A pár napja feltett cikkben már szó volt a mostanában jelentkező figyelmeztető jelek tömegéről, és az elgondolkoztató részletekről. Ma, 2020. március 25-én megint ilyesmikre lehetünk figyelmesek. Ez a nap Gyümölcsoltó Boldogasszony elsőosztályú, az egyházi év kimagasló ünnepe, az a nap, melyen megváltásunk elkezdődött, de egyúttal a nagyböjt negyedik vasárnapja utáni szerda, a keresztségre várók legnagyobb vizsgájának napja is. Ezen alkalomból – emlékeztetőül – álljon itt elsőnek Gyümölcsosztó Boldogasszony ünnepének magyarázata és az ünnep liturgikus szövegeiből néhány részlet: GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY E napon dicsőíti az Egyház Mária életének legnagyobb csodáját és titkát. Amit a Szeplőtelen Fogantatás előkészített, az ma valóra válik. A Szentlélek mindenható teremtő erejében alászáll az örök Ige, mint a természetfölötti élet csírája, az égből az asszonyok között Áldottnak makulátlan méhébe és emberré lesz. A szűzből anya lesz, anélkül, hogy megszűnnék szűz maradni. Ezt az ünnepet tehát oly mély titok hatja át, amely előtt hódolattal és imádattal hajtunk térdet.      Valahányszor a liturgia erről a nagy titokról megemlékezik, tehát a Credoban, az utolsó evangéliumban és az »Úr angyala« imában, térdet hajtunk. És amikor ezen az ünnepen, valamint Karácsonykor az ünnepélyes nagymisén azt éneklik „Et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est” a papság és a nép is mind két térdére ereszkedik a misztérium imádatára. Ezen titok hirdetésére csendül fel tornyainkban naponként háromszor a harang, hogy a hívők az Úr angyalával együtt köszöntsék az Úr alázatos szolgáló leányát.      Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe egyike a legrégibb Mária-ünnepeknek. – A mai ünnep titka tette Máriát méltóvá az »Isten anyja« jelzőre. Imádjuk hódolattal a mai napon a testté vált Igét és köszöntsük Máriát, kinek tisztasága és alázatossága szerezte meg nekünk is Isten gyermekeinek kegyelmét. Orátio: Isten, ki azt akartad, hogy Igéd az angyal üzenetére a boldogságos szűz Máriának méhében testet vegyen magára; add meg alázatos könyörgésünkre, hogy akik hisszük, hogy Mária valóban Isten szülője, az ő közbenjárására nálad segítségre találjunk. Secreta: Erősítsd meg lelkünkben, Urunk, kérünk, az igaz hit titkait, hogy akik valljuk, hogy a Szűz valóban Istent és embert fogant, az Ő üdvöthozó föltámadásának ereje által az örök boldogságra eljuthassunk. Másodikként hamvazószerda utáni ötödik szerda ünnepének magyarázata és néhány liturgikus szövege: SZERDA NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA UTÁN (Stációs-templom: a Szent Pál-bazilika) Eljött a hittanulók nagy napja: a legnagyobb és legünnepélyesebb vizsgálat (scrutinium) napja. Ünnepélyes exorcizmus után megkapta a hittanuló a »megvilágosított« nevet. Azután megjelölték őket a kereszt jelével, megízleltették ajkukkal a »bölcsesség sóját«; majd nyugatnak fordulva, ellene mondottak az ördögnek és minden pompájának, hogy azután keletre fordulva felesküdjenek Krisztusnak, az igazi Világosságnak, akitől kapja mindenki a megvilágosítást [„quae illuminat omnem hominem venientem in hunc mundum” (Jn 1,9]. Később következett a »fülek megnyitása«; a pap megérintette a hittanulók fülét hamuból készült sárral és Krisztus szavát ismételte: »Effeta!«, azaz »Nyílj meg!« Most megismertették velük az evangéliumot: az oltár sarkán felolvasták mind a négy Evangélium kezdetét.      