„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27) „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot” (Mt 10,34) „Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást” (Lk 12,51) Még egy fél éve sincs, hogy megint egyszer úgy nézett ki, valami nagyon veszélyes konfliktus felé tart a világ: Észak-Korea jóformán hadat üzent az egész világnak. És alig telt el pár hónap, itt a legnagyobb meglepetés: létrejött a „világbéke”: a két Korea 65 év után békét köt. Ki az, akinek erről a váratlan nagy „béke”-hangulatról ne azoknak a jövendöléseknek szavai jutnának az eszébe: melyek szerint akkor jön el az összeomlás, amikor az egész világ békét, békét kiált. A Josephsblatt áprilisi száma a világ végéről szóló leghíresebb jövendöléseket gyűjtötte össze: most ezekből fordítom le a legérdekesebbeket. (A témával kapcsolatban lásd a honlap e cikkét: „A végső idők.) Segítség Szent János apostol Jelenések könyvének a jobb megértéséhez A háromnapos sötétség és a nagy uralkodó alatti békeidő (forrás: Josephsblatt – 2018. április) Sorozatunk előző számában, a márciusi lapban két bajor látnok – a freilassingi Alois Irlmaier († 1959) és a cseh határ közelében élt Matthias Lang († 1830), azaz Mühlhiasl molnár – szavait mutattuk be, azért az övékét, mert az ő látomásaik sok más jövendöléssel megegyeznek, illetve jól kiegészítik azokat. A mostani számban szentek, látnokok, papok jövendöléseit mutatjuk be ugyanezen témáról, de mielőtt ebbe belekezdenénk DDr. Friedrich Wessely műve nyomán még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a magán-kinyilatkoztatások nem tartoznak a katolikus hithez, akármilyen fontos dolgokat is tartalmaznak olykor. Az isteni kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával lezárult, ezért, ha egy jövendölés az isteni kinyilatkoztatással, azaz az egyházi Tanítóhivatal által képviselt tanokkal ellenkezik, akkor ez biztos jele e jövendölés hamisságának. Keresztes Szent János óva intett a magán-kinyilatkoztatásoktól, és hangsúlyozta, hogy igazhitű katolikusnak nem szabad ilyesmire vágynia.      Egy magán-kinyilatkoztatás, illetve látomás valódiságát arról is fel lehet ismerni, hogy az nem hitforrásként, hanem csupán hitsegítségként hat, vagyis a gyakorlatot érinti csak és nem a hittartalmat. Egy magán-kinyilatkoztatás soha nem határozhatja meg, hogy egy katolikusnak mit kell hinnie, mit kell igaznak tartania; ezt egyedül az Egyház által előterjesztett és hitelesített isteni Kinyilatkoztatás határozhatja meg. Ezért egy magán-kinyilatkoztatás a hitet csak fel/megelevenítheti, vagy támogathatja, vagy egy feledésbe merült igazságra világíthat rá újra. A magán-kinyilatkoztatásból eredő veszélyek Az ismert német szedesvakantista gondolkodó, Johannes Rothkranz a végidők jeleit tárgyaló könyvében azon az állásponton van, hogy a mostani zűrzavaros időkben nem csak a Medjugorje-követők vagy más NOM-os hívők, de az ú. n. tradicionalisták is konokul hisznek különböző magán-kinyilatkoztatásokban. Ezek közül sok beszél egy eljövendő nagy uralkodóról vagy nagy pápáról, a legendás „három sötét napról”, vagy az Egyháznak La Salette-ben megjövendölt 25 éves virágkoráról, vagyis csaknem mindegyik beszél valamilyen világvégi katasztrófáról vagy ítéletről, de egyik sem szól egy szót sem az Antikrisztus előttünk álló fellépéséről, és még kevésbé a hamis próféta és Babilon, a kéjnő, már most folyó működéséről. Nem beszélnek a tulajdonképpeni katasztrófáról, vagyis arról az óriási veszélyről, amit a mostani pápanélküli idő a hitre és az emberek örök üdvösségére nézve okoz. Ez – Johannes Rothkranz szerint – enyhén szólva is furcsa és gyanút keltő. Mi azonban nem értünk egyet az ismert szerzővel abban, hogy a Szentírás se egy nagy uralkodó vagy egy nagy pápa eljöveteléről, se arról a nagy hitehagyásról, mely mintegy a főpróbája az Antikrisztus alatti időknek, nem beszél. Ezzel kapcsolatban megemlítjük Alfons Konzionator professzor (Franz Spirago álneve) „Az eljövendő nagy uralkodó” címmel megjelent könyvét. És azt is, hogy a La Salette-i üzenetben igenis szó van az Antikrisztusról. És ez utóbbiban arról is szó van, hogy a végidőkben élünk már és az Antikrisztus bármelyik pillanatban eljöhet. A La Salette-i ú. n. nagy üzenetben szó van a három sötét napról és az Egyház körülbelül 25 évig tartó virágkoráról is. Ezeket természetesen nem muszáj elhinni, de az mindenesetre meglepő, hogy pont ezek a jövendölések milyen sok más, komolyan vehető üzenetben szerepelnek. Ezekből sorolunk fel most néhányat. A háromnapos sötétség Boldog Anna-Maria Taigi (1769-1837) jövendölései Taigi Annamária Istentől természetfeletti tulajdonságokat kapott. Mindig maga előtt látott egy „napot”, „tűzgömböt”, melybe betekintve nem csak a jövőt, de az emberek belsejét is látta. Mivel a pápák részéről nagy bizalmat élvezett, és mert jövendölései sorra beteljesedtek, a még hátralevőket is komolyan lehet venni. Boldoggá avatási aktáiban Msgr. Natali eskü alatt tett vallomásai alapján a következő jövendöléseit lehet olvasni:      „Isten szolgálója [azaz Annamária] azt mondta nekem, hogy a gonoszság fog győzedelmeskedni. Sokan, akiket jónak tartanak, le fogják vetni álarcukat. Isten fel akarja fedni a gazt, tudja, mit kell vele tennie. A körülmények úgy fognak alakulni, hogy az ember nem lesz képes többé befolyásolni őket. A teljhatalmú Isten azonban mindent el fog rendezni.” Beszélt egy csapásról is, mely nem az emberek által sújtja a világot, hanem amit közvetlenül maga Isten fog a földre mérni. „Isten ima és áldozat által megenyhíti a földi csapást, de a mennyeit nem. Ez borzasztó, rémületes és általános lesz. Az Úr bekövetkeztének időpontját senkinek, a neki mégoly drága léleknek sem nyilvánította ki. Egészen váratlanul jön el a vég.”      Annamária csodálatos „napjában” millió és millió embert látott, akik háború következtében pusztulnak el. Más milliókat viszont egy ismeretlen halálnem ragad el. A háborúk, forradalmak és más csapások látomása egy borzalmas képpel zárult: megpillantotta az Úr kezét, amint mozgásba hozta az eget, ijesztő meteorok zuhantak a földre, s milliók halálát okozták. A világra váró ítéletet a következőképpen írta le:      „Az egész világra sűrű sötétség borul, mely három nap és három éjjel fog tartani. Az áthatolhatatlan sötétségben lehetetlen lesz bármit is látni. Közben a levegő megfertőződik, a ragály, nem kizárólag, de főleg a vallás ellenségeit fogja elragadni. Mindaddig, amíg a sötétség tart, képtelenség lesz világot gyújtani. Csak a szentelt gyertya lobban lángra s ad némi fényt. Aki a sötétség alatt kíváncsiságból kinyitja az ablakot, hogy kinézzen, vagy kilép a házból, ott helyben holtan fog összerogyni. Ebben a három napban maradjanak az emberek inkább házaikban, imádkozzák a rózsafüzért, és kérjék Isten irgalmát.” (lásd Iz 26,20: „Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag.”)      