„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27) „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot” (Mt 10,34) „Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást” (Lk 12,51) Még egy fél éve sincs, hogy megint egyszer úgy nézett ki, valami nagyon veszélyes konfliktus felé tart a világ: Észak-Korea jóformán hadat üzent az egész világnak. És alig telt el pár hónap, itt a legnagyobb meglepetés: létrejött a „világbéke”: a két Korea 65 év után békét köt. Ki az, akinek erről a váratlan nagy „béke”-hangulatról ne azoknak a jövendöléseknek szavai jutnának az eszébe: melyek szerint akkor jön el az összeomlás, amikor az egész világ békét, békét kiált. A Josephsblatt áprilisi száma a világ végéről szóló leghíresebb jövendöléseket gyűjtötte össze: most ezekből fordítom le a legérdekesebbeket. (A témával kapcsolatban lásd a honlap e cikkét: „A végső idők.)
A háromnapos sötétség és a nagy uralkodó alatti békeidő (forrás: Josephsblatt – 2018. április)
Sorozatunk előző számában, a márciusi lapban két bajor látnok – a freilassingi Alois Irlmaier († 1959) és a cseh határ közelében élt Matthias Lang († 1830), azaz Mühlhiasl molnár – szavait mutattuk be, azért az övékét, mert az ő látomásaik sok más jövendöléssel megegyeznek, illetve jól kiegészítik azokat. A mostani számban szentek, látnokok, papok jövendöléseit mutatjuk be ugyanezen témáról, de mielőtt ebbe belekezdenénk DDr. Friedrich Wessely műve nyomán még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a magán-kinyilatkoztatások nem tartoznak a katolikus hithez, akármilyen fontos dolgokat is tartalmaznak olykor. Az isteni kinyilatkoztatás az utolsó apostol halálával lezárult, ezért, ha egy jövendölés az isteni kinyilatkoztatással, azaz az egyházi Tanítóhivatal által képviselt tanokkal ellenkezik, akkor ez biztos jele e jövendölés hamisságának. Keresztes Szent János óva intett a magán-kinyilatkoztatásoktól, és hangsúlyozta, hogy igazhitű katolikusnak nem szabad ilyesmire vágynia.
A magán-kinyilatkoztatásból eredő veszélyek Mi azonban nem értünk egyet az ismert szerzővel abban, hogy a Szentírás se egy nagy uralkodó vagy egy nagy pápa eljöveteléről, se arról a nagy hitehagyásról, mely mintegy a főpróbája az Antikrisztus alatti időknek, nem beszél. Ezzel kapcsolatban megemlítjük Alfons Konzionator professzor (Franz Spirago álneve) „Az eljövendő nagy uralkodó” címmel megjelent könyvét. És azt is, hogy a La Salette-i üzenetben igenis szó van az Antikrisztusról. És ez utóbbiban arról is szó van, hogy a végidőkben élünk már és az Antikrisztus bármelyik pillanatban eljöhet. A La Salette-i ú. n. nagy üzenetben szó van a három sötét napról és az Egyház körülbelül 25 évig tartó virágkoráról is. Ezeket természetesen nem muszáj elhinni, de az mindenesetre meglepő, hogy pont ezek a jövendölések milyen sok más, komolyan vehető üzenetben szerepelnek. Ezekből sorolunk fel most néhányat. A háromnapos sötétség
Boldog Anna-Maria Taigi (1769-1837) jövendölései Annamária 1818-ban részesült először ebben a látomásban, később többször is megjelent előtte a lángok által körülnyaldosott föld, a riasztó sötétség, látta, hogy hatalmas épületek omlanak össze, mintha ég és föld a halállal küszködne, majd a csapásokat általános megújulás követi. Mindez akkor fog bekövetkezni, amikor az Egyház már-már elvesztette minden lehetőségét, hogy szembeszálljon az üldöztetésekkel. A csapások nyomán feltárulnak a „szív titkos gondolatai”, A „győztesek azok lesznek – mondta az Úr –, akiknek megadom az alázatosság lelkületét”. A tisztulás azonban nem fog hosszú ideig tartani. Az idő Isten kezében van, és tetszése szerint lerövidítheti. Más alkalommal Anna nagy erdőt látott, és benne öt fát. Az Úr azt mondta neki, hogy ezeknek a fáknak a gyökerei betegek, és megfertőzik az összes többi növényt is. Mielőtt az Egyház győzelme bekövetkezne, ki kell irtani a nagy idők öt nagy eretnekségét. Msgr. Salotti magyarázata szerint ez az öt fa: a nacionalizmus, a liberalizmus, a szabadkőművesség, a modernizmus és a szocializmus. [A magyar fordítás Klemm Nándor: Boldog Taigi Annamária című könyvéből való.]
