|
VISSZA A IV. FEJEZETHEZ
5. rész: IV. fejezet folytatása
8. A protestánsoknak nincs egyházi rendjük
Luther elszakadt a krisztusi idők jogfolytonosságából származó papságtól, elvetette az apostoli tekintélyt s a krisztusi ige hirdetőit egyszerű emberekké degradálta. Gyűlölte őket s a nagy romboló elvégezte a rombolás munkáját.
A pápa volt az Egyház feje
Krisztus Urunk azt mondta Péter apostolnak, hogy rá, mint kősziklára építi anyaszentegyházát. Azt mondta neki, hogy neki adja a mennyország kulcsait (Mt 10,2). A kulcs mindig a legfőbb hatalmat jelentette. Péternek mondta Jézus, hogy ő érte imádkozik azon okból, hogy ő, Péter erősítse meg atyjafiait a hitben (Luk 12,31-34), tehát ő a fő tanító. Jézus Péterre bízta bárányainak és juhainak legeltetését, (Jn 10,15-17), tehát neki adta a főpásztori hatalmat.
A főpásztor mellett voltak a többi pásztorok, a 11 apostol. Péterrel első személyben beszélt, a többi, apostolnak együttesen adta az Úr a lelkipásztori hatalmat és küldetést: Elküldelek titeket (Jn 20,21). Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (Mt 26,15).Vegyétek a Szentlelket, akiknek megbocsátjátok bűneiteket, megbocsátatnak nekik (Mt 28,19-20).
Mivel pedig Krisztus minden nemzetek tanítására, bűneik megbocsátására küldte az apostolokat, tehát következik, hogy ez a hatalom és küldetés nemcsak az ö életükben volt szükséges, hanem később, az ő haláluk után is. Ezért a főpásztori legfőbb hatalom, valamint az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása később is szükséges volt. Ezért szállott át a küldetés az apostolokról azok utódaira.
A katolikus Egyházban mindig volt egy legfőbb hatalom, ezt maguk a protestánsok is (pl. Harnack, a legkiválóbb protestáns tudós) elismerik. Voltak kívüle más főpapok is, akiknek segítségül szolgáltak a többi papok.
Mi a pápát csalatkozhatatlannak mondjuk. Miben és mikor? Akkor, amikor a pápa az ő tanítói hivatalát gyakorolja, amikor mint az Egyház feje, Krisztus helyettese, a hit és erkölcs dolgában valamely tanítást ünnepélyesen kijelent. Tehát nem mint ember, nem mint tudós, nem mint bíró, nem mint kormányzó és törvényhozó csalhatatlan a pápa, hanem csak mint a hit és erkölcs ünnepélyes tanítója.
A pápa az emberiség jótevője
A protestáns történetíró: Herder írta „Ideen” című munkájában: A római szentszék nélkül Európa valószínűleg egy kényúr zsákmánya, az egyenetlenség színhelye, vagy talán mongol pusztaság lett volna.”
S Voltaire, a különben hitetlen ember, így írt: „Általánosan ismeretes, hogy Európa a szentszéknek köszönheti művelődését, legjobb törvényeinek egy részét és csaknem minden tudományát és művészetét.”
Az első apostolokat Krisztus ruházta fel hatalommal, az apostolok kézrátétel által adták át a Krisztustól kapott hatalmat utódaiknak. Így folytatódott a láncszem folytonosságával a hatalom átadása egyikről a másikra. Ma a püspököket 3 püspök, a papokat a püspök szenteli pappá, és kézfeltétel által adja át nekik a hatalmat. Ennélfogva minden katolikus pap elmondhatja, hogy az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a misemondás hatalmát és küldetését közvetve Krisztustól kapta.
A protestantizmus
Elszakította a fonalat s a hatalmat és küldetést maguk, a kálvinistáknál a hívek adják lelkészeiknek. Mivel pedig a hívek nem kaptak ilyen hatalmat senkitől, következésképpen nem is adhatnak át ilyet másnak sem. Ezért a protestánsoknak nincsenek papjaik, hanem csak igehirdetőik, prédikátoraik. Nincs, aki a szentmiseáldozatot bemutathatná, nincs, aki a szentségeket kiszolgáltathatná. Miért? Azért, mert ezek a hatalmak Krisztustól származtak, Krisztus ezt az ő apostolainak, azok az ő törvényes utódaiknak adták át. Mivel pedig a protestánsoknál elszakadt a fonál, nincs jogfolytonosság, tehát hatalom sincs.
Voltak-e a pápáknak bűneik?
Emberek ők is és a világból az emberek közül ők is magukkal viszik emberi gyarlóságaikat. Némelyik többet, a legtöbb igen keveset. A protestantizmus, a katolikus vallás legelkeseredettebb ellenfele, összesen 28 olyan pápát tud, akiket többé-kevésbé bűnösöknek tart. 28-at a 260 közül.
Mit mond erre Prohászka Ottokár? „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem? Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat! – Ne nézd az embert! Mit érdekel téged Jónás fia? Az ember él és meghal, s jön utána és helyébe más. Ne nézd Pétert, az halász; ne nézd Callixtust, az szabados; ne nézd Szilvesztert, az tudós; ne X. Leót, az humanista; VI. Sándor erkölcstelen, I. Sándor vértanú. Ne nézd mindezt, hanem kérdezd, hogy mit akart az Úr velük? S halld a feleletet: Te kőszikla vagy az én kegyelmemből és én erre a kősziklára építem anyaszentegyházamat s a pokol kapui nem vesznek rajta erőt. – A távíró villámszikrájára s az általa röpített gondolatra nézve mindegy, hogy miféle póznára van csavarva a távírósodrony. A pózna elrothad, penészgomba emésztheti már a fáját, mikor még mindig villám jár a fejében, s isteni gondolatot szolgál rothadásában is. Honnan jön az isteni gondolat? A távíróoszlopból? Annak nincs gyökere, annak nincs élete, a rajta futó gondolat máshonnan van; messziről jöhet, örvények, pusztaságok fölött röpül. Pápák és püspökök csak közvetítői a természetfölötti tényeknek. Krisztus Urunk gondoskodott róla, hogy a nemzedékek éltetésére szolgáljon egy vezetékszerű intézmény, melyen keresztül évszázadok, évezredek nyerjék az éltető, halhatatlan, tévmentes tant s az azt gyümölcsöztető kegyelmet.”
