A legfontosabb következtetés, amit P. Pfluger karácsonyi előadássorozatából le kell vonni, az, hogy ha a közösség nem-pap tagjainak, azaz szerzeteseinek (németül Bruder) ezeket mondta, akkor ezt a közösség papjainak, elsőnek a disztriktfőnököknek, aztán a prioroknak, majd az összes többinek nyilván már korábban megtette. Vagyis mindaz a feltevés, amit az utóbbi évek publikációi és tettei láttán levontunk, valóban helyesek voltak: a változások nem véletlenül történtek, hanem határozott felsőbb utasításra, határozott terv alapján! És ezek az utasítások pontosan azok voltak, amiket a publikációkból ki lehetett következtetni! A legfontosabbak ezek közül:      Tilos Rómát és a II. Vatikáni Zsinatot kritizálni, különösen a vallásszabadságot!      Tilos Bergoglio-t bírálni! Sőt, a lehető legnagyobb megértést kell mutatni személye és szavai és elképzelései iránt, mindegy mennyire anti-katolikusok azok.      Minden eszközzel meg kell szabadulni mindenkitől, aki ezt helyteleníti, aki kérdéseket tesz fel a rendfőnöknek ezzel kapcsolatban, egyáltalán mindenkit, aki nem vak engedelmességgel követi mindenben a vezetőséget. A második, ami azonnal szembetűnik annak, aki már olvasott vagy hallott egy Bergoglio-beszédet, hogy P. Pfluger ugyanazt mondja, ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint ő. Ennek vagy az az oka, hogy nagyon „figyel”, és nagy súlyt fektet arra, hogy tessen Rómának az, amit mond, vagy az, hogy a gonosz mindenkinél ugyanúgy működik, mindenkiből ugyanazokat az ostobaságokat hozza ki.      Elsősorban azt az ostobaságot, hogy a tanhoz való ragaszkodás, az elvek betartása, őrzése és az azok szerinti viselkedés egyet jelent a „bezárkózással, a merevséggel, a keserűséggel, az indokolatlan félelmekkel, a mások megítélésével, a szomorúsággal és a szeretetlenséggel”.      Amikor az FSSPX még normális volt, egyik legfontosabb tanítása így hangzott: Csak azt lehet szeretni, amit ismerünk. Ezért meg kell ismerni Istent, meg kell ismerni az Ő tanítását, hogy szeretni tudjuk Őt, és ha Őt szeretjük, akkor a legnagyobb szeretet, amit felebarátainkkal szemben megmutathatunk az, hogy őket is az igazsághoz, azaz Istenhez vezetjük. Mert a legnagyobb szeretet azt jelenti, hogy „jót” akarok a másiknak, és mivel a legnagyobb jó, az üdv, akkor szeretem felebarátomat a legjobban, ha segítek neki, hogy üdvözüljön. A következő szörnyűség, amit az FSSPX szürke eminenciása, P. Pfluger mond, hogy mindent, így a tant is a körülmények befolyásolják. Vagyis nincs abszolút igazság, hanem csak pillanatnyi igazság van, ami az adott körülményeknek a leginkább megfelel. Ez mindannak a tömény tagadása, aminek védelmében Lefebvre érsek az FSSPX-t létrehozta! Ez Krisztus tanításának, és ezzel Krisztusnak nyílt tagadása! Az kifejezetten morbid, hogy mindazok után, amik történetek – felszentelt papok meggyalázása, megalázása, bezárása, kirúgása, meglett embereknek egyetlen fillér és nyugdíjbiztosítás nélküli utcára tevése – P. Pfluger felebaráti szeretetről mer beszélni. Hogy a szeretet szót ezek után képes a szájába venni! Ez több mint felháborító. Személyesen ismerek egy olyan volt Piuszos papot, aki örökfogadalmat tett a nyitott tabernákulum előtt, nagynénjétől és édesapjától rá szállt örökségét teljes egészében az FSSPX-nek adta, és mindezek után teljesen jogtalanul 60 éves korában utcára tették egyetlen fillér nyugdíj, és öröksége kifizetése nélkül! És ezek az emberek szeretetről mernek beszélni! P. Pfluger Williamson püspöknek írt, korábban már említett levelében főleg azt hányta a püspök szemére, hogy nem képes felismerni a valóságot, hogy nem realista. Például akkor nem, amikor azt mondja, hogy a mai fiatalság annyira romlott, hogy nem lehet belőlük jó papot nevelni, és ezért az egész papképzést új alapokra kell helyezni. Hogy mivel a kegyelem a természetre épít, ezért először a természetet kell újra „normalizálni”, hogy a kegyelem működni tudjon. És ezzel szemben P. Pfluger azzal érvelt, hogy Isten kegyelme mindenre képes, Ő egyedül meg tud oldani mindent, és hogy ez a valóság!      