[Bevezetés Minden eretnekség egyik legfeltűnőbb jellegzetessége az ötlettelenség, szellemtelenség. Legtöbbjüket körülbelül száz évenkint újra felfedezik, mégha olykor kissé megváltoztatott külsőben is, mint „a tudomány legújabb vívmányát, felismerését” –, sokat közülük ismételten már több mint ezer éve . Mint az Egyház történelme mutatja, a mai eretnekségek sem újak, szinte egy sincs közöttük, amit korábban már valaki ne gondolt volna ki, ne hirdetett volna. Ezzel kapcsolatban lásd a honlap idevágó számos cikke közül a legújabbat: A reneszánsz és a hitszakadás kora című írást, abban is legfőképp Lorenzo Valla kanonok működését.      Aki figyelmesen olvassa a történelmet, az megdöbben azon a rengeteg eretnek mozgalmon, amivel az Egyháznak kétezer év óta meg kellett küzdenie. Ennyi borzalmas tévtanítás olvastán, csak Isten könyörületét lehet még jobban csodálni, hogy mindezen eretnekség ellenére megtartotta Egyházát, különösen, hogy ezen eretnekségek mindegyike a papok agyából került elő. Tudtommal nincs egyetlen eretnek tan sem, amit elsőként ne egyházi személy hirdetett volna!      A különbségek tehát nem az eretnek tanítások számában és milyenségében találhatók, hanem a környezet viselkedésében, a hívek lelkületében. Mikor a gonosz rájött, hogy az eretnek tanítás önmagában nem árt a lelkeknek, ez utóbbira fordította minden figyelmét: a környezetet kellett megváltoztatni, az emberiség általános állapotát kellett lezülleszteni. A középkorról szóló írásban még az olvasható, hogy Berengár eretneksége teljes elutasításra talált. Alig pár évtizeddel később Abelárd azonban már komoly sikereket ér el a diákjai között téves eszméivel. És nem sokkal később Aquinói Szent Tamás már hiába dolgozta ki a katolikus hit rendszerét, nem az ő, hanem Occam eretnek tanítása vált divatossá, az terjedt el, és mérgezte a lelkeket.      Mindazonáltal hiába vált a klérus részben, majd egyre nagyobb mértékben hitehagyottá, a tömegek katolikus lelkülete még megvolt, a gonosznak tehát tennie kellett valamit, ami ezt teszi tönkre. És ekkor jött a könyvnyomtatás… és ezt követően sorban minden más, ami alkalmas volt, hogy a világ legtávolibb, legeldugottabb zugába is eljussanak és divatossá váljanak a tévedések. Az egész technikai fejlődésnek ez a legfőbb célja: az emberekből kiirtani minden természetfeletti iránti vágyat, érdeklődést, a keresztény katolikus lelkület legparányibb csíráját.      Ezért lenne olyan fontos, hogy katolikus elődeink gondolkozásmódját, lelkületét minél jobban megismerjük. Bár az internet csaknem egésze végzetesen romboló munkát végez a lelkekben, a szellemekben, van rajta egy kis töredék, amit Isten arra használ, hogy a magukra maradt gyermekeinek segítséget nyújtson, számukra valódi katolikus anyagot adhasson. Például a német és angol nyelvű Bibliothek der Kirchenväter nevű oldalon, ahová folyamatosan kerülnek fel az egyházatyák írásai. http://www.unifr.ch/bkv/ Bár a címben szereplő levél szerepel a DH 2004-es magyar kiadásában (DH 3340-3346), de a levélnek itt közölt részei abból hiányoznak.      Baltimore érseke ekkor Gibbons bíboros volt, aki e levél megírása előtt hat évvel komoly szerepet játszott az első vallásközi konferencia megtartásában Chicagóban, és aki tanácsadóival együtt olyan elveket vallott, melyek miatt joggal nevezik őket az ú. n. II. Vatikáni Zsinat előfutárainak. Gibbons bíborosról és az összvallási találkozóról bővebb információ a honlap következő írásában olvasható: Az amerikanizmus – a modernizmus előkészítője.      Jellemző a mai szellemi zűrzavarra, hogy az egyik német nyelvű „konzervatív” blog szerkesztője Gibbons-t a hit bajnokának mutatta be, és amikor tévedésére figyelmeztették, és elküldték neki a chicagói találkozóról szóló beszámolókat, kijelentette, hogy ő ezeket nem ismeri, és szerinte Gibbons az ortodox hit védelmezője, és XIII. Leó nem megróni, hanem támogatni akarta őt levelével.      