Talán már egy éve is van annak, hogy egy paptól azt hallottam, hogy meglehet, hogy a Szentírásnak a végidőkkel kapcsolatos jövendöléseit, a nagy katasztrófákat, nem természeti, hanem szellemi katasztrófaként kell felfogni. Még azt is megjegyezte, hogy azon sem lepődne meg, ha az antikrisztus alatt az ú. n. „II. Vatikáni Zsinatot” vagy akár Bergogliot kellene értenünk. Nos, minél jobban telik az idő, minél nagyobb, szinte napról napra gyorsuló ütemben folyik a szellemi/lelki pusztulás, és minél több régi könyvet olvasok, annál kevésbé találom e pap szavait elképzelhetetlennek.      Különösen az antimodernist.org/am weblap egyik legutóbbi cikke, a minap feltett „Hogyan vehetnének erőt a pokol kapui az Egyházon?” című írás elgondolkoztató. „Mert hogyan vennének erőt a pokol kapui az Egyházon? Mi a határfal, ami Jézus Krisztus birodalma és Sátán birodalma között áll? A határfal az isteni igazság. Mert, ha az Egyházba akár csak egyetlen egy tévtan, egyetlen egy eretnekség behatolna, és ezt nyilvánosan, tanítóhivatali kötelezettséggel tanítanák, akkor ezzel a pokol kapui legyőznék az Egyházat.” – Ebből az következik, hogy a zsinati szektát Krisztus igaz Egyházának elismerni lényegesen nagyobb képtelenség, sőt kifejezetten szentségtörés, mint azt gondolni, hogy Jézus szavai – „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” – nem a mai formában ismert Rómában székelő közösségre vonatkoznak. De ismertek más kijelentések is: Aquinói Szent Tamás mondta, hogy egyetlen lélek többet ér, mint az egész világegyetem. Pió atya pedig azt, hogy a világ előbb tud megélni Nap, mint szentmise nélkül. (Vajon hány érvényes szentmisét mutatnak be ma naponta a világon?) – Urunk szavairól már nem is beszélve: „Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)      Vagy érdemes újra átelmélkedni Dr. Hugo Maria Kellner 1976-ban megjelent írását, amiben a szerző már akkor ilyeneket ír: „A »tradicionalisták«, mint egy agyrémhez ragaszkodnak kedvenc elképzelésükhöz, miszerint a katolikus Egyház mint nagy intézmény az idők végezetéig fennáll, és ezt katolikus hitük szilárdságával és különösen Krisztus Mt 16,18-ban olvasható szavában való erős hitükkel támasztják alá: »Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.« Nem látják, hogy Krisztus eme szavai csak Egyházának a világ végéig való fennmaradását garantálják, de a legkisebb támpontot sem adják arra nézve, hogy ez az Egyház mekkora lesz abban az időben; és hogy azt, hogy az Egyház az idők végén csak rendkívül kevés hívőből fog állni, Krisztus Lk 18,8-ban kifejezetten előre megmondta.”      Dr. Kellner Szent Pált is idézi, aki a tesszaloniniaknak írt második levélében azokhoz szól, akik Krisztus második eljövetelét „már küszöbön állónak” hitték: „»Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak« (2 Tesz 2,3). Ez a hitehagyás vezeti be az emberiség legutolsó, a megsemmisülését megelőző állomását, azt az időt, melyben a katolikus hit és Krisztus Egyháza már csak nagyon kevés, messzire szétszórt emberben él tovább, miként erre Jézus jövendölése Lk 18,8-ban utal.” Szent Pál szavai szerint Jézus második eljövetele, azaz az Utolsó Ítélet előtt előbb el kell jönnie a nagy hitehagyásnak. Nos, ennél nagyobb hitehagyást, mint ami most van, igencsak nehéz elképzelni. Ha egy fiatal férfi, aki papi hivatást érez magában, aki őszintén úgy gondolja, hogy Isten hívja őt, megkérdezi, hogy hova mehet valóban katolikus szemináriumba – nos, tud erre valaki ma felelősségteljesen válaszolni? Létezik-e ilyen ma a világon? De ha valaki azt kérdezi, hogy hol kaphat érvényes és egyúttal gyümölcsöző szentségeket, azaz hova mehet szentmisére, hol gyónhat és áldozhat érvényesen és gyümölcsözően – nos, annak mit lehet felelősségteljesen válaszolni? Ki feltételezhette valaha is, hogy az egész hivatalos „egyház” úgy ahogy van, fejestül, tagostól, mindenestül hitehagyott lesz, illetve jóformán már csak laikusokból fog állni? És ki feltételezhette valaha is, hogy a magát tradicionalistának nevezők túlnyomó többsége semmivel nem katolikusabb, mint a zsinati szekta tagjai? Urunk második eljövetelének előzményeiként ilyeneket mondott:      1. „Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. … Nemzet, nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét és a föld megrendül itt is, ott is. … A nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. … Számos hamis próféta lép fel, és sokakat tévedésbe ejtenek.” (Mt 24,5-11)      2. „Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg! – akkor, aki Judeában van, meneküljön a hegyekbe.” (Mt 24,15-16)      3. „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,22)      4. „Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.” (Mt 24,24)      5. „Mindjárt e gyötrelmes idők után a nap elhomályosul, a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, s a világmindenséget összetartó erők megrendülnek.” (Mt 24,29)      6. „Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 24,30)      7. „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé idejében történt. A vízözön előtti napokban az emberek ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön és el nem sodorta mindnyájukat.” (Mt 24,37-39) Az 5-ös idézet olyan természeti katasztrófákról szól, amiket, ha azok természetiek, mindenkinek észlelnie kell; de ha ez így van, akkor a 7-es idézetnek nincs semmi értelme. Ha viszont „a nap elhomályosul, a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, s a világmindenséget összetartó erők megrendülnek” alatt nem természeti, hanem szellemi/lelki katasztrófát értünk, mégpedig az Egyházban lezajlott katasztrófákat – a pápaság, a püspökök, a papok, és legfőképp a szentmise és a szentségek elpusztítását –, akkor ezt éppen az általános hitehagyás miatt szinte senki nem érzékeli, vagyis igaz, hogy az emberek nyugodtan „esznek-isznak, nősülnek”, sőt minél közelebb a vég, annál szilajabban dáridóznak. Hogy a mai helyzet az üdvtörténet, a katolikus Egyház és az emberek örök üdvösségének szempontjából milyen iszonyatos állapotban van, ezt ma már szinte megszámlálhatóan kicsiny létszámú embercsoport veszi csak észre – pont a hitehagyás következtében.      A helyzet kilátástalanságának, a magára hagyatottságnak bénító érzése pedig érthetővé teszi a 3-as és 4-es idézeteket: Ha nem rövidülnek meg a mostani napok, vagy beleőrülnek, vagy meghajlanak még azok is, akik máig kitartottak: Ezt a szellemi magányt, amiben az a legrosszabb, hogy senki nincs, aki irányítana, aki meg tudná mondani, hogy a hitet őrzők hol keressék a szűk, de biztos utat, az ember Istentől kapott természete még elviselni sem tudja sokáig, nemhogy másoknak átadni, mások felé képviselni. Feltéve: 2015. július 18.