A napokban a szíriai terroristák kezéből kiszabadult olasz újságíró, Domenico Quirico a „La Stampa” című újságban számolt be tapasztalatairól. „Szerencsére hívő vagyok, és ezért mindig volt valami velem, ami soha nem hagyott el. Akkor sem, amikor pillanatokra úgy éreztem, hogy Isten sincs jelen. De szerencsémre mindig ott volt, például, amikor csak imádkoztam. Fogságom mind a 152 napjában ott volt Isten, a hit ott volt, különböző módokon, de soha nem hagyott el.” – Ő nem szent, és nem könnyű számára, hogy legalább megpróbáljon megbocsátani, írja Quirico. Mert ha hagyja, hogy a gyűlölet eluralkodjon rajta, akkor az bizonyos értelemben azt jelenti, hogy még mindig fogoly, és „azoknak az embereknek” ott Szíriában még mindig hatalmuk van rajta. „Az emberek szenvedéséről beszámolni nagyon komplikált, ehhez nagyon őszintének kell lenni. Az első dolog, hogy a szenvedést nem csak látni kell, hanem magamnak is érezni kell. Nem lehet fájdalomról írni, anélkül, hogy magad ne érezd.”
Szíriában időközben a „gonosz totalitása” uralkodik. „Még soha korábban és sehol máshol” nem látta a szenvedő másik iránti irgalmasságnak, könyörületnek és tiszteletnek olyan abszolút hiányát, mint a mostani Szíriában, írja Quirico.
„A nyugat nem akarja látni, hogy az iszlám hadat üzent nekünk. Mérsékelt iszlám nem létezik. Szíria az első építőkockája a Nagy Kalifátusnak.” – Quirico-t társával együtt áprilisban rabolták el az iszlám terroristák, és szeptember 8-án engedték szabadon váltságdíj fejében. A közel-keleti helyzetről és az iszlámról most részletes interjút adott a Tempi című lapnak: „Az arab tavaszt egy iszlám nemzetköziség zsebelte be, akik a 7. századi Nagy Kalifátust akarják újra felállítani.”
A nyugat az, ami „nem akarja megérteni, hogy nincs mérsékelt iszlám, hogy az arab tavasznak vége van, és hogy ennek az új fázisa az iszlamista és dschihádista tervben a nagy iszlám kalifátus megalapítása”. Valójában fölöslegesnek kellene lennie, hogy meg kelljen említeni, hogy „e terv megvalósításának fő akadálya mi vagyunk”, folytatta Quirico, a „La Stampa” tudósítója.
Domenico Quirico véleményének alátámasztására az iszlám támadásokra utal Szíriában, Pakisztánban, Nigériában, Egyiptomban, Szomáliában, Kenyában, a Közép-Afrikai Köztársaságban és más országokban, és az iszlám nyugatnak szóló „hadüzenetéről” beszél. Az újságíró bírálta a nyugatot, ami nem látja ezt, mert nem akarja látni. Feladatának tartja, hogy megmondja a nyugatnak, „ami felett átnézünk, mert kényelmesebb elnézni, és úgy tenni, mintha nem látnánk semmit”.
A nyugat nem akarja látni, „hogy egy nemzetközi dschihadizmus létezik, mely hadat üzent a nyugatnak, és ami katonailag megszervezett és világos politikai tervet követ, melyet a föld különböző részein egyszerre és szisztematikusan fog kivitelezni.” Céljuk „a 7. század nagy iszlám kalifátusának” visszaállítása. De az igazi cél valójában „a világ katonai és politikai meghódítása az iszlám számára”. És ennek „fő akadályai” ma ugyanúgy, mint egykor, az európaiak Európában, az USA-ban és máshol.
Quirico hangsúlyozta, hogy „a viszonyok megváltoztak. Az Al-Qaida ma erősebb, mint valaha, mert egy mozgalommá vált, melynek élén áll”. Az Al-Qaida a legradikálisabb politikai kihívást jelenti a nyugat számára, és ez vonzóvá teszi az iszlamisták szemében. „Az Al-Qaida karja minden iszlám országba benyúlik, de a legtöbb nyugati országba is. Az Al-Qaida már köztünk van.”
Ez jelenleg leginkább a Balkánra és Spanyolországra vonatkozik. Spanyolországra mint „régi mohamedán országra tekintenek, amit vissza kell szerezni”. Ezt teljesen nyíltan kimondják. „Nem nosztalgikus összeesküvés-elméletről van szó, hanem egy precíz politikai tervről, mely fegyverek, harcosok és pénz felett rendelkezik. Ez a harc jelenleg Szíriára koncentrálódik. Damaszkusznak az iszlám gondolkodásban különleges jelentősége van. És a Dschihad saját mag-országát keresi, ahonnan lépésről lépésre a kalifátus megalapítását végre lehet hajtani”, mondja Quirico.
