„Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől”

Mintegy 30 évvel ezelőtt, a Szovjetunió összeomlásakor egy neves orosz férfi így reagált a nyugat kárörvendő reakcióira: Ti, akik most gúnyolódtok rajtunk és örvendtek a mi bukásunknak, sokkal mélyebbre fogtok bukni, mint mi; A nyugat összeomlása sokkal alaposabb és végzetesebb lesz, mint a mienk. – Az orosz jós csak abban tévedett, hogy – ha jól emlékszem – még 10 évet jósolt a nyugatnak, de ebből 30 év lett.
     Én azok közé tartozom, akik megértették és valószínűnek tartották, amit e látnok megjövendölt. Szerintem megvoltak erre a jelek, melyeket nem csak ez az orosz vehetett észre, hanem mindenki, akit nem kábítottak el a külsőségek. Például azok, akik már az elmúlt rendszerben megtanulták, hogy vakon ne higgyenek se a hatalomnak, se a médiának. Jól emlékszem arra a beszélgetésre, melyet 1995. nyarán Lajosmizsén folytattam S. Maeßennel: Mindketten egyetértettünk abban, hogy ennek a világnak hamarosan vége kell lennie, hiszen, ami történik, az annyira istentelen és annyira ellentmond a józan észnek, hogy egyszerűen nem maradhat többé fenn: vagy önmagától omlik össze, vagy Isten vet véget neki. Legkésőbb ettől a pillanattól kezdve tudatosan olvastam a Biblia ide vonatkozó jövendöléseit, az Antikrisztusról és a világvégéről szóló írásokat, majd végül az ezeréves birodalomról szóló tanulmányt (lásd: „Et regnabunt cum Christo mille annis” (Jel 20,4) – „És ezer évig uralkodtak Krisztussal”).
     Hogy mennyire foglalkoztatott ez a téma, az abból is kiderül, hogy a honlapon külön fiók(ok)ba (például ebbe Maga, a vég) gyűjtöttem az erre vonatkozó cikkeket. Mindezen előzmények ellenére még engem is letaglózó meglepetésként ért a mostani helyzet. Még az alig két hónappal ezelőtt írt cikkemben („A világ végén a rosszak egyre rosszabbak lesznek, a jók meg egyre jobbak”) is túlságosan optimista és naiv voltam: És bár már akkor is éreztem, hogy az idők végén az emberiséget sújtó soha nem volt nagyságú csapások alatt nem biztos, hogy – csak – materiális csapásokat kell érteni, azt, ami mára bekövetkezett, még két hónappal ezelőtt sem tudtam elképzelni.
     Az eseményeket, az emberiség égbe kiáltó bűneit, az újpogányság kialakulását, a józan eszet, a gazdasági törvényszerűségeket felrúgó világot nézve egészen napjainkig úgy gondoltam, hogy a modern, eszeveszett, istentelen világot végül mégis valamilyen nagy – és valódi – csapás – természeti vagy Istentől küldött – fogja lerombolni: például egy újabb atomerőmű-robbanás, egy újabb tsunami, egy újabb földrengés stb. (Ez utóbbival kapcsolatban lásd a honlap egyik régi cikkét: A földrengés „az Ördöggel kötött paktum” következménye.) Bár minden időben nagyon rossz véleményem volt a világot irányító rétegről, azt még én is elképzelhetetlennek tartottam, hogy nem egy baleset, nem egy természeti csapás, vagy nem közvetve Isten lesz az, aki elindítja a bukást, hanem saját vezetőink, akik a világ minden részén tudatosan, megfontoltan hoznak most olyan döntéseket, amik országukat, népüket, és ezzel a föld egész lakosságát a biztos pusztulásba, de legalábbis súlyos válságba döntik.

