A bajorországi Kastl-be költözött Szent József karmelita kolostorban a hívek informálását szolgáló írások között volt az a kis füzet, mely a „Einheit in der Wahrheit” („Egység az igazságban”) nevet viseli, és amiből a következő kérdés-felelet összeállítást közlöm. Mivel a lap nem adja meg sem a szerzők, sem a kiadók nevét, csak következtetni lehet kilétükre. Egy biztos, a lap terjesztése nem történhet P. Zaby, a kolostor spirituálisának engedélye nélkül, mégha az újság direkt nem is tőle származik.      A lap „Miért van szükség ellenállásra?” című írása (amit a lap szerkesztői a The Recusant honlapjáról vettek át) nagyon hasonlít Lefebvre érseknek a „tanácstalan katolikusok” számára hajdanán írt útmutatásaira. Ez nem is csoda, hiszen a helyzet kísértetiesen ugyanaz, mint 40 évvel ezelőtt, amikor az érsek azokhoz szólt, akik a II. Vatikáni Zsinat forradalmi szellemiségével szemben mindenáron meg akarták őrizni hitüket. Ugyanakkor a probléma már annak idején sem volt új. Az Egyház kétezer éves történetében a katolikusok számtalanszor álltak ilyen nehézség előtt. Hogy a sokból csak egyet említsek, ami számunkra, magyarok számára különösen sok tanulsággal bír:      A török megszállás alatt a fél ország úgy vált protestánssá, hogy      1) a törökök a megszállt területekre katolikus papokat nem, de protestánsokat beengedtek; (ismerve Luther törökökkel szembeni álláspontját, ez érthető: lásd a honlap következő cikkét: A KATOLICIZMUS TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON 1437-TŐL 1645-IG);      2) az emberek eleinte nem is vették észre, hogy már egy új vallás hirdetői beszélnek hozzájuk: „Külsőleg minden katolikus marad ugyan, s legföllebb a két szín alatt való áldozás kezdett terjedni, amit még nem tekintettek az Egyháztól való elpártolásnak, azonban a katolikus hithez való ragaszkodást mélyen kikezdte a titkos zendülés az Egyház ellen.” E két pontot ma úgy lehet leírni, hogy      1) az FSSPX azon papjai, akik közösségüket Róma alá szeretnék minden áron helyezni, mára már mindenütt rendelkeznek kápolnával, míg az igazságot továbbra is védeni akaróknak mindent elölről kell kezdeni lényegesen rosszabb szellemi, lelki és anyagi feltételek között, mint 40 évvel ezelőtt;      2) sok hívő nem is veszi észre, hogy az FSSPX kápolnáiban már egy új vallást hirdetnek neki. [A lap válaszai után szögletes zárójelbe teszem a saját kiegészítéseimet.] Miért van szükség ellenállásra? Mi ellen védekezik Ön? Ugyanazon dolgok ellen, amelyek ellen a katolikusok minden időben ellenállást tanúsítottak – az elmúlt 40 évben, sőt már sokkal korábban is, a modernizmus ellen. [Ami Szent X. Pius pápa szerint nem más, mint minden eddigi eretnekség gyűjtőmedencéje. De nem csak a kifejezett modernizmus, hanem minden, a katolikus hitet veszélyeztető gyakorlat, tanítás, ideológia ellen védekeznünk kell.] De hiszen az FSSPX is a modernizmus ellen van, ezért alakult. A közösség kezdetben ellenállt a modernizmusnak, de mostanra a modernisták ellenőrzése alá került, és megváltoztatta doktrinális pozícióját, olyannyira, hogy a fontos hitkérdésekben kompromisszumokat hajlandó hozni. Ha megtörtént volna a kiegyezés Rómával, százszázalékig az Önök oldalán lennék, de hát nem történt meg a kiegyezés, és ez az, ami számít. Felejtsük el egy pillanatra ezt a Rómával való megegyezést. És tegyük fel így a kérdést: Mi a fontosabb az FSSPX integritása számára: egyházjogi vagy tanbeli helyzete? 