Elisabeth Canori-Mora († 1825), aki Taigi Annamáriához hasonlóan Rómában élő férjezett asszony volt, szintén voltak látomásai. A háromnapos sötétségről ezt jövendölte: „Isten a sötétség hatalmát fogja arra használni, hogy a szektásokat és istenteleneket, akik az Anyaszentegyházat alapjaiban akarják megrendíteni és megsemmisíteni, kiirtsa. Ezek a nyomorultak vakmerő gonoszságukban azt hiszik, hogy Istent letaszíthatják trónjáról; de Ő csak nevet alattomosságukon, és hatalmas karjának egyetlen jelével megbünteti az istenkáromlókat és istenteleneket. … Isten meg fogja engedni, hogy ezek a képmutatók a démonok kegyetlensége által megbűnhődjenek, és tragikus véget érjenek, mert szabad akaratukból adták át magukat a pokoli hatalmaknak, akikkel együtt a katolikus Egyház ellen szövetkeztek. … [E sorok olvastán kinek ne Malachi Martin elbeszélése és a zsinati szekta tagjai jutnának eszébe? Hiszen e jövendölésben a gonoszok nem az Egyház nyílt ellenségeiként szerepelnek, hanem képmutatóként, vagyis látszólag az egyház tagjaiként!]
Egy másik látnoknő, aki az eljövendő háromnapos sötétséget látta, a francia szűz, Marie Julie Jahenny a Blain (Loire-Inferieur) melletti La Fraudais-ból. Spirago professzor így számol be róla: „Marie Julie 1850. február 12-én született. 1873-ban megkapta Krisztus sebhelyeit, és töviskoszorújának és bal vállának a sebeit is, melyeket Krisztus a kereszt hordozásakor szerzett. Mellén egy nagy kereszt volt felirattal, mely csodálatos módon a húsába volt rajzolva, mely csakúgy, mint a sebhelyek minden pénteken véreztek. Attól a naptól kezdve, hogy megkapta Jézus stigmáit se nem aludt, se nem evett-ivott többet semmit.
A háromnapos egyiptomi sötétség Mózes 2. könyvében
A hársfa dala
Pater Pio 1950. február 7-én mondott intelmei a háromnapos sötétséggel kapcsolatban Feltéve: 2018. május 14. Az Egyház ezt követő diadala
IX. Pius pápa Jakob Margotti papnak, egy torinói napilap kiadójának, aki írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy [1873-ban] a föld hatalmasai nem csak az Egyház jogait veszélyeztetik, mint a korábbi időkben, hanem magát az egyházi hatalmat is, 1873. január 6-i brévéjében ezt válaszolta: „Az ilyen nagy és kétoldali harc vadságából, mely Isten engedélyével tört ki az Egyház ellen, a hívek könnyen felismerhetik, hogy a visszavonhatatlan isteni jövendölés szerint ez az Egyház diadalát készíti elő, ami tökéletességében és ragyogásában minden ezt megelőzőt felül fog múlni.” [Mi ez, ha nem a Jel 19. és 20. fejezetében leírt, oly sokak által tagadott, nevetségessé tett ezeréves birodalom leírása, illetve elismerése? – De erről majd a következő cikkben lesz szó.] Az Egyháznak ez a teljesen váratlan és ismét eljövő diadala sok jövendölés szerint a háromnapos sötétség után veszi kezdetét, a „nagy uralkodó” által valósul meg és egy nagy szent pápa által zárul le. Isten tiszteletreméltó szolgája, a bajor Bartholomäus Holzhauser († 1658 a németországi Bingenben) szerint