„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1 Tessz 5,21) „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok” (Mt 7,15) „Népem elpusztul, mert nincs benne érteni tudás” (Oz 4,6)
A világ, de legalábbis az USA sorsát valószínűleg befolyásolni fogja, hogy Amerikában egy magát katolikusnak mondó súlyos eretneket, sőt aposztatát, az isteni teremtésrenddel nyíltan szembeforduló, Isten parancsait nyíltan tagadó embert választottak elnökké egy protestáns ember helyett. Aki bár soha nem volt katolikus, de korunk legégetőbb problémáiban – a magzatok életének védelme, az ú. n. gender-ideológia kérdésében – nem lázadt Isten ellen.
Ezzel szemben az ú. n. katolikus honlapok és "papok", nagyon kevés alkalomtól eltekintve, szinte teljesen figyelmen kívül hagyva a körülöttünk zajló világot, a körülöttünk tomboló végharcot, vagy Bergoglio és a NOM-os szekta viselt dolgairól, vagy az FSSPX-ről, vagy az elmúlt évtizedek problémáival foglalkoznak csak. Már korábban felhívtam a figyelmet egy Biblia-hű pásztor előadására, az utóbbi napokban pedig további előadásokra bukkantam, melyekben ú. n. Biblia-hű szabad egyházak lelkészei próbálnak meg válaszokat adni korunk aktuális problémáira.
Közülük most elsőként Dr. Wolfgang Nestvogel pásztor 2021. február 7-én elhangzott beszédét fordítom le és adom közre.
Dr. Wolfgang Nestvogel prédikációja
Ter (1 Móz) 6,1-8: „Amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön és leányaik születtek, az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen." Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei. Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében. Ezt mondta az Úr: "Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket." Noé azonban kegyelmet talált az Úr szemében.”
George Orwell „1984” című híres könyvében egy jövőbeli, az állampolgárok felett totális felügyeletet gyakorló államot írt le. Ebben az államban, ebben a korrupciós-rendszerben a hatalmon levők egyik fontos eszköze – amire sokan mégse gondolnak, és nem vesznek számítása – a történelem meghamisítása, ami a hatalom megszerzésében és megtartásában rendkívül fontos szerepet játszik. Egy totalitárius államnak pontosan irányítania kell polgárai történelem-tudatát: Az államnak kell megmondania, hogy polgárainak hogyan kell a múltat értékelniük, hiszen a történelemnek, a múltnak erős befolyása van az emberek jelenben formálódó gondolkodására. Ez a helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy Isten a Bibliában az emberiség történelmének leírását is ránk hagyta. Azaz Isten igéjét egy történelemkönyvben is kinyilatkoztatta nekünk. Mégpedig azért, hogy mi saját magunk meg tudjuk ismerni és ítélni a történelmet, de legfőképpen azért, hogy az üdvtörténelem döntő történéseit magától Istentől ismerjük meg. Hogy magától Istentől tudjuk meg, hogy ez a világ és benne mi honnan származunk. Ezért olyan különösen fontos számunkra, keresztények számára a Biblia első könyve, a Teremtés könyve, ami a mi származásunkat Isten felől, tehát tévedhetetlenül dokumentálja. Ennek megismerése pedig komoly hatást gyakorol arra, hogyan értékeljük jelenünket, a minket körülvevő világot. És arra is, hogy hogyan értékeljük, látjuk ebben a világban saját magunkat. A mai bibliai idézet az özönvíz előtti utolsó korszakot írja le, mint egy, közvetlenül a szakadék, a pusztulása előtt álló világot. Ez a kifejezés: „egy világ a szakadék szélén” ismerősnek hangzik, hiszen a média évek óta a legkülönbözőbb pusztulási lehetőségekkel riogat bennünket: klíma-katasztrófával, járvány-katasztrófával, a társadalom szétszakadásának katasztrófájával. Éppen ezért egyre fontosabb megtudnunk végre, hogy vajon Isten maga milyen fajta pusztulástól, veszélytől óvja a világot, óvja az emberiséget, óv minket? Vagyis mi tereli Isten szemében, azaz valóságosan a világot a szakadékba? A bibliai idézetben hallottuk Istennek eme, közvetlenül az özönvíz előtt mondott szavait: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.” Isten eme szavait kétféleképpen értelmezhetjük: egyfelől az emberek életkorának drasztikus lecsökkentéseként – ez fokozatosan valóban be is következett, például Mózes pont 120 éves lett csak, ami a vízözön előtt élt emberek több százéves korához képest már jóval alacsonyabb, aztán idővel még ez is lecsökkent, 80-60 évre. Másfelől azonban értelmezhetjük úgy is, hogy Isten 120 évet ad még az akkori nemzedéknek az özönvízre, azaz a pusztulásra való előkészülethez. És az idő egyre csak haladt… a pusztulás ideje pedig egyre közelebb került … és mi lesz utána? Ezek a kérdések mai prédikációm témái. Elsőnek nézzük meg, milyen volt a pusztulás generációja, hogyan éltek az özönvíz előtti emberek, hogyan, miért jutott az emberiség a szakadék szélére? Magyarul: Miért kellett elpusztulnia? Feltéve: 2021. február 16.