2012-ben a közösség sok papja és híve elutasított egy Rómával való gyakorlati kiegyezést, mert teljesen világos volt, hogy az FSSPX elbukhat, és hivatalosan kompromisszumot köthet a modernizmussal. Ezért mindannyian úgy véltük, hogy a Rómával való megállapodás jelenti a legnagyobb veszélyt. Csakhogy időközben kiderült, hogy a közösség mégis engedményeket tett a modernizmus felé, még úgy is, hogy hivatalosan nem egyezett ki Rómával! Képzeljenek el egy háztulajdonost, aki minden este becsukja a ház ajtaját, és amikor figyelmeztetik, hogy a tolvaj az ablakon át hatol majd be, egyszerűen azt válaszolja: „A lényeg, hogy az ajtó zárva van.”      [Fellay püspök és vezérkarának számos tette, nyilatkozata arra enged következtetni, hogy egyáltalán nem adták fel azt a tervüket, hogy Rómával megkössék az egyezséget. Ezzel kapcsolatban lásd a honlap következő cikkét: Imádkozzunk a „teljes egységért”] Hogy lehet Ön annyira biztos abban, hogy a Pius Közösség más lett? Hol van erre a bizonyíték? Adjon pontos adatokat arra, hogyan történhetett meg mindez! Vannak tények, melyek utalnak arra, hogyan történhetett ez meg (például a GREC által – lásd a honlap következő cikkét: Hogyan jutott el az FSSPX vezetősége elveik teljes feladásáig?). De végülis nem azt kell tudnunk, hogyan zajlott ez le, hanem hogy lezajlott. És hogy ez valóban lezajlott, az kétségtelen. Annak megállapításához, hogy valaki meghalt, nem kell tudni, hogy miként halt meg az illető. A régi, kompromisszumnélküli és tanbelileg egészséges Pius Közösség, Lefebvre érsek napjainak közössége nincs többé, annak vége. Ez annyira nyilvánvaló, hogy erről még vitázni sem szükséges. Az új FSSPX egy egészen más alakulat. A régi FSSPX soha nem tett volna olyan kijelentéseket, mint most az új közösség vezetője, aki például olyanokat mond, hogy „a II. Vatikáni Zsinat megvilágítja és elmélyíti a hitet”, hogy a „hibák okai nem a zsinatban rejlenek”. És elismeri a Novus Ordot és minden új szentséget, mint „a VI. Pál és II. János Pál pápák által legitim promulgáltakat”, stb. A régi FSSPX nevelte fel Williamson püspököt, az új viszont kirúgta. Ön Fellay püspöknek a 2012. április 15-i doktrinális nyilatkozatából idéz. De Fellay püspök azt mondta, hogy ezt a nyilatkozatot visszavonta, tehát valójában nincs semmi probléma. Ön csak a múltat próbálja meg kiásni. Az a feltételezés, hogy a püspök „visszavonulása” valóságos, azon szavaiból következik, melyeket a dokumentumok használhatóságáról mond, nem pedig azok tartalmáról. Pedig pont ezek tartalma a döntő, nem pedig hasznosságuk. Arról nem is beszélve, hogy az egész megegyezést Róma 2012. júniusában már lefújta, jóval korábban, mint ahogy ő augusztusban visszavonta. … Nem szeretem azt a kifejezést, hogy „ellenállás”. Nem a kifejezés fontos, hanem a jelentése. Használhatja helyette ezt a hosszú megfogalmazást: „az FSSPX papjainak és híveinek az a része, akik az új irányvonallal nem értenek egyet”, vagy amit akar, amíg mindannyian tudjuk, miről beszélünk. Maga a dolog jó, igaz és szükséges. A legrövidebb és legtöbbet használt szótól való ódzkodás nem elegendő indok arra, hogy magát a dolgot kifogásolja vagy ne támogassa. …. Ezek szerint az FSSPX-en belül vita van arról, mi a legjobb út előre. És akkor? Nem reagál Ön itt teljesen eltúlozva? Ez nem vita, hanem harc. Jobban mondva, harc volt. De ez most többé-kevésbé véget ért, és a rossz oldal győzött. És egyáltalán nem arról volt szó, hogy „mi a legjobb út előre”, hanem a tanról. Azonkívül, ha a hit van veszélyben, nem lehet túlreagálásról beszélni. Erkölcsileg kötelezve