a „nagy uralkodó” azután jön el, hogy az országokat mindenütt harcok dúlták fel, és a világon a legnagyobb reménytelenség uralkodik el. „Amikor a háborúk mindent elpusztítottak, a katolikusokat a hűtlenné vált társaik és az eretnekek szorongatják, az Egyházat és szolgáit minden joguktól megfosztották, a királyságokat eltörölték, az uralkodókat meggyilkolták és mindenütt köztársaságok alakultak – akkor a mindenható Isten keze által egy csodálatos, emberi fogalmak szerint lehetetlennek tűnő változás fog bekövetkezni. Ekkor jön el az a vitéz uralkodó, akit Isten küld. A köztársaságokat teljes egészében lerombolja, és mindent az uralma alá vet. Krisztus igaz Egyházáért lép síkra, minden tévtant kiírt, a mohamedanizmust is, és megsemmisíti ennek uralmát. Birodalma kelettől nyugatig fog terjedni. Akkor minden nép eljön, és Istent, Urukat az igaz katolikus vallás szerint fogja imádni. Sok igaz és sok tanult férfi lesz majd akkor a földön. Az emberek szeretni fogják a törvényt és az igazságosságot, és az egész földön béke lesz. Mert az isteni hatalom a Sátánt hosszú évekre bilincsbe veri, egészen addig, amíg el nem jön a kárhozat fia, amikor is a Sátán bilincsei újra megoldódnak. A nagy uralkodó által alapított keresztény világhatalom az Antikrisztus eljöveteléig fog tartani.” [Lásd ezzel kapcsolatban: a) Jel 19,11-20,8; b) Szent Ireneus: Adversus Haereses – részletek; és c) Michel Mottet Ireneus írása alapján készült tanulmányát: „Et regnabunt cum Christo mille annis” – „És ezer évig uralkodtak Krisztussal” (Jel 20,4) a www.einsicht-aktuell.de 2016. november és 2017. május közötti kiadásaiban]
Ezeket a „nagy uralkodó” eljöveteléről szóló szövegeket Prof. Spirago gyűjtötte egybe. A legkorábbi szöveg Adso Derby apátnak az Angliában nevelkedett, 936-tól 954-ig uralkodott IV. vagy Tengerentúli Lajos frank király feleségéhez, Gerberga királynőhöz intézett leveléből való, amiben ez áll: „Tanítóink közül egyesek azt mondják, hogy a világ végén a frankok egyik királya fogja az egész római birodalmat uralni, és minden uralkodó között ő lesz a legnagyobb és a legutolsó. Boldog uralkodása után végül Jeruzsálembe jön, ahol az Olajfák hegyén leteszi jogarát és koronáját – ami a római keresztény birodalom vége és csúcspontja lesz – és ezután azonnal megjelenik az Antikrisztus.” (Eredeti: Migne, patr. lat. 40, 1133) Feltéve: 2018. május 28. Az Antikrisztus eljövetele előtti békeidő Természetesen igazi békéről a földön csak akkor lehet szó, ha az Anyaszentegyház ismét helyreáll. Erről Bretagne Fougeres nevű kolostorában élő Nativitas ferences apáca († 1798) ezeket mondta: „Egy nagy, a Szentlélektől vezetett hatalmat látok, ami már másodszorra borítja fel a meglévő körülményeket, akkor, amikor éppen ez szükséges a törvényes rend helyreállítására. Látom, ahogy Isten Lelke az Egyház szolgáit nagy sokaságban összegyűjti, akik hasonlóan egy hadsereghez szilárdan és megingathatatlanul őrzik az Egyház törvényeit, és akik visszaállítják a régi fegyelmet. Minden hamis isten-tiszteletet ki fognak irtani, minden romlás, tévtan, amit az idők hoztak magukkal, újra el fog tűnni. A vallás sok szempontból virágzóbb lesz, mint addig bármikor.” A nagy 21. zsinat
