Pápa-e Bergoglio vagy sem? Írta: Prof. Roberto de Mattei (forrás: www.katholisches.info – 2024. január 31.) Bevezetés: De Mattei professzor évek óta az elsőszámú "megmondó emberek" közé tartozik. Mindenütt ott van, mindenhez hozzászól, mindenütt szervezkedik. A katholisches.info weboldal szerkesztője annak ellenére fordítja le és adja közzé rendszeresen a professzor írásait, hogy nagyon sok mindenben nem ért vele egyet. Ez az ellentét különösen a korona és az orosz-ukrán témákban volt éles: a professzor mindkét ügyben teljesen egyetértett a fősodratú médiával, beállt a hazug propaganda mögé, míg a blog szerkesztői élesen szembeálltak ezzel. – Bergoglio-ügyben azonban ez a blog vagy maga sem tudja, hogy hol áll, vagy nem akar nyíltan állást foglalni: ezért egy Bergoglio-bírálat vagy Vigano-cikk után, rögtön jelentkezik a másik oldal véleményével, amit többnyire Mattei fogalmaz meg. Mattei annak ellenére pápának, illetve Krisztus egyházának tartja Bergogliot, illetve a zsinati embercsinálta-egyházat, hogy az ú. n. II. Vatikáni Zsinatról maga is írt egy bíráló könyvet.      (A lenti írásban a professzor cikkéből csak a legfontosabb részeket közlöm.) Kísérlet az áttekintés megőrzésére – de Mattei professzor analízise Prof. Massimo Viglione 2024-ben megjelent új könyvében a pápa-kérdést járja körül: Pápa-e Bergoglio vagy sem, érvényes volt-e Ratzinger lemondása vagy sem, üres-e a pápai szék vagy sem.      Mindezen súlyos kérdésekre a professzor a 2013. február 13-i események, azaz a Ratzinger lemondása után történtek alapos kronológiai és logikai rekonstrukciójával próbál választ találni. Arra próbál feleletet adni, hogy érvényes volt-e Ratzinger lemondása, és ha igen, akkor érvényes volt-e Bergoglio megválasztása. Miután könyvében e témának már minden aspektusát megvizsgálta, Viglione kénytelen erre a végkövetkeztetésre jutni:      „A kérdésnek nincs megoldása, mert ez olyan, mint egy pinp-pong játék, ami soha sem ér véget. És e szabályok nélküli ping-pong játékért nem Jorge Mario Bergoglio, hanem Joseph Aloysius Ratzinger a felelős. A kettős pápaság, amit a "nyugalmazott pápa" kitalálása a Vatikánban előidézett, jogi monstrum. Ratzinger egy szörnyet hozott létre; ráadásul éveken át folyamatosan gondozta, öntözte, táplálta ezt a szörnyet, nagyon jól tudva, hogy mit csinál.” Viglione szerint Ratzinger „játékot űzött, de nem azért, hogy utódját szkizmatizálja, hanem sokkal inkább azért, hogy a II. Vatikáni Zsinat idejéből származó neo-modernizmus régi tervei szerint a pápaság felszámolását elkezdje.” – Tehát Viglione szerint Ratzinger „a gonosz dialektikusan perfekt zsenije.” „A lehetőség, hogy Bergoglio nem volt soha pápa, konkrétan adott, és nem hanyagolható el. … De ha Begoglio mégis pápa, akkor nyilvános és sorozatos tévtanai miatt egy eretnek pápa komoly problémájával állunk szemben. És a mi számunkra ez a döntő kérdés. Mindezen okokból erkölcsileg meg vagyunk győződve arról, hogy nagyon valószínű, hogy a pápai trón jelenleg üres, de képtelenek vagyunk ezt egy objektív, abszolút és mások (sőt még a magunk) számára sem kötelező érvényű bizonyosságként prezentálni.” – vonja le következtetését Viglione. Viglione professzor pozíciója, bizonnyal legitim, de egyúttal ellentmondásokat tartalmaz. Aki erkölcsileg, akár objektív, akár szubjektív biztos abban, hogy Bergoglio nem pápa, annak nem szabad őt pápának hívnia, hanem csalónak és bitorlónak kell őt tartania. Ha viszont hiányzik a bizonyossága, akkor Bergogliot Krisztus helytartójaként kell tisztelnie. Még akkor is, ha komoly kétségei vannak pápaságának jogszerűségével szemben… Úgy tűnik, hogy Viglione pozíciója az ú. n. szedeprivacionizmusnak felel meg, holott könyvében határozottan visszautasítja a szedesvakantista hipotézist annak szedeprivácionizmus formájában is.      