Lefebvre érsek levele: ITT Pater Guérard des Lauriers levele: ITT Visszatekintve a múltba minden világossá válik, minden kocka a helyére kerül. Az ú. n. II. Vatikáni Zsinat után azonnal elindult az „ellenállás” mind az egyházi emberek, mind a hívek részéről. Az első időkben viszonylag nagyon sokan voltak, papok, sőt püspökök is, akik nem értettek egyet azzal a forradalommal, ami körülöttük zajlott, és egyfelől megpróbálták saját hitüket, vallási életüket rendben megőrizni, másfelől az igazi Egyház restaurációjában együttműködni. Számtalan kis ellenállási góc alakult ki világszerte, melyet lelkes hívek tartottak fenn, és lelkes papok láttak el. Ők voltak azok, akik az első híveket és papi hivatásokat „szállították” az FSSPX-nek, ami csak pár évvel később alakult meg. A 60-as évek végétől néhány nagyon lelkes és önfeláldozó laikus segítségével jöttek létre az Econe-i papszeminárium és az FSSPX miseközpontjai.      Ez volt az ú. n. „tradíció” aranykora, amire nemcsak a magas létszám, hanem az egység is jellemző volt. Ez volt az az idő (kb. 1969-1978 vége), amikor Lefebvre érsek és mindenki más nagyjából azon a véleményen volt, hogy VI. Pál és a NOM nem Krisztus Egyházának igaz képviselői. Lefebvre érsek felfüggesztése, majd az ezt követő Lille-i szentmiséje a média napi szereplőjévé tette őt, ami nagyban hozzájárult saját tekintélyének a növekedéséhez és közössége elterjedéséhez. A hívek örültek, hogy egy közösség leveszi a vállukról a szervezés és a pap-ellátás nehéz munkáját, és szívesen adták át miseközpontjaikat az FSSPX gondozásába – ami ezt egyébként meg is követelte tőlük (különben nem küldtek hozzájuk papot). Így fejlődött az FSSPX és így csökkent a független gócok száma. És ekkor jött a sorsdöntő pillanat. Wojtyla, alias II. János Pál nem sokkal pápává választása után fogadta Lefebvre érseket. – Ezzel kapcsolatos a ma feltett két levél.      Lefebvre érsek ezt követően adta ki hírhedtté vált dokumentumát, melyben elismerte a pápa és a NOM legitimitását, és szeminaristáit csak azzal a feltétellel szentelte pappá, ha aláírnak egy kötelezvényt, miszerint a zsinati pápákat Krisztus Egyházának legitim fejeiként ismerik el.      Az érsek ezen döntése „fejbe vágta” addigi küzdőtársainak nagy részét. De mivel ezek eddigre már beolvadtak az FSSPX-be, most ők maradtak mise-hely, majd halálozások miatt pap nélkül. A két levelet tanulságképpen fordítottam le: kiderül belőlük, hova jut „a vak vezet világtalant” gyakorlat, az, ha nem az igazságot keressük, hanem látszat tekintélyeket majmolunk. Olvasva Lefebvre érsek levelét, tudva, hogy miket tett ezek után, hova juttatta ezzel közösségét, szinte hihetetlen, hogy papjai túlnyomó többsége még ma is szemüket behunyva, fülüket bedugva az igazság elől, mennyire istenítik.      Lefebvre érsek azt mesélte, hogy az ú. n. II. Vatikáni Zsinaton két dokumentumot nem írt alá. Tissier de Mallerais püspök Lefebvre érsekről szóló – hosszú kutatás után megszületett – könyvében viszont azt írja, hogy az érsek az összes dokumentumot aláírta, tehát az eretnekségeket tanítókat is (vallásszabadságról, ökumenizmusról stb.) Mikor Lefebvre érseket ezzel kapcsolatban megkérdezték az igazságról, azt válaszolta, hogy ki emlékszik már ilyesmire? Most feltett levelét – és a tegnapi Montini életrajzot, majd a mostani „szinóduson” történeteket – olvasva, az embernek eláll a lélegzete: nem is érti már, hogyan is állhat fenn még ez a világ mindazok után, amik itt az egyházban évtizedek óta történik. Lefebvre megalkuvásának (amit a helyzet iszonyatos félre-ismerése, a katolikus tan nem-ismerete, és személyes butaság okozott) legtragikusabb és máig kiható, sőt mára egyre súlyosbodó következménye a tradíció teljes szétforgácsolódása lett.      Az elmúlt 50 év eseményeit a mai helyzet ismeretében látva, csak egyetlen magyarázatot lehet erre a teljes csődre találni. Azt a magyarázatot, amit Myra Davidoglou adott egy levélírónak: Nem csak a hivatalos egyházban, de Krisztus Egyházának megmaradt részében sem volt annyi igaz ember, akikért Isten megkímélte volna őket, megáldotta volna törekvésüket. Feltéve: 2014. október 15.