Ezután azt látta, hogy egész nemzetek térnek vissza a katolikus Egyházba, sok pogány, török, zsidó tér meg, akik buzgóságukkal megszégyenítik a keresztényeket. Amikor az Úr az emberiséget már megtisztította, és a lelkeket az új ültetésre előkészítette, a megtisztított Egyház öröme és diadala leírhatatlanul nagy lesz. Annamária 1818-ban részesült először ebben a látomásban, később többször is megjelent előtte a lángok által körülnyaldosott föld, a riasztó sötétség, látta, hogy hatalmas épületek omlanak össze, mintha ég és föld a halállal küszködne, majd a csapásokat általános megújulás követi. Mindez akkor fog bekövetkezni, amikor az Egyház már-már elvesztette minden lehetőségét, hogy szembeszálljon az üldöztetésekkel. A csapások nyomán feltárulnak a „szív titkos gondolatai”, A „győztesek azok lesznek – mondta az Úr –, akiknek megadom az alázatosság lelkületét”. A tisztulás azonban nem fog hosszú ideig tartani. Az idő Isten kezében van, és tetszése szerint lerövidítheti. Más alkalommal Anna nagy erdőt látott, és benne öt fát. Az Úr azt mondta neki, hogy ezeknek a fáknak a gyökerei betegek, és megfertőzik az összes többi növényt is. Mielőtt az Egyház győzelme bekövetkezne, ki kell irtani a nagy idők öt nagy eretnekségét. Msgr. Salotti magyarázata szerint ez az öt fa: a nacionalizmus, a liberalizmus, a szabadkőművesség, a modernizmus és a szocializmus. [A magyar fordítás Klemm Nándor: Boldog Taigi Annamária című könyvéből való.] Elisabeth Canori-Mora († 1825), aki Taigi Annamáriához hasonlóan Rómában élő férjezett asszony volt, szintén voltak látomásai. A háromnapos sötétségről ezt jövendölte: „Isten a sötétség hatalmát fogja arra használni, hogy a szektásokat és istenteleneket, akik az Anyaszentegyházat alapjaiban akarják megrendíteni és megsemmisíteni, kiirtsa. Ezek a nyomorultak vakmerő gonoszságukban azt hiszik, hogy Istent letaszíthatják trónjáról; de Ő csak nevet alattomosságukon, és hatalmas karjának egyetlen jelével megbünteti az istenkáromlókat és istenteleneket. … Isten meg fogja engedni, hogy ezek a képmutatók a démonok kegyetlensége által megbűnhődjenek, és tragikus véget érjenek, mert szabad akaratukból adták át magukat a pokoli hatalmaknak, akikkel együtt a katolikus Egyház ellen szövetkeztek. … [E sorok olvastán kinek ne Malachi Martin elbeszélése és a zsinati szekta tagjai jutnának eszébe? Hiszen e jövendölésben a gonoszok nem az Egyház nyílt ellenségeiként szerepelnek, hanem képmutatóként, vagyis látszólag az egyház tagjaiként!]      Ezt követően az egész föld felett csillogó világosság terült el Isten emberekkel való kibékülésének jeleként. Az Egyház ismét megújul, még a szerzetesrendek is. Ily módon teljesedett be egyetlen pillanat alatt a katolikus Egyház nagyszerű diadala.” Egy másik látnoknő, aki az eljövendő háromnapos sötétséget látta, a francia szűz, Marie Julie Jahenny a Blain (Loire-Inferieur) melletti La Fraudais-ból. Spirago professzor így számol be róla: „Marie Julie 1850. február 12-én született. 1873-ban megkapta Krisztus sebhelyeit, és töviskoszorújának és bal vállának a sebeit is, melyeket Krisztus a kereszt hordozásakor szerzett. Mellén egy nagy kereszt volt felirattal, mely csodálatos módon a húsába volt rajzolva, mely csakúgy, mint a sebhelyek minden pénteken véreztek. Attól a naptól kezdve, hogy megkapta Jézus stigmáit se nem aludt, se nem evett-ivott többet semmit.      Julie Jahenny 1891. március 4-én a következőkről számolt be: „Háromnapos sötétség fog a természetben megjelenni, három éjjel és két nap szakadatlanul éjszaka lesz. Ezen rémisztő sötétség alatt egyedül a megszentelt gyertyák adnak fényt. Egyetlen egy gyertya elég lesz az egész három napra. De az istentelenek és istenkáromlók házaiban a gonosz szellemek a legborzalmasabb és legundorítóbb alakokban fognak megjelenni: a levegőkből a legborzalmasabb istenkáromlásokat lehet majd hallani. A villámlások behatolnak a lakásokba, de a megszentelt gyertyát nem fogják kioltani; se a szél, se a vihar, se a földrengés nem fogja őket kioltani. Az égen vörös felhők jelennek meg, mennydörgések robaja fogja a földet megrázni. Baljóslatú villámlások villannak át az utcákon, olyan időben, amikor egyébként soha nem szokott villámlani. A föld alapjaiban fog megrendülni. A tenger tajtékzó hullámokat fog a szárazföldre sodorni. … A föld felmérhetetlenül nagy temetővé fog változni. A föld felszínét az istentelenek és az igazak hullái fogják borítani. Akkor eljön a nagy éhség. Minden elpusztul és az emberiség kétharmada meghal. E krízis szinte egészen váratlanul tör ki. A büntetés az egész földet sújtani fogja.” A háromnapos egyiptomi sötétség Mózes 2. könyvében Egyesek úgy gondolják, hogy a háromnapos sötétség, mint istenítélet meglehetősen furcsa, és igencsak hihetetlen. Spirago professzor emiatt emlékeztetett az egyiptomi csapásokra, melyek a fáraót arra kényszerítették, hogy megengedje, hogy a zsidók elhagyják Egyiptomot. 2 Móz 10,21-23: „Azután az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni." Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra. Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak területén azonban világos volt.”      Loch és Reisch Biblia-kommentárjukban felhívják a figyelmet arra, hogy ezt a leírást a Bölcsesség Könyve részletesebben is kifejti: Bölcs 17,2-6: „Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elől. … Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal. Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon … Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik.” – Bölcs 18,1: „Szentjeidnek [azaz a választott népnek, Izraelnek] azonban ragyogó világosság támadt.”      Loch és Reischl mindehhez a következőket fűzik hozzá: „Az egyiptomiak szerették a maguk "szellemi" sötétségét, ezért jött rájuk "valódi" sötétség, miközben ugyanezen idő alatt a szent népre a nap fénye sugárzott. A háromnapos sötétség alatt az egyiptomiakat fénynyalábok, robajok és félelmetes alakok, mélyből jövő kísértetek (démonok) rémisztgették. Ezért ebből arra lehet következtetni, hogy az eljövendő háromnapos sötétség alatt ugyanez történik, démonok és tüzes lángok gerjesztenek majd félelmet.” A hársfa dala Német nyelvterületen közismert az a jövendölés, mely „A hársfa dala” [„Lied der Linde von Staffelstein (im oberen Rheintal im Franken)] nevet viseli. A dal szövegét 1850-ben a Staffelstein-i temetőbe vezető szurdok mentén álló ezeréves hársfa odvas törzsében fedezték fel. Szerzője ismeretlen. A vers 33 négysoros strófából áll, és a német birodalom történetéről szól. Ebben is olvasni a háromnapos sötétségről [több más, a világra váró katasztrófáról szóló jövendölés mellett]. A 16-20. strófa prózai fordításban így hangzik [a szöveg annyira elképesztő, és napjaink történésének tükrében annyira találó, hogy érdemes lenne magyarra fordítani az egészet, de én az interneten nem találtam magyar fordítást]:      „Tél jön, három napos sötétség. Villám és mennydörgés és a föld meghasadása [feltételezem: földrengés], imádkozz otthon, ne hagyd el a házat! Az ablakból se nézd a borzalmat! – Egész idő alatt egyetlen gyertya ad neked fényt, amennyiben lángra lobban. Mérgező levegő nyomul be a poréjszakából, fekete járvány, a legrosszabb emberharc. – Minden földi lényt ugyanaz fenyegeti, de a jók boldog halált halnak. Sok hűséges csodálatos módon mentes marad a légzési görcstől és a pestis veszélyétől. – Egy nagy várost az iszap nyel el, egy másik a tűzzel küszködik, az összes városban halálos némaság uralkodik, a bécsi Stephan téren kapor nő. – Ha a világ összes lakóját számlálod, úgy találod, hogy egyharmada hiányzik, aki még megmaradt, nézz meg minden országot, azoknak fele elvesztette az eszét.” Pater Pio 1950. február 7-én mondott intelmei a háromnapos sötétséggel kapcsolatban Az Úr ezt nyilatkoztatta ki neki: „Vigyázzatok az állatokra ezekben a napokban. Én vagyok az állatok és az embereknek is a teremtője és védelmezője. Néhány jelet adok nektek előtte, hogy ekkor több eledelt gyűjthessetek össze. A kiválasztottak tulajdonát meg fogom védeni, az állataikat is. Senkit ne engedjetek az udvarra, aki kimegy, hogy az állatokat megetesse, az meg fog halni! Gondosan sötétítsétek be az ablakokat. Választottaimnak nem kell látniuk haragomat. Bízzatok bennem, és akkor én leszek az oltalmatok. Tűz hurrikánjai fognak kitörni a felhőkből és az egész földön elterjednek! Viharok, zivatarok, villámok és földrengés tombol a földön két napig. Véget nem érő tűzeső fog hullani! Egy nagyon hideg éjszakán fog elkezdődni. Mindez bizonyíték arra, hogy Isten a teremtés Ura. Azoknak, akik bíznak bennem és elhiszik szavaimat, nincs mitől félniük, mert nem hagyom őket cserben, azokat sem, akik üzenetemet elterjesztik.      Hogy fel legyetek készülve ezekre a csapásokra, a következő jeleket és útmutatásokat adom nektek. Az éjszaka nagyon hideg lesz. A szél süvíteni fog. Kis idő múlva villámlások lesznek hallhatók. Csukjatok be minden ajtót és ablakot. A házon kívül senkivel se beszéljetek. Térdeljetek le a feszület elé, bánjátok meg bűneiteket és könyörögjetek a Szűz Anyához oltalomért. Ne nézzetek ki a földrengés alatt, mert Isten haragja szent!      Azok, akik nem fogadják meg ezeket a tanácsokat, szempillantás alatt meghalnak. A szél a mérges gázokat az egész földre elviszi. Akik szenvednek és ártatlanul halnak meg, azok vértanúk lesznek, és velem fognak bevonulni a mennyei birodalomba. Sátán győzedelmeskedni fog! De három éjszaka után a földrengés és a tűz abbamarad. A következő napon a nap újra kisüt, angyalok fognak a mennyből alászállni, és a béke szellemét a földön elterjeszteni. Azokat, akik e szörnyűséges megpróbáltatást túlélték, mérhetetlen hála fogja hatalmába keríteni.” Feltéve: 2018. május 14. Az Egyház ezt követő diadala IX. Pius pápa Jakob Margotti papnak, egy torinói napilap kiadójának, aki írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy [1873-ban] a föld hatalmasai nem csak az Egyház jogait veszélyeztetik, mint a korábbi időkben, hanem magát az egyházi hatalmat is, 1873. január 6-i brévéjében ezt válaszolta: „Az ilyen nagy és kétoldali harc vadságából, mely Isten engedélyével tört ki az Egyház ellen, a hívek könnyen felismerhetik, hogy a visszavonhatatlan isteni jövendölés szerint ez az Egyház diadalát készíti elő, ami tökéletességében és ragyogásában minden ezt megelőzőt felül fog múlni.” [Mi ez, ha nem a Jel 19. és 20. fejezetében leírt, oly sokak által tagadott, nevetségessé tett ezeréves birodalom leírása, illetve elismerése? – De erről majd a következő cikkben lesz szó.]      1882. szeptember 17-i, „Auspicato concessum” kezdetű körlevelében, melyben az emberi társadalmon alapuló bajokat elemzi, XIII. Leó is e reményének adott hangot: „Ha az emberi nemre ily nagy bajok nehezednek, akkor Isten, mihelyst eljött a vigasz órája, egy rendkívüli, rendkívül jelentős és nemében egyedülálló férfit fog támasztani, akinek kezébe fogja helyezni a népek állapotának javítását.” Az Egyháznak ez a teljesen váratlan és ismét eljövő diadala sok jövendölés szerint a háromnapos sötétség után veszi kezdetét, a „nagy uralkodó” által valósul meg és egy nagy szent pápa által zárul le. Isten tiszteletreméltó szolgája, a bajor Bartholomäus Holzhauser († 1658 a németországi Bingenben) szerint a „nagy uralkodó” azután jön el, hogy az országokat mindenütt harcok dúlták fel, és a világon a legnagyobb reménytelenség uralkodik el. „Amikor a háborúk mindent elpusztítottak, a katolikusokat a hűtlenné vált társaik és az eretnekek szorongatják, az Egyházat és szolgáit minden joguktól megfosztották, a királyságokat eltörölték, az uralkodókat meggyilkolták és mindenütt köztársaságok alakultak – akkor a mindenható Isten keze által egy csodálatos, emberi fogalmak szerint lehetetlennek tűnő változás fog bekövetkezni. Ekkor jön el az a vitéz uralkodó, akit Isten küld. A köztársaságokat teljes egészében lerombolja, és mindent az uralma alá vet. Krisztus igaz Egyházáért lép síkra, minden tévtant kiírt, a mohamedanizmust is, és megsemmisíti ennek uralmát. Birodalma kelettől nyugatig fog terjedni. Akkor minden nép eljön, és Istent, Urukat az igaz katolikus vallás szerint fogja imádni. Sok igaz és sok tanult férfi lesz majd akkor a földön. Az emberek szeretni fogják a törvényt és az igazságosságot, és az egész földön béke lesz. Mert az isteni hatalom a Sátánt hosszú évekre bilincsbe veri, egészen addig, amíg el nem jön a kárhozat fia, amikor is a Sátán bilincsei újra megoldódnak. A nagy uralkodó által alapított keresztény világhatalom az Antikrisztus eljöveteléig fog tartani.” [Lásd ezzel kapcsolatban: a) Jel 19,11-20,8; b) Szent Ireneus: Adversus Haereses – részletek; és c) Michel Mottet Ireneus írása alapján készült tanulmányát: „Et regnabunt cum Christo mille annis” – „És ezer évig uralkodtak Krisztussal” (Jel 20,4) a www.einsicht-aktuell.de 2016. november és 2017. május közötti kiadásaiban] Ezeket a „nagy uralkodó” eljöveteléről