9. A protestánsoknál nincs meg a Biblia szerinti házasság
A házasság a katolikusoknál szentség és felbonthatatlan. Szent Máté evangéliuma szerint (19,4- 9) „a férj és feleség egy testté lesznek.” – „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.” – „A válást csak Mózes engedte, az Isten azonban nem így akarta.” S amint Szent Pál a korinthusiaknak (1 Kor 7,10) írta: „a házastársak nem válhatnak el, vagy ha elválnak, maradjanak új házasságkötés nélkül.”
Luther ezzel szemben azt mondta, hogy a házasság kötél az ember nyakán és olyan adásvételi ügy lett, mintha az ember ruhát, vagy lovat vesz. Ha megunja, túlad rajta, Sőt Luther hesseni Fülöpnek a kétnejűséget is megengedte. Miért? Azért, mert az kedvezett Luther terjeszkedésének. Azonban Krisztus sehol nem beszélt így s Luther tanítása homlokegyenest ellenkezik a Biblia tanításával – noha a protestánsok folyton a Bibliára hivatkoznak.
Mi jól tudjuk, hogy a válás megtiltása, illetve az, hogy az elváltak új házasságra nem léphetnek – sokszor súlyos nehézséget jelent, azonban sokkal kisebb baj, mintha az Egyház megengedné a házassági elválást. Ez a házasság intézményének csődjét jelenti.
10. A protestánsok eltörölték Szűz Mária és a szenteknek tiszteletét
Ez talán a legérthetetlenebb az egész protestantizmusban. Ki nem szereti, ki nem tiszteli az édesanyját? A rossz ember. Jézus gyengéden ragaszkodott édesanyjához, még a keresztfán függve is szeretettel gondoskodott róla. Ha Krisztus úgy tudta szeretni, akkor az ő édesanyjának különbnek kellett lennie minden más embernél s így nekünk is kötelességünk őt tisztelni. A protestantizmus Szűz Máriát nem tiszteli. Azt mondja, hogy ő is csak olyan ember, mint minden más ember, tehát nem szolgált rá a nagyobb megbecsülésre.
Mi ezt nemcsak nem értjük, hanem teljesen másként vélekedünk. Szűz Mária Isten anyja, amint az Írás mondja: teljes malaszttal, vagyis kegyelemmel, lelki szépséggel. Szűz, tiszta, fehér minden bűntől, szűztiszta még az ősbűntől vagyis Ádám és Éva ősbűnétől is. Ő a jóság, a kegyesség, szelídség, a legnemesebb ember, akit minden katolikus, de főleg a Mária-kongregációk édesanyjuknak, követendő példaképnek, égi pártfogónak tisztelnek. Szívesen hisszük, hogy Szűz Mária a mennyországban Isten közelében él, értünk imádkozik s pártfogol bennünket Istennél.
A protestantizmus a rombolás hevében Szűz Máriát is detronizálta, s hogy a maga hibáját még jobban tetézze, azt a rágalmat vágja fejünkhöz, hogy mi Szűz Máriát imádjuk. Ha kérdeznők, hogy hol látta ezt akármelyik katolikus könyvben megírva? – nem tudna rá felelni Azonban nincs nap, hogy újra ne ismételné. Mi pedig azt mondjuk: szomorú vallás az, amely nem tud rágalmazás nélkül megélni.
A szentek tisztelete
olyan, mint a kiváló emberek tisztelete. Ha szabad Kossuthot, Lorántffy Zsuzsannát, Deák Ferencet tisztelnem, miért nem szabad tisztelni a hit nagyszerű hőseit, akik Krisztusért életüket, munkájukat, sőt vérüket föláldozták? Ezek a nagyszerű példaképek, akiknek életét követjük, akiknek szavain föllelkesülünk, és akik által jobbak, erkölcsösebbek, tisztábbak, istenfélőbbek igyekszünk lenni.
Luther itt is egy furcsa elvet követett, azt, amelyet mi a kommunistáknál láttunk, akik a tehetséget, erényt, kiválóságot nem tisztelték, hanem mindenkit proletársorba degradáltak. Luther követői pedig itt bennünket újra bálványimádás vádjaival illetnek. Szegények!
A böjt
a protestantizmus szerint fölösleges. És pedig azért, mert jó cselekedetekre egyáltalán nincs szükség. Azonban Mózes, az ószövetségi szentek, Krisztus, az apostolok, a szentek, mind böjtöltek. Sanyargatták magukat Istenért. Büntették magukat azért, mert Istent megbántották, adósok lettek, ezért törlesztették az adósságot.
A protestánsok azt mondják: nem az a bűn, ami az ember száján bemegy, hanem ami onnan kijön. Mi katolikusok is nagyon jól tudjuk, hogy a hús nem bűn. Bűn az engedetlenség. Ha a mi édesanyánk, a katolikus Anyaszentegyház azt parancsolja, hogy pénteken húst ne együnk, akkor mi engedelmeskedünk. Azt mondjuk: Krisztus Urunk pénteken szenvedett a mi bűneinkért. Ha ő el tudta viselni a korbácsütéseket, a töviskoszorút, ha tudta hordozni helyettünk a keresztfát és megfeszíttette magát értünk, akkor mi is megtehetjük azt a csekélységet, hogy megtagadjuk magunktól a húseledelt és nem azt esszük, ami jól esik, hanem amit az Anyaszentegyház előír. Ó mekkora megnyugvás lesz, ha a halál után megjelenünk az ítélő Krisztus előtt, és azt mondhatjuk: Uram, lemondtam, szenvedtem, gyötörtem magamat az én elkövetett bűneimért, számítsd be nekem ezt, amikor ítéletet mondasz felettem. Milyen jó lesz annak, aki sok ilyen jócselekedetet tud előmutatni. És mekkora lesz a felelősségük azoknak, akik a jócselekedetek gyakorlását kigúnyolták és attól másokat is visszariasztottak. Vajon ki fog helyt állni az elkárhozott lelkekért?
