Williamson püspök úr „Az érsek szólt” című június 9-i kommentárja Lefebvre érsekről minden eddig ismertnél élesebb képet festett el. Bemutatta, hogy az érsek kedves, szelíd arca mögött, amennyiben a katolikus igazságról, a mi Urunk Jézus Krisztus királyságáról van szó, a végletekig eltökélt, szinte könyörtelen, minden emberi szempontot, emberi érdeket elsöprő meggyőződés, akarat állt. És követelés, mondhatnánk, parancs! Az idézett levélből egyértelműen kiderül, hogy az érsek semmiben nem értene egyet a Pius Közösség jelenlegi vezetőinek kiegyezési terveivel, és hogy „elcsapná” őket, ha ma élne. Vagyis megtudtuk, hogy Fellay püspök úr és csapata nem Lefebvre érsek nyomdokain jár, és hogy amit tesznek, abban egyáltalán nem hivatkozhatnak az ő szavaira, felfogására. Azt jelenti ez, hogy azoknak, akik azt mondják, a döntésekben mindig tekintetbe kell venni a pillanatnyi körülményeket, soha nincs igazuk?      A válasz tipikusan katolikus, vagyis logikus, mert így hangzik: A döntésnél elsősorban a szóban forgó tárgyat kell figyelembe venni, és csak ezután minden mást. Ha nem a hitről, a lelkek üdvéről, de még ennél is inkább Isten dicsőségéről, parancsáról, Jézus Krisztus királyságáról, istenségéről, egyszóval, a legeslegnagyobb és természetfeletti és örökéletű értékről van szó, akkor olyan érveket, mint például: „bent többet tudunk elérni, mint kint”, „Joseph Ratzinger pápaként nem annyira tradíció-ellenes, mint bíborosként”, stb. még talán meg lehetne fontolni (aztán vagy elfogadni, vagy elvetni). Sőt, bizonyos – de mindig csak evilági – esetekben kifejezetten az okosság jele, ha valaki nem tart ki a végtelenségig saját álláspontja mellett, ha az már idejét múltnak bizonyul.      De ha nem földi, hanem „égi”, a hitünket, de legfőképp az igazságot érintő dolgokról van szó, akkor a körülményeknek, az „okos” érveknek a világon semmi létjogosultságuk nincs!      Amikor a vérpad felé haladó keresztény anyát apja ezzel az érvvel bombázta: „Nem kívánhatja az istened, hogy itt hagyd csecsemődet!”, akkor kizárólag a Jézus iránti hűség adhatott igazolást az anyának, aki elhagyva gyermekeit, inkább a mártíromságot választotta, mint a gyermekeiért való életet. A katolikus igazság, azaz az Isten melletti hűséggel szemben nem létezhet elfogadható érv. Mert a katolikus igazság, Isten, az örök üdvösség más kategória, mint a földi dolgok, ahogy a véges földi időszámítás is más kategória, mint az öröklét, ahol nincs helye az emberi fontolgatásnak. Pontosan ez az, amit Lefebvre érsek (ahogy ez a most közzétett leveléből is kiderül) és mostanáig a Szent X. Pius Papi Közösség képviselt, és amit híveitől elvárt, és ami miatt azokat bírálta, akik az engedelmességre hivatkozva követték a hivatalos egyházat. Ezért annyira meglepő papjainak mostani viselkedése. Sokan közülük ugyanis pontosan úgy tesznek, ahogy a II. Vatikáni Zsinat után a katolikusok többsége. Ahelyett, hogy tájékozódnának, igyekeznének megismerni közösségük helyzetét, az eseményeket, melyek e sorsdöntő hónapokban, hetekben, napokban történnek, fejüket strucc módjára a homokba dugják, és ki erre, ki arra hivatkozva elzárkózik mindenfajta tájékozódás és állásfoglalás, döntés elől. Ahogy a példabeszédben az egyik meghívott földet, a másik barmot, a harmadik asszonyt vett, és ezért nem ért rá a király meghívását elfogadni, most az egyik sok teendőjére, a másik arra, hogy utálja az internetet, a harmadik a vak engedelmességre hivatkozik, hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal.      Pedig aki így tesz, az ezzel csak azt bizonyítja, hogy nála sem az igazságról, hanem valami másról volt eddig szó! Isten mindenkitől annyit követel, amennyire az a Tőle kapott adottságok révén képes. Akiknek megadta az igazság felismerésének adományát, attól megköveteli, hogy a mártíromságig kitartsanak mellette. Azoknak végre tudomásul kell venni, hogy eljött a szellemek szétválásának, azaz a végső harcnak az ideje. És ez mindenkitől ereje végső megfeszítését követeli. És ahogy a mártírok is csak azért voltak képesek kitartani, mert szilárdan meg voltak győződve róla, hogy Jézusért szenvednek, és hogy Jézus mellettük van e szenvedésben, úgy kell nekünk is tudnunk, hogy Jézusért és nem valami másért, és Jézussal és nem emberekkel vagyunk közösségben, ha kitartunk a katolikus igazság, a katolikus Egyház kétezer éves tanítása mellett! Szünet nélkül könyörögjünk Istennek és szentjeinek, hogy álljanak mellettünk, és adjanak erőt az igazság melletti kitartásra! És ha emberi gyengeségből netán még is elbuknánk, akkor ne gyártsunk kifogásokat, ne fabrikáljunk „okos” érveket, amivel véglegesítjük hűtlenségünket, hanem könyörögjünk szánalomért és bocsánatért. Hogy biztosan megkapjuk vagy az erőt a kitartásra, vagy az irgalmat, ha elbuknánk, naponta eddzük magunkat hűségünk „kicsiny” dolgokban való kimutatásában. Hogy csak néhány példát említsünk e kis dolgokra: a szoknyaviselésben, ha nők vagyunk, a hosszú nadrág és illedelmes felsőrész viselésben, ha férfiak vagyunk, a vezetésünkre bízott emberek és ügyek helyes, lelkiismeretes és az igazságnak megfelelő elintézésében, ha vezetők vagyunk. (Ez utóbbival kapcsolatban lásd a honlap egyik írását, mely tökéletesen bemutatja, hova jut az, aki a látszólag „kis” dolgokban hosszú időn keresztül, sorozatosan helytelen döntést hozott.) 2012. június 12.