Azt szokták mondani, hogy az Ördög legsikeresebb trükkje a lelkek elvesztésére az, hogy elhitette az emberekkel, hogy ő nem is létezik. De a lelkek pokolba küldésében legalább ekkora, ha nem nagyobb „sikert” ér el az az állítás is, amit az új-vallás hirdetői, élükön a pápával hangoztatnak, miszerint Isten nem bíró, nem úr, hanem szerető jóbarát csupán. (Lásd a XVI. Benedek pápának Úrjövet első vasárnapján mondott beszédét, melyben arra buzdította a híveket, hogy forduljanak egyenesen „Isten arcához, nem egy úr, hanem egy atya és barát arcához” – lásd a HABEMUS PAPAM oldal „Legyetek éberek!” című cikkét.) Pár nap múlva itt van Karácsony, Jézus eljövetele, itt lesz tehát megint az az idő, amikor még gyakrabban, úton-útfélen Jézuskáról, a kisdedről, a jászolban fekvő csecsemőről, a magatehetetlen gőgicsélő, pufók angyalkának, meztelen bábúnak ábrázolt kisgyerekről hallunk. Egyre inkább úgy tűnik, hogy arról, hogy ez a jászolban fekvő gyerek a világ Ura és Bírája már csak az időben is mellette levők, Szűz Mária, Szent József, a pásztorok és a bölcsek tudnak, a mai ember, köztük a katolikus alig. E cikkel egyidőben jelent meg a honlapon egy részlet Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzából, ahol egy laikus hadvezér, egy kardforgató ember ilyen szavakkal tesz hitet Isten mindenhatóságáról, királyi fenségéről: »Megindúlt ezekért méltán ű haragja, .. „Én vagyok ama nagy bosszuálló Isten … Mindaddig töri iga kemény nyakokat, Mig nem esmerik meg: elhagyták urokat. .. Kiáltnak én hozzám, s nem hallom meg üket, Hanem fogom nevetni nehéz ügyöket: Az ű panaszira nem hajtom fülemet, Ü nyavalyájokra nem tészem szememet. Ez mindaddig lészen, míg bosszút nem állok, Harmad-negyed ízig büntetés lesz rajtok; És ha idején eszben nem veszik magok, Örök átkom, haragom lészen ü rajtok. De ha hozzám térnek, megbánván bünöket, Halálrol életre ismég hozom üket.”«
Ha ma hittanórán a hitoktató arról mer beszélni, hogy Isten büntetni is fog, hogy van ítélet, tehát van pokol is, a szülők azonnal feljelentik, és a püspök nekik adva igazat, kirúgja a hitoktatót (ahogy történik ez nyugaton rendszeresen). Nem szabad a gyermekeket riasztgatni! Ez nem keresztényi viselkedés! – mondják felháborodottan az újvallás hívei, akik mindeközben órákon keresztül bámulják és bámultatják gyermekeikkel a legkegyetlenebb, legvéresebb állat-, mese-, dokumentum- és játékfilmeket.
G. atya hívta fel a figyelmemet arra, hogy az ókorban, sőt a történelem során minden pogány nép, ha vereséget szenvedett egy más vallást követő néptől, úgy reagált, hogy feladta saját istenét. Ugyanis a vereséget saját istenének gyengeségével magyarázta. Egyúttal elismerte, hogy az ellenfél istene erősebb, és ezért attól kezdve maga is annak az istennek szolgált.
Ezért olyan feltűnő, és az igaz hit jele, amikor valaki ennek az ellenkezőjét teszi, ahogy tette a zsidó nép az Ószövetségben. Ő volt ugyanis az egyetlen, amelyik ha vereséget szenvedett, azt nem saját Istene gyengeségének, hanem büntetésének tekintette. Mert az ószövetségi zsidó nép nem csak hirdette, de tudta is, és e tudat szerint viselkedett, nevezetesen, hogy csak egy igaz Isten, következésképpen egyetlen igaz vallás van, és hogy ez az egy igaz Isten „féltékeny Isten”, aki nem tűri el, ha nem engedelmeskednek neki.
Mintegy 100 évvel ezelőttig a katolikusok is ismerték ezt az igazságot, és ahogy Zrínyi Miklós művéből kiderül, meg is merték vallani. Sőt, az egyszerű nép körében még 20-30 évvel ezelőtt is megszokott volt az ilyen felkiáltás – idézve a jobb latort –, ha valaki tettel vagy szóval istenkáromlást követett el: „Nem félsz az Istentől?” (Lk 23,40)
Az Ószövetségben ez áll: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (Péld 1,7) – Az Úr Jézus pedig ezt tanítja: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani.” (Mt 10,28-29)
Az újvallás követői szinte fanatikusan hirdetik e szeretet-vallás „igéit”, mindenhova becsempészik: Például egyre több helyen a szentmise imádságait nem az előírt módon: „A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki veled él és uralkodik …”, hanem így fejezik be: „A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki veled él és szeret …” Az is sok mindent elárul a NOM lelkivilágáról, hogy amíg a hagyományos misében csak a pap, mint Jézus helyettese, imádkozza a Pater nostert, addig a NOM-ban az egész gyülekezet. Természetes, hogy Jézus arra tanította az övéit, hogy a teremtő Istenben Atyjukat lássák, azaz mi is lássuk, de ez az Atya hagyományos értelemben vett atya, olyan, mint a pátriárkák idejében, olyan, mint a történelemben bármikor, bárhol egészen a mostani korig, azaz családfő, igazságos, szigorú, ítélkező, gondoskodó vezetője a rábízott embereknek. A világ történelme az Egyház történelme – ez az alapvető igazság ebben a kérdésben is érvényesül. Amilyen mértékben fordultak el az Egyház vezetői ettől az egészséges tanítástól, olyan mértékben tűnt el a világból az egészséges istenfélelem és tekintélytisztelet, és ennek következményeként az igazságérzet és felelősség. Az istenhit és istenfélelem helyét pedig átvette a babona, az ezoterika, az újvallás és a pogányság – az Egyházon belül is.
May professzor a honlap most feltett cikkében arról beszél, hogy az újvallás pápái és püspökei szünet nélkül állítólagos idegen bűnöket ismernek be és bocsánatért esedeznek mindenkitől, aki ma földi értelemben számít, azaz a liberalizmus képviselőitől, a mai világ irányítóitól. Mikor fog a pápa, mikor fognak a püspökök végre nem az emberektől (és nem a mások, hanem a saját bűneikért, mulasztásaikért), hanem Istentől bocsánatot kérni? Mert feltámadás, még az evilági is, csak ezután jöhet. »Mindaddig töri iga kemény nyakokat, Mig nem esmerik meg: elhagyták urokat. .. Kiáltnak én hozzám, s nem hallom meg üket, Hanem fogom nevetni nehéz ügyöket: Az ű panaszira nem hajtom fülemet, Ü nyavalyájokra nem tészem szememet. Ez mindaddig lészen, míg bosszút nem állok, Harmad-negyed ízig büntetés lesz rajtok; És ha idején eszben nem veszik magok, Örök átkom, haragom lészen ü rajtok. De ha hozzám térnek, megbánván bünöket, Halálrol életre ismég hozom üket.« 2011. december 15. |
vissza