A mai szentmise is ezekre utal, mert az ősi szöveg maradt ránk, amit a kettős szentlecke is bizonyít. Az evangélium is beszél a vakon született »megvilágosításáról« és »megnyitásról«. Benne látták a hittanulók megtestesítőjét és mindnyájan boldogan várták a lemosást a keresztkút vizében. Ha a liturgia szellemében a nagyböjtöt felhasználjuk a keresztségi fogadás évenkénti megújítására való előkészületül akkor számunkra is élmény a mai mise. – A vakon született térdrehullva vallotta meg: Hiszek. A hittanulókkal is ekkor ismertették meg először a Hiszekegyet, majd a hit után az imádságot, a Miatyánkot. Ezeket most meg kellett tanulniuk. Így folytatódott a mise.      A gazdag tartalmú mise átélését segíti elő még a stációs-templom ismerete is. A népek apostolának, a keresztelendők lelkiatyjának, Szent Pálnak a bazilikájában gyűltek egybe, mert ő is vakságból megtérve nyerte el a kegyelem világosságát [ApCsel 9,3-18]. Bevonulásra (Ez 36,23-26): Mikor majd közöttetek megszentelésre találok, összegyűjtelek titeket minden földről: és tiszta vizet öntök rátok és minden förtelmetektől megtisztítlak titeket: és új lelket adok nektek. (Zsolt 33, 2) Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Oratio: Isten, ki a böjtölésért az igazaknak megérdemelt jutalmat, a bűnösöknek pedig bocsánatot adsz, irgalmazz nekünk, akik alázatosan hozzád könyörgünk és engedd, hogy vétkeink beismerése a bűneink bocsánatát megnyerje. Szentlecke Ezekiel prófétától (36, 23-28): Ezt mondja az Úr Isten: Megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertőztetett a nemzetek között, melyet közöttük megfertőztettetek; hadd tudják meg a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mikor általatok megszenteltetem előttök. Mert kiviszlek titeket a pogányok közül és összegyűjtelek minden földről és visszavezetlek saját földetekre. És tiszta vizet öntök rátok és megtisztultok min förtelmetektől és minden bálványotoktól megtisztítlak titeket. És adok nektek új szívet és új lelket adok belétek: és elveszem a kőszívet testetekből és hússzívet adok nektek. És az én lelkemet adom belétek és megteszem, hogy parancsaimban járjatok és ítéleteimet megőrizzétek és cselekedjétek. És lakni fogtok a földön, melyet atyáitoknak adtam s ti az én népem lesztek és én Istenetek leszek, mondá a mindenható Úr. Graduale (Zsolt 33,12): Jöjjetek fiaim! hallgassatok reám, hadd oktassalak az Úr félelmére. Járuljatok hozzá és felvidultok és nem szégyenül meg arcotok. Oratio: Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy akiket a fogadott böjtök megtisztítanak, azokat a szent áldozatkészség meg is örvendeztesse, hogy a földiekhez való ragaszkodást megfékezve könnyebben elnyerjük a mennyeieket. Szentlecke: Izaiás prófétától (1, 16-19) – lásd lent Graduale (Zsolt 32,12/6): Boldog az a nemzet, melynek Istene az Úr: az a nép, melyet tulajdonául kiválasztott az Úr. Az Úr igéje alkotta az egeket; és szájának lehelete minden seregüket. Offertorium (Zsolt 65, 8-9/20): Áldjátok az Urat, a mi Istenünket ti nemzetek és hallassátok dicséretének szavát: ő lelkemnek életet ád, és nem hagyja meginogni lábamat: áldott az Isten, ki imámat el nem vetette, és irgalmát meg nem vonta tőlem. A fent említett cikkben már volt szó arról, hogy a mai, józan ésszel felfoghatatlan napokban a katolikusoknak mi a feladatuk. A mai kettős ünnepnap kiválóan alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk saját életünkről, elkövetett bűneinkről, hibáinkról, mulasztásainkról, és egyúttal mélységes hálát adjunk Istennek azért, hogy megváltott bennünket az örök kárhozattól, ha követjük parancsait; hogy katolikusok lehetünk, hogy bűnbánatot tarthatunk, és hogy ha igazként halunk meg, akkor nem kell félnünk a haláltól!      A mise előtt mondandó zsoltárok egyike, a 115., Credidi zsoltár így szól: „Hittem, s azért így szóltam: felette nagy megalázás ért. Elkeseredésemben mondottam: hazug minden ember! Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Felemelem a szabadulás kelyhét. S az Úr nevét segítségül hívom. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr színe előtt drága dolog, hogy meghaljanak a jámborok. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és fia szolgálódnak. Széttörted bilincseimet! A hála áldozatát neked bemutatom, s az Úr nevét segítségül hívom. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt, az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.” Egy katolikus számára ez a világ siralomvölgy, a számkivetés földje. Ha ma a szinte eszüket vesztő rettegők között katolikusok is vannak, akkor azok gondolják meg, hogy egy katolikus csak akkor félhet ennyire a haláltól, ha jobban ragaszkodik ehhez a világhoz, e világ javaihoz, mint amennyire Istent szereti, és Vele együtt lenni akar! És ezzel a rendezetlen ragaszkodásával nagyon nagy bűnt követ el, hiszen Urunk Jézus Krisztus (és tanítványai) nem szűnt meg figyelmeztetni bennünket, hogy aki Őt követni akarja, annak meg kell tagadnia ezt a világot, annak le kell mondania e világról!      Természetes, hogy a legjobb katolikusban is dolgozik a halálfélelem, hiszen nemcsak lélekből, de testből is állunk, s ezért idegeinknek nem tudunk mindig parancsolni [ezért küldött nekünk Megváltót az Úristen, míg a pusztán szellemből álló angyaloknak nem adta meg ezt a kegyet]. De egy hívő katolikus, ha túljut az ösztönös első ijedtségén, eszével, szívével, akaratával nem mondhat mást, mint tiszta szívből, hogy „Uram, legyen meg a te akaratod!”      Mindezt azért fontos végiggondolni, mert ez megmagyarázhatja a mostani, példa nélküli őrületet: a média és a politikusok nem magával a betegséggel (ami valójában a legrosszabb esetben is csak egy átlagosan súlyos influenza-járvány, bár a számok alapján sokkal enyhébb annál) riogatják az embereket, hanem az állítólagos magas halálozási aránnyal. Ez ugyan még az újfajta koronavírus-járvány óriási veszélyességét állító riogatásoknál is nagyobb hazugság, de megmagyarázhatja sok ember félelmét. De egy katolikus, ha valóban hisz Istenben nem félhet ennyire! Ha mégis ennyire fél, akkor hitének hiányáról, vagy nagyon-nagyon gyenge voltáról árulkodik, és akkor sürgősen meg kell változnia.      Az egész nagyböjt, benne a mai kettős ünneppel, kiváló alkalmat ad mindannyiunknak az elmélyedésre, félelmeink valódi okának a megkeresésére, majd legyőzésére: imával, bűnbánattal, a bajokat vezeklésként elfogadással, az Isten iránt való gyermeki bizalmunk felkeltésével. A korábbi cikkből kimaradt a jóvátétel fontosságának megemlítése. Tudjuk, hogy a pap nem adhat addig feloldozást, amíg a gyónó nem ígéri meg, hogy jóváteszi (ha erre mód van) bűnét, a kárt, amit másoknak okozott. A nagy, nyilvános bűnösök halálos ágyukon csak akkor békülhettek ki az Egyházzal, ha tetteikért, az Egyházzal szemben elkövetett bűneikért nyilvános jóvátételt nem adtak. Milyen nagy hatású és milyen sok jó gyümölcsöt termő nyilatkozattól esik el az Egyház amiatt, hogy a de Mattei és hasonló emberek nem térnek végre észre, és nem végeznek nyilvános bűnbánatot, nem adnak jóvátételt! E gondolatok jegyében olvassuk el a mai nagyböjti ötödik szerda második szentleckéjének első sorait Izajás próféta könyvéből (1,16-19): Azt mondja az Úristen: Mosdjatok meg, legyetek tiszták, vegyétek el gondolataitok gonoszságát színem elől; szűnjetek meg gonoszul cselekedni, keressétek az igazat, segítsétek az elnyomottat, tegyetek ítéletet az árvának, oltalmazzátok az özvegyet. Azután jöjjetek és panaszkodjatok rám! úgymond az Úr. Feltéve: 2020. március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén