|
A zsinat utáni "egyháznak" széles a fedele, így olyan dolgok is elférnek alatta, amik a kevésbé felvilágosodott idők vértanúit és hitvallóit biztosan az őrületbe kergették volna. E tető ugyanúgy elbír egy régi misét a már nem létező katedra-oltárnál (lásd a "tradicionalisták" október végi produkcióját), mint a szinodisták "miséit" (lásd Prevost produkcióit ugyanekkor), és a szodomiták felvonulását másfél hónappal korábban, hiszen az új "egyház" "tanítóhivatala", de még inkább, a gyakorlata mára csaknem határtalanul rugalmassá vált. Ugyanakkor, ami ma érvényes, nem biztos, hogy még holnap is az lesz. Mert változások, ahogy ezt a Prevosttal folytatott hosszú Crux-interjúból megtudtuk, talán nem holnap, és valószínűleg nem is holnapután jönnek – de elvileg nincsenek kizárva.
Újabban a vatikáni könyvtár szent termeiben – legalábbis eddig még nem magában a Szent Péter bazilikában – van egy minden szükségessel felszerelt imaterem, melyben az erős hitű és térfoglaló Korán-tudósok mindennapi imáikat elmondhatják.
Rómában a muzulmánoknak nagy mecsetjük van, miért kellene akkor nekik a Vatikánban, a kereszténység központjában is imahelyet biztosítani? Miért van szüksége a Prevost-féle bandának, hogy a Vatikánban ilyen szöveg hangozzon el: „Minden dicséret Allahot illeti, aki nem nemzett fiat, és aki senkivel nem osztja meg uralmát.” (Sure 17:111) Remélhetőleg – legalábbis egyelőre – nem mondják ezt olyan hangosan, hogy túlharsogjáka a szomszédban elhangzó imát: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, … Született, de nem teremtmény, ki egylényegű az Atyával…” Október 26-án, Prevost a vasárnapi mise során hosszú prédikációt tartott a szinodalitásról, melyben olyasmiket mondott meglepően egyértelműen, amiket eddig ennyire világosan nem értettünk meg. Beszédéből meglepően messzemenő, átfogó változások sejlenek ki. [A cikk írójának a javára kell írni, hogyha nem is azonnal, de legalább most már felfigyelt Prevost és a zsinati szekta "furcsaságaira", szemben a többi német nyelvű blog szerzőivel, akik még mindig odavannak Prevostért.] Részletek Prevost október 26-i beszédéből
„Szinodális egyháznak lenni egyet jelent annak elismerésével, hogy nem birtokolhatjuk az igazságot, hanem azt közösen kell keresnünk, miközben hagyjuk, hogy egy nyugtalan szív vezessen bennünket, ami szereti a szeretetet.” Lefordítva e mondatokat, számunkra ez annyit tesz, hogy egy kicsit mindenkinek igaza van, és egy kicsit mindenkinek engednie kell: a kompromisszum mindig jól jön. Évente egyszer egy régi mise a Szent Péter bazilikában, igazán szép dolog, miközben az egyházközségekben várható változásokat majd a kúria bíborosai leadminisztrálják.
|
vissza