vagyunk arra, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy a hitet védelmezzük, mindegy, hogy ki a felelős ennek veszélyeztetéséért, még akkor is, ha ezek a saját elöljáróink! Feltéve: 2014. január 27. Minden csoport, amelyik kivált az FSSPX-ből, végül maga is szétforgácsolódott, és saját magát számolta fel. Miért történne ez másképp az „ellenállással”? Néhány év múlva még mindig lesz FSSPX, nagyobb és erősebb, mint most, az „ellenállás” pedig nem lesz már sehol. És azok, akik támogatták, meg fogják ezt bánni, vagy már nem lesznek ők sem sehol. Az eddig kivált csoportoknál arról volt szó, hogy az FSSPX maradt ugyanaz, ami volt, és a kiváltak gondolkoztak másképp. Most viszont az FSSPX az, ami megváltozott. Az „ellenállás” nem tesz és nem mond mást, mint amit eddig a (régi) FSSPX mondott és tanított. Ön úgy beszél, mintha az érsek az Ön oldalán állna, holott ezt nem tudhatja biztosan. Szilárdan meg vagyok győződve róla, hogyha Lefebvre érsek még élne, támogatná az ellenállást. Faure atya, az a pap, akit Lefebvre érsek püspökké akart szentelni, de ő alázatból maga helyett inkább de Galarreta atyát ajánlotta püspöknek, ezt szintén így gondolja. És ha elolvasná, amit Lefebvre érsek a Szent Péter Papi Közösségről és a többi olyan csoportról írt, melyek a modernista Rómával való közeledést keresték, vagy amit a zsinati egyházról írt, akkor ez az Ön számára is világos lenne. De mindkét oldal tudja Lefebvre érseket idézni, ez tehát nem vezet előre. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy maga az érsek sem volt egészen konzekvens. Ne felejtse el, hogy az érsek 21 évvel az FSSPX megalakulása után meghalt, és a helyzet 1970-ben nem volt olyan egyértelmű, mint 1991-ben. Ő egy mozgalom pionírja volt, és olyan helyzetben volt, melyre a történelemben addig nem volt példa. És az sem adatott meg neki, ami nekünk, hogy a dolgokat „utólag” lássa. Ezzel magyarázhatóak a 70-es évekből származó idézeteinek szelídebb hangneme. Nézze meg azokat a nyilatkozatokat, amiket a püspökszentelésekkor és után tett, amikor már több tapasztalattal bírt. Ha venné magának a fáradtságot, hogy ezeket az írásokat áttanulmányozza, akkor ezt maga is belátná.      Az is sokat mondó, hogy Lefebvre érsek: „Ich klage das Konzil an” (Vádolom a zsinatot) című könyve a mostani FSSPX kiadójánál nem vásárolható és nem rendelhető már meg. De az én FSSPX-kápolnám még mindig ugyanúgy néz ki. A pap tanbelileg még mindig kifogástalanul prédikál, és a misét latinul celebrálja. Én nem tudom felismerni, mi lenne most másképp. A mélyreható változások sokszor lassan mennek végbe, úgy hogy alig lehet őket észrevenni. Ha valaki nem mond többet valamit, ezt alig veszi észre valaki. A mulasztásokat nehezebb felismerni. Azok a külső dolgok, amiket könnyebb észrevenni, a doktrína kifejeződései. Először a doktrína változik, és ha ez megtörtént, idővel a külsőségek is meg fognak változni.      Ne hagyja magát becsapni: ne mondja azt, hogy azért, mert nem tud valamit tapintani, látni vagy szagolni, az nem is létezik. Nincs semmi fontosabb, mint a tan. Ha Önnek csak a tömjénes latin mise fontos, akkor akár járhat az anglikánokhoz is. Akkor várok és éber maradok. Addig az FSSPX-kápolnámban maradok, amíg nem történik változás. Ahogy megjelennek a NOM-os táncosnők, eljövök. Ne becsülje túl a képességeit! Ha az FSSPX kápolnáiban már táncolnak, akkor már régen elkésett a távozással. Akkor ez már azt mutatja, hogy lassan vakká és süketté lett a fokozatos változások