Ezt írja: „Ha a szedesvakantista hipotézis igaz, akkor minden pap- és püspökszentelés, amit a hamis "pápák" alatt hajtottak végre, érvénytelen. Mégpedig 1965 óta. Ez konkrétan azt jelentené, hogy a nyilvánvaló kronológiai okokból majdnem minden ma élő pap nem igazi pap, és ugyanez érvényes a püspökökre is. És nem csak ez: A ma élő bíborosok egyike sem érvényes püspök, ezért nem létezne bíborosi kollégium sem, és minden megválasztott vagy megválasztandó pápa nem lenne igazi pápa. Gyakorlatban a katolikus Egyház néhány kevés papi társulatra és néhány szétszórtan élő püspökre korlátozódna, melyek közül a legtöbben szakadárok.” Az egyetlen álláspont, amit Viglione professzor a könyvében nem bírál, hanem láthatóan a sajátjává tesz, Msgr. Vigano pozíciója. – Msgr. Vigano az elmúlt napokban szivárogtatta ki, mégha hivatalosan nem is erősítette ezt meg senki, hogy az ú. n. FSSPX-ellenállás vezetője, Msgr, Willamson sub conditione utánszentelte.      Vigano tehát [akit még a régi érvényes rítusban szenteltek pappá 1968 elején], akit 1992. április 26-án "szentelt püspökké" Wojtyla, ezzel az utánszenteléssel azt jelezte, hogy a Wojtyla által kiszolgáltatott püspökszenteléseket, és valószínűleg az összes 1968 utáni püspökszentelést nem tartja érvényesnek, azon tézis alapján, amit Anthony Cekada (1951-2020) „Absolutely Null and Utterly Void” című könyvében kifejtett. [E cikk a honlapon angolul és németül is olvasható – magyarul csak rövidített változatban.] Egyszóval az, amit Viglione professzor a következő szavakkal fejez ki, és amit vele együtt mi is osztunk, így szól: „a mai szellemi, tanbeli, erkölcsi és operatív anarchia, és a katolikus, különösen a konzervatív és tradicionális világon belüli általános háború” komoly dilemmát jelent. Függelék: 1. Mattei professzor a katolikus hit tanait figyelmen kívül hagyó megnyilatkozásairól már több ízben szó volt ezen a honlapon. Mostani írásában csak az az új, hogy ebben nem csak a saját, de mások – a közölt részletben Massimo Viglione professzor – véleményét is bemutatja. Az általa vázolt kép ugyanolyan elkeserítő, mint a minap feltett cikkben. A NOM-hoz tartozó emberek egyszerűen minden érzéküket elvesztették a természetfeletti, az isteni iránt.      Ezért nem képesek felfogni, hogy nem az intézmény, nem a hierarchia, hanem a hit tartja fenn az Egyházat. Aki Bergogliot pápának tartja, az az Egyházat csak földi intézményként képes elgondolni, hiszen a természetfelettiről megszűnt minden elképzelése. Az ilyenek szellemi vakságukban azt sem tudják már észrevenni, hogy Bergoglio nem csak rombol, hanem épít is! Mégpedig a Sátán országát építi!      És mivel a NOM-osok ehhez a Bergoglio-féle intézményhez ragaszkodnak, ők is ebbe az új ördögi körbe kerülnek. Ezért az sem véletlen, hogy legnehezebben a NOM-os "egyházban" maradók képesek az igazságot megtalálni (legkönnyebben pedig talán éppen a későn érkezők, mert ők kapták a legkevesebbet az ottani szellemi méregből). 2. Viglione végkövetkezetésének értelmetlenségére, miszerint a „konzervatív és tradicionális világon belül” dúl leginkább a háború, a katolikusan gondolkodók már régen megadták a magyarázatot, ami a Biblia szavai szerint így szól: „Megverem a pásztort és szétszélednek a nyájból a juhok.” Pont a juhok szétszéledése, összekavarodása bizonyítja a pásztor nemlétét.      