Az eljövendő „nagy uralkodó” kormányzása alatt tartanak egy nagy zsinatot, ami az igazi egyházi rendet újra helyre fogja állítani az igaz hitből. A hársfa dala a 26. strófa felétől a 27. strófa végéig így szól: „A száműzötteket Rómába vezeted, a dóm nagy császárkoronázást él meg. Ez a jutalma 21. zsinatnak, ami a népeknek megmutatja legfőbb céljukat, és szigorú előírásokkal kezeskedik arról, hogy gazdag és szegény ne gyötörje többé egymást.” [A szöveg verses formában írt régies német, amit nehéz más nyelvre fordítani.] Az a meggyőződés, hogy az általános összeomlás után még egyszer fel fog virágozni a római katolikus Egyház és a kereszténység, a korábbi években széles körben el volt terjedve. Például Melchior von Diepenbrock, Breslau (Boroszló, Wrocław) püspöke, 1840. szilveszter éjszakáján ezt prédikálta híveinek: „A hittől és Krisztus szeretetétől való elpártolásnak az lesz a következménye, ami az Evangéliumban meg van jövendölve [lásd: Mt 24.6-12]: Háborúk, pártütések, nemzet nemzet ellen, a népek szorongattatásai, gyötrelmei; ezek mind a véget előzik meg. Az istentelenség és az önzés maró mérge feloldja a társadalmi kötelékeket; a dolgok rendjét eleinte felülről lefelé, majd ennek ellentámadásaként alulról felfelé fogják erőszakosan megdönteni … De Isten irgalmassága megadja nekünk a reményt, hogy a nagy zűrzavar után eljön még a kereszténységnek egy újabb, békés, virágzó korszaka, amikor minden áldás, ami a rojtossá vált külseje alatt rejlik, az egész emberiségre kiárad, amikor irgalmasság és igazság, béke és igazságosság a népek minden osztályában megtalálható és átölelhető lesz, amikor a kardokból ekevasat, a lándzsákból sarlót kovácsolnak, amikor Isten Lelke tényleg egész teljességében minden emberre kiöntetik, és amikor az egy pásztorról és egy nyájról szóló isteni ige [Jn 10,16] még a múltban már bekövetkezett módoknál is tökéletesebb és csodálatosabb módon teljesedik be.” A háromnapos sötétséget követő idő A háromnapos sötétségről szóló jövendölések mind megegyeznek abban, hogy ezt Isten beavatkozása révén egészen váratlanul egy virágkor követi majd. P. Alfred Parent a La Salette-i jelenésről írt könyvében ezt a vélekedést így foglalja össze: „Minden jövendölés megegyezik abban, hogy az eljövendő »nagy uralkodó« a nagy válság vége felé hirtelen, mégpedig akkor jelenik meg, amikor az emberek már elvesztik reményüket abban, hogy a nyilvános életben valaha is visszaállhat a rend.” – Ezek a mondatok kétséget kizáróan a jelenlegi helyzetet írják le, hiszen mára már minden józan ember kételkedik abban, hogy egyedül természetes eszközökkel a világban valaha is helyreállítható a rend – és ehhez hozzátehetjük, nemcsak a közéletben, de az egyházi életben is!
