A vatikáni rádió cseh szerkesztősége római ad-limina látogatásuk után kérdéseket tett fel a csehországi püspököknek. Msgr. Jan Graubner, Olmütz érseke eközben elmondta, hogy mit mondott nekik a pápa [?] a hagyományos liturgiáról. Az eredeti cseh szöveg megtalálható az interneten, ezt fordította le a Rorate Caeli angolra, majd ebből fordította le azt Giuseppe Nardi németre. Jan Graubner érsek: »Amikor azokról beszélgettünk, akik szeretik a régi liturgiát, és vissza szeretnének hozzá térni, nyilvánvaló volt, hogy a pápa [?] nagy jóindulattal, figyelemmel és érzékenységgel beszélt ezekről a személyekről, hogy senkit ne bántson meg. Ugyanakkor nagyon határozottan kijelentette, hogy megérti, ha a régi generáció vissza akar térni ahhoz, amit korábban megélt, de a fiatalabb generációkat nem tudja megérteni, akik szintén a régi rítust akarják. „Ha alaposabban meggondolom” – mondta a pápa [?] – „úgy találom, hogy ez inkább egyfajta divat [móda, olaszul moda]. És mivel ez divat, ezért nem kell neki nagy figyelmet szentelni. Csak annyi szükséges, hogy bizonyos türelmet és barátságosságot mutassunk azon emberek iránt, akik valamilyen divattól függnek. Ugyanakkor én nagyon fontosnak tartom, hogy a dolgok mélyébe hatoljunk, mert ha nem ezt tesszük, akkor semmilyen liturgikus forma nem tud megmenteni bennünket, se az egyik, se a másik.« A katholisches.info fordítója mindehhez gyorsan hozzáteszi, hogy ez a kijelentés nem tartozik a pápai tanítóhivatalhoz. Ugyanakkor semmi okunk nincs arra, hogy a cseh érsek szavainak hitelességében kételkedjünk. Az általa elmondottak csak megerősítik azt a szent liturgiához való „pusztán funkcionális” hozzáállást, amit a katolikus egyházfő megválasztása óta [egész egyházi pályafutása alatt] mutat. Mindaz, amit Bergoglio eddig e témában mondott, bizonyítja, hogy valóban semmilyen megértést nem tanúsít a hagyományos liturgia [egyáltalán az Egyház hagyománya] iránt, a szó legteljesebb értelmében semmit nem ért belőle. Ezért aztán mindazokat, akik ragaszkodnak a hagyományhoz, gőggel gyanúsítja meg. Úgy tekint rájuk, mint akik egy olyan különleges csoportot alkotnak, akik azt képzelik, hogy valami jobbat, valami rendkívülit akarnak, akik lenézik az egyszerű népet. Vagy legalább ennyire rosszként, valamilyen ideológiai ellenpontot képviselnek. Ezért nevezi őket „pelagiánusoknak”. Miközben Bergoglio azt állítja, hogy „senkit nem akar megbántani”, a hagyományhű katolikusokat „divat-függőnek” nevezi, ami igencsak nagy sértés. [Persze, teljesen egyértelmű, hogy fogalma sincs arról, amiről beszél, számára a liturgia, a szentmise bemutatásának kötelessége az egyetlen „kellemetlen” ebben a „pápás játékban”. Az embernek, látva, ahogy a szertartásmesterei az oltárhoz tuszkolják, az az érzése, hogy mint az ördög a szenteltvíztől úgy irtózik ő a szentmisétől.] Végül Nardi így fejezi be a cikket: Miközben Bergoglio több ízben bírálta a régi liturgiához ragaszkodókat, egyetlen szóval sem említette a NOM-ban egyes vidékeken ijesztő méreteket öltött liturgikus visszaéléseket. [Ezen visszaélésekről tudósít a katholisches.info következő híradása.] Feltéve: 2014. február 19.