Angelo Amato érsek, a Hittani Kongregáció titkárának magyarázata a katolikus Egyház identitásáról szóló új tanítóhivatali dokumentumhoz

Angelo Amato érsek, a Hittani Kongregáció titkára a „Radio Vatikán” olasz adásának adott interjújában részletesen beszélt kongregációjának július 10-én kiadott dokumentumáról, a „Válasz azon kérdésekre, melyek az Egyházról szóló tan néhány aspektusát érintik” című iratról.

Kérdés: Miben áll a dokumentum célja (finalitása)?
Amato érsek: A zsinat tanításának téves vagy megkurtított értelmezéseivel szemben a Hittani Kongregációnak az volt a szándéka, hogy a „subsistit in” kifejezés autentikus jelentését emlékezetbe idézze, mely az Egyházról szóló Lumen gentium dogmatikus konstitúcióban található.

Kérdés: Miért használták a „responsa” irodalmi genust, vagyis a „kétségekre adott válaszok” kifejezést a dokumentum nevének?
Amato érsek: Ez egy olyan nyelvi alak, mely nem implikál (feltételez, foglal magában) széles és nagyon tagolt érveléseket, melyek például az instrukcióknak vagy a tanszerű jegyzékeknek sajátja. Ezekkel szemben a mi esetünkben a zsinat korrekt értelmezésével kapcsolatos kétségekre adott néhány rövid válaszról van szó, melyek arra szorítkoznak, hogy a tanítóhivatal kijelentéseit emlékezetbe idézzék, hogy ezzel egyértelmű, biztos szavakat nyújtsanak.

Kérdés: A második kérdésfeltevés tűnik a dokumentum központi témájának. A kérdés így hangzik: „Hogyan kell azt a kijelentést értelmezni, mely szerint Krisztus Egyháza a katolikus Egyházban szubszisztál (áll fenn, létezik)?”
Amato érsek: Igen. Ez az a kérdés, mely sok olyan interpretálást kapott, melyek tévesek és nincsenek összefüggésben a zsinatnak az Egyházról szóló tanításával. A kongregáció a zsinatot idézi, amikor úgy válaszol, hogy Krisztus a földön egyetlen egy Egyházat alapított: Ez az Egyház (…) a katolikus Egyházban áll fenn, melyet Péter utóda és a vele közösségben levő püspökök vezetnek.” A „szubszisztencia” kifejezés a katolikus Egyházban az összes Krisztus által alapított elem örökké meglevő történelmi folytonosságát és állandóságát jelenti, melyekben Krisztus Egyháza e világon konkrétan megtalálható.

Kérdés: Miért használták a „subsistit in” kifejezést és nem egyszerűen az „est” (van) szót?
Amato érsek: Akadtak olyanok, akik ezt az Egyházról szóló tan radikális megváltoztatásaként interpretálták. Valójában, a „subsistit in” kifejezés, mely Krisztus Egyházának a katolikus Egyházzal való tökéletes azonosságát fejezi ki, nem változtatja meg az Egyházról szóló tanítást. Világosabban juttatja kifejezésre, hogy struktúráján kívül nem egyházi vákuum létezik, hanem „az üdvösségnek és az igazságnak sokrétű elemei” találhatók, „melyek mint Krisztus Egyházának saját adományai a katolikus egységre sürgetnek”.

Kérdés: Ezeknek a válaszoknak fontos ökumenikus jelentőségük is van. Ezért hangzik így a negyedik kérdés: „Miért ismeri el a II. Vatikáni Zsinat a keleti egyház számára az „egyház” kifejezés jogosságát, holott ők sincsenek egységben a katolikus Egyházzal?”
Amato érsek: A válasz az ökumenizmusról szóló zsinati dekrétumból való: „Mivel ezen egyházak a szakadás ellenére az igaz szentségeket bírják, mégpedig mindenekelőtt az apostoli utódlásnál fogva a papság és az eucharisztia szentségét, miáltal mai napig szoros közösségben állnak velünk, megérdemlik a «rész- vagy helyi egyházak» elnevezést, és a katolikus rész-egyházak testvér-egyházainak nevezik őket.” Ugyanakkor ezt a tételt pontosítani kell, mert a katolikus Egyházzal, melynek látható feje Róma püspöke és Péter utóda, való eme közösség nem csupán egy külső toldalék a rész-egyház léthez, hanem egyike a belső lényegbeli elemeinek. Ezen okból ezen tiszteletreméltó keleti keresztény közösségek rész-egyház léte bizonyos hiányt szenved.

Kérdés: És végül térjünk rá az utolsó kérdésre: „A zsinati szövegek és az ezt követő tanítóhivatal miért vitatja el azoktól a közösségektől, melyek a 16. századi reformációból keletkeztek az «egyház» címet?”
Amato érsek: Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a seb sokkal mélyebb. Ezek a közösségek, melyek másfél évezred katolikus tradíció után keletkeztek, nem birtokolják az apostoli jogutódlást a szentelés szentségében; ezáltal az egyházi létnek egy lényeges alkotó eleme hiányzik belőlük. A szentségi papság hiánya miatt ezek a közösségek nem őrizték meg az eucharisztikus misztérium eredeti és teljes valóságát. Ezért nem lehet őket a katolikus tanítás szerint a szó igazi értelmében „egyháznak” nevezni.

Kérdés: Végezetül mit tud még mindehhez hozzáfűzni?
Amato érsek: A „Responsa”-ból három konklúziót lehet levonni. Mindenekelőtt folytonosság áll fenn a hagyományos, a zsinati és a zsinatutáni tanítás között. Az Egyház új arculata nem törésre utal, hanem harmóniára, mely egységének és egyedülállóságának egyre megfelelőbb értelmezéséből áll.
     Másodikként azt kell kiemelni, hogy Krisztus egyetlen Egyháza a történelem szakadásai ellenére a katolikus Egyházban áll fenn (szubszisztál). Emiatt nem korrekt úgy gondolni, hogy Krisztus Egyháza ma sehol sem létezik, vagy hogy csak eszmei módon áll fenn, vagyis in fieri a különböző testvér-egyházak egy eljövendő, párbeszéddel elérni remélt és elősegített konvergenciája vagy újraegyesülése által. A „subsistit” szóval a zsinat a katolikus Egyház különlegességét és nem sokszorozhatóságát akarta kifejezni. A történelmi valóságban az Egyház egyetlen alanyként létezik.
     Harmadszor arra kell felhívni a figyelmet, hogy Krisztus Egyházának a katolikus Egyházzal való azonosságát nem úgy kell értelmezni, mintha a katolikus Egyházon kívül valamiféle „egyházi vákuum” állna fenn, amennyiben az elszakadt egyházakban és egyházi közösségekben fontos „elementa Ecclesiae” (egyházi elemek) találhatóak.
     Végezetül: miközben az Egyház megalapozatlan interpretációit eliminálja, a „responsa” az ökumenikus párbeszéd megerősödéséhez is hozzájárul, melynek a tárgyaló felek nyíltságán túl a katolikus hit identitását is meg kell őriznie. Csak ilyen módon lehet minden keresztény egységéhez az „egy nyájban és egy pásztorral” (Jn 10,16) eljutni, és ezáltal azt a sebet bekötözni, mely a katolikus Egyházat még mindig megakadályozza történelmi univerzalitásának teljes megvalósításában.