernek számára, ha egy ilyen történetről hall? És milyen intézmény az, ami ilyen ocsmányul, gyáván, elárulva híveit, elárulva Isten parancsát, isteni alapítója, Jézus tanítását, viselkedik? És ki bízhat egy ilyen intézményben? És ki hihet egy ilyen intézménynek? Végezetül egy nagyon fontos megállapítás Williamson püspök úr kommentárjából: Azt, hogy a katolikusok hogyan viselkednek, egy-egy téves döntésre hogyan reagálnak, elsősorban hitük mélysége dönti el. Isten azért enged meg a maihoz hasonló válságokat, hogy próbára tegye a katolikusok hitét. Ha ez erős, vagy akár egyáltalán még létezik, akkor ilyen dolgokat, amik az elmúlt 50-60 évben egymásután, de különösen 2013. február 11-e óta történnek az egyházban, egyszerűen nem fogadnak el! Az, hogy katolikus publicisták, egyháztörténészek, egyházi tisztségviselők, újságírók, akik még olykor bírálják Bergoglio lépéseit, kizárólag II. János Pál és XVI. Benedek és a II. Vatikáni Zsinat állításaira tudnak eközben hivatkozni, egyszerűen felfoghatatlan és megbocsáthatatlan, és azt bizonyítja, hogy semmit nem ismernek a katolikus múltból! Ebből is kiderül, mekkora ajándék, hogy egy Piuszos múlttal rendelkező egyén, pap vagy laikus, ismeri az Egyház kétezer éves tanítását, és számára a katolikus Egyház nem 50 évvel ezelőtt kezdődött!
A Bíbor és fekete című film internetes elérhetősége:
|
vissza