Egyébként a figyelmes olvasóknak feltűnhet, hogy napjainkban egyre halmozódnak a „konzervatív” blogokon az ilyen és ehhez hasonló súlyos összevisszaságok és tévedések. Mintha ez is annak a bizonyítéka lenne, hogy aki nem százszázalékosan katolikus és nem százszázalékosan áll ki az igazság mellett, hanem mindig csak részlegesen, annak idővel rosszabb sora lesz, mint egy nemhívőnek. Lásd Urunk szavait: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.” (Mt 12,43-45)] XIII. Leó: „Testem Benevolentiae Nostrae” levele Részletek A hallgatást sem bocsáthatjuk meg, mivel az szándékosan a keresztény tanítás néhány elvének elhanyagolásához vezet, mert mindezek az elvek ugyanarra az Úrra és szerzőre mennek vissza, az egyetlenre, aki Isten és „az Atya ölén van” (Jn 1,18). Ezek minden korra és minden népre érvényesek, miként ez Urunk apostolaihoz intézett szavaiból kitűnik: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20) Ebben a dologban a Vatikáni Zsinat ezt jelentette ki: „Továbbá az isteni és katolikus hit követelménye, hogy mindazt, amit Isten írott vagy hagyományozott igéje tartalmaz, és, amit az Egyház akár ünnepélyes határozat, akár rendes és egyetemes Tanítóhivatala útján Istentől kinyilatkoztatott hitigazság gyanánt elénk bocsát, higgyük.” (DH 3011 – Constitutio de fide, III.) …. Ebben az ügyben manapság, szeretett fiam, az újítási eufória nézeteiben még nagyobb veszély rejlik és még alapvetőbb szembenállás a katolikus tanítással és fegyelemmel, hiszen azt követelik, hogy az Egyház olyanfajta szabadságot adjon nekik, ami bizonyos esetekben csökkenti az Egyház felügyeletét és éberségét, és a hívek bármelyikének megengedi, hogy saját érzését és saját hajlamát nagyobb szabadságban kövesse. Azt állítják, hogy csak ez felel meg az újabban megadott polgári szabadságjogoknak, melyek most szinte minden nyugati állam törvényét és alapját képezik.      Az államok jogrendjéről kiadott apostoli körlevelünkben, amit a világ összes püspökéhez intéztünk, már részletesen letárgyaltuk ezt az ügyet, és kifejezetten felhívtuk a figyelmet arra a különbségre, mely az Egyház, ami isteni intézmény, és minden más emberi társadalmi szervezet között fennáll, melyek egyszerűen az emberek szabad akaratától és választásától függnek. Továbbá azt állítják, hogy most a római Pontifex tévedhetetlenségének lerögzítése után már nincs semmi tennivaló a további biztonság garantálására, és hogy ezzel, miután ezt kihirdették, mindenki számára a gondolkodásnak és a cselekvésnek nagyobb tere nyílt meg. Csakhogy ez az érvelés nyilvánvalóan téves, mert ha az Egyház tévedhetetlen tanítói tekintélyéből valamilyen következtetést le tudunk vonni, akkor ezeknek abból kell állniuk, hogy senki nem akarhat ettől a tekintélytől eltérni, és azáltal, hogy mindenkit ezen tekintély hat át és vezet, a privát tévedésektől mindenki nagyobb biztonságban tudhatja magát.      Mindazok, akik a fenti érvelést támogatják, láthatóan komolyan eltávolodtak a Mindenható mindent uraló bölcsességétől, Aki, mikor az apostoli Szék tekintélyét és tanítását a legünnepélyesebb formában megerősítette, éppen azt akarta, hogy az Egyház gyermekeinek lelke a mostani kor veszélyeitől védve legyen. Ezek a veszélyek, különösen az önkényeskedés és a szabadság összekeverése, a szenvedély, hogy minden lehetséges tárgyról vitázzanak és azokat megvetésükkel elhalmozzák, a dölyf, hogy bármely tárgyról bármilyen véleményt alkothassanak, és azt nyomtatott formában az egész világon elterjeszthessék, a szellemeket annyira elsötétítette, hogy az Egyház Tanítóhivatalára most sokkal nagyobb szükség van, mint eddig bármikor, nehogy a hívek elveszítsék a tudatukat aziránt, mi a jó és helyes, és mi az, amit a [katolikus] lelkiismeret és a kötelesség tőlük megkövetel. Mindabból tehát, amit eleddig elmondtunk, nyilvánvaló, … hogy azokat a véleményeket, amelyeket összességében néhányan az „amerikanizmus címmel jelölnek meg, elfogadni nem tudjuk. [DH 3346] Feltéve: 2018. február 27.