Az újságíró kiszabadulása után közzétett egyik cikkében a nyugatot „gyengének és brutálisnak” nevezte, mert „mi a gyávaságot, mely évtizedek óta jellemez bennünket, a vélt erő pillanataival akarjuk eltussolni, mint például a francia-brit katonai beavatkozásnál Líbiában. Tétlenek és megmerevedettek maradunk, ha politikailag szükséges és okos és etikus lenne cselekedni, és különös keménységgel sújtunk le oda, ahol magunknak ezzel többet ártunk, mint használunk. Ez történne akkor is, ha Obama tökéletesen idióta terve megvalósulna, hogy Assad hadseregét elkezdi bombázni. Ezzel a nyugat megadná Al-Qaidanak az egyetlent, amije eddig még nincs, nevezetesen a légierőt.”
Quirico szerint a területileg egymástól távol eső vidékeken elkövetett merényletek ugyanahhoz a politikai játszmához tartoznak. „Az új iszlám nemzetköziség képes különböző frontokon egyidőben cselekedni, és nagy sebességgel mozogni és új frontokat nyitni.”
Úgy tűnik, hogy a nyugat mindebből semmit sem vesz észre, mert „kényelmesebb számára úgy tenni, mintha semmiről sem tudna”, írja Quirico. „Ha szembenéznénk a tényekkel, és felismernénk a probléma természetét, konkrét döntéseket kellene hoznunk. De mivel a nyugat politikai osztályában a gyávaság a tökéletes szellemi köddel váltakozik, mint a kagylók a sziklához úgy kapaszkodunk és élünk az illúziókból, melyek a konferenciákba és a tévészalonokba illenek.”
Egyik ilyen illúzió az az elképzelés, hogy a radikális iszlámot „csak néhány őrült képviseli, akik a világ körül utaznak, hogy őrületüket kiélhessék. Pedig – mondják az illúziót kergetők – az iszlám valójában toleráns és hajlandó újításokat átvenni. E kijelentéseikben azokra a megfigyelésekre támaszkodnak, hogy a mohamedánok is használnak olyan nyugati »áldásokat«, mint az internet és a Facebook, és ezzel megerősítve és elragadtatva érzik magukat. Valójában nem akarjuk elhinni, hogy a mérsékelt és képzett iszlámot, ami nekünk annyira tetszik, csak egy csekély kisebbség képviseli, aki a nyugattal már összeforrt.”
Az arab tavasznak már semmi köze ahhoz, amit tőle a nyugat kezdetben remélt. „Az arab tavasz ma a kalifátus meglapításának terve, és ez a nyugati kormányok hibájából is történhetett így, akik eleinte támogatták az arab tavaszt, aztán a forradalmi mozgalomtól meglepődtek, és egy színlelt 360 fokos fordulatot próbáltak tenni. A forradalmi mozgalom azonban egy iszlamista mozgalom, és ezt alig titkolják. A nyugat volt az, ami ezt demokratikus színekkel mázolta ki, mert ez neki így jobban tetszett. A valóság azonban más, és mindig is más volt.”
Assad legyen bármilyen, de soha nem lehet olyan rossz, mint az, ami utána jönne. „Az intervenciónak bármilyen formája Szíriában politikailag kevéssé lenne intelligens. Assad még kontroll alatt tart döntő pontokat az országban. Egy intervenció véglegesen az iszlamisták javára fordítaná a helyzetet.”
Quirico tisztában van vele, hogy nyilatkozata – m. m. az, hogy nem létezik mérsékelt iszlám – „politikailag nem korrekt”. „Hinni akarunk a mérsékelt iszlámban. 2011 óta beutaztam az arab forradalmakat. Párizsban sok iszlamistát ismertem meg, akik be tudnak menni a televízióba, ahol tapsot aratnak, mert a publikumot emocionálisan meg tudják mozgatni. Azután elutaztam direkt az említett országokba, és meg kellett állapítanom, hogy a nyugati kedves viták pusztán látszat, sima megtévesztő külsőség. A valóságot ott helyben láttam, és ez egészen másképp néz ki, mint ezekben a kedves beszélgetésekben. Alapjában véve ez olyan, mint a bolsevizmussal. Láttak már valaha mérsékelt bolsevistát? Nem, mert természeténél fogva ilyen nem létezik. Így van ez az iszlámmal is. Mérsékelt iszlám nem létezhet, mert az iszlám egy totális háború-vallás. És ezt nyíltan ki kell mondanunk. Az iszlám Mohamed harcai által keletkezett. A háború az iszlám létének központi eleme. Ha egy normális vallás lenne, akkor már nem lenne többé az iszlám, hanem valami egészen más.”
A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő írásait:
„A menny és a pokol kulcsa a kard” (Mohamed)
Két írás az iszlám-veszélyről
A Fatimai titok
Az egész emberiségre hatalmas fenyítés jön
Feltéve: 2013. szeptember 28.