„Marana Tha” – Jöjj el, Uram Jézus! (Jel 22,20) [lásd a honlapon a Rorate-misék himnuszát és az Ó-antifónákat]
Graduale és Allelúja Úrjövet negyedik vasárnapján: „Kik Jézust Jézusért, nem pedig valamely vigasztalásért szeretik, őt a szívnek minden bánatában és szorongatásában éppúgy áldják, mint a legnagyobb vigasztalásban. – Ó, mily sokra képes Jézus iránt való tiszta szerelmünk, melyet nem zavar meg sem haszonlesésünk, sem önszeretetünk. Nem kell-e zsoldosoknak mondanunk azokat, kik mindig csak vigasztalásokat hajhásznak? Vajon nem magukat szeretik-e inkább, mint Krisztust, kik mindig csak a maguk hasznát és előnyét forgatják eszükben?” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
Amióta Bergoglio bitorolja Szent Péter székét, az ú. n. „konzervatív” értelmiségiektől naponta lehet olvasni „felháborodott” kommentárokat, melyekben a szerzők vérmérsékletük szerinti kifejezésekkel bírálják Bergoglio szavait és tetteit. Ahogy múlik az idő, és ahogy sokasodnak Bergoglio hitehagyásának és rossz ízlésének megnyilatkozásai, úgy erősödnek e hozzászólások kitételei igazhitűségével kapcsolatban. Emlékezzünk csak Dr. Klaus Obenauer teológus professzor 2013. augusztusában „Evangélium-hű vagy ‘papa haereticus’” címmel megjelent tanulmányára, melyben a professzor ilyeneket írt: „Az a pápa, aki a hitszabályt relativizálja, eretnekké válik. Hiszen azáltal válik valaki eretnekké, hogy az Egyház tanítását a saját hite számára nem fogadja el szabályként, oly módon, hogy ezt kifelé is megvallja. Ebben nem játszik szerepet, hogy ezt tudása és lelkiismerete ellenére (ez a formális eretnekség) vagy sem (ez a materiális eretnekség) teszi: az Egyháznak, mint a hitszabályok hatóságának a kifelé megnyilvánuló nem elismerése, mely akkor adott, ha valaki kifelé észrevehető módon egy tételt nem fogad el, tudva, hogy ezt az Egyház mint hittételt kötelezően elfogadottnak írja elő, kizárja magát az Egyház közösségéből, ami egy pápa számára azt jelentené, hogy elveszti pápai hivatalát. Egy úgynevezett papa haereticus nem pápa többé.”
És történik valami? Semmi, se Obenauer professzor, se a többi tanult „konzervatív”, Bergogliot folyamatosan bíráló felszólaló nem von le semmilyen következtetést se a zsinati egyházra, se Bergoglio személyére nézve. Még azt a képtelenséget is inkább elfogadják, hogy Bergoglio minden kivetnivalót egyedül, az eddigi „igazhitű”, „mélyen katolikus” elődei előkészítése nélkül, csak úgy a semmiből varázsolt elő, mint hogy belássák, hogy ő csak a befejezője egy gondosan előkészített tervnek, munkássága pusztán a záróakkordja az elődei által alaposan elkezdett rombolásnak. Miként ezt a valóban katolikus szerzők – például Albert Maria Weiss, Wendland professzor, Myra Davidoglou – megmutatták, ennek a vakságnak oka egyedül a hit gyengülése, sőt már-már eltűnése lehet. Ez a hitgyengülés, hitehagyás nem csak Bergogliora és társaira, hanem az egész zsinati egyház szervezetére, alkalmazottaira és híveire, s ezzel a fent említett cikkek szerzőire is jellemző.
De mivel Krisztus nem maradhatott látható módon velünk, gondoskodnia kellett helyettesről: ezért tette meg Szent Pétert és utódait földi helytartójának, akikre Egyházát építette, hogy a Benne hívők nehogy eltévelyedjenek az Őt gyűlölő, Vele mindig szemben álló világban. Krisztust szeretni, rá hallgatni tehát egyet jelent Krisztus helytartójára hallgatni, neki engedelmeskedni. Csakhogy abban ma már csaknem minden „konzervatív” egyetért, hogy Bergoglionak nem lehet engedelmeskedni, és nem lehet rá hallgatni. De ahelyett, hogy ebből levonnák az egyetlen lehetséges következtetést, hogy se ő, se közvetlen elődei, akik a világ tetszését keresve Krisztus Egyházának lerombolásán fáradoztak, nem igazi pápák, és ahol tevékenykednek, az nem Krisztus igaz Egyháza, inkább azt a kiutat választják, hogy egy pápát lehet, sőt olykor kötelező bírálni hit és erkölcs dolgában, szabad neki nem engedelmeskedni, ország-világ előtt bírálni. Ahogy már egy másik cikkben szó volt róla, egyedül a szedesvakantisták ismerik és követik a tévedhetetlen katolikus tanítást, következésképpen fogják fel a helyzet teljes komolyságát. Úgy tűnik, egyedül ők azok, akik szenvednek a mai pápa- és hierarchia-nélküli élettől, akik teljes valójában átérzik a mai helyzet antikrisztusi és apokaliptikus voltát. Látják, hogy amit az Egyház ellenségei kétezer év alatt nem tudtak elérni, azt a zsinati szekta vezetői alig 50 év alatt „teljesítettek”: a tökéletes agymosást, a krisztusi igaz hit rózsaszínű habbal leöntött, álkönyörületes, szentimentalizmustól csöpögő, ragacsos álkereszténységének a felépítését Krisztus igaz Egyházának helyére, Krisztus igaz követése helyett. Ennek a szellemi, lelki rombolásnak kitűnő példáját követhetjük végig e napokban: Amit a kommunizmus sem volt képes lerombolni, akárhogy is tiltotta, gúnyolta, a katolikus ünnepeket, a karácsonyt, a húsvétot, azt a mai zsinati egyház, élén Bergoglioval és karöltve a világgal a felismerhetetlenségig képes volt eltüntetni. Ahogy a mostani advent és karácsonyi várakozás kinéz, pontosan olyan hazug és „ragacsos” az egész zsinati egyház és tagjai. Ne feledjük, hogy a Karácsony nemcsak Jézus megtestesülését, első megjelenését ünnepli, hanem második, dicsőséges eljövetelét is. Ezért imádkozzuk szakadatlanul: Marana Tha – Jöjj el, Uram Jézus!
|
vissza