[Ezen írással kapcsolatban lásd még a honlap két korábbi tanulmányát:
A Biblia nemzetségjegyzékeiből tudjuk, hogy Ádám teremtésétől az özönvízig 1656 év telt el, mely idő alatt Istennek az első emberpár számára adott munkára és uralkodásra adott megbízása (Ter 1,28) mindvégig érvényben maradt. Ádám és Éva utódai négy különböző kultúrtörténet elindítói: Káin utódai mind materiális javak előteremtésével foglalkoztak (vö. Ter 4,20-22), ők az „emberek gyermekei”, míg Szet fiai (vö. Ter 4,26) „Istent követik”, s így őket a Biblia „Isten fiainak” nevezi. Szetnek első fia, Enos volt az, aki „Isten nevét először hívta segítségül” (vö. Ter 4,26), ezzel kezdődtek el az első nyilvános istentiszteletek. Ter 5,22 külön kiemeli, hogy Hénoch, Szet 5. utóda, „Isten színe előtt járt”, és Hénoch dédunokája, Noé szintén (vö. Ter 6,9).
A Biblia Ter 6,2-ben, még az özönvíz előtt, beszél Isten fiairól és az emberek lányairól. „Az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.” – A következő versből rögtön megismerjük Isten válaszát: „Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."” (Ter 6,3) Első olvasatra meghökkentő, hogy Isten miért reagál ennyire haragosan, sőt drasztikusan e házasságokra.
Isten haragjának megértéséhez elsőnek azt kell tisztáznunk, hogy kik voltak Isten fiai, és kik az emberek lányai. Isten az embert saját képmására teremtette. Ennek következtében a Biblia azokat az embereket nevezi Isten fiainak, akik Istenhez ragaszkodva, az Ő parancsait betartva, Neki tetsző módon élnek, és nem követnek el Istennek nem tetsző dolgokat. [A Krónikák könyve Júda és Izrael királyait mind e szempont szerint mutatja be: Vagy ezt írja róluk: „Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében”, vagy ezt: „azt tette, ami helyes az Úr szemében”.] Az emberek lányai Káin nemzetségének leányai voltak, akik nem hagyatkoztak Istenre, hanem a maguk erejéből és a maguk elképzelései szerint akartak boldogulni a földön.
Ezek után már érthető Isten haragja: Szet, Hénoch és Noé utódainak nem szabadott volna olyan nőket elvenniük, akiket nem Isten rendelt a számukra. Csak olyan nőktől kellett volna gyermekeket nemzeniük, akik szintén Isten gyermekei voltak, Istennek tetsző módon éltek, Isten nevét hívták segítségül. De idővel a Szet-nemzetség férfiait elvakította a Káin-vonal lányainak szépsége, és ezért őket választották, holott ők Isten szemében hitetlennek számítottak. A velük való kapcsolat tehát egyet jelentett az Istennel szembeni engedetlenséggel, az Isten akaratával való szembe szegüléssel. Ezek után jobban értjük Jézus szavait is, amit Mt 24-ben mondott, amikor a világ végét Noé idejéhez hasonlította: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39) – Ettek, ittak, házasodtak, és nem törődtek azzal, amit Noé csinált. Sőt, kicsúfolták a bárka-építéséért, egészen addig, amíg el nem jött az özönvíz. Mert már annyira Isten-tagadók voltak, hogy egyáltalán nem érdekelte őket, hogy Isten Noén keresztül mit üzen nekik. Se a Noé idejében élt embereket, se a végidőben, azaz a ma élőket nem érdekli már, hogy Istennek mi volt a terve ezzel a világgal. Saját akaratukat szembe helyezték Isten akaratával, és saját útjukat akarták/akarják járni, nem pedig az Isten által számukra kijelölt utat. Rögtön azután, hogy az emberek a „vegyes”-házassággal magukra vonták Isten haragját, a Biblia „óriásokról” ír, akik „akkor éltek a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak”. Kik ezek az „óriások”, akik már e házasságok előtt is ott voltak, meg később is ott lesznek? Mivel már a házasságok előtt is ott voltak, nem lehettek ezen házasságok gyümölcsei.