szóló szövegeket Prof. Spirago gyűjtötte egybe. A legkorábbi szöveg Adso Derby apátnak az Angliában nevelkedett, 936-tól 954-ig uralkodott IV. vagy Tengerentúli Lajos frank király feleségéhez, Gerberga királynőhöz intézett leveléből való, amiben ez áll: „Tanítóink közül egyesek azt mondják, hogy a világ végén a frankok egyik királya fogja az egész római birodalmat uralni, és minden uralkodó között ő lesz a legnagyobb és a legutolsó. Boldog uralkodása után végül Jeruzsálembe jön, ahol az Olajfák hegyén leteszi jogarát és koronáját – ami a római keresztény birodalom vége és csúcspontja lesz – és ezután azonnal megjelenik az Antikrisztus.” (Eredeti: Migne, patr. lat. 40, 1133)      De még ennél is létezik egy korábbi adat a „nagy uralkodó” megjelenéséről, nevezetesen Olymposi Szent Methód püspök és mártír († 311) 4. században elhangzott jövendölése, miszerint: „El fog jönni az az idő, amikor a keresztények ellenségei ezt mondják: »Az egész földet hatalmunk alá hajtottuk és elnyomtuk mindazokkal együtt, akik rajta élnek, és a keresztények soha többé nem fognak kezeink közül kiszabadulni.« Ekkor azonban hirtelen egy római császár nagy haraggal kel fel ellenük; úgy kél fel, mint az olyan, aki előtte sok ital hatására álomba zuhant, akit az emberek eleinte nem is tartanak méltónak. De ő megtámadja a keresztények ellenségeit, kardját kinyújtja ellenük, és egyik nemzetséget a másik után szétveri. Ezt nagy béke és nyugalom követi a földön; az emberek békében fognak élni és a papok minden szükségüktől megszabadulnak.” [Valójában a legrégebbi szövegek a „nagy uralkodóról” a Bibliában találhatók, az Újszövetségben: ApCsel 1,6-7 és Jel 19,11-20,8; és még ezeknél is régebben az ószövetségi próféták, Izajás, Joel és a többiek jövendöléseiben.]      Paulai Szent Ferenc († 1507) ezt jövendölte: „A Leghatalmasabb erejéből a nagy uralkodó meg fogja semmisíteni az eretnekeket és a hitetleneket. Nagy hadserege lesz, és az angyalok fognak vele harcolni. A Legmagasabb ellen lázadókat mind megöli. Olyan lesz, mint a Nap a csillagok közepette, és övé lesz a fejedelmi hatalom a világ felett.” Feltéve: 2018. május 28. Az Antikrisztus eljövetele előtti békeidő Természetesen igazi békéről a földön csak akkor lehet szó, ha az Anyaszentegyház ismét helyreáll. Erről Bretagne Fougeres nevű kolostorában élő Nativitas ferences apáca († 1798) ezeket mondta: „Egy nagy, a Szentlélektől vezetett hatalmat látok, ami már másodszorra borítja fel a meglévő körülményeket, akkor, amikor éppen ez szükséges a törvényes rend helyreállítására. Látom, ahogy Isten Lelke az Egyház szolgáit nagy sokaságban összegyűjti, akik hasonlóan egy hadsereghez szilárdan és megingathatatlanul őrzik az Egyház törvényeit, és akik visszaállítják a régi fegyelmet. Minden hamis isten-tiszteletet ki fognak irtani, minden romlás, tévtan, amit az idők hoztak magukkal, újra el fog tűnni. A vallás sok szempontból virágzóbb lesz, mint addig bármikor.” A nagy 21. zsinat Az eljövendő „nagy uralkodó” kormányzása alatt tartanak egy nagy zsinatot, ami az igazi egyházi rendet újra helyre fogja állítani az igaz hitből. A hársfa dala a 26. strófa felétől a 27. strófa végéig így szól: „A száműzötteket Rómába vezeted, a dóm nagy császárkoronázást él meg. Ez a jutalma 21. zsinatnak, ami a népeknek megmutatja legfőbb céljukat, és szigorú előírásokkal kezeskedik arról, hogy gazdag és szegény ne gyötörje többé egymást.” [A szöveg verses formában írt régies német, amit nehéz más nyelvre fordítani.]      A 21. zsinat a hivatalos történetírás szerint már lezajlott: ez volt az ú. n. II. Vatikáni Zsinat. A hársfa dala azonban egy olyan zsinatnak adja ezt a sorszámot, amit a háromnapos sötétség, azaz Isten közvetlen beavatkozása után fognak majd tartani. Ez is azt bizonyítja, hogy az ú. n. II. Vatikáni Zsinat nem a katolikus Egyház zsinata volt, hanem egy rablószinódus. Az a meggyőződés, hogy az általános összeomlás után még egyszer fel fog virágozni a római katolikus Egyház és a kereszténység, a korábbi években széles körben el volt terjedve. Például Melchior von Diepenbrock, Breslau (Boroszló, Wrocław) püspöke, 1840. szilveszter éjszakáján ezt prédikálta híveinek: „A hittől és Krisztus szeretetétől való elpártolásnak az lesz a következménye, ami az Evangéliumban meg van jövendölve [lásd: Mt 24.6-12]: Háborúk, pártütések, nemzet nemzet ellen, a népek szorongattatásai, gyötrelmei; ezek mind a véget előzik meg. Az istentelenség és az önzés maró mérge feloldja a társadalmi kötelékeket; a dolgok rendjét eleinte felülről lefelé, majd ennek ellentámadásaként alulról felfelé fogják erőszakosan megdönteni … De Isten irgalmassága megadja nekünk a reményt, hogy a nagy zűrzavar után eljön még a kereszténységnek egy újabb, békés, virágzó korszaka, amikor minden áldás, ami a rojtossá vált külseje alatt rejlik, az egész emberiségre kiárad, amikor irgalmasság és igazság, béke és igazságosság a népek minden osztályában megtalálható és átölelhető lesz, amikor a kardokból ekevasat, a lándzsákból sarlót kovácsolnak, amikor Isten Lelke tényleg egész teljességében minden emberre kiöntetik, és amikor az egy pásztorról és egy nyájról szóló isteni ige [Jn 10,16] még a múltban már bekövetkezett módoknál is tökéletesebb és csodálatosabb módon teljesedik be.” A háromnapos sötétséget követő idő A háromnapos sötétségről szóló jövendölések mind megegyeznek abban, hogy ezt Isten beavatkozása révén egészen váratlanul egy virágkor követi majd. P. Alfred Parent a La Salette-i jelenésről írt könyvében ezt a vélekedést így foglalja össze: „Minden jövendölés megegyezik abban, hogy az eljövendő »nagy uralkodó« a nagy válság vége felé hirtelen, mégpedig akkor jelenik meg, amikor az emberek már elvesztik reményüket abban, hogy a nyilvános életben valaha is visszaállhat a rend.” – Ezek a mondatok kétséget kizáróan a jelenlegi helyzetet írják le, hiszen mára már minden józan ember kételkedik abban, hogy egyedül természetes eszközökkel a világban valaha is helyreállítható a rend – és ehhez hozzátehetjük, nemcsak a közéletben, de az egyházi életben is! Mindazonáltal Isten beavatkozása ezen általános romlottság közepette csak e romlottságnak megfelelő büntetés lehet, ahogy ezt a Bordeaux-i Madame Marie Messmin, akinek sok látomása volt, kijelentette: „Vannak emberek, akik egy Isten által küldött királyban reménykednek, aki visszaállítja a rendet. De vajon lehetséges lehet ilyesmi abban a rossz szellemiségben, ami a világon mindenütt uralkodik? Mielőtt egy király eljöhetne, a világnak teljesen másmilyenné kell válnia, és ezt a tökéletes változást csak súlyos büntetések idézhetik elő.”      