Sokaknak talán érthetetlennek tűnik, miért foglalkozik ez a honlap az utóbbi időben annyit az iszlámmal. Nos, Magyarország eddig, úgy látszik, kimaradt a mohamedánok előretörési útvonalából, aminek csak örülhetünk. Ugyanakkor Európában emberi szemmel nézve elkerülhetetlen a győzelme. És ha ez a győzelem bekövetkezik, Magyarország túl kicsi és gyenge és jelentéktelen lesz ahhoz, hogy ellen tudjon állni az ebből fakadó következményeknek (de nyilván nem is akar majd ellenállni). Úgy hogy mi úgy leszünk iszlám országgá, hogy észre se fogjuk venni.
De ez csak az egyik ok. A másik, még ennél is súlyosabb. Ennek mibenléte a honlap „Krisztus fölé helyezni magát és a helyére ülni, ez nyilvánvalóan sátáni” címmel nemrég feltett cikkéből világosan kiderül. („Azáltal, hogy Mohamed Jézus isteni teljhatalmát hatályon kívül helyezi és igazi anti-keresztény módra Jézus koronája után kap, hogy azt saját fejére helyezze, nyilvánul meg az a sátáni csalás, ami őt átitatja. Hogy Jézus útjában áll az ő makacs terveinek, hogy csak akkor éri el célját, ha Jézust félretolja, nos, ezekkel Mohamed tisztában volt. Krisztus fölé helyezni magát és a helyére ülni, ez nyilvánvalóan sátáni.”) Az imént említett cikkben szerepel egy részlet Basiela Schlink anyától, mely így hangzik: „Ha Mohamed csak azt hitte volna, hogy – egy isteninek vélt inspiráció után – az embereket arra kell felszólítania, hogy az egyetlen Isten, Allahban higgyenek, vallása nem lenne olyan veszélyes. A döntő momentum nála azonban ez: hallott Jézus Krisztusról mint Isten Fiáról, mégis úgy döntött, hogy szembehelyezkedik vele, és ezzel harcba vonult ellene. Az úgynevezett egy Isten-Allah nevében Mohamed az Isten Fiában való hitet istenkáromlásnak jelentette ki. Ez az ő nagy vétke, és ez teszi őt csalóvá és csábítóvá, kísértővé. – Jeruzsálemben a templomhegyen, Isten egykori szent kinyilatkoztatásainak helyén, a sziklamecset, az iszlám egyik legszentebb szentélye körüli téren egy körbefutó frízben a Koránból való idézetek olvashatóak, például ezek: »Istennek legyen hála, akinek se fia, se társa nem volt a kormányzásban.« – »Nehogy azt állítsd, hogy hárman vannak. Isten csak egy egyetlen, és távol álljon tőle, hogy fia lett volna.« (Sure 17,111 és 4,169) Ez nem más, mint hadüzenet Jézus Krisztusnak és minden kereszténynek! – Mennyire felfoghatatlan, ha ezek után maguk a keresztények mégis elfogadják Mohamedet Isten küldöttének, holott még arra is merészkedik, hogy magát bűnös emberként az utolsó, Jézus fölött álló küldöttnek nevezze ki, állítsa be. Ez az Isten-Fiú, a mi Megváltónk fájdalmas megalázását és becsmérlését jelenti! – Ah, valóban csak ilyen kevéssé szeretjük a mi Urunkat Jézust? Jön valaki a saját maga nevében (vagyis nem Istentől küldve), egy hamis próféta, aki nem más, mint az Antikrisztusok egyike, ahogy a Szentírás nevezi az olyanokat, akik nem akarják elismerni, hogy Jézus Isten Fia. És Krisztus eme tagadói előtt mégis szélesre tárják az ajtókat, hogy mindenütt lehetőséget kapjon, hogy hamis tanítását, mely Jézus ellen irányul, terjessze és a Jézus-hívők ellen harcoljon! Micsoda fájdalom Urunk számára! Jézus odaadja az életét érettünk szeretetből, és sok keresztény válasza erre az, hogy elárulják az ellenségeinek – támogatják, erősítik, hogy még jobban tudjanak dolgozni Jézus, a mi Megváltónk ellen!”
Isten, a Mindenható soha semmit nem tesz véletlenül: ezért az iszlámnak minden bizonnyal üdvtörténeti szerepe volt és van és lesz. Ha meggondoljuk, hogy az arabok Ábrahám hús szerinti fattyú fiának, az idegen egyiptomi rabszolganő fiának, Izmaelnek a leszármazottai, akkor kimondhatjuk, hogy a mohamedánok szent háborújában valójában mindig is a test embere támad az ígéret emberére.
Egy keresztény számára minden pillanatnak megvan a szegletköve. Vagyis az a kő, mely a választási pontot jelöli, mely nem engedi az egyenes tovább haladást, hanem arra kényszerít, hogy válasszunk: Jézus Krisztussal vagy VELE SZEMBEN, ŐELLENE akarunk-e tovább élni. Nem álságos tehát az a végkövetkeztetés, hogy Isten az emberek megrostálására használja az iszlámot. Nem Isten, hanem saját tetteink fognak ítélni felettünk: eltűrtük-e, részt vettünk-e Isten meggyalázásában vagy sem? Ez a mostani világot foglalkoztató nagy probléma igazi értelme. És ez a honlap ezért foglalkozik sokat e kérdéssel.
Elsőnek Essad Bey 1932-ben Berlinben megjelent Mohamed életrajzi kötetéből közlök részleteket. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Essad Bey Sztálinról is ekkortájt adott ki könyvet, mely a kritika szerint „át van itatva a mondabeli grúz iránti csodálattal”)
|
vissza