Kedves Barátaink és Jótevőink! Hogy kielégítsem az Önök várakozását a közösség Rómával való kapcsolatának alakulásáról, helyesnek találom, hogy közöljem Önökkel azt a levelet, amit Karácsony vigíliáján küldtem II. János Pál pápának. Szentatya! Hogyan lehetne abban kételkedni, hogy az a kihallgatás, melyen Ön fogadott engem, nem Istentől akart dolog lett volna. Nagy vigaszt jelentett számomra, hogy teljes nyíltsággal tárhattam fel Ön előtt a Szent X. Pius Papi Közösség és szemináriuma létének körülményeit és indítékait, mint ahogy azokat az okokat is, melyek engem művem folytatására késztettek a Fribourgból és Rómából jövő utasítások ellenére is. Az újítások özöne, a püspöktől elfogadva és támogatva, melyek mindent elpusztítanak, ami az útjukba esik, a hitet, az erkölcsöt, az Egyház intézményeit, nem tette lehetővé egy akadály, egy ellenállás létezését.      Tehát csak az a választásunk maradt, hogy vagy engedjük magunkat is elragadni ettől a pusztító ártól, és ily módon növeljük a szerencsétlenséget, vagy ellenállunk a szélnek és a hullámoknak, hogy katolikus hitünket és a katolikus papságot megőrizzük. Ezen alternatíva láttán nem habozhattunk.      1975. május 8. óta, amely napon eldöntöttük, hogy folytatjuk művünket, kerül, amibe kerül, három és fél év telt el, és ez a három és fél év igazolt bennünket. Az Egyházban a pusztulás állandóan növekszik: az ateizmus, az erkölcstelenség növekedése, a templomok feladása, a szerzetesi és papi hivatások eltűnése olyan nagyfokúak, hogy a püspökök kezdenek nyugtalanok lenni, és az „Econe”-fenomén folyton szóba kerül. Közvélemény-kutatások megmutatták, hogy a hívek nagy része, néha a többség, támogatja Econe magatartását.      Minden pártatlan megfigyelő előtt nyilvánvaló, hogy művünk olyan papképző intézmény, amilyet az Egyház mindig megkívánt, és amire az igaz hívek vágynak. És joggal fel lehet tételezni, hogyha Róma ezt a tényt elismeri és művünknek megadja azt a legitimitást, amihez joga van, a hivatások még sokkal számosabbak lesznek. Szentatya, Jézus Krisztus dicsősége, az Egyház java és a lelkek üdve érdekében esdekelve kérjük Önt, mint Péter utódát, mint az egész Egyház pásztorát, mondjon egyetlen szót, egyetlen jelszót az egész világ püspökeinek: „Hagyjátok őket csinálni”, „Engedélyezzük annak szabad gyakorlatát, amit a négyszáz éves tradíció a lelkek üdvösségére használt”. [Miért előtte 1500 évig mit használt? Nem a mindig igaz katolikus miséről van szó, hanem csak „egy” bizonyosról? – e mögött a kérés mögött milyen elv, milyen igazság húzódik meg?]      Milyen nehézséget hozna magával egy ilyen tett? A legkisebbet sem. A püspökök határoznák meg a helyet és az időpontot, melyek e tradíció számára lennének fenntartva. Az egység egy pillanat alatt helyreállna az egyházmegye síkján. És mekkora előnyök származnának ebből az Egyház számára. A szemináriumok és a kolostorok megújulása lenne a következménye, nagy buzgóság a plébániákon, a püspökök meg lennének lepődve, hogy néhány éven belül újra találnak lelkesedést a jámborsághoz és a megszentelődéshez, amiről úgy gondolták, hogy örökre eltűnt.      Econe és a szemináriumai, priorátusai számára minden normalizálódna, ahogy a lazaristák vagy a redemptoristák kongregációja számára is. A helyi püspökökkel szembeni teljes alárendeltségben a mi priorátusaink szolgálatot tennének az egyházmegyének a plébániákon tartott missziókkal, Szent Ignác lelkigyakorlatának prédikálásával és más plébániai funkciók ellátásával.      Mennyire javulna az Egyház helyzete, ha Ön használná ezt az eszközt, azt az eszközt, ami annyira egyszerű és annyira megfelel az Egyház anyai szellemének, ami semmit nem tart vissza a lelkektől, ami a segítségükre lehet, ami a parázsló kanócot nem fojtja le, és ami örömmel állapítja meg, hogy a tradíció szelleme tele van élettel és reménnyel. Jónak tartottam, hogy mielőtt S. E Seper bíboroshoz megyek, előbb Szentségednek írjak. Félek, hogy a hosszúra nyúló és szubtilis viták nem vezetnek kielégítő eredményre és elodázzák a megoldást, ami, erről meg vagyok győződve, az Ön számára sürgetőnek kell tűnnie.      Ezt a megoldást valóban nem lehet egy olyan kompromisszumban megtalálni, ami művünket gyakorlatilag eltűntetné, és így a pusztításhoz csak egy újabb adalékkal járulna hozzá. Szentséged tökéletes szolgálatában maradva, kérem Önt, fogadja mély és gyermeki nagyrabecsülésemet Jézusban és Máriában. + Marcel Lefebvre Pater Guérard des Lauriers válasza, melyet nyílt levél formájában írt Lefebvre érseknek ITT található. Feltéve: 2014. október 15.