Dr. Diether Wendland professzor tanulmányát alapul véve B. Zaby így írt erről a problémáról 2014-ben (lásd Az Egyház szétszóródásban című cikket):      »Az egyházi hierarchia kiesésével tehát egy „diaszpóra-Egyház” maradt hátra, ami római központját bizonyos értelemben elvesztette. „Lesújtok a pásztorra és szétszélednek a juhok.” (Zak 13,7; Mt 26,31: „Megverem a pásztort és szétszélednek a nyájból a juhok”; Mk 6,34) A maradék katolikusok amennyire lehet kis közösségekben gyülekeznek, melyek ilyen-olyan „katakomba” kápolnákat és miseközpontokat hoznak létre, és hűségesnek maradt papokat keresnek, akik nekik ott a szentmisét bemutatják, katekizmust oktatnak és a szentségeket kiszolgáltatják. Ez a római katolikus Egyház, ahogy ma látjuk, és aminek jellegzetességeit meg kell próbálnunk pontosan szemügyre venni.      Ezen Egyház egyik ismertetőjegye tehát a szétszóródás. És, mivel ezt Isten szabta ránk, egyedül Ő vethet neki véget. E helyzet megváltoztatására és jobbítására minden emberi kísérlet meghiúsult eddig és meg is kellett hiúsulnia. Urunk Jézus Krisztus magának tartja fenn, hogy szeplőtelen Menyasszonyát megint teljes dicsőségéhez vezesse. Ahogy Krisztus csak isteni ereje által tudott feltámadni a halálból, úgy tud az Egyház is csak az Ő isteni ereje által megint feltámadni.      Először is biztos, hogy nem az aposztata zsinati egyház lesz az, ami feltámad, hanem a római katolikus diaszpóra-Egyház. …      Miként tudjuk, napjaink diaszpóra-katolikusai egyáltalán nem egységesek abban, hogy ki még egyáltalán katolikus, nevezetesen mely papokat vagy püspököket ismerik el valóban katolikusnak. Szétforgácsolódás és viták vannak napirenden mindenfelé, és ez nem is lehet másképp, hiszen nincs auktoritás, ami normális esetben az egységet létrehozza és szavatolja. .. De auktoritás nélkül nem tudunk semmilyen döntést hozni, döntés nélkül viszont nem jutunk újra auktoritáshoz. Mi legyen hát? Itt minden bizonnyal egyedül Isten maga léphet közbe. Ehelyütt magának a Szentléleknek kell a vezetést átvennie, és Ő meg fogja ezt tenni.      Afelett azonban nem szabad átsiklani, hogy ezzel a mai rendkívüli helyzettel Krisztusnak az Egyházában való misztikus-természetfeletti jelenlétében egyáltalán semmi nem változik, ennek Feje és Ura Ő és Ő is marad. Krisztus nem szűnik meg Egyházát „jó Pásztorként” láthatatlan módon irányítani és vezetni sem – de csak az Ő „juhait”, akik készségesen követik. 3. A honlap A hagyományos római rítusú szentmise az igazhitűség bástyájacímű írása a következő mondatokkal fejeződik be      »Az ú. n. tradicionalistáknak arra a – jogosnak tűnő, de mégsem jogos – szokásos felvetésére, hogyha mindaz igaz, amit a szedesvakantisták állítanak, akkor ez ellentmond Urunk azon ígéretének, miszerint az Egyház örökké fennmarad, bemásolom ide Louis de Wohl 1958-ban megjelent, Szent Benedekről szóló „Isten fellegvára” című könyvének e részletét:      – Micsoda idők, Benedek! Mennyire előbbre való a szent dolgokról gondolkodni és elmélkedni, még ha az a hajlék, ahol élünk le is omlik.      – Az Egyház nem pusztulhat el. A mi Urunk megígérte. – Igaz, fiam, de az Egyház akkor is létezne, ha csupán te meg én maradnánk benne, hogy a többi lelket visszatérítsük.”      „Ezért biztosak lehetünk abban, hogy mindaddig, amíg legalább egy hagyományos misét valahol, netán a föld egyik elrejtett zugában bemutatnak, a katolikus dogma fennmarad, a hit fennmarad, mégha nagy szenvedések árán is.”« 4. A sok közül néhány további írás a honlapról, mely ezzel a témával foglalkozik:      – A tanától megfosztott katolicizmus      – Az „una cum tuo Papa nostro” kérdése      – Új püspökök, üres tabernákulumok      – A szeretet és a ne ítélj parancsa      – Az „ismerd el és állj ellent” elv torz Isten- és Egyház-képhez vezet      – Az új pap- és püspökszentelések érvényességének kérdése Feltéve: 2024. február 12.