11. A protestantizmus megfosztotta magát a művészet alkotásaitól
Aki Olasz-, Spanyol-, Franciaországban s Németország katolikusnak maradt részeiben jár, nem győz csodálkozni a gyönyörű ősrégi templomokon, azok képein, szobrain, orgonáin stb. A világ legnagyobb művészei alkották őket. Nem egyszer száz meg száz esztendeig dolgozott millió meg millió munkáskéz s a modern ember kénytelen bevallani, hogy ma azokhoz hasonlót nem tudnánk alkotni.
Amerre a protestantizmus járt, ott lerombolt minden művészi alkotást, ha az templomhoz volt kötve. Szinte lehetetlen megérteni azt a pokoli gyűlöletet, amellyel ezt a vandál pusztítást véghezvitték. Amit az elődök századokon keresztül imádkozva építettek, azt az új vallás hívei káromkodva, kacagva rombolták össze. S úgy hitték, hogy ezzel Krisztusnak tesznek szolgálatot.
A protestánsok templomai ma is dísz és ékesség nélkül valók. A mi templomaink szépségét gúnyolódva cifraságnak, komédiának nevezik. Azt mondják, hogy a protestáns ember lelke annyira gazdag, hogy Isten iránt való minden lelkesedést önmagából meríti.
Különös! Miért nem teszi ugyanezt a lakásán, a ruházatán? Ha a protestáns ember annyira gazdag lelkiekben, miért díszíti fel szobáját szebbnél-szebb képekkel, virágokkal, bútorokkal, miért halad ruházatában a divat útján? Miért? Azért, mert a szép, ízléses, gazdagon vagy egyszerűen díszített lakásban, ruhában jól érzi magát. Mert a szépség, a művészet kedves, fölemelő gondolatokra és érzésekre ihleti. Tehát úgy látszik, az a puritán egyszerűség, kopárság vagy kifosztottság egyedül Isten házára szorítkozik.
Tisza Istvánnak, Kossuth Lajosnak szobrot emelnek. Miért? Mert – ők is mondják – megérdemlik és a szemlélő számára követendő példák a hazafiságban és emberi bölcsességben. Azonban ugyanezt megtagadják Isten fiától s az őt követő nagyszerű erkölcsi hősöktől, a szentektől.
Mi, katolikusok, természetesen megyünk a magunk útján, úgy, ahogyan 1900 év óta tanultuk. Az első templomokban, a katakombákban már megvoltak és ma is láthatók a falra festett képek. Ezt a stílust követte a későbbi kor.
A jelenkori katolikus templom még a legegyszerűbb falucskában vagy missziós területen, a vad népek közt is, a mennyországot igyekszik a hívő lelke elé varázsolni. Azt a mennyországot, amely valamennyiünk végső célja. Már az ajtóban csend fogad bennünket – szent csend. Isten házában elnémul a köznapiság lármája. A belépő meghajtja térdét az oltár előtt, ahol a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az örökké élő Jézus Krisztus várja a hozzá közeledőket. Fölfrissítője a köznapi élet vándorainak, útieledele az örökkévalóságot szomjúhozó betegeknek és haldoklóknak. Letérdelsz előtte. Körülötted Krisztus kedves szentjeinek, főleg az ő édesanyjának, Szűz Máriának képei, szobrai azt juttatják eszedbe, hogy az ő példájuk után haladva miként érheted el az örökkévalóságot. Krisztus ott vár az oltáron. Elmondod előtte kéréseidet, panaszaidat, ami fáj, ami a lelkedet nyomja. Kérdezd meg a katolikus embert – nem! ne csak a katolikus embert kérdezd meg, hanem azokat a protestánsokat is, akik katolikus templomba szoktak járni imádkozni – kérdezd meg, hogy miért mennek oda? És ők azt felelik, hogy az imádság ott enyhülést, békét hoz a lelkükbe, hogy onnan megnyugodva, megsegítve távoznak el.
Igen! Kedves testvérem! Nagyon sok protestáns ember jár katolikus templomba imádkozni, imádni az Úr Jézust, Istent és kérni a Szent Szűz, Szent Antal, kis Szent Teréz és más szentek közbenjárását és – ők is mondják – igen sok kérésük meghallgatásra talál.
Ezért, protestáns testvérem, sose gúnyolódjál a katolikusoknak se templomán, se szertartásain, mert azok egy szebb, boldogabb világnak, Isten közelségének tanúi. Vesd le saruidat, mert szent a hely, ahol állasz, és inkább tanuld megismerni, mint tagadni.
V. FEJEZET
Egyedül a katolikus vallás üdvözítő-e?
A protestánsok megbotránkoznak azon, hogy a katolikus Egyház önmagát Krisztus egyedül igaz vallásának nevezi. Furcsa? Hát még ő se higgyen a maga igazában? Melyik vallás az, amely magát hamisnak és a másikat igaznak tartja? A katolikus vallás azt hiszi és azt prédikálja, hogy Krisztus tanítását egyedül ő őrizte meg, a többi vallásokról pedig azt hiszi és azt mondja, hogy azok nem őrizték meg Krisztus tanítását a maga egész valóságában. Ebből nyilván következik, hogy csak azok érnek célhoz, akik az igaz vallás birtokában vannak.
Mi hisszük, hogy az igazság birtokában vagyunk, hogy a mi dogmáink igazak. Ezért a dogmák igazságából egy betűt nem engedhetünk. Nem a mienk az igazság, hanem Istené, Krisztusé és mivel Krisztus soha egy betűt nem tagadott meg a maga igazságából, úgy mi sem tagadhatunk meg ebből semmit.
A protestánsok azt mondják, hogy a Bibliát, tehát Krisztus tanítását mindenki a maga felfogása szerint szabadon magyarázza – amiből az következik, hogy szerintük mindenkinek igaza van. Mivel azonban az igazság csak egy lehet, tehát ők maguk is elismerik, hogy nincsenek az egy igazság birtokában.