Héberül az „óriás” szó helyén a „náfil” („nephilim”) kifejezés áll, ami annyit jelent, mint lerohan, megtámad. Az itt álló náfil szót az évszázadok során sokféleképpen fordították, a leghelyesebb választásnak a „zsarnok” szó tűnik. [A Káldi-féle magyarázat is így értelmezi e szót: „A náfilek általában erőszakoskodó, szilaj, féktelenkedő embert jelöltek.”]
Ter 6,4 azonban nem csak óriásokról ír, hanem hősökről is: „…az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei (ezek azok az erős, az ősidőkből híres férfiak).” Bár a hős szót általában pozitív értelemben szoktuk használni, de a „hősöknek” ezen a helyen egyértelműen negatív jelentésük van, hiszen olyan kapcsolatokból eredtek, melyek Isten akarata ellenére jöttek létre. Ezek a hősök erőszakos emberek voltak; a héber itt a giborim = erőszakoskodó kifejezést használja. [Káldi-féle magyarázat: valószínű, „hogy az ő gonoszságuk siettette a vízözön eljöttét”.]
A beszámoló Ter 6-ban így folytatódik: Ter 6,5-6: „Mikor aztán látta az Isten, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön, s hogy szíve gondolata mindenkor gonoszra irányul, megbáná, hogy embert alkotott a földön.” Illetve ugyanez Ter 6,11-12-ben: „A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.” Az özönvíz előtti idők emberei tehát fellázadtak Isten ellen és az Ő uralma ellen. Olyan emberek voltak, akik nevet akartak szerezni maguknak, és azért lázadtak fel Isten ellen, mert saját nevüket és nem Teremtőjük nevét akarták naggyá tenni. Ez a nagyképű, öntelt, nagyratörő, végtelenségig gőgős és saját magától eltelt nemzedék a pusztulás generációja, olyan generáció, melynek tagjai Isten elleni konok szembeszegülésükkel magukra hozzák a biztos pusztulást. Ez a generáció a lázadás szellemét árasztja. Nőket vesznek maguknak, erőszakosak, és hatalmat akarnak. Elárulják és megvetik, sőt, kigúnyolják Teremtőjüket. Feltéve: 2021. február 18.
„Mind, ami előre megíratott, okulásunkra íratott meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból merített béketűrés és vigasztalás által” (Róm 15,4)
„Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre.”
A mi időnkben ez az önteltség, ez a hetvenkedés, ami korunk csaknem egész nemzedékét elborította már, az élet minden területén megnyilvánul. Például abban, hogy a mai ember azt merészeli magáról képzelni, hogy ő uralja a klímát, és ő képes azt egy globális terv végrehajtásával befolyásolni. És arra merészkedik, hogy biotechnológiával új embert állítson elő. De addig is, amíg a gonosz emberek e terve megvalósul, arra merészkednek, hogy ők döntsék el, mely embriók élhetnek és melyek nem, és akiket ők a túlélésre alkalmatlannak találtak, azokat a laboratóriumaik szemétvödrébe dobják. Istent játszanak. Ez a legnagyobb fokú önteltség, nagyképűség, gőg.
És pont ezt a szellemiséget találjuk meg a mi korunkban a transzhumanizmusban. Ez a világnézeti mozgalom az ember biológiai korlátait technológiai eljárásokkal akarja
áthidalni és ledönteni. A transzhumanisták teljesen evolúciós módon gondolkodnak, és az emberi faj következő fejlődési fokát akarják mesterségesen előállítani, és tényleg úgy gondolják, és abban mesterkednek, hogy néhány éven belül előállítsák az "új embert", akit/amit az ember és a technológia fúziójával hoznak létre.
