2013. október 11-én Rómában meghalt a 100 éves Erich Priebke, aki a 90-s évektől lett nemzetközileg ismert ember. Priebke, aki 1913-ban a németországi Brandenburg tartomány Hennigsdorf nevű helységében született, a II. világháborúban a római német nagykövetségen dolgozott, mint az olasz rendőrséghez kirendelt összekötő. 1944. március 24-én az akkori SS-százados részt vett a Fosse Ardeatine (Ardeatini barlangoknál) 335 túsz kivégzésében. Ez a kivégzés, mely a kollektív emlékezetbe, mint Olaszország német megszállásának szörnyű bűntette vonult be, a kommunista partizánok a nyílt várossá kikiáltott Rómában a Via Rasella-n végrehajtott merényletének a megtorlása volt.
A partizánok merényletében 33 német katona és két olasz civil vesztette életét, és 110-en sebesültek meg részben súlyosan. A merénylet ötletgazdája és a végrehajtás parancsba adója a kommunista Giorgio Amendola volt, aki a háború után 1946-tól 1980-ban történt haláláig az olasz kommunista párt parlamenti képviselője, és 1978-ban államfőjelöltje volt.
Miután az elkövetőkkel szembeni ultimátum, hogy jelentkezzenek, sikertelen maradt, Hitler kiadta a parancsot, hogy minden megölt német katonáért 1:10 arányban politikai ellenfeleket kell kivégezni. A római börtönökből 335 politikai foglyot tereltek össze, és végeztek ki.
A háború után 1948-ban egy olasz katonai bíróság a kivégzés közvetlen felelősét, a német Herbert Kappler ezredest életfogytig tartó börtönre ítélte. Az egykori SS-ezredes, a római Gestapo parancsnoka 1959-ben katolikus hitre konvertált, legnagyobb ellenfele, a „Vatikán vörös Pimpernel”-jének nevezett Mons. Hugh O' Flaherty keresztelte meg. [Történetükről 1983-ban The Scarlet and the Black címen készítettek filmet Gregory Peck és Christopher Plummer főszereplésével, a film német címe: Im Wendekreis des Kreuzes, magyarul: Bíbor és fekete. A film három döntő pillanata ITT megtekinthető.] 32 évnyi börtönév után a rákbeteg Kappler-nek sikerült megszöknie. Szökése után pár hónappal meghalt.
A bíróság Kappler alárendeltjeit, köztük Priebke-t felmentette, mert elismerte, hogy olyan parancsot teljesítettek, melynek jogtalanságát akkor nem ismerhették fel.
Priebke, aki a háború után a szövetségesek hadifogságába került, 1947-ben meg tudott szökni. Ő és felesége, Alice megkeresztelt evangélikusok voltak, de valójában hitetlenek. Alice Tirolban, ahova férje biztonságból még a háború alatt elküldte, a katolikus hithez talált és konvertált. Amikor Erich Priebke utolérte feleségét, ő is katolizált. Ez olyan jelenség volt, mely a háborúban és a háború után sokakkal megtörtént, s mely a háború és az erőszak miatti egzisztenciális tapasztalattal függhet össze. A gyermektelen Priebke házaspár 1948-ban Argentínába vándorolt ki, ahol új egzisztenciát építettek fel maguknak.
A Via Rasella merénylőit soha nem vonták felelősségre. Bár a háború után az olasz katonai bíróságok kétségbe vonták a merénylet jogszerűségét, ez az ügy is az 1946-os általános amnesztia alá került, mellyel Olaszország állampolgárai számára végleg pontot akart tenni erre az időszakra.
Bár ezzel az ügy jogilag le lett zárva, 1994-ben az akkor már 81 éves Erich Priebke a Simon-Wiesenthal-Intézet látószögébe került a „náci-vadászat” akció során. Egy olasz ügyész újra fel akarta göngyölíteni a Fosse Ardeatine esetet, és Argentínához kiadatási kérelemmel fordult. Argentína kiadta Priebke-t, akit 1996-ban az illetékes olasz katonai bíróság elé állítottak, ahol újfent felmentették, hiszen ugyanezzel az üggyel kapcsolatban már volt egy per és felmentés, melyet 1952-ben a Legfelsőbb Bíróság megerősített. Az alapjog szerint senkit nem lehet ugyanazért a vétségért kétszer bíróság elé állítani. A felmentés ellen azonban akkora nemzetközi média kampány indult meg, hogy az akkori olasz igazságügyi miniszter az éppen felmentett Priebke-t újra elfogadta. Ami ettől kezdve történt, annak inkább a politikához, mint a jogállamisághoz van köze. Priebke-t újra bíróság elé állították, ezúttal egy civil büntető bíróság elé, ez pedig 1998-ban életfogytiglani börtönre ítélte. 2007-ben az akkor már 94 éves Priebke-t háziőrizetbe helyezték.
Október 11-én meghalt a katolikus Priebke 100 éves korában, csakhogy Rómában megtagadták tőle a nyilvános gyászmisét. Róma püspöke [az irgalmasságáról híres] Ferenc pápa [?]. Az egyházmegyét hagyományosan a bíboros-vikárius vezeti. Szombaton, egy nappal Priebke halála után a bíboros-vikárius ordinariátusa hivatalos közleményben tette közzé, hogy a katolikus Priebke számára egyetlen római templomban sem fognak gyászmisét tartani.
Az illetékes Santa Maria Immacolata di Lourdes-i plébánián egy kissé zavarodott plébános, Antonio Curcio atya ezt mondta: „Mi ahhoz tartjuk magunkat, amit a vikariátus mond.” Többet nem tud ehhez hozzátenni. Személyesen nem ismeri Priebke-t. Ő nemrégen lett itt plébános.
A római egyházmegye nyilatkozatában ez áll:
»Erich Priebke úr halotti szertartását illetően szükség van a kiigazításra. Október 12-én reggel a plébánosnál nem az elhunyt egyik hozzátartozója nyújtotta be a kérelmet, hanem Priebke úr ügyvédjének megbízottja, egy nő.
Az egyházi auktoritás a körülményekre tekintettel helyesebbnek tartja, hogy az elhunytért mondott ima és az Isten irgalmasságára való ajánlás – a vallásos gyászszertartás célja – szigorúan privát formában, vagyis abban a házban, melyben az elhunyt tetemét felravatalozzák, történjen meg. Ezért a halottól az egyházjog betartása mellett nem tagadtuk meg az imát, hanem erre a szokásostól eltérő módot választottunk, diszkrétet és visszafogottat. Ajánlatunkat Priebke úr ügyvédje nem fogadta el.«
Minden katolikus papnak, az egyházjog figyelembe vételével, engedelmeskednie kell az ordináriátus döntésének. Mivel a gyermektelen Priebke-nek, akinek felesége miközben ő börtönben volt, meghalt, nincs hozzátartozója, neki kell a kérelmeket kiállítani, adta hírül Priebke olasz ügyvédje
A római egyházmegye ordinariátusának döntése a politikai korrektség keserű mellékízét viseli magán. Az egyház számára nem az állami bíróságok és a közvélemény a döntő. Az egyháznak más kérdéseket kellene feltennie. Milyen kritériumok miatt tagadták meg Priebke-től azt, amit különben minden katolikusnak megadnak? Nyilván egy 69 évvel ezelőtt elkövetett szörnyű bűnben való részvétele miatt. Mert nyilvános bírálat érhetné az egyházat, ha ő teszi sírba? A katolikus fogalom szerint egy halott nem minden világit levetkőzve lép bírája elé?
Ehelyütt nem kellene példákat felsorolni, melyekben nyilvános bűnösöket, nem évtizedekkel, hanem mostanában katolikus temetésben részesítettek. Mégis legalább két ilyen példát említsünk meg. Az első Bécsből származik. 2008. augusztus 21-én Msgr. Norbert Rodt, a bécsi Gersthof plébánosa akadály nélkül temette el az 55 éves korában sportbalesetben elhunyt abortusz-orvost, Peter Safar-t. Safar magzatok megölését végezte egészen addig, amíg egy hegyi túrán életét nem vesztette. Peter Safar naponta végezte ölési tevékenységét. Ráadásul nem csak abortusz-orvos volt, hanem a nemzetközi abortusz-lobby, a Planned Parenthood európai ágának helyettes vezetője. Msgr. Rodt beszédében az abortusz-orvos felravatalozott holttestét Krisztus testéhez hasonlította. Az elhunyt véres életviteléről egyetlen bíráló szó sem hangzott el. A bécsi egyházmegyének sem volt semmi kifogása a nyilvános gyászszertartás és gyászmise ellen.
A második példa a 2013. májusban elhunyt katolikus pap, Don Andrea Gallo esete, akinek az egyházzal szembeni engedetlensége beleértve szinte minden egyes hitigazság nyílt tagadása, közmondásosak voltak. A gyászszertartás nem csak nyilvános volt, de ráadásul az olasz püspöki konferencia elnöke celebrálta. A bíboros futó kamerák előtt áldoztatta meg az ismert volt olasz képviselőt és bevallott buddhistát, a transzvesztita Vladimir Luxuria-t.
Milyen kritériumok szerint dönt a katolikus egyház? Az ismert abortusz-orvos, Peter Safar-nál és a „vörös” Don Andrea Gallo-nál a nyilvános katolikus gyászszertartás mellett, mert ennek megtagadása az ő egyházellenes táboruk nyilvános tiltakozását váltotta volna ki? Erich Priebke-nél a nyilvános szertartás ellen, mert ennek megadása a média és a zsidó szövetségek nyilvános tiltakozását váltotta volna ki?
(A fotókon Don Gallo és a férfiből nővé operált balliberális buddhista volt képviselő megáldoztatása látható)
[És mindez pont akkor történt, amikor Bergoglio ájtatos képmutatással rebegte a szegényekért, kitaszítottakért, elhagyatott bűnösökért mondott imáját a Szent Péter téren: lásd a honlap Felajánlás Fatimának Fatima és valódi felajánlás nélkül című cikkét. Ennyit Bergoglio híres irgalmasságáról és gyengédségéről.]
A Bíbor és fekete című film internetes elérhetősége:
http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/217347-Bibor-es-fekete.html
Feltéve: 2013. október 15.