Hogy is szól a mondás: A gőg és a butaság egy fán növekszik. Persze, hogy Isten kegyelme mindenre képes, arra is, hogy saját törvényeit felrúgja. Csakhogy ezt nem fogja megtenni állandóan és folyamatosan és bárkinek, mert különben minek adott volna a világnak törvényeket?      Nem Williamson püspök és nem az „ellenállók” nem látják a valóságot, hanem P. Pfluger és társai azok, akik – Bergoglio mintájára – egy álomvilágban élnek! Szeptemberben feltettem egy cikket, amelyben azon csodálkoztam, hogy az új osztrák disztriktfőnök számára nem saját híveik, hanem az idegen emberek a fontosak. Aztán nemrégen feltettem P. Trutt müncheni honlapját, ahol ugyanezt az igyekezetet lehet tapasztalni. Lám, P. Pfluger beszéde igazolta akkori feltevéseinket: az FSSPX – megint csak Bergoglio mintájára – nem saját „juhaival” törődik, nem velük szemben akar szeretetet mutatni, hanem az idegenekkel szemben, őket akarja magához csalogatni. Ennél jobban semmi sem bizonyítja életidegen, a realitásoktól távol álló, a világ problémáit nem ismerő agyukat. Ők nem látják, hol tart most a világ? Vagy tényleg azt hiszik, hogy akik tömegesen hagyják ott a hivatalos egyházat, ezt azért teszik, hogy hozzájuk rohanjanak? Ez a mondat, amit egyébként az előadások során többször megismételt: „Az FSSPX-t meg kell tisztítani azoktól az elemektől, akik ezzel szembehelyezkednek ezzel, mert ahhoz hogy meghallgassanak bennünket, bent kell lennünk és engedelmeskednünk kell a pápának” – ugyan borzalmas és teljesen elképesztő, de legalább a napnál világosabban feltárja valódi lényüket. És azt is megmutatja, mennyire lehet bízni Fellay püspök szavaiban, aki azt mondta, hogy „hála Isten, hogy nem sikerült a kiegyezés”. P. Zaby január 4-i, „Nagyzási tébolyban a szükségrendszer” című cikkében többek között ezt írta: Eredeti feladatának végzése helyett „a Pius Közösség sajnos elég hamar nagyzási őrületbe és nagyképűségbe esett. Elkezdte magát a tényleges, sőt a jobb egyháznak tartani, és azt képzelte, hogy nem csak az egyház összes funkcióját átvenni és helyettesíteni képes, hanem egyúttal még az egyházat és a társadalmat is meg tudja újítani.”      Nekem személyesen mondta 2006-ban az osztrák disztrikt akkori vezetője – mára Fellay püspök egyik leghívebb követője –, hogy „sehol nincs az megírva, hogy a katolikus egyháznak Rómában kell a központja legyen. Lesz majd egy ország, például a Fülöp szigetek, amelyik katolikus államot akar, és akkor ők meghívják az FSSPX-et, hogy jöjjenek oda, és akkor ők ott megalapítják az egyetemes katolikus egyház központját.”      Amikor ezt hallottam, azt hittem, csak saját őrült ideáját mondja. De nem, mostanra megtudtuk, hogy az egész vezetőség így gondolkozik. Ekkora nagyzási őrületnél, ekkora gőgnél, a realitásnak, a saját fontosságnak ilyen nagyfokú félreismerésénél már nem csoda, hogy Fellay püspök és társai szentül hisznek benne, hogy ők lesznek a világ megváltói. Ez a gőg az, ami mára az egész FSSPX-t átitatja, és ami azt hiteti el velük, hogy e nemes cél érdekében arra is fel vannak jogosítva, hogy hullákon gázoljanak keresztül, és a tradíciót a sárba tapossák. Feltéve: 2014. január 30.