Az „Utószó Jó Pásztor vasárnapjához” című tanulmány szerzője (Weinzierl vagy Zaby atya) ezúttal is arra szólítja fel a katolikusokat, hogy imádkozzanak egy valóban katolikus pápáért. Sőt, ennél „szigorúbban” fejezi ki magát: „Ma minden katolikus legsürgősebb könyörgése az kell legyen, hogy Isten lehetőleg gyorsan véget vessen ennek a pápa-nélküli időnek, és újból Jó Pásztort adjon nekünk.”      És ezelőtt ilyet ír: „Csak a Péter-trónus funkciójának »az undok istentelenség trónjává« való átváltoztatása tett minden más forradalmi változást lehetővé. Csak a „tiarában és cappában végrehajtott forradalom”, ahogy ezt a szabadkőművesek már a 19. század elején megtervezték és megálmodták, tört meg az engedelmesség nevében játszva minden ellenállást, és segítette világszerte győzelemre a forradalmat.” A humanizmus, a reneszánsz, aztán Luther és Kálvin és tanainak nagy sikere, az elmúlt három évszázad nagy forradalmai mind azt mutatják, hogy a világ „megérett” a hitehagyásra. A pápai trón elfoglalása pont csak azért mehetett végbe, azért maradt el minden reakció a „hívők”, a papság köréből, mert azok már régen nem voltak katolikusak, se nem ismerték, se nem szerették vallásukat, már régóta jobban érdekelték őket saját vágyaik, aztán a civilizáció termékei, „csodái”, és a közvélemény, mint Isten. Ki a felelős azért – tán ezért is a szabadkőművesek –, hogy ma, amikor az internet segítségével minden érdeklődő hozzáférhet például az antimodernist weblap írásaihoz, ne akadjon jóformán senki, az ú. n. tradicionalisták, konzervatív „katolikusok” között sem, aki végre veszi magának a fáradtságot, hogy tájékozódjon? Hogy ne úgy, mint az ú. n. konzervatív fórumokon – még olyanok is, mint Wolfram Schrems vagy a summorum-pontificum szerzője – ne arról írjanak, hogy jöjjön végre vissza Ratzinger?! Wolfram Schrems pontosan tudja, hogy léteznek olyan weboldalak, melyek idézik Ratzinger és Wojtyla és Montini eretnekségeit [például én is megírtam neki] –, miért akar akkor inkább egy Jézus istenségét évtizedek óta szemináriumi tankönyvekben és kuriális hivatalos iratokban tagadó Ratzingert pápának, mint egy Bergogliot? Miért nem hajlandók ezek az emberek végre elfogadni az igazságot, és arról cikkezni, hogy legkésőbb a zsinat óta nincs katolikus pápája az Egyháznak?      Nyilván azért, mert tudják, hogy akkor cikkeik nem jelenhetnek meg többé a közoldalakon, nem hívják meg őket többé egyetlen előadásra sem, egyszóval onnantól agyonhallgatnák őket – ezt pedig nem viselik el. Ami a pápáért való imádkozást illeti: Nehéz belátni, hogyha Isten abban az időben, amikor még sokan voltak a hithű katolikusok, voltak püspökeik, papjaik, teológusaik, szerzeteseik, professzoraik, tekintélyes tagjaik – azaz kb. 1966-tól az 1990-es évek elejéig, nem adott új pápát, miért adna most, amikor jóformán egy kézen megszámlálható a katolikusok száma. Nagyjából ismerve a szedesvakantizmus mai helyzetét, és ember-anyagát, híveit és papjait, anyagi és erkölcsi helyzetét, teljesen elképzelhetetlen, hogy korábban nem, de éppen most új pápa „születhessen”, és vele az Egyház helyreállhasson. Hogyan, kikkel, mi módon, kinek a kezdeményezéséből, kinek a pénzéből? Hány papja, hány híve lenne? Még annyi papja sem lenne, hogy egy ünnepélyes főpapi misét be lehessen mutatni! Természetesen Isten ott és akkor tesz csodát, amikor akar. Én például nagyon örülnék, ha az elkövetkezendő napokban sok-sok eső, akár hó formájában esne errefelé, és lehetőleg megmaradna egy ideig, mert szüksége lenne rá az itteni környezetnek. És Isten ezt is megtehetné. De imádkozhatok-e ilyesmiért, még akkor is, ha a földnek, a természetnek itt óriási szüksége lenne erre? Valahogyan így van ez a katolikus pápáért való imádsággal is: hol van hozzá meg a feltétel, az a feltétel, ami kiérdemelné Isten ilyen nagy csodáját? Ami biztosítaná, hogy a csoda megvalósulásának helyes folytatása lenne, hogy Isten ajándéka „jó, termékeny” talajba hulljon?      Semmi, abszolút semmi jel nem mutat arra, hogy Isten ilyen nagy csodájával a mai „katolikusok” tudnának valamit kezdeni. Sokkal inkább Urunk eme szavai vonatkoztathatók rájuk: „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!” (Mt 7,6) Isten meg fogja oldani a mostani helyzetet és Ő fog diadalmaskodni – ez biztos. Sőt, a Fatimai Nagyasszony is megmondta, hogy a végén az ő szeplőtelen szíve fog diadalmaskodni. Ezért kell és lehet és szabad imádkozni: hogy legyen meg Isten akarata! De hogy mi Isten akarata az Egyház és a világ mostani helyzetére, ezt ugyanannyira nem lehet tudni, mint azt, hogy mikor fog újra eljönni. Feltéve: 2016. április 19.