Egy tradicionalista katolikus mondta, hogy ha a katolikusok ma el akarnak valamit érni az egyházban, akkor ahhoz kell csatlakozniuk, akinek erre a legtöbb esélye van. Magyarul: ahhoz a pár ú. n. konzervatív püspökhöz, bíboroshoz vagy monsignore-hoz, akik ismertek, akik valamilyen pozícióban vannak, akik maguk köré képesek gyűjteni embereket.      Bölcsnek tűnő gondolkodás, csak mindig, amikor valaki pusztán természetes eszével próbál természetfeletti problémákat megoldani, nem igaz. Egyfelől azért nem, mert ma nem létezik egyetlen olyan „püspök, bíboros vagy monsignore, aki ismert, aki valamilyen pozícióban van, és aki maga köré képes gyűjteni embereket”, aki katolikus lenne. Mégpedig azért nem, mert – mint a katolikus tévedhetetlen tanításból tudjuk – aki egy katolikus tant nem fogad el, az már nem katolikus, még akkor sem, ha az összes többit elfogadja [lásd a most feltett tanulmányt erről a témáról]. Következésképpen olyan ember, aki elfogadja az ú. n. II. Vatikáni Zsinatot, és annak következményeit, pláne úgy, hogy még folyton hivatkozik is ezekre, nem lehet katolikus.      Másfelől azért nem, mert az Egyház emberi eszközökkel, azaz természetes módon nem állítható vissza korábbi állapotába. Magyarul: csak Isten tud bármit is „helyrehozni”.      Mindazonáltal a fenti vélekedés a leginkább azért hibádzik, mert ha valaki célba akar érni, akkor a cél helyéhez legközelebb állókhoz való csatlakozás csak akkor jelent számára segítséget, ha azok is ugyanazon célba igyekeznek, mint ő. Ha nem, akkor a hozzájuk való csatlakozás rosszabb helyzetbe hozza, mintha egy csiga hátára ül, és azon halad a célja felé, amennyiben a csiga is ugyanabba a bizonyos célba akar eljutni, mint ő. Aki hajlandó figyelmesen elolvasni az Egyházról szóló katolikus tanítást – a honlap sok ezzel a témával foglalkozó cikke közül például e kettőt Krisztus Egyháza és Assisi egyháza I. rész és Krisztus Egyháza és Assisi egyháza III./1. rész –, az nem állíthatja, hogy van az ú. n. konzervatív katolikus egyháziak között egyetlen egy személy is, aki valóban Krisztus Egyházát képviseli, annak tagja, annak a tanítását hirdeti! Eleinte nagyon helytelenítettem, hogy a megmaradt katolikus, azaz az ú. n. szedesvakantista papok (azok, akik azon igyekeznek, hogy egyfelől visszataláljanak a katolikus lét azon pontjához, ahonnan a „dolgok végzetesen elromlottak”, másfelől, hogy felfedezéseiket másokkal is közöljék) egyre kevesebbet publikálnak, egyre kevesebbet „térítenek”. De mára már megértettem őket, hiszen magam is látom, nap mint nap megélem, ahogy minden leírt szó a híg levegőbe párolog el. Nyilván akadnak még páran, akik felfogták, hogy miről van szó, és akik következetesen kitartanak az egyszer felismert igazság mellett, de a túlnyomó többség el sem tudja képzelni, hogy valaki, jelen esetben az említett cikket író papok és ez a honlap, komolyan gondolja azt, amit leközöl! Hogy a zsinati egyház tagjai hogyan intézik el saját ügyüket a Jóistennel, ahhoz rajtuk kívül senkinek semmi köze. De hogy annak még a lehetőségét sem fogadják el, hogy vannak, akik képesek és akarnak a már egyszer felismert igazság mellett kitartani, és azt komolyan venni, és aszerint viselkedni, nos, ehhez már az érintett embereknek is van valami köze.      Egyik ateista ismerősöm egyszerűen képtelen arra, hogy felfogja, hogy valaki képes és akar az igazság szerint cselekedni, és nem érdek szerint, vagy valamilyen nyomásra, illetve valakinek a befolyásolására. Semmiben nem különbözik ettől az ú. n. konzervatív katolikusok felfogása, akiknél az, hogy egy nap éppen mit tartanak igaznak, mit akarnak követni, pusztán az aznapi hangulat és események következménye. Ilyen felfogású emberek meggyőzése, akiknél az igazság napról napra változik, valóban emberfeletti módon megerőltető, és látva az újabb és újabb sikertelenséget borzasztóan elkeserítő. Feltéve: 2016. március 15.