Mindazonáltal Isten beavatkozása ezen általános romlottság közepette csak e romlottságnak megfelelő büntetés lehet, ahogy ezt a Bordeaux-i Madame Marie Messmin, akinek sok látomása volt, kijelentette: „Vannak emberek, akik egy Isten által küldött királyban reménykednek, aki visszaállítja a rendet. De vajon lehetséges lehet ilyesmi abban a rossz szellemiségben, ami a világon mindenütt uralkodik? Mielőtt egy király eljöhetne, a világnak teljesen másmilyenné kell válnia, és ezt a tökéletes változást csak súlyos büntetések idézhetik elő.” Szűz Mária korszaka
Abban, hogy az Isten által az embereknek ajándékozott csodálatos új kor Mária kora lesz, minden látnok megegyezik. A spanyol Maria von Agreda apátnő († 1665) ezt mondta: „Ki lett nekem nyilatkoztatva, hogy Isten Anyjának közbenjárására valamikor majd minden eretnekség elenyészik. Az eretnekségek feletti győzelmet Krisztus édesanyjának tartotta fenn. Az ő beavatkozásának köszönhető, hogy a régi eretnekségek, Árius, Nesztorius, Pelagius és mások eretnekségei eltűntek. Az utolsó évszázadokban az Úr meg fogja növelni és ki fogja terjeszteni szent Anyjának hírnevét és dicsőségét.” A 25 évig tartó béke Mindazok, akik az Egyháznak a világ végén eljövendő új fénykoráról és a világ békés időszakáról jövendöltek, ehhez azt is hozzátették, hogy ez a boldog időszak nem tart sokáig. Már Bingeni Szent Hildegard utalt erre: „Ahogy Krisztus első eljövetelét egy békés időszak előzte meg [Pax Romana], úgy második eljövetele is egy békés kor után fog bekövetkezni. … Csakhogy ez a béke nem lesz tökéletes, mert a végső ítélettől való félelem zavarja meg.” „Az isteni művekről” című könyvében ezeket írta: „A boldogság azon napjaiban a fegyverek használata be lesz tiltva. … És miként a felhők termékennyé teszik a földet, úgy fogja a Szentlélek a népeket kegyelmének harmatával gazdagítani. … A lelki életnek igazi nyara jön el: a papok, a szerzetesek, a szüzek és minden más rendű és rangú ember igazságosan és jámboran fog élni. Ebben az időben a szent angyalok bizalmas kapcsolatba lépnek az emberekkel, mert életük megújulásától és szentségétől annyira el lesznek ragadtatva. … A hívek száma növekedni fog a pogányok tömeges megtérése által. … Mindazonáltal az öröm nem lesz tökéletes, mert az emberek be fogják látni, hogy az Ítélet napja közel van.” Az Antikrisztus Hogy az Antikrisztusnak nem sokkal a „nagy uralkodó” után el kell jönnie az emberek hálátlansága és erkölcstelensége miatti büntetésként, azt már Olymposi Szent Methód püspök és mártír († 311) megjövendölte: „A keresztények a világ végső periódusában nem lesznek eléggé hálásak azért a nagy kegyelemért, amit a »nagy uralkodó« eljöveteléért, a tőle kapott csodálatos békéért és a föld termékenységéért kaptak, sőt, ismét bűnös életet fognak folytatni, olyannyira, hogy bűneik sebei Isten előtt jobban fognak bűzleni, mint a dögvész. … Újabb eretnekségek és zűrzavarok lépnek majd fel. Az igazságos Isten ezen annyira fel lesz háborodva, hogy Lucifernek összes ördögével együtt hatalmat ad, hogy a pokolból a földre jöjjenek és az istenteleneket még jobban megtévesszék.”
Minden józanul gondolkodó, katolikus hitét komolyan megőrizni szándékozó ember látja, hogy nehéz, félelmetes időben élünk. Mindenki, aki Isten Fiában és az Általa megígért örök életben hisz, könnyen felismeri, milyen óvatosnak kell lennie ebben az istentelen társadalomban, hogy a szántóföldben elrejtett és szerencsésen megtalált kincset nehogy újra elveszítse [lásd: Mt 13.44]. Vége az első résznek Feltéve: 2018. május 30.
(forrás: Josephsblatt – 2018. március) A Josephsblatt márciusi számában – néhány klerikus jövendölései után – a szerző két laikus, a nagyon ismert két bajor látnok: a freilassingi Alois Irlmaier († 1959) és a cseh határ közelében élt Matthias Lang († 1830), azaz Mühlhiasl molnár – szavait mutatta be. Mind e két laikus, mind e cikk első felében [azaz a Josephsblatt április számában] idézett klerikusok jövendölései egyetértenek az események sorrendjében: először jönnek a forradalmak, a háborúk; aztán Isten közvetlen beavatkozása (a háromnapos sötétség alatt); aztán az Egyház újra felvirágzásának és egy általános békének (rövid) kora.