Mostani helyzetünkben egészen biztosan hihetetlennek tűnik az a kijelentés, amivel Paulai Szent Ferenc († 1507) Montalti urának, Simon von Limena-nak 1469. augusztus 13-án kelt a „nagy uralkodóról” szóló levelét zárta: „Az egész világon 12 király lesz, egy császár és egy pápa és néhány fejedelem, akik mind szentként fognak élni.” Szűz Mária korszaka Abban, hogy az Isten által az embereknek ajándékozott csodálatos új kor Mária kora lesz, minden látnok megegyezik. A spanyol Maria von Agreda apátnő († 1665) ezt mondta: „Ki lett nekem nyilatkoztatva, hogy Isten Anyjának közbenjárására valamikor majd minden eretnekség elenyészik. Az eretnekségek feletti győzelmet Krisztus édesanyjának tartotta fenn. Az ő beavatkozásának köszönhető, hogy a régi eretnekségek, Árius, Nesztorius, Pelagius és mások eretnekségei eltűntek. Az utolsó évszázadokban az Úr meg fogja növelni és ki fogja terjeszteni szent Anyjának hírnevét és dicsőségét.”      Természetesen külön ki kell emelni Mária dicsőségével kapcsolatban Grignon Szent Lajos Mária († 1716) nevét és szavait, aki a tökéletes Mária-tiszteletet különösen a végső idők számára dolgozta ki és hirdette meg: „Mária által kezdődött az üdvösség és Mária által kell beteljesülnie. … Krisztus második eljövetele előtt Máriának könyörületben, hatalomban és kegyelemben, erősebben, mint bármikor, ki kell tűnnie, hogy a szegény eltévelyedetteket a katolikus Egyházba visszavezesse és szeretetteljesen felkarolja. … Máriának az ördög feletti hatalma különösen az utolsó időkben fog előtérbe kerülni. Mária Krisztus birodalmát a bálványimádók és a mohamedánok fölött is ki fogja terjeszteni. Boldog idő lesz, amikor Isten Máriát a szívek feletti uralkodónőnek és királynőnek teszi meg.”      Ugyanezt gondolta IX. Pius is, amikor az 1854. december 8-án a Szeplőtelen Fogantatást dogmává kikiáltó apostoli körlevelében kijelentette: „Azt várjuk, hogy a szeplőtelenül fogantatott Szűz és Istenanya Mária hatásos közbenjárására elnyeri azt a kegyelmet, hogy az Anyaszentegyház, a katolikus Egyház, minden akadály megszűnte, minden tévedés legyőzése után az összes nép között és a világ minden pontján napról napra erősödjön …, hogy minden tévelygő a szellem sötétségségének eloszlása után az igazság és az igazságosság útjára visszatérjen, és akkor egy nyáj és egy pásztor legyen.” A 25 évig tartó béke Mindazok, akik az Egyháznak a világ végén eljövendő új fénykoráról és a világ békés időszakáról jövendöltek, ehhez azt is hozzátették, hogy ez a boldog időszak nem tart sokáig. Már Bingeni Szent Hildegard utalt erre: „Ahogy Krisztus első eljövetelét egy békés időszak előzte meg [Pax Romana], úgy második eljövetele is egy békés kor után fog bekövetkezni. … Csakhogy ez a béke nem lesz tökéletes, mert a végső ítélettől való félelem zavarja meg.” „Az isteni művekről” című könyvében ezeket írta: „A boldogság azon napjaiban a fegyverek használata be lesz tiltva. … És miként a felhők termékennyé teszik a földet, úgy fogja a Szentlélek a népeket kegyelmének harmatával gazdagítani. … A lelki életnek igazi nyara jön el: a papok, a szerzetesek, a szüzek és minden más rendű és rangú ember igazságosan és jámboran fog élni. Ebben az időben a szent angyalok bizalmas kapcsolatba lépnek az emberekkel, mert életük megújulásától és szentségétől annyira el lesznek ragadtatva. … A hívek száma növekedni fog a pogányok tömeges megtérése által. … Mindazonáltal az öröm nem lesz tökéletes, mert az emberek be fogják látni, hogy az Ítélet napja közel van.” Az Antikrisztus Hogy az Antikrisztusnak nem sokkal a „nagy uralkodó” után el kell jönnie az emberek hálátlansága és erkölcstelensége miatti büntetésként, azt már Olymposi Szent Methód püspök és mártír († 311) megjövendölte: „A keresztények a világ végső periódusában nem lesznek eléggé hálásak azért a nagy kegyelemért, amit a »nagy uralkodó« eljöveteléért, a tőle kapott csodálatos békéért és a föld termékenységéért kaptak, sőt, ismét bűnös életet fognak folytatni, olyannyira, hogy bűneik sebei Isten előtt jobban fognak bűzleni, mint a dögvész. … Újabb eretnekségek és zűrzavarok lépnek majd fel. Az igazságos Isten ezen annyira fel lesz háborodva, hogy Lucifernek összes ördögével együtt hatalmat ad, hogy a pokolból a földre jöjjenek és az istenteleneket még jobban megtévesszék.” Minden józanul gondolkodó, katolikus hitét komolyan megőrizni szándékozó ember látja, hogy nehéz, félelmetes időben élünk. Mindenki, aki Isten Fiában és az Általa megígért örök életben hisz, könnyen felismeri, milyen óvatosnak kell lennie ebben az istentelen társadalomban, hogy a szántóföldben elrejtett és szerencsésen megtalált kincset nehogy újra elveszítse [lásd: Mt 13.44].      Ez okból az itt összegyűjtött információkat teljes komolysággal elmélkedjük át, és kérjük a Szentlelket a szükséges megvilágosításért, hogy felismerhessük belőlük azt, ami szükséges számunkra, hogy az eljövendő megpróbáltatásokban mindig helyt tudjunk állni. Komoly lelki szükségünk ellenére soha ne feledjük Urunk vigasztaló szavait, amit búcsúja előtt ajándékozott nekünk: „És íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Vége az első résznek Feltéve: 2018. május 30. 2. rész (forrás: Josephsblatt – 2018. március) A Josephsblatt márciusi számában – néhány klerikus jövendölései után – a szerző két laikus, a nagyon ismert két bajor látnok: a freilassingi Alois Irlmaier († 1959) és a cseh határ közelében élt Matthias Lang († 1830), azaz Mühlhiasl molnár – szavait mutatta be. Mind e két laikus, mind e cikk első felében [azaz a Josephsblatt április számában] idézett klerikusok jövendölései egyetértenek az események sorrendjében: először jönnek a forradalmak, a háborúk; aztán Isten közvetlen beavatkozása (a háromnapos sötétség alatt); aztán az Egyház újra felvirágzásának és egy általános békének (rövid) kora. Két megdöbbentő jövendölés Spirago professzor könyvéből Marianne nővér, az Orsolyiták franciaországi Blois-i kolostorának kapusnője, 55 évesen 1804-ben halt meg. 1804 augusztusában, röviddel halála előtt megjósolta kolostora jövendő sorsát, és más dolgokat is, amelyek mára mind bekövetkeztek. Ezután ezt mondta: „Nagyon imádkozni kell majd, mert a gonoszok mindent el akarnak majd pusztítani. A nagy harc előtt ők lesznek az urak. Olyan sok rosszat fognak elkövetni, amennyit csak tudnak, de nem annyit, amennyit szeretnének, mert ahhoz nem lesz elég idejük. … Egy pillanatig úgy fog kinézni, hogy a kevés igaz embert teljesen kiirtják, de: Óh, Isten hatalma, Óh, Isten hatalma! Minden gonosz megsemmisül…”      E szavak megegyeznek Nectou jezsuita pap jövendöléseivel, aki a jezsuiták egyik belgiumi házának elöljárója volt, és 1772. július 12-én szentség hírében hunyt el Bordeaux-ban. 1760. körül sok mindent megjósolt, melyek közül már sok minden megtörtént: például a jezsuita rend felszámolását (1773), a francia forradalmat (1789), alatta a koronázott fők kivégzésével (1793) stb. – Eleinte, amíg el nem jöttek a borzalmak napjai, senki nem hitt jövendöléseinek. Az ő ez idáig még nem teljesült jóslatai így szólnak: „Amikor majd azok az események, melyek az Egyház győzelmét előzik meg, közeledni fognak, a földön akkora zűrzavar fog eluralkodni, hogy az emberek azt fogják hinni, hogy Isten az embereket egészen kiszolgáltatta rendetlen hajlamaiknak, és a Gondviselés már nem törődik többé a világgal. Egyszóval, a rendetlenség annyira általánossá válik, hogy már senki nem igazodik ki benne. Amikor eljön az utolsó válság pillanata, mást már nem tud senki tenni, mint ott kitartani, ahova őt Isten helyezte, és magába zárkózva imádkozni, amíg a harag és Isten irgalmassága nem lesz kielégítve.” Az egyházi rend szétesése a nagy háború előtt Erről több látnok is beszél: Először mindennemű egyházi és társadalmi rend szétesik. Ez a felbomlás olyan nagy és kiterjedt lesz, hogy minden korábbi romláson messze túltesz. – Pont ez az, amit korunk józanul gondolkozó katolikus embere maga körül lát: A démoni befolyás az ú. n. modern társadalomra akkora mértéket ért el, amit még 50 [sőt, még 10] évvel ezelőtt sem tudott volna senki elképzelni! Maria Steiner, Isten szolgálóleánya († 1862) az 1843-as és 1844-es években ezeket mondta: „A szerzeteket és a klérust akkora általános hanyatlásban látom, hogy jönnie kell a büntetésnek … Ó, ti szegény szerzetesek és szegény apácák! A szerzeteseknek el kell hagyniuk kolostoraikat, és az apácákat kiűzik zárdáikból. [Ez a folyamat napjainkban érte el legújabb tetőpontját: csakhogy most nem a világi hatalmak zárják be a kolostorokat és űzik el a szerzeteseket, hanem Bergoglio és társai. Bergoglio nemrég adott ki egy rendeletet, mely a női szemlélődő rendek kolostorait regulázza meg. Rajta kívül például Németországban – elsősorban – a bajor Marx „bíboros-érsek” záratja be a még megmaradt zárdákat.] Az Egyházat üldözni fogják, és Rómát megfosztják a Szentatyától… Ha imával nem könyörögnek kíméletért, eljön az idő, melyben kardot és halált látnak, és Róma pásztor nélkül marad.” E jövendölés beleillik a freilassingi Alois Irlmaier látomásába, amit ő így írt le [eredetileg bajor tájszólásban]: „És akkor azt mondta, hogy azok az emberek, akik úgy néznek ki, mintha szarvaik lennének (Irlmaier a püspökökre gondolt, akiknek püspöki mitrája oldalról szarvnak néz ki) a fekete emberrel lesznek.” Magyarul: Az egész egyházi hierarchia hitehagyottá válik, és az ellenségnek, a fekete embernek [vagyis az ördögnek] szolgál, melynek egyetlen célja, hogy a katolikus hitet tökéletesen szétzúzza. Miután IX. Pius – fentebb már említett – 1873. január 6-i brévéjében kifejtette, hogy az Egyház rendkívüli nagy üldöztetése után kétségtelenül egészen különleges diadala következik, mondanivalóját így folytatta: „Abból a tényből, hogy az eddigi kisebb és kevésbé veszélyes harcokban Isten az Egyháznak hatalmas segítségét hol a fejedelmek fegyverei, hol szent férfiak csodálatos hatékonysága és ereje által adta meg, most ezekben a még súlyosabb harcokban azonban ilyen segítséget nem vesz igénybe, az következik, hogy az ellenségei feletti győzelmet a maga számára tartja fenn. Ez teljesen érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy minden jelenlegi baj gyökere főleg abban keresendő, hogy a minden képességükkel és erejükkel csupán az evilági dolgok iránt érdeklődő emberek nem csak elhagyták Istent, hanem egészen el is taszították Őt maguktól, olyannyira, hogy semmilyen más módon nem tűnik elképzelhetőnek a visszavezetésük Istenhez, mint olyan tett által, melyet nem lehet egykönnyen egy második okra visszavezetni; és ami olyan lesz, hogy sajátságossága által mindenkinek a tekintetét a földön kívülire irányítja és mindenkit arra kényszerít, hogy így kiáltson fel: »Az Úr tette, s csodálatos a szemünkben?« (Mk 12,11 és Mt 21,42)”      Egészen ehhez hasonlóan nyilatkozott 1880-ban Msgr. Pie, Poitiers püspöke, aki szintén meg volt róla győződve, hogy Isten úgy bánik a népekkel, ahogy azok Vele bánnak: „A nagy törvény, a Gondviselés általános törvénye a népek irányításában, a viszonzás törvénye (loi du talion). Ahogy a nemzetek Istennel bánnak, úgy bánik Isten a nemzetekkel. … A világtörténelemnek még egyetlen korszakában sem láttunk ilyen általános lázadást Isten ellen, mint most. Mindenki fegyvert fog Ellene. Még soha eddig ennyire általánosan nem szegtek meg minden Istennel kötött szerződést, és nem hajították Neki minden vonalon ezt a szemtelen kihívást: »Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról!« (Jób 21,14), hagyj el bennünket! Pontosan ez az, amit a modern nemzetek tesznek, és amit mondanak: »Maradj tőlünk távol!«, nem akarunk több istent; mindent ellene és nélküle akarunk tenni. … Az államoknak egyházellenesnek, ateistának, tisztán eviláginak kell lenniük. És Isten szaván fogja a népeket, és átengedi őket makacsságuknak és akaratuknak, míg őrületükben kölcsönösen szét nem marcangolják egymást, és Európát vérrel és romokkal nem borítják el. … És akkor Isten újra eljön, de felfegyverkezve…. És akkor mindenki látni fogja, hogy Ő az ura az általa teremtett földnek, melyről el akarták Őt űzni. »És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. – Et scietis, quia ego sum Dominus.« (Ez 7,9)” A két bajor látnok: Alois Irlmaier és Mühlhiasl A freilassingi egyszerű kútásó, Alois Irlmaier († 1959), mélyen hívő katolikus volt. Az életét vizsgáló szerzők szerint ő számít a „legmegbízhatóbb” látnoknak, akinek látnoki képességét a rendőrség is több ízben igénybe vette. Jóslatai az évek során egymás után válnak valóra. Stephan Berndt „Alois Irlmaier, egy férfi kimondja, amit lát” című könyvében Irlmaier kortársnőjének két meglepő kijelentését is közli: Irlmaier „furcsa, csillogó dobozokat látott, mintegy másfél méter nagyokat, melyek fél vagy háromnegyed éven keresztül a földeken álltak”: ezek azok a fehér műanyagba csomagolt silobálák lehetnek, melyek csak az utolsó másfél évtizede jöttek szokásba, de amik az 1950-es években még teljesen ismeretlenek voltak!      