hatására, anélkül, hogy ezt észrevette volna. Fennállásuk első tizenkét évében a Péter Közösségben egyetlen NOM-os misét nem mutattak be – és most nézze meg hol tartanak. Ismerek egy nagyon vallásos családot, akiket nagyra becsülök, és ők még mindig az FSSPX-t és Fellay püspököt támogatják. Amit mások csinálnak, az az ő dolguk. Amikor majd Isten ítélőszéke előtt fog állni, akkor arról kell elszámoljon, amit Ön tett, és nem arról, amit mások. Nem gondolja, hogy 40 évvel ezelőtt ugyanez volt a helyzet: akik akkor az FSSPX- t támogatták, elterjedésüket előmozdították, szintén ismertek olyan vallásos embereket, akik inkább a NOM mellett döntöttek. Az emberek véleményére való hagyatkozás, az emberek véleményétől való félelem ma éppolyan halálos, mint korábban volt. Mindenki tudja, hogy az ellenállásban furcsa, bolond emberek, rossz modorú személyek vannak. Az ilyenekkel nem akarok közös ügybe keveredni. Ez nem érv. De tegyük fel, hogy Önnek igaza van. Nem ugyanezt mondta a többség a 70-es években azokról, akik az FSSPX-hez csatlakoztak? Mégis, hol lennénk ma nélkülük? Isten az alázatosakat és az alacsonyakat használja fel. Az olyan emberek, akik másoknak imponálnak, gyakran gőgösek és elvakultak. Ellenvetései nem csak azt bizonyítják, hogy Önnek sok külsőség fontosabb, mint az igazság? Ha misére megy, nem Istennel akar „közös ügybe keveredni”, vagy éveken keresztül csak a többi ember miatt járt misére? Az ellenállás tele van olyan emberekkel, akiknek nagy az egojuk. Tiszta egoizmus, ami ezeket az embereket a kilépésre sarkallta. A válasz ugyanaz, mint az előző kérdésre. Ez a gondolkozási mód azt mutatja, hogy az emberekre és nem az elvekre koncentrál. – Ami fontos, az a tan. Minden egyéb ebből ered.      Így érvelni, ahogy Ön, tekintettel azokra a tanbeli tisztátalanságokra, amiket Msgr. Fellay és P. Pfluger és mind a vezérkar többi tagjának kijelentései tartalmaznak kissé ironikus, arról nem is beszélve, hogy megnyilatkozásaik mindig tele vannak az ellenállókkal szembeni személyes támadásokkal.      A harc a doktrína miatt folyik. Az ellenállás a doktrínával áll vagy bukik, pontosan úgy, ahogy ez korábban az FSSPX-nél volt.      Vagy eddig csak azért támogatta az FSSPX-t, mert tetszettek Önnek a papjai? Micsoda érdem van ebben? Valószínűleg más okai vannak, amiért az ellenállás ellen van, és az eddig felsoroltakat csak kifogásnak hozta fel. De hát ezt csak Ön tudhatja. A környékemen működő ellenállás miséin csak kevés személy vesz részt, miközben az FSSPX miséin sokan vannak. A NOM-os misén pedig még annál is többen vannak, mint az Ön FSSPX kápolnájában. Mikor volt az igazság a számok függvénye? Mi történt volna az üldözések alatt élő katolikusokkal, ha ők is így gondolkodtak volna. Az igazság nem ijed meg a számoktól. De az ellenállásban a rossz körülmények miatt nem lehet normális közösségi élet. Nekünk szükségünk van egy katolikus, társadalmi életre, rendezvényekkel és egyesületekkel, lehetőségekre, hogy gyermekeink más katolikus gyerekekkel találkozhassanak. Minden mostani FSSPX-misecentrum ilyen szerényen kezdte a működését. Hol lenne ma az Ön nagyszerű FSSPX közössége, ha 30 évvel ezelőtt senki nem lett volna hajlandó egy bérelt teremben néhány emberrel együtt misére járni? Természetesen mi is jobban örülnénk egy méltó helynek, de Isten megadja nekünk, amire feltétlenül szükségünk van. Ha Ön Isten iránti szeretetből követi a hitét, Isten nem fogja Önt cserbenhagyni. De az ellenállásnak még mindig nagyon kevés papja van, és nekem