Két megdöbbentő jövendölés Spirago professzor könyvéből
Az egyházi rend szétesése a nagy háború előtt Maria Steiner, Isten szolgálóleánya († 1862) az 1843-as és 1844-es években ezeket mondta: „A szerzeteket és a klérust akkora általános hanyatlásban látom, hogy jönnie kell a büntetésnek … Ó, ti szegény szerzetesek és szegény apácák! A szerzeteseknek el kell hagyniuk kolostoraikat, és az apácákat kiűzik zárdáikból. [Ez a folyamat napjainkban érte el legújabb tetőpontját: csakhogy most nem a világi hatalmak zárják be a kolostorokat és űzik el a szerzeteseket, hanem Bergoglio és társai. Bergoglio nemrég adott ki egy rendeletet, mely a női szemlélődő rendek kolostorait regulázza meg. Rajta kívül például Németországban – elsősorban – a bajor Marx „bíboros-érsek” záratja be a még megmaradt zárdákat.] Az Egyházat üldözni fogják, és Rómát megfosztják a Szentatyától… Ha imával nem könyörögnek kíméletért, eljön az idő, melyben kardot és halált látnak, és Róma pásztor nélkül marad.” E jövendölés beleillik a freilassingi Alois Irlmaier látomásába, amit ő így írt le [eredetileg bajor tájszólásban]: „És akkor azt mondta, hogy azok az emberek, akik úgy néznek ki, mintha szarvaik lennének (Irlmaier a püspökökre gondolt, akiknek püspöki mitrája oldalról szarvnak néz ki) a fekete emberrel lesznek.” Magyarul: Az egész egyházi hierarchia hitehagyottá válik, és az ellenségnek, a fekete embernek [vagyis az ördögnek] szolgál, melynek egyetlen célja, hogy a katolikus hitet tökéletesen szétzúzza.
Miután IX. Pius – fentebb már említett – 1873. január 6-i brévéjében kifejtette, hogy az Egyház rendkívüli nagy üldöztetése után kétségtelenül egészen különleges diadala következik, mondanivalóját így folytatta: „Abból a tényből, hogy az eddigi kisebb és kevésbé veszélyes harcokban Isten az Egyháznak hatalmas segítségét hol a fejedelmek fegyverei, hol szent férfiak csodálatos hatékonysága és ereje által adta meg, most ezekben a még súlyosabb harcokban azonban ilyen segítséget nem vesz igénybe, az következik, hogy az ellenségei feletti győzelmet a maga számára tartja fenn. Ez teljesen érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy minden jelenlegi baj gyökere főleg abban keresendő, hogy a minden képességükkel és erejükkel csupán az evilági dolgok iránt érdeklődő emberek nem csak elhagyták Istent, hanem egészen el is taszították Őt maguktól, olyannyira, hogy semmilyen más módon nem tűnik elképzelhetőnek a visszavezetésük Istenhez, mint olyan tett által, melyet nem lehet egykönnyen egy második okra visszavezetni; és ami olyan lesz, hogy sajátságossága által mindenkinek a tekintetét a földön kívülire irányítja és mindenkit arra kényszerít, hogy így kiáltson fel: »Az Úr tette, s csodálatos a szemünkben?« (Mk 12,11 és Mt 21,42)” A két bajor látnok: Alois Irlmaier és Mühlhiasl
A freilassingi egyszerű kútásó, Alois Irlmaier († 1959), mélyen hívő katolikus volt. Az életét vizsgáló szerzők szerint ő számít a „legmegbízhatóbb” látnoknak, akinek látnoki képességét a rendőrség is több ízben igénybe vette. Jóslatai az évek során egymás után válnak valóra. Stephan Berndt „Alois Irlmaier, egy férfi kimondja, amit lát” című könyvében Irlmaier kortársnőjének két meglepő kijelentését is közli: Irlmaier „furcsa, csillogó dobozokat látott, mintegy másfél méter nagyokat, melyek fél vagy háromnegyed éven keresztül a földeken álltak”: ezek azok a fehér műanyagba csomagolt silobálák lehetnek, melyek csak az utolsó másfél évtizede jöttek szokásba, de amik az 1950-es években még teljesen ismeretlenek voltak! Alois Irlmaier már 1949-ben előre látta a fordulatot Kelet-Európában: „Nem megy olyan gyorsan, és előtte mindenfajta harcok lesznek, de el fog jönni.” Ki gondolt ilyesmit a hidegháború idején? [De nemcsak akkor, hanem még az 1980-as években sem hitte senki, hogy a Szovjetunió és vele az egész kommunista Kelet-Európa valaha is összeroppanhat.]