Mondja-e a katolikus vallás, hogy a nem katolikus elkárhozik?
Nem mondja. Mert a katolikus hit szerint csak a bűnös kárhozik el. Bűnös pedig az, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten parancsolatának. Az kárhozik el, aki tudja, hogy rossz hiten van és a jót sem megismerni, sem követni nem akarja. Nem kárhozik el az, aki jóhiszemű, aki azért követ valamely téves vallást, mert arra őt úgy tanították és a jobbat, az igazabbat nem volt alkalma megismerni.
Akinek azonban kételyei vannak arra nézve, hogy igaz úton jár-e, annak kötelessége minden alkalmat megragadni, hogy a jót, az igazat megismerhesse. Ha nem teszi, az Isten előtt számol ezért. Hogy aztán Isten elégnek látja-e az ő mentségét, az Isten dolga. Mi ezt ráhagyjuk Istenre.
Mi katolikusok azt tanítjuk, hogy az üdvösségre elég a bűnök tökéletes megbánása. Azt azonban nem mondjuk, mert nem tudhatjuk, hogy az Úristen a halál percében kinek a bánatát fogadja el tökéletesnek. Ezért nem is mondjuk senkire, hogy elkárhozik.
Mi még az áruló Júdásról sem mondjuk, hogy bizonyosan a pokolba jutott. Lehet, hogy az utolsó pillanatban, az akasztófa kötelén oly mélységesen megbánta a bűnét, hogy Isten elengedte neki a poklot. Lehet. Mi ebbe nem avatkozunk. Az ítélet nem a mienk, hanem Istené.
Mi nem mondjuk azt, hogy aki protestáns, az elkárhozik, hanem azt mondjuk, bizonyosan a mennyországba jut az, aki a katolikus vallást megtartja. A katolikus vallás olyan, mint az óceánjárók nagy hajója. Csónakon is el lehet jutni Amerikába, azonban ha biztosan célhoz akarsz jutni, a biztos nagy hajóra ülj.
A történelem a katolikus vallás mellett tanúskodik
A protestánsok azt mondják, hogy a katolikusok nem őrizték meg, sőt elsikkasztották Krisztus igaz tanítását. Mi pedig azt kérdezzük először: ha a katolikusoknál nem volt Krisztus igaz tanítása, hát akkor 1500 éven keresztül nem is létezett Krisztus igazsága? Lehetséges ez?
Második kérdés: Hát akkor nem volt igaz, amit Krisztus az apostoloknak ígért, hogy a Szentlélek őrködni fog az Anyaszentegyházon, hogy az igaz tanítástól el ne térjen? Tehát akkor se Krisztus, se a Szentlélek nem tartotta meg, amit ígért? Lehetséges ez?
Harmadik kérdés: Krisztus engedte az Egyházat tévelyegni 1500 éven keresztül és azt várta, hogy jön Luther, Kálvin, Zwingli meg a többi új tanító és azokkal állíttatja vissza az ősi tanítást? De hát melyik állította vissza az ősi tanítást? Luther azt mondta, hogy ő tanítja az igazságot. Münzer azt mondta, hogy Luther hazudik. VIII. Henrik cáfolta Luthert. Luther VIII. Henriket s az új tanítók – valamennyi – egyik a másikat vádolta eretnekségről. Ezeket az egymást cáfoló újítókat vagy eretnekeket várta volna Krisztus és a Szentlélek, hogy az ő igazságát tanítsák? Lehetséges ez?
Negyedik kérdés: A protestánsok azt mondják, hogy ők tanítják a „megtisztított” evangéliumot. Kik? A kálvinisták, lutheránusok, az anglikánok, a Hochkirche, a High Church stb. stb.? Melyik? Hiszen valamennyi mást hisz és mást tanít. Valamennyi másként magyarázza az evangéliumot, ugyanabban a templomban, ugyanabban a teológiai intézetben homlokegyenest ellenkező hitet tanítanak, veszekednek egymással, cáfolják egymást. Illetve mindenki mást hisz, azt hiszi, amit akar, ami neki tetszik. Hát mondjátok: a sok ezer közül melyik a „megtisztított” evangélium?
Avagy van megtisztított evangélium, de nem lehet megismerni? Ugyan ne tréfáljatok a szent dolgokkal.
Ötödik kérdés: Az Egyház 1900 éves történetében voltak vallások vagy felekezetek, amelyek tőlünk elszakadtak. Pl. a görögkeletiek, akik 1000 évvel ezelőtt nem akarták elismerni fejüknek a római pápát. Ezért elszakadtak. Ezeknek a vallása csaknem teljesen ugyanaz, mint a mienk. Egy Istent, Szentháromságot, hét szentséget hisznek, miséznek, gyóntatnak stb. Ezeknek a könyvtáraiban rengeteg írott történelmi emlék van a kereszténység egész 1900 éves történelméből. El lehet-e képzelni, hogy ezek a katolicizmus kedvéért az ősi tanítástól eltértek volna? Vagy azt gondoljátok, hogy 1000 évvel ezelőtt elszakadtak és aztán később átvették a katolikusoktól azoknak eltévedéseit is az ősi tanítástól? Azok, akik minden alkalmat felhasználtak a vádaskodásra?
Miben nem alkudoznak a katolikusok?
– Mivel a katolikus vallás azt vallja, hogy ő Krisztus egyetlen igazságának birtokában van, azért a maga Egyházát Krisztus igaz Egyházának nevezi, a többi 100 meg 1000 részre szakadt keresztény hivőket felekezeteknek nevezi.
– Mivel vallja, hogy a katolikus papság a lánc folytonossága szerint Krisztustól kapta hatalmát, azért a felekezetek lelkészeit, akik hatalmukat híveiktől és nem Krisztustól kapták, nem nevezi püspököknek és papoknak, hanem csak lelkészeknek vagy prédikátoroknak.