legalább a vasárnapi misére szükségem van. Isten elegendő kegyelmet fog Önnek ajándékozni. Tekintsünk vissza az FSSPX régi, jó, anti-modernista éveire. Aki akkoriban olyan helyen lakott, ahol nem volt minden vasárnap FSSPX-mise, hanem mondjuk csak havonta egyszer, az a közbenső időben elment volna NOM-os misére? Nem volt jobb elvhűnek maradni, és csak egyszer egy hónapban misére menni. És a többi vasárnapokon szent órát tartani? De hát a vasárnapi misemulasztás súlyos bűn. Vannak esetek, amikor az számít súlyos bűnnek, ha részt veszünk egy misén. Annak idején megpróbálták az Orleansi Szüzet egy kompromisszumra rávenni. Azt ígérték neki, hogyha aláírja azt a vallomást, amelyben beismeri bűnösségét, megengedik, hogy részt vegyen a szentmisén. Különben addig nem engedik misére, amíg ezt alá nem írja. Végül nem bírta tovább és aláírta, csakhogy részt vehessen a szentmisén. De nem sokkal később visszavonta az aláírását. Szűz Mária jelent meg neki, és azt mondta, hogyha egy hamis vallomást aláírt volna, a saját elkárhozását írta volna alá, és ha nem vonta volna vissza, amit aláírt, a pokolba került volna. Ha az FSSPX-nél maradunk, belülről tudunk ellenállást kifejteni. Ez nem más, mint illúzió! [És minden korban azok mondják, akik nem akarnak cselekedni, akik már lélekben feladták az ellenállást, az igazságot – lásd P. Pfluger beszédét!] Lefebvre érsek mondta, hogy az elöljárók formálják a híveket, és nem a hívek az elöljárókat! De én megbízom a mi papunkban. Nem tagadhatja, hogy még mindig vannak jó papok az FSSPX-nél. Ez igaz. Azt is hallani lehet, hogy a Péter Közösségben is vannak zsinat-ellenes papok, de mégsem járunk az ő miséjükre, mert a privát véleményük és kijelentéseik nem számítanak. Ők egy olyan szervezethez tartoznak, ami tanbeli kérdésekben hivatalosan is kompromisszumokat köt, tehát ezek a papok ezt a szervezetet támogatják odatartozásukkal [és az ő miséikre járó hívek úgyszintén].      Miután a régi, kompromisszum nélküli FSSPX nem létezik többé, és az új FSSPX tanbeli megalkuvásokra hajlandó közösség lett, a még jó papjaik ennek ellenére jók és nem azért, mert az új FSSPX-nél maradtak [és ha nem jönnek nemsokára el, például P. Pfluger kijelentései miatt, akkor már biztosan meg is fognak szűnni jó papnak lenni]. Ezen felül a feszültség a belső nem-egyetértés és a külső egyetértő viselkedés között egészségtelen és alapjaiban nem katolikus. Ezt tartósan nem lehet kibírni.      Emberi természetünk arra kényszerít bennünket, hogy a feszültségeket így vagy úgy megoldjuk. Vagy kilép az ilyen „jó” pap, vagy előbb-utóbb maga is modernista lesz, anélkül, hogy ezt észrevenné. Csak remélni lehet, hogy ezek a „jó” papok végre döntenek és kilépnek az FSSPX-ből. De akárhogyan is döntenek ők, Ön ezt nem használhatja kifogásnak saját rossz döntéséhez. Lenne még remény az FSSPX számára, ha Fellay püspököt rá lehetne bírni a lemondásra? Az FSSPX problémája nem személyhez kötött, még akkor sem, ha ellenfeleink azt állítják, hogy nekünk csak az a bajunk, hogy nem jövünk ki Fellay püspökkel. A probléma sokkal komolyabb és sokkal mélyrehatóbb. A doktrinális pozíciót hivatalosan is megváltoztatták, és nagyon sok pap támogatja ezt. Ha a rendfőnök holnap visszalépne, attól ez a probléma még megmaradna. Amíg az összes olyan papot, aki ebben a tanbeli irányváltásban részt vett, el nem távolítják, és a botrányos dokumentumok minden egyes darabját vissza nem vonják, a probléma fennmarad. De igencsak valószínűtlen, hogy ezek megtörténhessenek. Oké, tehát