|
A Vatikán szerdán, július 8-án hozta nyilvánosságra az „Ecclesiae unitatem” (Az Egyház egysége) kezdetű motu propriot, mely a július 2-i dátumot viseli, és amely az Ecclesia Dei Pápai Bizottság átalakítását rendeli el. Az alábbiakban a Magyar Kurír internetes oldalán megjelent, nem hivatalos magyar fordítást közlöm, azzal a megjegyzéssel, melyet a Magyar Kurír fűzött a dokumentumhoz: „Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szöveg tájékoztatásul szolgál, nem a pápai dokumentum hivatalos magyar fordítása, amely hamarosan szintén olvasható lesz.” (megj.: a német fordításban a Lefebvre név mögött mindig érsek és nem „atya” áll, ahogy ezt a Magyar Kurír igencsak lekicsinylő, tiszteletlen módon írja. A 1. pontban a Kurír fordítója a „meg nem engedett” püspökszenteléshez odaírja a „törvénytelen” szót is. A 4. pontban „érvénytelenül”-nek fordítja a „meg nem engedett módot” (ez nem csak téves fordítás, de értelmetlenség is, hiszen a probléma éppen abból származik, hogy a szentelések – püspök- és papszentelések, a szentségek kiosztása – bár mind nem meg engedett, de ÉRVÉNYES. Ha nem így lenne, a pápa nem kívánná az egységet velük). Az 5. pontban „átalakítom” (umstrukturieren) a helyes az „újragondolom” helyett. A Magyar Kurír mindenütt a „Testvériség” kifejezést használja a Lefebvre érsek által alapított közösség nevének. Én – ahogy ezt már számtalan helyen megokoltam – minden más kifejezést tolerálni tudok, kívéve ezt (testvériség, testvériesség = Brüderlickeit; Bruderschaft = vallásos egyesülés, szerzet, rend [és még elmegy a testvérület, közösség szó is a francia eredeti után]– lásd: Akadémiai Német-Magyar Nagyszótár). Ez a honlap következetesen a „Papi Közösség” kifejezést használja, azon okból, mert Maessen atya szerint Lefebvre érsek kifejezetten nem „szerzetes rendet”, nem szerzetesi fegyelemmel összefogott társaságot, hanem világi papokból álló közösséget hozott létre.)
1. Az egyház egységének őrzése, azzal a féltő gondoskodással, hogy mindenkinek segítsen helyes választ adni erre a hívásra és az isteni kegyelemre, Péter apostol utódának különleges feladata, aki állandó, látható forrása és alapja a püspökök és a hívek egységének. Az Egyház – minden időre szóló – legfőbb és legalapvetőbb prioritását, hogy az embereket az Istennel való találkozás felé vezesse, elkötelezetten támogatni kell, azon munkálkodva, hogy elérjük minden keresztény közös tanúságtételét a hitről. 2. E megbízatás iránti hűséggel – Marcel Lefebvre érsek azon cselekedetét követő napokban, amikor 1988. június 30-án meg nem engedetten püspökké szentelt négy papot – boldog emlékű II. János Pál pápa 1988. július 2-án megalapította az Ecclesia Dei Pápai Bizottságot „azzal a feladattal, hogy együttműködjön a püspökökkel, a Római Kúria dikasztériumaival és az érintett körökkel, hogy elősegítsék azoknak a – mai napig különböző módon a Lefevbre érsek által alapított közösséghez kötődő – papoknak, szeminaristáknak, közösségeknek vagy szerzeteseknek és szerzetesnőknek az Egyházzal való teljes egységét, akik, megőrizve lelki és liturgikus hagyományaikat, egyek akarnak maradni a Katolikus Egyházban Péter utódával, annak az egyezménynek a fényében, amelyet ez év [1988] május 5-én Ratzinger bíboros és Lefebvre érsek írtak alá”. 3. Ehhez kapcsolódóan, hűségesen követve ugyanazt a feladatot – vagyis szolgálni az Egyház egyetemes egységét látható formájában is és minden erőfeszítést megtéve azért, hogy akikben valóban megvan az egység iránti vágy, velünk maradhassanak vagy visszatalálhassanak hozzánk – úgy döntöttem, hogy pontosabb és részletesebb szabályokon keresztül a Summorum Pontificum motu proprióval kiterjesztem és megújítom az Ecclesia Dei motu proprio által már tartalmazott általános útmutatást az 1962-es Missale Romanum használatának lehetőségéről. 4. Ugyanazzal a lélekkel és ugyanazzal az elkötelezettséggel, hogy az Egyházban előmozdítsam a minden törésen és szakadáson való felülemelkedést, és begyógyítsam az egyház testén egyre fájóbbnak érzett sebet, úgy döntöttem, visszavonom a Msgr. Lefebvre által meg nem engedett módon felszentelt négy püspök kiközösítését. Ezzel a döntéssel el szerettem volna távolítani az akadályt, amely a párbeszédre való nyitást veszélyeztethette, és arra kívántam hívni a püspököket és a Szent X. Pius Közösséget, hogy újra rátaláljanak az Egyházzal való teljes egység felé vezető útra. Amint azt idén március 10-én kelt levelemben a katolikus püspököknek írtam, a kiközösítés visszavonása az egyházi szabályrendszer területén végrehajtott intézkedés volt, hogy megszabadítsuk ezeket a személyeket a legszigorúbb egyházi büntetés tudatának súlyától. Azonban a doktrinális kérdések egyértelműen megmaradnak, és amíg nem tisztázódnak, a Pius Közösségnek nincs egyházjogi státusa az Egyházban, és lelkészei jogszerűen semmilyen szolgálatot nem gyakorolhatnak. 5. Éppen azért, mert a problémák, amelyeket most a Pius Közösséggel meg kell vitatnunk, lényegileg doktrinális természetűek, úgy döntöttem – huszonegy évvel az Ecclesia Dei motu proprio után, és annak megfelelően, ahogy terveztem –, átalakítom az Ecclesia Dei Bizottság szerkezetét, amennyiben szorosabban a Hittani Kongregációhoz csatolom.
6. Az Ecclesia Dei Pápai Bizottságnak ezért az alábbi formája lesz: 7. Ezzel a döntéssel különösképpen meg akartam mutatni atyai gondoskodásomat a Szent X. Pius Közösség iránt, hogy végül megtalálja az Egyházzal való teljes közösséget. Mindenkit nyomatékosan felhívok arra, hogy szünet nélkül imádkozzon az Úrhoz, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával, „ut unum sint” (hogy egyek legyenek). Kelt Rómában, Szent Péternél, július 2-án, az Úr 2009. esztendejében, pontifikátusunk 5. évében BENEDICTUS PP. XVI
A cikkel kapcsolatban lásd a következő írásokat: |
vissza