A zelozelavi blog február 17-én feltett írása a római „plakátakció”, valamint az FSSPX-nek a zsinati szektához való hamarosan megtörténő csatlakozásával kapcsolatban azzal foglalkozik, hogy az interneten megszólalók úgy beszélnek Krisztus Egyházáról, mint egy polgári közösségről, melyben egymással szemben álló „pártok” viaskodnak a nagyobb befolyásért, hatalomért. Részletek a „Pártharcok” címet viselő írásból: Figyelemreméltó, hogy mindkét oldal, a progresszisták csakúgy, mint a „konzervatívok” vagy „tradicionalisták” az Egyházat polgári közösségként fogják fel. Úgy tűnik, hogy annak már senki nincs tudatában, hogy az Egyház természetfeletti szervezet, amelynek feje Urunk Jézus Krisztus és lelke a Szentlélek. Az Egyház nem demokrácia, melyben különböző érdekcsoportok a hatalomért küzdenek. Az Egyház szigorúan hierarchikus felépítésű, és látható feje a pápa mint Krisztus helytartója. Neki adta Krisztus az Egyházban a teljes hatalmat. …. Az „új-tradicionalisták” egyik vezető alakja, A. Schneider „segédpüspök” azt nyilatkozta az FSSPX csatlakozásával kapcsolatban, hogy Lefebvre érsek bizonyára elfogadná a mostani egyességet, mert „mélyen együtt érzett az Egyházzal”. … „A túl sokáig tartó egyházjogi autonómia azt a veszélyt rejti magában, hogy elvész a katolikus Egyház jellegzetessége, nevezetesen a pápának való alárendeltség”, figyelmeztet Schneider. Majd így folytatja: A Krisztus helytartójának való alávetettséget nem lehet függővé tenni a pápa személyétől, ez nem lenne hit. „Nem lehet azt mondani: »Nem hiszek ebben a pápában, nem vetem magam alá, várok egy másikra, aki megfelel nekem.« Ez nem katolikus, ez nem természetfeletti, ez emberi. Ez a természetfeletti lelkület és az isteni Gondviselésben való bizalom hiánya, hogy Isten az, aki az Egyházat irányítja.”      A „segédpüspök” még ezeket mondta: Bízik a gondviselésben, akkor is, ha nincs [az FSSPX számára] százszázalékos biztonság. … Az FSSPX hivatalos elismerésével egy új erő lép fel a hit tisztaságáért vívott eme nagy csatában. Szükségünk van az FSSPX jelenlétére, hogy az egyházban minden jó erőt összefoghassunk, hogy ezt az egységet elérhessük. Mindenekelőtt azt fontos leszögezni, hogy nem úgy van, hogy „elveszti az egyházias érzéket az, aki egyházjogilag sokáig autonóm marad”. Mert az, aki úgy véli, hogy „egyházjogilag autonóm” lehet, annak eleve nincs érzéke az Egyház iránt, annak nincs semmilyen egyházi lelkülete. Abban azonban igaza van a „segédpüspöknek”, hogy a pápának való engedelmességet nem lehet a személyétől vagy párttagságától függővé tenni, ahogy ezt mindannyian, „baltól” „jobbig”, a progresszisták és a „konzervatívok” teszik. Ez valóban nem hit már, ez nem katolikus, nem természetfeletti, hanem pusztán emberi. És semmilyen feltételt vagy garanciát nem lehet követelni a pápától, ahogy ezt az FSSPX folyamatosan teszi. A pápa vagy Krisztus helytartója, és akkor mindenféle feltétel nélkül alá kell vetni magát neki, vagy nem az, és akkor nincs szükség – nem lehet szükség – tőle semmilyen „pecsétre”, elismerésre, hogy valaki katolikus legyen!      Csak csodálkozni lehet azon, hogy milyen „egyházban” szeretné a „segédpüspök” úr az FSSPX-t olyan szívesen látni: Egy olyan „egyházban”, ahol „a hit tisztaságáért nagy csata” tombol, melyben „minden jó erőnek össze kell fognia”, hogy az „egység” elérhető legyen, amiben nincs „százszázalékos biztonság” arra, hogy hitünket megtarthassuk. És ráadásul szerinte az ilyen egyházat Isten vezeti! Az ilyen hit, ami a „segédpüspök” hite is, szintén nem természetfeletti, szintén nem katolikus. Az ilyen hit is nélkülözi a „természetfeletti lelkületet és az isteni Gondviselésben való bizalmat”. Mi az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházban hiszünk. A „hit tisztaságáért folytatott nagy csatát” nem benne fogják, hanem ő maga fogja vezetni. Egysége felülről, Krisztustól, láthatatlan fejétől földi helytartója, a pápa és a katolikus hierarchia által jön létre és működik, és nem pedig alulról, „minden jó erő összefogása” által. Tévedhetetlen Tanítóhivatala nagyonis százszázalékos biztonságot garantál nekünk arra, hogy ez az Egyház nem téveszt meg bennünket, soha nem árulja el hitünket. Ez az Egyház, Krisztus szeplőtelen Egyháza tehát nem a zsinati egyház, nem a különböző pártok, nem az FSSPX és nem az új-tradicionalisták, köztük Schneider úr egyháza. Végezetül emlékeztetőül és tanulságul idézzük fel, hogy mit írt 1988. júniusában, a nem-engedélyezett püspökszentelések után az FSSPX akkori rendfőnöke [P. Schmidberger] a római püspöki kongregáció prefektusának címzett nyílt levelében: „Soha nem akartunk ehhez a rendszerhez tartozni, ami magát zsinati egyháznak nevezi, és amit a Novus ordo missae, az indifferentista ökumenizmus és az egész társadalom laicizálása jellemez. Igen, nincs részünk, nullam partem habemus, Assisi vallásainak panteonjában. … Nem követelünk mást, mint hogy bennünket ex communione, vagyis a házasságtörő szellemiséggel, mely az egyházban 25 év óta munkálkodik, nem közösségben levőnek, és a hitetlenek istentelen közösségéből kizártnak jelentsenek ki. … Ha ezért ugyanaz a büntetés érne bennünket, mint a hat katolikus püspököt, mint a teljes és hamisítatlan igaz hit védelmezőit, akkor az megtisztelő kitüntetés lenne számunkra és a hívek előtt az igazhitűségünk jele. Mert ezeknek valóban megvan a joguk arra, hogy tudják, hogy a papok, akikhez fordulnak, nincsenek közösségben az Egyház hamis képével, ami evolúciós, pünkösdi és szinkretikus.” Hova jutott innen mára az FSSPX! Feltéve: 2017. február 18.