– Csak a szentségi házasságot ismeri el Krisztus törvénye szerinti házasságnak, a többit olyannak tekinti, mint a polgári házasságot. A polgári kötés fölbontható, a krisztusi házasság fölbonthatatlan s amint a férj nem engedheti meg, hogy az ő feleségének ő mellette másik ura is legyen, az Egyház sem fogadja el a fölbontható házasságot. Ezért a maga híveitől megköveteli, hogy kössenek szentségi házasságot katolikus templomban. Ezért követeli, hogy hívei a házasságból származó gyermekeket katolikus módon neveljék és erre kőtelezzék magukat. Aki ezt nem fogadja el, azt engedetlen hívének tekinti és – ha csak hibáját jóvá nem teszi – nem részesíti a szentségekben és egyházi temetésben.
– A katolikus ember nem ad pénzt más felekezetek templomára, ahol a katolikus Egyházat, Krisztus egyedül igaz Egyházát esetleg támadják.
– A katolikus ember nem kíván se zsidó, se kálvinista temetőbe temetkezni, de ő sem engedi, hogy mások az ő temetőjébe temetkezzenek. A katolikus ember nem kíván máshitűek templomában istentiszteletet tartani, de ő sem engedi, hogy mások az ő templomában akarjanak istentiszteletet tartani.
A katolikusoknak igazuk van
A katolikusok nem azért nem engednek, mert gyűlölködni akarnak, hanem azért, mert Krisztus egy igazságát nem engedhetik kikezdeni. Ha Krisztus nekik adta és ők hiszik, hogy náluk van az igazság, akkor kötelességük azt megőrizni. A protestánsok azt mondják, hogy náluk mindenki szabadon magyarázza az evangéliumot. Ha mindenki szabadon magyarázza, akkor szerintük mindenkinek igaza van. A katolikusok egyetlen egy tanítást fogadnak el, azt, amit a tanító Egyház: a pápa és püspökök tanítanak. A protestánsok ragaszkodnak a szabadsághoz, mi ragaszkodunk az egységhez. Ezért elvből nem engedhetünk az egységből.
Azonban a katolikusok mégis türelmesek
Nem vitatkoznak, nem támadnak, nem gyűlölködnek, nem háborgatnak senkit a maga vallásának gyakorlásában. Nézzétek meg a katolikusok hittankönyveit. Azok nem foglalkoznak a másvallásúakkal. Tanítják a magukét, és arról igyekeznek meggyőzni mindenkit, hogy ők 1900 év óta tanítják Krisztus egy és ugyanazon tanítását. Nemcsak nem gyűlölik a másvallásúakat, hanem imádkoznak értük, hogy azok is megismerjék az egy igazságot, az üdvösség felé vezető egy utat, hogy egy akol legyen és egy pásztor, amely által valamennyien ott lehessünk a mennyországban, a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk országában.
Ezért mi katolikusok igyekszünk nem katolikus testvéreinket az ősi, változatlan, egyetlen katolikus vallás kebelébe visszahódítani. Visszavezetni a 400 évvel ezelőtt elhagyott édesanyához, az Anyaszentegyházhoz, akit atyáitok valószínűleg fájó szívvel, sírva, zokogva hagytak el. Hogy jóvátehessétek azt a hibát, amelyet egy szomorú, gyűlölködő korszakban. ellenségektől körülvéve, gyötörve követtek el.
Ez a könyvecske is ezt a célt szolgálta.
VI. FEJEZET
A visszatérés formái (1942-es adatok!)
Akarod tudni, hogy mit kell tenned, ha katolikus akarsz lenni? Elmondom: Légy tisztában a katolikus vallással, amelybe áttérni akarsz. Tanulmányozd. Az áttérés semmibe sem kerül, de te sem kapsz földi kincseket, hanem csak lelki gazdagságot.
Csak az térhet át, aki a 18. életévet betöltötte. Aki férjhez ment, 18 év előtt is.
Az áttérés előtt jelentkezned kell az előtt az illetékes lelkész előtt, akinek felekezetét elhagyni akarod. A jelentkezés kétszer és két tanú jelenlétében történik. Az első és második jelentkezés közt 14-től 30 napig tartható időköznek kell eltelni. A jelentkezésnél elég ennyit mondani: Nt. uram, N N. vagyok, tisztelettel bejelentem, hogy a református (vagy más) vallást elhagyom. A tudomásulvétel nem szükséges, hanem csak a bejelentés.
A katolikus vallásra visszatérő az oltár elé térdelve, nyilvánosan elmondja a következő hitvallást:
Én, N. N. erős hittel hiszem és vallom egyenkint és összesen mindazt. amit a római anyaszentegyháztól elfogadott hitvallás magában foglal. Tudniillik: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan lénynek Teremtőjében. És az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától minden idő előtt született, mint Isten Istentől, világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől; aki született és nem alkottatott; aki az Atyával egylényegű és aki által minden lett; aki miérettünk emberekért s a mi üdvösségünkért mennyekből alászállott és a Szentlélektől Szűz Máriának méhében testet vett magára és emberré lett; aki Poncius Pilátus alatt miérettünk megfeszíttetett, szenvedett és eltemettetett; .aki harmadnapra az Írás szerint föltámadott; és aki fölment a mennyekbe, ül az Atyának jobbján és ismét el fog jönni dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat s országának nem leszen vége. És az elevenítő Szentlélek Úristenben, ki az Atyától és Fiútól származik, kit az Atyával s Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, ki a próféták által szólt. Hiszem az egy, szent, katolikus anyaszentegyházat. Vallom az egy keresztséget bűneink bocsánatára. És várom a halottak föltámadását s a jövendő örök életet. Amen.