A transzhumanizmus egyik éllovasától, Max More-tól származik a következő idézet: „A transzhumanizmus azon szemléleteknek egy kategóriája, mely minket egy poszthumanista – ember utáni – állapot irányába vezet. A transzhumanizmus a humanizmusnak számos aspektusát elfogadja, bennük például az értelem és a tudomány megbecsülését, és a haladás iránti elkötelezettséget. A transzhumanizmus annyiban különbözik a humanizmustól, hogy elébe vág a természetben végbemenő radikális változásoknak különböző technológiai diszciplínák felhasználásával.
Mégis, még ez az istentelen és hetvenkedő szellemiség sem igazán új. A transzhumanizmus a humanizmusban, a reneszánszban és a felvilágosodásban gyökeredzik. És mit hirdetett e három ideológia: A teremtménynek Teremtője fölé való helyezését! A humanizmusnak, a reneszánsznak és a felvilágosodásnak az embernek az Isten tekintélye alól való vélt felszabadítása, Isten Kinyilatkoztatásától való elszakítása és a Biblia tekintélyének az emberek tudatából való kitörlése volt a célja. A humanizmus, a reneszánsz és a felvilágosodás voltak a Biblia-kritika előkészítői is.
„Nem annyira a vér és test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12)
Ennek a világot pusztulásba kergető generációnak a tagjai démonná vált emberek, akik a Sátán megbízásából tevékenykednek. [Állítólag Shakespeare ezt mondta saját generációjáról: „A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.” – Ha már ő akkor így érezte, akkor mit mondhatunk mi napjainkról? A londoni olimpia megnyitóján meghökkentő jelenetek játszódtak le: A világ többmilliárd tévénézője tanúja lehetett, ahogy az egész stadiont kórházi ágyak és ápolók lepik el, majd az alagsorból előmasíroztak az ördögök! – 2012-ben ki volt az, aki felkapta a fejét erre az akkor még teljesen értelmetlen előadásra? Pedig oda kellett volna figyelni, ez is üzenet volt már: ilyesmiket nem lehet csak úgy kitalálni, a háttérben az irányítók már a terepet készítették elő számunkra!]
Ez az a generáció, amiről Mózes első könyve beszél: „A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért. Isten így szólt Noéhoz: "Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal.” (Ter 6,11-13) – Az emberek mindig csak rosszat csináltak, az emberek folyton-folyvást csak gonoszságot műveltek, szívük megtelt gonoszsággal, minden vágyuk, törekvésük gonosz volt: ez Isten antropológiai jellemzése erről a nemzedékről. Jézus megmondta, hogy a gonoszság az emberek szívéből jön: Máté 15. fejezetében mondja: „A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.” (Mt 15,19) Az emberek gonoszsága, erőszakossága; a hamasz, nem más, mint a teremtői rend szétzúzásának szándéka és gyakorlata.
Isten még a szakadék szélén is megadja a lehetőséget a választásra. Isten döntést követel tőlünk, hogy ily módon felelősséget tudjunk és kelljen vállalnunk tetteinkért.
Az istenfélő Szet-nemzetség tagjaiból még élt Metuselach ( = Matuzsálem), Hénoch fia, és Lámech, Metuselach fia, amikor Noé 500 évesen elkezdte építeni a bárkát. Noé 1 éves volt, amikor dédapja, Hénoch – aki „Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte” (Ter 5,24) – elragadtatott az égbe. Lámech, Noé apja 5 évvel a bárka elkészülte előtt halt meg, Metuselach, Noé nagyapja, aki a leghosszabb ideig élt a földön, a bárka elkészültének évében hunyt el – nyilván ennek a furcsa összeesésnek is megvolt a maga jelentősége Isten terveiben.
Istennek eme döntésében: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen”, a test kifejezés a húst jelenti, és egyben a korruptságot. A "testté" vált ember szívében már elfordult Istenétől.
Ter 6,5-6: „Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében.” Isten természetesen nem bánhat meg semmit, hiszen minden az Ő akaratából és mindentudásából történik. Isten megbánása az Ő végtelen szeretetének kifejeződése. A héber kifejezés, ami e helyen áll, azt jelenti, hogy Isten mély szomorúságot érez bűneink miatt. Isten reakciója tehát az emberek gonoszságára egyszerre figyelmeztetés és mély fájdalom. (A fotókon a londoni olimpia megnyítójából vett jelenetek láthatók) Feltéve: 2021. február 22.
Nagyböjt első vasárnapja utáni kedd szentleckéje: „Keressétek az Urat, amíg [még] megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr.” (Iz 55,6-8)
Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben, és Isten döntése után: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbántam, hogy teremtettem őket” (Ter 6,7), mégis felcsillan a remény, hiszen „Noé kegyelmet talált az Úr szemében”. (Ter 6,8)
Ami e szavakban különösen megnyugtató a számunkra, az az, hogy Péter pont Lót esetét hozza fel példaként Isten könyörületességére. Lótról viszont a Bibliából tudjuk, hogy nem volt kifejezetten hitbajnok. Nem volt erős karakter, nem volt nagyon "jó" ember. Olykor úgy viselkedett, mint a széltől hajladozó nád. Örülhetünk hát, hogy Péter mégis őt említi.
És akkor most tegyük fel mi is magunknak a kérdést: Igazán fáj nekünk, hogy korunk generációja
Szent Péter leveléből azt is megtudjuk, hogy a gonosz nemzedék karjaiból, a gonoszság ingoványából egyedül Isten tudja kimenteni a Hozzá tartozókat. Péter nem azt mondja, hogy az istenfélők előre tudják, hogy miként fognak megmenekülni, vagy hogy hogyan lesznek kimenekítve. Nem, Péter ezt írja: „Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és az (Isten) felsőbbségét nem ismerik el.” (2 Pét 2,9-10) Jézus Krisztus Isten és ember, aki emberként halála által eleget tett az igazságosság parancsának. Ő a mi megmentőnk, aki megfizetett a mi bűneinkért, és kiváltott minket a Sátán birodalmából. De ezt az ajándékot mindenkinek személyesen kell átvenni Tőle. Egyenként személyesen mindenkinek oda kell állnia Elé, és meg kell Neki vallania: Uram, ments meg engem! Uram, szükségem van Rád! Bevallom, hogy vétkeztem, csakúgy, mint a pusztulás nemzedékének többi tagja. Ezért szükségem van a megbocsátásodra! Rászorulok arra, hogy a kereszten az én bűneimet is Magadra vállaltad. És életemet Neked akarom felajánlani, Beléd akarok kapaszkodni. Senki másban nem reménylek, csak egyedül Tebenned. – E vallomásnak, Krisztusra hagyatkozásnak tudatos lépésnek kell lennie!
A prédikátornak az a feladata, hogy a híveket erősítse hitükben, és lelkileg megerősítse őket. Ahogy múlik az idő, ahogy egyre közelebb jutunk a véghez, minden egyébről való beszéd üres locsogás. A hallgatóságot fel kell rázni, hogy végre pontosan felismerjék, hogy ők valójában hol is állnak. Mert csak így kapnak esélyt arra, hogy még időben különbséget tudjanak tenni a jóravaló élet és a Jézusban való élet között. Hogy megítélhessék, hogy ők melyik csoportba tartoznak: a – csak – tisztességes emberek közé, vagy a feltétel nélkül, teljes szívvel és lélekkel Jézusban élők közé?
A Jézussal, a Jézusban való élet annak beismerésével kezdődik, hogy bevalljuk: Ha nem bírjuk Jézust, akkor örökre el vagyunk veszve. Uram, ments meg! – ez az elmúlt tragikus év legfontosabb üzenete. Isten türelmes, de nem a végtelenségig. Vár ránk, de van egy pont, amikor bezárja országa ajtaját, ahogy a bárkát is Ő zárta be, miután Noé és családja, és az állatok bementek (vö: Ter 7,16). Ettől kezdve már csak a bárka és a pusztulás létezett, de egymástól véglegesen elválasztva. A szakadék, a pusztulás közel van, de a megmenekülés is! „Keressétek az Urat, amíg [még] megtaláljátok, és hívjátok segítségül, amíg közel van!
|
vissza