Máskor arról beszélt, hogy az embereknek valamikor „papírlemezük lesz, amit Zuban-skatulyába dugnak, és azzal fizetnek”. Amikor Stephan Berndt megkérdezte, hogy mit jelent a „Zuban-skatulya”, az asszony azt válaszolta, hogy egy cigarettadobozt. Az asszony azt is elmesélte, hogy Irlmaier azt mondta, hogy „az emberek bele beszélnek ebbe a cigarettadobozba, azzal beszélnek.” – És valóban, Irlmaier korában a Zuban nevű müncheni cigarettagyár a »Szultán« fajtájú cigarettadohányt egy pléhdobozban árulta, ami fekete volt, és mind a méretében, mind anyagában és alakjában (lekerekített élek!) a mai mobiltelefonokhoz hasonlított. A »Hofparkett« márkájú Zuban-skatulya olyannyira a megtévesztésig hasonlít a modern i-Phonehoz, hogy az ember azt véli, erről másolták le az alakját. Az asszony azt is elmondta, hogy amikor Irlmaier erről a skatulyáról beszélt, a kezeivel mindig olyan mozdulatot tett, mint a mai i-Phone használók. Alois Irlmaier már 1949-ben előre látta a fordulatot Kelet-Európában: „Nem megy olyan gyorsan, és előtte mindenfajta harcok lesznek, de el fog jönni.” Ki gondolt ilyesmit a hidegháború idején? [De nemcsak akkor, hanem még az 1980-as években sem hitte senki, hogy a Szovjetunió és vele az egész kommunista Kelet-Európa valaha is összeroppanhat.] A Bajor erdőben, a cseh határ közelében élt Matthias Lang († 1830), azaz Mühlhiasl molnár prófétai szavai tömörségükkel és pontosságukkal tesznek mély benyomást az emberre. Mühlhiasl előre megmondta azt is, hogy jóslatai csak mintegy kétszáz év múlva teljesülnek be. Amikor ugyanis azt kérdezték tőle, hogy amiket mond, azok mikor fognak valóra válni, egy kisfiúra mutatott e szavakkal: „Az ott nem fogja megélni, gyermekeinek gyermekei sem, de azok unokái meg fogják élni.” [Ha mintegy 40 évet számítunk egy generációnak, akkor ez 1+1+1+1+1, azaz ötször 40, azaz pont 200 évet jelent.]      Mühlhiasl jövendölései három nagy korszakot írnak le: először jön az „első idő”, ami az előkészület; majd a „nagy háború” második ideje, és ezt a „nagy rendcsinálás” követi. Mühlhiasl látomásai kortársai számára zavarosak és teljesen érthetetlenek voltak. Például mikor arról beszélt, hogy az erdőben „vas utakat” fognak építeni, és „vas kutya” fog ott ugatni. Azt mondta [1830 előtt!], hogy a nagy háború (az I. világháború) akkor fog megkezdődni, amikor a „vasból készült út” egészen az ő vidékükig el fog készülni, és a „vas kutya” ott is elkezd ugatni. – Valóban: A Kalteneck-Deggendorf vasútvonal 1914. augusztus 1-ére készült el, másnap már ezen utaztak a behívott katonák. Azt is ő mondta, hogy „a háborút egy kicsi indítja el, és egy nagy, aki a vízen keresztül jön, fejezi be”. – A kis Szerbia robbantotta ki a háborút és a nagy Amerika fejezte be.      Hitler nemzetiszocializmusát olyan szavakkal írta le, melyeket a történtek után sem lehet találóbban megválasztani: „A kicsik nagyok lesznek és a nagyok kicsik. De amikor a koldus a magas lovon megjön, akkor őt az ördög sem tudja meglovagolni.” [A második mondat fordítása nem biztos, hogy helyes. Ezért megadom a német eredetit: „Wenn aber der Bettelmann aufs hohe Roß kommt, dann kann ihn auch der Teufel nicht erreiten.“]      Ugyanilyen találóan írta le a második világháború kezdetét: „Amikor Straubingnál a Duna fölött hidat építenek, ahogy ez készen lesz, de még nem teljesen, akkor kezdődik.” – Amikor a II. világháború 1939. szeptember 1-én kirobbant, a Straubinger Duna-híd csaknem teljesen készen volt, már csak a betonburkolat hiányzott róla.      Az éghajlat-változást is előre látta: „Amikor a nyarat és a telet nem lehet többé megkülönböztetni.” És az euró bevezetését: „Egyfajta pénz lesz.” A modern társadalmi változásokat e szavakkal írta le: „Amikor a férfit és a nőt nem lehet már egymástól megkülönböztetni; Amikor a parasztemberek úgy öltözködnek, mint a városiak, és a városiak, mint a bolondok – akkor már nincs messze” [mármint a „nagy háború” második ideje]. – Próbálja meg valaki a mai divatot rövidebben és velősebben leírni!      A gazdaság alakulásáról ezeket mondta: „A pénzt csinálni fogják, olyan sokat, hogy már nem is lehet követni.” – Gondoljunk csak a felfújt államháztartásokra és az áttekinthetetlenül nagy állami adósságokra, vagy azokra a szuper-gazdag milliárdosokra, akik már a világvagyon felét a kezükben tartják. De mi lesz mindennek a vége? Erre a kérdésre Mühlhiasl [1830 előtt] ezt válaszolta: „Aztán egyszer csak nincs tovább.” Alois Irlmaier a háború után a német új márka bevezetésekor ezt mondta: „Az új pénz rendben van, de óvakodjatok attól, ami ez után jön!” A vallási élet alakulásáról ezt mondta Mühlhiasl: „A hit olyan kicsi lesz, hogy egy kalap alatt elfér.” Vagy ezt: „A hit olyan kicsi lesz, hogy egy ostorcsettintéssel el lehet zavarni.” És még egy nagyon meglepő kijelentés: „Hét klerikus fog Zwiesel-ben [egy bajor helység] egy misét mondani, és csupán hét ember fog rajta részt venni.” Az embernek elakad a szava: ember-csinálta-egyház tökéletes leírása! Még egy telitalálat: „A katolikus vallásról leginkább saját hívei fognak gúnyolódni.” Végezetül még két jóslat a bajor erdő prófétájának szájából, melyek a mostani társadalmat egészen pontosan írják le: „Az új urak nem tudnak mást csinálni, mint törvényeket alkotni, melyeket már egyetlen ember sem lesz képes betartani; és adókat kivetni, amiket már senki nem fizet meg többé.” – Egyedül az EU ezer új törvényt produkál évente. Ki tud ekkora törvényáradatot megjegyezni és betartani/betartatni? [Gondoljunk csak a mostani évre: ugyan eddig is ezerszámra hoztak új törvényeket, de az idei év minden eddigi törvénydömpinget már most felülmúl!] És ezután jön a „nagy rendcsinálás” a harmadik időben. De: „Senki nem gondol arra, hogy Isten ostora nemsokára eljön.” – Senki nem akar arra gondolni, hogy a jólét és luxus ezen ideje hirtelen véget fog érni. „Akkor Bajorország fel lesz dúlva és el lesz pusztítva, Böhmen [Csehország] a seprűvel kitakarítva.” A városi embereket, akiket az éhség a falvakba űz, és a parasztokat arra kérik, hogy „földet művelhessenek”, a parasztok az ekeszarvával ütik agyon.” Utoljára még egy prófétai mondat: „Az emberek nem fogják többé a másikat szeretni.” Feltéve: 2018. június 7. Alois Irlmaier az eljövendő történések sorrendjéről Maria Luise Bender karitásznővérnek a következőket mondta: „Először akkora jólét jön, mint még soha nem volt! Ezt akkora hitehagyás követi, amilyen még soha nem volt. Erre következik akkora erkölcsi romlás, amilyen még soha nem volt. Azután nagy számú idegen ember jön az országba [Németországba]. Ezt nagy infláció követi, melyben a pénz egyre többet veszít értékéből. Ezután csakhamar jön a forradalom, majd ez után az oroszok egyetlen éjszaka lerohanják a nyugatot.” A Josephsblatt cikkírója ezután felsorolja Irlmaier jóslatait Olaszországról, Franciaországról, Angliáról. Ezek a jóslatok időközben közismertté váltak, az interneten több helyen is megtalálhatók. – Ezekkel kapcsolatban tudni kell, hogy Alois Irlmaier mélyen hívő katolikus ember volt, aki látomásait mindig „katolikus szemmel” értelmezte. Jóslataival nem az emberek kíváncsiságát akarta kielégíteni, vagy tán még fokozni is, hanem magukba szállásra, imádkozásra akarta őket rávezetni. A jövőt érintő rémítő látomásait Isten figyelmeztetésének és jogos büntetésének tekintette. (Az egyszerű katolikus kútásó szavait az interneten található cikkek túlnyomó része, megfosztva őket katolikus tartalmuktól, szenzációhajhászásra használja.)      