Az apostoli és egyházi hagyományokat, valamint ugyanennek az anyaszentegyháznak egyéb szokásait és rendeleteit helyeseknek tartom és szilárdul elfogadom. A Szentírást is azon értelemben veszem, melyben vette és veszi az anyaszentegyház, melyet illet a Szentírás igazi értelme és magyarázata fölött ítélni; nem is akarom másképp érteni és magyarázni, mint a szentatyák egybehangzó értelmezése szerint. Azt is vallom, hogy az újszövetségnek valóban és tulajdonképpen hét szentsége van, melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus rendelt, és amelyek, ha egyenkint nem is szükségesek mindenkinek, általában az emberi nem üdvösségére mégis szükségesek: t. i. a keresztség, a bérmálás, az Oltáriszentség, a penitenciatartás, az utolsó kenet, az egyházi rend és a házasság. Hiszem, hogy ezek kegyelmet közölnek és hogy a keresztséget, bérmálást és egyházi rendet szentségtörés nélkül ismételni nem lehet.
A katolikus anyaszentegyháznak az elsorolt szentségek ünnepies kiszolgáltatásánál bevett és jóváhagyott szertartásait is helyeslem és elfogadom.
Vallom egyszersmind azt is, hogy a szentmisében igaz, valóságos és engesztelő áldozat mutattatik be Istennek az élőkért és a holtakért, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, lelkével, istenségével és emberségével együtt igazán, valóságosan és lényegesen jelen van, hogy a kenyérnek egész lényege testté, a bornak egész lényege vérré változik, mely átváltozást a katolikus anyaszentegyház átlényegülésnek nevez. Azt is vallom, hogy csupán az egyik szín alatt is osztatlanul az egész Krisztus és valóságos szentség vétetik.
Állhatatosan bizonyosnak tartom, hogy van tisztítóhely és az ott levő lelkeken a hívek könyörgései segítenek. Hasonlóképen hiszem, hogy a Krisztussal együtt uralkodó szenteket méltó tisztelni és segítségül hívni; hogy ők könyörögnek érettünk Istennél; hogy az ö ereklyéiket tisztelet illeti.
A leghatározottabban állítom, hogy Krisztusnak és a mindenkoron szűz Istenanyának, valamint egyéb szenteknek képeit méltó és üdvös kegyelettel őrizni, irántuk kellő tiszteletet és becsülést nyilvánítani. Erősítem, hogy Krisztus az anyaszentegyháznak hatalmat adott búcsúk engedélyezésére s ezeknek használata a keresztény népnek igen üdvös.
A katolikus és apostoli római anyaszentegyházat minden egyház anyjának és tanítójának ismerem el és a római pápának, szent Péter apostolfejedelem utódjának s Jézus Krisztus helytartójának esküvéssel ígérek igaz engedelmességet.
Úgyszintén kételkedés nélkül elfogadom és vallom mindazt, amit a szent törvények és az egyetemes, főképpen a tridenti és vatikáni szent zsinatok tanítottak, határoztak és kijelentettek, kivált a római pápa főségéről és tévedéstől mentes tanítóhivataláról; egyben pedig ami ezekkel ellenkezik és bárminemű eretnekséget, melyet az anyaszentegyház elítélt, elvetett és kárhoztatott, azt én is elítélem, elvetem és kárhoztatom. (Az áttérő itt az evangéliumra teszi a két ujját.) Hogy ezt az igaz katolikus hitet, mely nélkül senki sem üdvözülhet, s amelyet most önként vallok és igazán tartok: sértetlenül és tisztán akarom Isten segítségével életem utolsó leheletéig állhatatosan megőrizni s vallani, és hogy alattvalóimmal, vagyis, akiknek gondozása hivatalom szerint engem illet, amennyire tőlem függ, meg fogom tartatni, taníttatni és hirdettetni. Ezt ígérem, fogadom és esküvel erősítem. Isten engem úgy segéljen és Istennek ezen szent evangéliuma.
Miután ezt elmondotta, meggyónik, megtisztítja lelkét földi élete gyarlóságaitól, azután ünnepélyesen magához veszi a szent áldozásban az Úr Jézus Krisztus valóságos élő Testét.
Visszatérő protestánsok
Nem mi, hanem a protestáns Maculay állapította meg, hogy a protestantizmus csak az első 50 év alatt hódított. Azóta visszafejlődik. Talán azt mondhatnánk, hogy az ősi katolicizmus összeszedte magát a váratlan iszonyú támadás után, megerősödött és megkezdte elhódított híveinek visszahódítását. A tridenti zsinaton 18 éven át reformálták az Egyházat, megállapították a bajokat, kiküszöbölték a tévedéseket, megrendszabályozták a papságot, szigorú törvényeket hoztak, új iskolákat, papneveldéket állítottak fel, új erővel kezdték hirdetni a régi tanításokat. Új, szigorú életű pápák és új, szigorú életű papság támadt az Egyház újraépítésére.
Viszont a protestánsok elfoglalták már az elfoglalható egyházi vagyont, földeket, templomokat, egyházi kincseket és nagyobb új foglalásokra nem lehetett többé kilátás. A földesurak sem kényszeríthették már jobbágyaikat a vallásváltoztatásra, miután azok szabadon más vidékre költözhettek.
Olaszország, Spanyolország megmaradtak teljesen katolikusoknak, Angolország, Hollandia, Dánia, Svédország, Norvégia szinte teljesen protestánsok lettek. Ahol azonban a katolikusok túlsúlyban tudtak maradni, mint Franciaországban, Ausztriában, Lengyelországban, a visszatérítés munkája is erőteljesebb lett. Persze voltak vidékek, ahol a katolikusok részéről sem hiányzott az erőszakosabb fellépés s a hatalom alkalmazta azt a módszert, amelyet a protestánsoktól tanult, visszafoglalta az ősi katolikus templomokat és kiszorította a protestáns prédikátorokat.
Az Egyház legerősebb támaszai a jezsuiták és a velük együtt új erőre kapott többi szerzetesrendek lettek. Nagyszerű iskolákat állítottak fel, amelyekben nagyszerű tudományos fölkészültséggel és okos szigorúsággal nevelték az ifjúságot. Ezek az iskolák messze felülmúlták a protestánsok iskoláit, amit az a körülmény is bizonyít, hogy a protestáns szülők nagy számmal adták a katolikus iskolákba gyermekeiket.
Megkezdődött a katolikus restauráció, az újjászületés.