a hajó süllyed. Ahogy Ön mondja, már nem lehet megjavítani, és ezért biztosan el fog süllyedni. Csakhogy az óceán ott kint nagyon viharos hely. Ne felejtsük, hogy a doktrinális pozíciót már megváltoztatták, ezért inkább így kell mondani: A hajó már elsüllyedt. Mi jobb: egy úszó roncsmaradékba kapaszkodni a zúgó tengeren, vagy egy olyan hajó kényelmes kabinjában ücsörögni, amit a hullámok már elborítottak, és ami a tenger fenekére tart éppen? Isten adja meg kegyelmét, hogy a kellő időben belátásra térjek. De miért nem várhatunk addig, amíg ezek mind nyilvánvalóvá nem lesznek? Isten megteheti, de ne bízzuk magunkat erre. Gondoljon arra, hogy viszonylag milyen kevesen ébredtek fel a II. Vatikáni Zsinatot követően, azok közül is, akik úgy gondolkodtak, mint most Ön. De nem lenne jobb óvatosnak lenni? Az óvatosság az, amivel a leggyakrabban visszaélnek, amikor az egyház válságáról van szó. Nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy ne tegyünk semmit? Vannak pillanatok, amikor cselekedni jelenti az óvatosságot, és kivárni az óvatlanságot. Egy komoly helyzetben nem tenni semmit, gyakran végzetes lehet. Lefebvre érsek 1988-ig várt, mire cselekedett. De nem várt 1988-ig, hogy aktív legyen! Amikor segítségért fordultak hozzá, azonnal megalapított egy szemináriumot, és akármi történt ezután, ezt nem adta fel. Ezen kívül ő példanélküli helyzetben volt. Az emberek 1970-ben nem tudták elképzelni, hogy a Vatikán hatalmas erődítménye fentről egészen le, teljes egészében át van itatva a modernizmussal. Nekünk azonban már nincs kifogásunk, előttünk már ott van a példa: csak most az FSSPX az, ami teljesen átitatódott a liberalizmussal. Ahogy az idő megérett, cselekedni fogok. Ahogy világos bizonyítékaim lesznek, támogatni fogom az ellenállást. Önnek már két éve félreérthetetlen bizonyítékok állnak a rendelkezésére [a legutóbbi, P. Pfluger előadásai aztán végképp egyértelműek]. Egyre nagyobb botrányok, csaknem két év óta liberális és ellentmondásos nyilatkozatok és interjúk, két év, amióta jó papokat megbüntetnek, miközben a rosszakat és közömbösöket megjutalmazzák. Milyen bizonyítékra van még szüksége? Igen, de én még szeretnék várni, amíg világos tényeket látok. Talán a 2012-es káptalan nem volt elég világos? Williamson püspök kirúgása? Fellay püspök doktrinális nyilatkozata? És a többi, és a többi… Mit akar még? Ha egy angyalra vár, aki az égből leszáll, hogy megmondja Önnek, hogy mit tegyen – ez nem fog megtörténni. Nincsenek ennél világosabb tények, mint amik eddig történtek. Jön még egy egész sor kisebb jel, és mindegyiknél rosszabbá válik a helyzet, és az FSSPX egyre mélyebbre süllyed. De ha Önnek nincs igaza? Minden jel arra mutat, hogy igazunk van. Ha még mindig kételkedik, olvassa át újra az elmúlt két év dokumentumait. Isten minden egyes ember szívébe belelát, és ha mi bátran és jó hitben cselekszünk, akkor nem kell félnünk. De ha nem cselekszünk, és elmulasztjuk az ellenállás, a jövő és a tradíció fennállását biztosítani, és ehelyett továbbra is az FSSPX-t és ezzel a doktrinális megalkuvást és a modernizmust támogatjuk, akkor Isten ezt is látni fogja. És ha Ön ezt ráadásul kevéssé tiszteletreméltó okokból teszi, akkor azt is látja. Valóban ennyire ignorál Ön minden realitást? Valóban annyira mások az Ön körülményei, mint a többieké, hogy ezt megteheti? Az Ön helyében én egy kicsit aggódnék a lelkem üdvéért, Inkább így kellene a kérdést feltennie: „És mi van, ha nekik van igazuk?” Feltéve: 2014. január 30.