Ehelyütt Irlmaiernek csak azon jóslatait közlöm, melyek közvetlenül is vallási vonatkozásúak: „A csizma-országban (Olaszország) forradalom tör ki, azt hiszem, vallási háború, mert minden klerikust legyilkolnak. Fehér hajú papokat látok holtan a földön feküdni. A pápa mögött egy véres kés van, de azt hiszem, hogy zarándokruhában el tud tőlük menekülni. Dél-keletre menekül a nagy vízen át, nem látom pontosan, hova. Utána koronázást fog ünnepelni. Sokat kell imádkoznunk, hogy ez a borzalom hamar véget érjen.” „A város a vastoronnyal saját embereinek lesz az áldozata, ezek ott mindent felgyújtanak.”      P. Alfred Parent utalt arra, hogy mintegy 50 olyan figyelemreméltó prófécia ismert, melyek Párizs és Marseille lerombolását jövendölik meg; ezek között van Abbé Souffrand 1828-ból származó jóslata is: „Párizst annyira lerombolják, hogy földjén utána szántani fognak.”      Anglia jövője sem kedvező a látnokok szerint. Már korábban is ismertek voltak olyan jóslatok, melyek szerint, ha Anglia hatalma csökkenni kezd, akkor ez biztos jele egy nagy szerencsétlenség eljövetelének. Bár senki nem kíván az angoloknak rosszat, az nem lehet jó jel, amikor egy nagy angol újság azon gúnyolódik, hogy Alois Irlmaier látomásai szerint Angliát el fogja árasztani a tenger. A brit szigetek geológiai struktúrája már régóta alámosásokat jelez, melyek akár jövendő beomlások lehetőségét is felvetik.      Egy 3. világháborúról is sok prófécia beszél. Mühlhiasltól két erre vonatkozó jövendölés maradt fenn: „Aztán jön a háború, majd még egy, és aztán az utolsó, a 3. világháború jön. Az utolsó háború lesz a »bankrobbantó«. Olyan gyorsan zajlik le, hogy egyetlen ember sem hiszi el…, de sok vér és halott lesz.”      Irlmaier ezt mondta: „Még sok szerencsétlenség éri országunkat, de nem csak azt, hanem az egész világot. Szinte biztos, hogy lesz egy 3. nagy háború, de nem tudom, hogy mikor; de egy dolog egészen biztos, hogy nem fog soká tartani. Egy hármast látok… ez jelenthet három napot, három hetet, de három hónapot is. De tovább egészen biztosan nem fog tartani. És ez a jó, hogy olyan gyorsan elmúlik.” Majd később mindehhez még hozzátette: „Mindenki békét kiált, schalom! Akkor fog történni. Egy új közel-keleti háború lángol fel hirtelen, nagy ellenséges hadiflották állnak a Földközi tengeren egymással szemben, a helyzet feszült…. De a tényleges szikra a Balkánon lesz meggyújtva: látok egy »nagyot« elesni, egy véres tőr fekszik mellette. Ezután villámgyorsan történik minden. Két férfi, akiket megfizettek, meggyilkol egy magasrangú harmadikat. Akkor jön a háború.” Végezetül megint egy olyan érdekesség Irlmaiernek a 3. világháborúról mondott jövendöléseiből, melyek évtizedekig, egészen az elmúlt pár évig, teljesen érthetetlenek voltak az emberek számára: „A földet, mint egy gömböt látom magam előtt, melyen a homokból olyanok, mint a fehér galambok ('weiße Tauben') rajai szállnak fel. … Az oroszok addig éjjel nappal nyugat felé rohannak, ahol a sok kémény és kohó [Ruhr-vidék] áll. De akkor megjelennek a fehér galambok, és egyszercsak valami egészen sárga esik az égből, ami megállítja őket. A tankok még gurulnak, de a benne ülők már mind halottak.”      A nyugatiak ezen ellentámadását számtalan „fehér galambbal” Irlmaier újra és újra egészen világos képekben látta. A Kufsteini Vasárnapi újság szerkesztője, Hans Burgstaller az 1950-es évek elején külön számban számolt be Irlmaier látomásáról, amit aztán így kommentált: „Miért beszél egy modern ember, mint Irlmaier, rébuszokban, amikor repülőgépeket akar mondani? Ez rejtély.” Nem sejtette, hogy ezzel csak megint arra hívja fel a figyelmet, vagyis azt bizonyítja, hogy Irlmaier nem kitalálta e történeteket, hanem valóban így látta! A Münchner Allgemeine újság 1949. november 20. számában további részleteket is közöl Irlmaier látomásából: „Afrika sivatagainak homokjából szállnak fel a nagy madarak emberek nélkül.” Tehát, amit Irlmaier látott, azok nem repülőgépek, hanem igenis olyanok voltak, mint a nagy madarak, „fehér galambok”, amik emberek nélkül repültek, mégpedig olyan sok, hogy Irlmaier össze sem tudta számolni őket. – A mai ember számára ezek a szavak már nem jelentenek megoldhatatlan rébuszokat, hiszen ma már tudjuk, hogy ezek a furcsa repülő tárgyak a modern harci drónok. És az, hogy Irlmaier olyan sokat látott egyszerre belőlük, bizonyára csak napjainkban vált technikailag megoldhatóvá. Ami a háromnapos sötétség látomást illeti, ezzel kapcsolatban Conrad Adlmaier, aki könyvében a személyesen magától Irlmaiertől hallott látomásokat írta le, így számol be 1961-ben az Irlmaiertől hallottakról: „1959. tavaszán, utolsó találkozásunkkor, Irlmaier ezt mondta a »háromnapos sötétségről«: »A háború alatt egyik nap sötét lesz. Akkor jégverés jön villámmal és mennydörgéssel, és földrengés rázza meg a földet. Akkor ne menjenek ki a házból. A lámpák nem világítanak, áram nincs, csak a gyertyák égnek. Aki a port belélegzi, görcsöt kap és meghal. Ne nyissák ki az ablakot, fekete papírt tegyenek rá. Minden nyílt víz mérgezett lesz és minden olyan élelem is, ami nem zárt konzervdobozban van. Az üvegekben levő élelem sem marad ép. Kint a por-halál jár körbe, nagyon sok ember meghal. 72 óra után mindennek vége van. De még egyszer mondom: Ne menjenek ki, ne nézzenek ki az ablakon, hagyják égni a szentelt gyertyát vagy viaszt és imádkozzanak. Egy éjszaka több ember hal meg, mint az előző két világháborúban.»” A hitetlenek számára mindez csak szenzáció, modern fantasztikus irodalom, vagy horrorfilm meséje. A hitetlenek nem értik meg Isten beavatkozását a teremtésébe, ezért nem is akarják ezt tudomásul venni. A modernizmus [követve a protestánsokat] szintén száműzte az Ószövetség büntető, számonkérő Istenét, az ő újszövetségi Istenük csak érzékeny, emberi értelemben vett szeretetből áll. De milyen szeretet az, ami a bűnt nem veszi többé komolyan? Vége Feltéve: 2018. június 14.