Megjegyzések Williamson püspök „Zsinati teológia – I.” című, 2010. június 5-i Eleison kommentárjához. 1. Amikor a római császárok ki akarták irtani a zsidó és keresztény vallást (mely számukra ugyanazt jelentette), úgy gondolták ennek legjobb módja, ha a szent helyeket megszentségtelenítik, helyükre saját isteneik templomait építik. Így is lett. Akkori szemmel nézve hallatlan, borzalmasan fájdalmas blaszfémia, amikor Urunk Jézus Krisztus életének, szenvedésének szent helyein bálványoknak áldozó imahelyek keletkeztek.      Csakhogy Isten útjai kifürkészhetetlenek: a gyenge, korlátolt emberi elme hogyan is tudhatta, hogy ez lesz a legjobb módja, hogy ezek a szent helyek megőrizzék titkaikat, kincseiket. Hogy ennek köszönhetően a Golgotát, a szent barlangot stb. nem szedték és hordták szét egyrészt a jámbor hívek, másrészt a Krisztust gyűlölők. (Erre a jámbor „széthordásra” megszámlálhatatlan példa van a történelemben, a legújabb Fatima, ahol abból a fából, melyen Égi Királynőnk állt, semmi sem maradt, a jámbor rajongók teljes egészében szétszedték, és ereklyeként elvitték.) A zsinati teológia és az elmúlt száz év szellemi alakulását vizsgálva, többek között ez a két kérdés is felmerül:      1. Valóban a zsinat hozta meg a változásokat az Egyház életében?      2. Látva a mostani helyzetet, nem lehet, hogy a zsinat Isten terveiben úgy szerepelt, mint a Szentföld kincseinek lepecsételése? Amikor a Történelmi Hivatalban az 1960-as és későbbi évek ügynök-ügyeit kutattam, döbbenten olvastam, hogy az iratokban szereplő papok többsége már ebben az időben a maihoz hasonló szellemben élt. Például Dóczi Zsigmond domonkos atya, ebben az időben plébános, már 1967-ben, tehát alig két évvel a zsinat után új rítusú misét mutatott be egyházközségében! És erre nagyon büszke volt. Az 1956 után börtönbe került papok legnagyobb része a legmodernebb irányzatot követte, a zsinat modernista teológusainak hű követői volt. És ha Magyarországon, a vasfüggönynek ezen az oldalán ez volt a helyzet, akkor milyen lehetett odaát, a szabad világban?      Érdekes beszámoló annak a francia férfinak a könyve, aki 1964-ben lépett be Párizsban a szemináriumba, tehát még a zsinat vége előtt, és akinek szinte az egész évfolyama egy évvel később el is hagyta a szemináriumot, és soha nem lett pap az ott átélt modernista változások miatt! Hol volt ekkor még Bugnini új miserítusa? És mégis: már a világ nagy részén a papok önkényesen alkottak saját rítust, a szerzetesek maguktól törölték el rendi szabályzatukat stb. Ahogy Molnár Tamás Az ellenforradalom című könyvében kifejtette, a forradalmak nem az utcán, hanem az irodalomban, a fejekben, azaz az iskolákban, a jövő generációk képzésében kezdődik. Az egyházi főiskolák, papneveldék már a 19. század vége óta egyre inkább a modernisták kezébe kerültek. Szent X. Pius pápa felismerve a veszélyt, bevezette ugyan az anti-modernista esküt, de a fejekben terjedő forradalmat nem tudta megállítani, felszámolni, az teljes erővel működött tovább és aratta egyre szélesebb körökben „sikereit”. Úgy tűnik tehát, hogy nem a zsinat hozta meg a változásokat, vagyis a zsinat nem a kezdet, hanem a vége volt egy folyamatnak, mintegy az első lezárása a modernista gondolkodásmódból fakadó változásoknak. És ha ez igaz, akkor a második kérdésre nem abszurd azt állítani, hogy e szomorú körülmények miatt a tradíció számára a zsinat talán nem is jelentett akkora rosszat, mint ahogy most gondoljuk.      Mert ha nincs a zsinat, egyrészt nem alakul ki a szervezett ellenállás, tehát teljes tisztaságában sehol nem marad meg a tradíció. Kis lépésekkel, melyek nem adtak volna jogot a nyílt szembeszegülésre, többet ártottak volna, mint a zsinati naggyal. Így a bomlás, a rombolás rejtettebben, de határtalanabbul folytatódhatott volna.      Nagyonis elképzelhető, hogy ha nincs zsinat, akkor például ma már nem lenne cölibátus, és nőket is papokká szentelnének. Ahogy a római császárok bálvány-templomaikkal lepecsételték a szent helyeket, úgy pecsételte le a romlást a zsinat: előírta, hogy eddig és ne tovább. Annyi engedményt tett, annyi minden rosszat szentesített, hogy a még több rosszat akarókat eredményesen meg tudta fékezni. Ezek persze csak spekulációk, ráadásul egy laikus spekulációi, de magyarázatot adnak arra a kérdésre, hogy miért engedte meg Isten a zsinatot, és miért engedi, hogy a válság ilyen sokáig tartson. – Az Egyház megérdemelte a zsinatot, mert a papság nagy része nem volt többé méltó és alkalmas, hogy a szent miseáldozatot bemutassa. Másfelől világosan meg kell mutatkoznia, hogy kik az „igazak”. És azért lesz minden egyre rosszabb, hogy mindenkinek, a kevésbé „figyelmeseknek” is, meg legyen a lehetősége a bajok felismerésére, és utána dönthessen, a juhokhoz vagy a bakokhoz akar-e tartozni. 2010. június 14.