A Bajor erdőben, a cseh határ közelében élt Matthias Lang († 1830), azaz Mühlhiasl molnár prófétai szavai tömörségükkel és pontosságukkal tesznek mély benyomást az emberre. Mühlhiasl előre megmondta azt is, hogy jóslatai csak mintegy kétszáz év múlva teljesülnek be. Amikor ugyanis azt kérdezték tőle, hogy amiket mond, azok mikor fognak valóra válni, egy kisfiúra mutatott e szavakkal: „Az ott nem fogja megélni, gyermekeinek gyermekei sem, de azok unokái meg fogják élni.” [Ha mintegy 40 évet számítunk egy generációnak, akkor ez 1+1+1+1+1, azaz ötször 40, azaz pont 200 évet jelent.]
Mühlhiasl látomásai kortársai számára zavarosak és teljesen érthetetlenek voltak. Például mikor arról beszélt, hogy az erdőben „vas utakat” fognak építeni, és „vas kutya” fog ott ugatni. Azt mondta [1830 előtt!], hogy a nagy háború (az I. világháború) akkor fog megkezdődni, amikor a „vasból készült út” egészen az ő vidékükig el fog készülni, és a „vas kutya” ott is elkezd ugatni. – Valóban: A Kalteneck-Deggendorf vasútvonal 1914. augusztus 1-ére készült el, másnap már ezen utaztak a behívott katonák. Azt is ő mondta, hogy „a háborút egy kicsi indítja el, és egy nagy, aki a vízen keresztül jön, fejezi be”. – A kis Szerbia robbantotta ki a háborút és a nagy Amerika fejezte be. A vallási élet alakulásáról ezt mondta Mühlhiasl: „A hit olyan kicsi lesz, hogy egy kalap alatt elfér.” Vagy ezt: „A hit olyan kicsi lesz, hogy egy ostorcsettintéssel el lehet zavarni.” És még egy nagyon meglepő kijelentés: „Hét klerikus fog Zwiesel-ben [egy bajor helység] egy misét mondani, és csupán hét ember fog rajta részt venni.” Az embernek elakad a szava: ember-csinálta-egyház tökéletes leírása! Még egy telitalálat: „A katolikus vallásról leginkább saját hívei fognak gúnyolódni.” Végezetül még két jóslat a bajor erdő prófétájának szájából, melyek a mostani társadalmat egészen pontosan írják le: „Az új urak nem tudnak mást csinálni, mint törvényeket alkotni, melyeket már egyetlen ember sem lesz képes betartani; és adókat kivetni, amiket már senki nem fizet meg többé.” – Egyedül az EU ezer új törvényt produkál évente. Ki tud ekkora törvényáradatot megjegyezni és betartani/betartatni? [Gondoljunk csak a mostani évre: ugyan eddig is ezerszámra hoztak új törvényeket, de az idei év minden eddigi törvénydömpinget már most felülmúl!] És ezután jön a „nagy rendcsinálás” a harmadik időben. De: „Senki nem gondol arra, hogy Isten ostora nemsokára eljön.” – Senki nem akar arra gondolni, hogy a jólét és luxus ezen ideje hirtelen véget fog érni. „Akkor Bajorország fel lesz dúlva és el lesz pusztítva, Böhmen [Csehország] a seprűvel kitakarítva.” A városi embereket, akiket az éhség a falvakba űz, és a parasztokat arra kérik, hogy „földet művelhessenek”, a parasztok az ekeszarvával ütik agyon.” Utoljára még egy prófétai mondat: „Az emberek nem fogják többé a másikat szeretni.” Feltéve: 2018. június 7. Alois Irlmaier az eljövendő történések sorrendjéről Maria Luise Bender karitásznővérnek a következőket mondta: „Először akkora jólét jön, mint még soha nem volt! Ezt akkora hitehagyás követi, amilyen még soha nem volt. Erre következik akkora erkölcsi romlás, amilyen még soha nem volt. Azután nagy számú idegen ember jön az országba [Németországba]. Ezt nagy infláció követi, melyben a pénz egyre többet veszít értékéből. Ezután csakhamar jön a forradalom, majd ez után az oroszok egyetlen éjszaka lerohanják a nyugatot.”