Magyarországon a török iga szörnyű súllyal nehezedett országunk népére. Ahol ők jártak, ott a katolicizmus alig tudott erőre kapni. Törökök és protestánsok közös erővel üldözték őket. Ott azonban, ahova a török nem tehette be a lábát, a hegyes vidékeken: a Mecsek hegyei közt, Zalában, Vas, Mosony, Sopron megyékben. a Fertő, a Rába, Rápca, Répce környéken, a Csallóközben, Zobor hegy környékén, a palócok közt, a Székelyföldön, a lakosság megmaradt magyarnak is, katolikusnak is. Ezek az ősmagyarok, akik Árpád vérét örökölték és Szent István, Szent László hitét tartották fönn. Voltak vidékek: Szeged környéke, a jászok, akik minden üldözés ellenére is megmaradtak ősi vallásuk mellett.
Oláh Miklós, Forgách Ferenc esztergomi érsekek minden erejükkel a Habsburg királyok támogatásával iparkodtak új iskolákat és szemináriumokat fölállítani, azonban az ellenreformáció legnagyobb munkása Pázmány Péter volt.
Pázmány Péter szintén protestáns szülőktől származott, azonban szülői a kitűnő kolozsvári jezsuita iskolába járatták. A fiatal, óriási tudású jezsuita teljes erővel indította meg a harcot az elszakadt testvérek visszahódítására. Elsőrendű szónok és nagyszerű vitatkozó volt. Írásaiban az új magyar nyelv megalapítója lett. Főmunkája az „Isteni igazságra vezérlő kalauz”, amelyben ellenállhatatlan szabatossággal állapította meg a katolikus tanítást, és oly erővel verte vissza a támadásokat, hogy ellenfelei 8 éven keresztül még meg se próbáltak rája válaszolni. Akkor Németországban egy németül írt könyv akarta hatását ellensúlyozni, azonban megtörni nem volt képes. A Kalauzon kívül egész sereg vitázó irat a látott napvilágot, úgy hogy bárhol ütötte fel fejét protestáns támadás, Pázmány egy-két hónap múlva megadta rá a választ.
A protestáns főurak legnagyabb része éppen Pázmány Péter munkáinak hatása alatt visszatért ősei elhagyott vallására. Pázmány, aki később esztergomi prímás lett, iskolák alapításával, papok nevelésével úgy megerősítette egyházát, hogy az néhány évtized múlva nagyrészt visszanyerte ősi területét.
A többit elvégezte a katolikusak fajfenntartó ereje. A protestánsok megtartatták ugyan birtokaikat, azonban új területeket a szaporaság hiánya folytán nem tudták elfoglalni.
A törököt a német, spanyol, olasz, francia katolikusok segítségével kiverték (a svéd, angol protestánsak nem voltak segítségünkre) s az elpusztított és elnéptelenedett területekre a katolikusok népfeleslege óriási erővel nyomult előre.
Ma a magyar katolikusság 69 %-át képezi a csonka hazának. A kálvinisták legfeljebb egyharmadát, a lutheránusak legfeljebb egytizedét képezik a mostani szűkre szabott haza lakosságának.
Közeledik-e a protestantizmus a katolicizmushoz? (1942-es adatok!)
Maculay, a nagynevű protestáns történetíró írja, hogy a protestantizmus csak az első 50 esztendőben hódított a katolicizmustól, azóta a visszaszivárgás ideje következett el.
A katolikusok a tridenti zsinaton kijavították azokat a hibákat, amelyeket az utóbbi századok fegyelmének meglazulása okozott, s amelyeket a reformra vágyódók méltán nehezményeztek.
A protestantizmus legnagyobb ellensége nem a katolicizmus, hanem az istentagadó racionalizmus és a liberalizmus. A szabad vizsgálódás elve alapján álló protestáns lelkészek közül sokan behódoltak az új filozófiának és elhajoltak az istentagadás, Krisztus istenségének, a biblia tekintélyének tagadása felé.
A buzgó, lélekből élő, bibliás protestánsok megrettenve látták a szakadékot, amely az egész protestantizmust elnyeléssel fenyegette. Keresték az utat visszafelé és mennél tovább jutottak, annál inkább látták, hogy az őskereszténységet a katolicizmusban lehet csak megtalálni.
Angolországban a múlt század (19. század) közepén mind erősebb lett a visszatérési mozgalom. A Dublin Review írta 1879-ben, hogy körülbelül 2000 előkelő ember tért vissza az ősi egyházba, köztük 55 lord és báró, 600 főúri hölgy, 313 anglikán teológus, az oxfordi egyetemen 265, 100 katona, 38 író. Ez a szám azóta lavinaszerűen emelkedik. Nincs előkelő család, amelynek katolikus tagjai ne volnának. A munkáspárti képviselők közt szintén többen vannak a buzgó katolikusok.
A High Church templomaiban, a jeruzsálemi protestáns templomban gyóntatnak, Szűz Mária és a szentek képeit tisztelik. Szertartásaik, templomaik berendezései, miséik annyira hasonlítanak a katolikusokéhoz, hogy csak az angolnyelv különbözősége figyelmeztet az eltérésre.
Óriási jelentősége volt a Halifax lord és Mercier mechelni bíborosérsek közt éveken át folyt közeledési tárgyalásoknak. A végső eredmény a következő volt: Az anglikánok elismerik az Egyház és az egység szükségességét, a hét szentséget, a valóságos jelenlétet az Oltáriszentségben, az egyházi hierarchia isteni rendeltetését, a közös fő egységesítő erejét, a római pápa tiszteletbeli felsőbbségét.
1938-ban több nagytekintélyű angol tudós megállapította, hogy a katolikus és anglikán hittanítás között alig van lényeges eltérés. A politika, Anglia világuralmi helyzete azonban nagy akadálya az általános, nagy tömegekre kiterjedő közeledésnek.
Hogy a jövő mit hoz, hogy az angol világuralom ingadozása nem hat-e majd jótékonyan a vallási egyesülésre; a jövő igen érdekes kérdése.
A protestánsok legnagyobb tömegben – körülbelül 50 millió – Amerikában vannak. Itt van egyszersmind a legnagyobb szétszakadozottság köztük. Ennek pedig oka az, hogy az ország alkotmányát megállapító, különben igen vallásos amerikai törvényhozás a többféle felekezet tanítása között nem tudván választani, lemondott a kötelező iskolai hitoktatásról és a vallás ügyét mindenkinek magánügyévé tette. Így történt aztán, hogy a meg nem keresztelt, vallástalan, Istent nem ismerő emberek száma óriási, az ország lakosságának körülbelül fele. Ennek következménye, hogy a hivatásos bűnözők, a rablásból, zsarolásból élők száma óriási s a börtönök fenntartása az állam sok milliárdját emészti fel.
A több mint 20 millió katolikus mintaszerű, áldozatos, vallásos életet él. (A katolicizmus évente 1/2-1 millió hívővel gyarapszik.) A protestánsok közt is sok a buzgó, áldozatos lélek, de a vallási élet szétszakadozottsága szinte a legképtelenebb nevetségig ér. (Pl. amikor ugyanazon szószékről ugyanazon híveknek egyszer a protestáns lelkész, máskor a zsidó rabbi prédikál.) A protestáns hívek itt is, mint másutt, vágyódnak az egység után. Hogy a háború milyen változást hoz, nem tudjuk.
Svédországban, Norvégiában, Dániában enyhült a katolicizmus iránti százados ridegség. A balti államok részben protestánsok ugyan, de büszkék arra, hogy ők Mária országa.
Hollandia kálvinistái részben szigorúan ragaszkodnak az államvalláshoz, sokan azonban nem bírják annak ridegségét és közülük másfélmillió hullott már bele a felekezetnélküliségbe. A másik rész viszont vágyódik az egység, az Oltáriszentség, a felszentelt papság után.
A katolikusság Hollandiában a lakosságnak több mint egyharmadát képezi már. Erős, szervezett, hódító egység, az állam legszilárdabb támasza, amely nagy tekintélyű minisztereket és miniszterelnököket ad az országnak.
Németországban a Hochkirche 1919 óta élénk tevékenységet fejt ki. Ott nemcsak gyóntatnak, hanem (német nyelven) misét mondanak, breviáriumoznak, vannak diakonisszáik, tiszteletben tartják a házasságon kívüli tiszta életet. Szűz Máriát, a leányi és asszonyi élet női eszményét nemcsak nagy tiszteletben tartják, hanem a társadalmi élet erőforrásának tekintik, aki áldást jelent a protestáns nők önző és rideg voltára nézve.
A hitélet egyetlen erőforrása eddig az evangélium volt. A komoly protestáns vezetők látták a nagy ellanyhulást és igyekeznek visszatérni a rég elhagyott kegyelmi forrásokhoz. A gyermekek csak 15-18 éves korukban jutottak a konfirmációhoz és az Úrvacsorához, tehát a legveszedelmesebb korban nélkülözték a lelki élet erősítő támaszát. Németország 17 ezer protestáns lelkészi állásból 1373 nem volt betöltve. Fogy a megkereszteltek, de emelkedik az elégetett halottak száma.
Húsz év előtt szinte lehetetlen volt a protestánsok és katolikusok külső közeledéséről beszélni. Az utóbbi 10 évben megváltozott a lelkiség. Nemcsak nem foglalkoznak a katolikusok bírálgatásával, hanem még a megbecsülést is lelkükre kötik. Meggyőződés lett: ha van is ellentét, arról hallgatni kell, mivel sokkal nagyobb a közös érték, amelyért küzdeni kell.
Meggyőződéssé vált, hogy a Gondviselés azért engedte. meg a mai állapotokat, hogy a protestánsok és katolikusok közti egység útját egyengesse.
Ha a kommunisták együtt ítélnének el bennünket hitünkért – mondják – nem azon vitatkoznánk. hogy melyiknek van igaza, hanem egymás mellé térdelnénk és fogadnánk Krisztusért a halált. Ha lehet a halálban, miért ne lehetne az életben? …
Mi a helyzet Magyarországon?
A katolikusok Magyarországon sem a templomban a szószéken, sem az iskolai tankönyvekben nem foglalkoznak – illetve csak a legeslegszükségesebb ismeretek közlésével foglalkoznak a protestáns vallásokkal. Az ellenkező oldalon viszont, vagyis protestáns részről hivatalos kezdeményezésre szónoklatokban, tankönyvekben állandóan az ellentétek kiélezésére törekszenek. A magyar protestáns vallás ilyenformában kontrakatolikus vallás.
A katolikus nép nem ismeri a protestáns vallást, hiszen senki, sem az iskolában, sem a templomban nem tanítja erre. De fáj neki és bosszantja, hogy folyton kifogásolják pl. temploma cifraságát, holott ő azt érzi, hogy a templom ridegsége nem felel meg az ő lelkületének és hogy az Úristennek a legékesebbet kell ajándékul adni. Fáj neki a gyónás kritizálása, amikor ő abban a lelke megnyugvását találja. Szívesen gyónik / noha senki arra nem kényszerítheti. Fáj neki az Oltáriszentség kritikája, amikor ő a szentáldozásban a lelke édes békéjét és gazdagodását éli. Fáj neki a pápa támadása, amikor ő abban vallása egységének és változatlanságának őrét látja és nem zsarnokot, mint ahogyan állítják.
Újabban sok jel arra mutat, hogy a régi rendszer nálunk is átalakulás felé közeledik. A tudós, buzgó, messzenéző, a külföld mozgalmait szemmeltartó vezető emberek protestáns részről is látják, hogy a keresztény vallás elleni támadásokat csak egységes állásfoglalással lehet kivédeni. Ha a keresztények a támadásokkal egymást gyengítik, csak a hitetlenség győzelmét segítik elő.
A gyónás visszahozataláról már magasabb helyről is beszélnek. Kapi Béla püspök, Vető Lajos, Szabó Imre főlelkészek nyíltan szólnak a gyónás bevezetéséről. Mórocz Sándor tanár az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétről ír.
Vége
Feltéve: 2008. július
|