A Josephsblatt cikkírója ezután felsorolja Irlmaier jóslatait Olaszországról, Franciaországról, Angliáról. Ezek a jóslatok időközben közismertté váltak, az interneten több helyen is megtalálhatók. – Ezekkel kapcsolatban tudni kell, hogy Alois Irlmaier mélyen hívő katolikus ember volt, aki látomásait mindig „katolikus szemmel” értelmezte. Jóslataival nem az emberek kíváncsiságát akarta kielégíteni, vagy tán még fokozni is, hanem magukba szállásra, imádkozásra akarta őket rávezetni. A jövőt érintő rémítő látomásait Isten figyelmeztetésének és jogos büntetésének tekintette. (Az egyszerű katolikus kútásó szavait az interneten található cikkek túlnyomó része, megfosztva őket katolikus tartalmuktól, szenzációhajhászásra használja.)
„A város a vastoronnyal saját embereinek lesz az áldozata, ezek ott mindent felgyújtanak.”
Végezetül megint egy olyan érdekesség Irlmaiernek a 3. világháborúról mondott jövendöléseiből, melyek évtizedekig, egészen az elmúlt pár évig, teljesen érthetetlenek voltak az emberek számára: „A földet, mint egy gömböt látom magam előtt, melyen a homokból olyanok, mint a fehér galambok ('weiße Tauben') rajai szállnak fel. … Az oroszok addig éjjel nappal nyugat felé rohannak, ahol a sok kémény és kohó [Ruhr-vidék] áll. De akkor megjelennek a fehér galambok, és egyszercsak valami egészen sárga esik az égből, ami megállítja őket. A tankok még gurulnak, de a benne ülők már mind halottak.” Ami a háromnapos sötétség látomást illeti, ezzel kapcsolatban Conrad Adlmaier, aki könyvében a személyesen magától Irlmaiertől hallott látomásokat írta le, így számol be 1961-ben az Irlmaiertől hallottakról: „1959. tavaszán, utolsó találkozásunkkor, Irlmaier ezt mondta a »háromnapos sötétségről«: »A háború alatt egyik nap sötét lesz. Akkor jégverés jön villámmal és mennydörgéssel, és földrengés rázza meg a földet. Akkor ne menjenek ki a házból. A lámpák nem világítanak, áram nincs, csak a gyertyák égnek. Aki a port belélegzi, görcsöt kap és meghal. Ne nyissák ki az ablakot, fekete papírt tegyenek rá. Minden nyílt víz mérgezett lesz és minden olyan élelem is, ami nem zárt konzervdobozban van. Az üvegekben levő élelem sem marad ép. Kint a por-halál jár körbe, nagyon sok ember meghal. 72 óra után mindennek vége van. De még egyszer mondom: Ne menjenek ki, ne nézzenek ki az ablakon, hagyják égni a szentelt gyertyát vagy viaszt és imádkozzanak. Egy éjszaka több ember hal meg, mint az előző két világháborúban.»” A hitetlenek számára mindez csak szenzáció, modern fantasztikus irodalom, vagy horrorfilm meséje. A hitetlenek nem értik meg Isten beavatkozását a teremtésébe, ezért nem is akarják ezt tudomásul venni. A modernizmus [követve a protestánsokat] szintén száműzte az Ószövetség büntető, számonkérő Istenét, az ő újszövetségi Istenük csak érzékeny, emberi értelemben vett szeretetből áll. De milyen szeretet az, ami a bűnt nem veszi többé komolyan? Vége
|
vissza