Az ú. n. koronavírus-járványról neves német szakemberek, és régi egészségügyi könyvek véleményére és a józan észre támaszkodva, egy másik internetes oldalon bőven kifejtettem a véleményemet (lásd: A KORONAVÍRUS-KÍSÉRTET, avagy „VAN-E AZ ŐRÜLETNEK RENDSZERE?”). Ebből a cikkből való ez az összefoglalás:
     Meg vagyok győződve róla, hogy ami most történik, az mindenről szól csak a lakosság egészségi állapotáról nem. A vírusok természetéhez tartozik, hogy állandóan változnak, tehát olyannak, hogy "újfajta" koronavírus, nincs semmi különös értelme. A mostani járvány hatásában, lefolyásában csak annyiban különbözik az eddigi influenza-járványoktól, hogy sokkal enyhébb lefolyású: sokkal kevesebben fertőződnek meg benne (gondoljunk az évtizedek óta a hírekben telente minden héten hallható bejelentésekre: "Ezen a héten 20 ezer új influenzás beteg fordult orvoshoz"), nincsenek olyan súlyos szövődményei, mint az agyvelő és agyhártyagyulladás (amik az eddigi influenza-járványokot jellemezték), nem halnak meg benne a csecsemők és a gyermekek, akiknek pedig az immunrendszere még nem fejlődött ki, és ezért különben minden fertőzést nagyon könnyen elkapnak. …. A világ pénzügyi rendszere, és ezzel a világgazdaság évek óta az összeomlás szélén áll; nagyon sok szakember figyelmeztet erre évek óta. E szakemberek véleménye abban is megegyezett, hogy 2020 lesz az az év, amelyben ezt az összeomlást már nem lehet elkerülni. Nos, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, azaz volt-e Kínában a szokásosnál súlyosabb influenza-járvány idén, vagy sem és az egész vírus-dolgot csak kitalálták, nem játszik szerepet abban, hogy az előállt helyzetet a világ vezetői arra használták fel, hogy a) a küszöbön álló világméretű pénzügyi- és gazdasági összeomlás felelősségét a saját hibás döntéseik helyett egy "vírusra" hárítsák; b) a lakosság karanténba zárásával időt nyerjenek arra, hogy az összedőlő rendszerből maguk számára még ki tudják menteni, ami érték; c) A korlátozó intézkedésekkel a lakosságot bezárták, lehetetlenné tették az esetleges megmozdulásokat, összejöveteleket, megbeszéléseket stb. … A pánik keltéssel pedig egyfelől maguk tették az embereket, különösen a gyengéket fogékonnyá a betegséggel szemben, másfelől megbénították, minden ellenállásra, önálló tettre alkalmatlanná tették a fél lakosságot. Ezzel is a közös tiltakozások, megmozdulások, esetleges számonkérések kialakulásának lehetőségét csökkentették, illetve – szerintem – tették a jövőre nézve is teljesen lehetetlenné.”

Az e cikk megírása (2020. március 22-29.) óta eltelt napok eseményei azonban arra a meggyőződésre juttattak, hogy mindazt, ami ma a világgal történik nem szakmai oldalról, nem is a józan ész felöl, hanem egyedül „felülről”, az üdvtörténet felől, Isten felől nézve lehet megmagyarázni, következésképpen józan ésszel és a hitben megmaradva, sőt megerősödve elfogadni.

A világ minden pontján bevezetett, semmilyen racionális érvvel nem indokolt, az egészségügyi veszéllyel semmilyen arányban nem álló elképesztő intézkedések kikerülhetetlenül vezetnek a „kollektív öngyilkossághoz”, ahogy ezt egy neves németországi szakember Prof. Dr. med. Sucharit Bhakdi mondta: https://youtu.be/JBB9bA-gXL4.
     Minden újabb, a hazugságáradatban és hisztériában elpocsékolt nap csak aláhúzza azt a meggyőződést, hogy az emberiség történetének egyik legnagyobb katasztrófája előtt állunk. A világ vezetői egy nem létező járványt használnak fel arra, hogy egy soha eddig nem volt gazdasági, szociális, kulturális, erkölcsi és politikai összeomlást idézzenek elő.

Egy bűntett felderítését a nyomozók mindig e kérdés megválaszolásával kezdik el megfejteni: Kinek állt érdekében és kinek állt módjában az adott gaztettet elkövetni?
     Ahhoz, hogy ki lehessen deríteni, hogy valójában mi is történik ma a világban, miért hoz a világ összes vezetője – világ- és kontinens, ország-, város-, falu- és minden egyéb közösség szintjén – az emberiség „kollektív öngyilkosságához” vezető intézkedéseket, szintén ezt a kérdést kell feltenni: Kinek áll érdekében, hogy a vezetése alatt álló közösségeket nyomorba döntse? Erre a kérdésre még akkor sem lehet „evilági” választ adni, ha feltételezzük, hogy a világ valódi irányítói, a páholyok legmagasabb rangú tagjai a világ összes országa vezetőjének kiadták a parancsot ezen értelmetlen és életveszélyes intézkedések meghozatalára. Mert ha történt is ilyesmi, még akkor sem fogadható el, hogy például az indiai kormánynak miért áll érdekében – és ezért engedelmeskedik egy ilyen parancsnak – hogy az indiai lakosság kétharmadát földönfutóvá tegye, és hogy a felét éhhalálra ítélje (amikor az ú. n. fertőzöttek és áldozatok száma olyannyira kicsi az összlakosság számához képest, hogy azt százalékban alig lehet kifejezni). Mint ahogy az sem érthető, hogy a világ minden pontján kifejezetten erre a célra felépített és átrendezett idegenforgalmi létesítmények (a hagyományos „turistaparadicsomok” mellett mára már ide tartoznak a világ legtöbb városának központi kerületei is) vezetőinek miért áll érdekében, hogy az általuk vezetett országban, városban meghaljanak, vagy a nyomorba kerüljenek az emberek. A példákat vég nélkül lehetne sorolni, de csak arra az eredményre jutnánk, hogy még a legfelsőbb szabadkőműves egylet sem vehette rá az egész világot, hogy parancsát teljesítve önként és dalolva tegye tönkre magát, rohanjon az öngyilkosságba. Hát akkor mi történhetett, mi veheti rá az embereket, hogy ilyen fokú és ilyen veszélyes ostobaságot elkövessenek?

A fent említett cikkemben az a), b) és c) pontok alatt felsorolt okok ugyan nagy szerepet játszanak a forgatókönyvben, de önmagukban még mindig nem elegendőek ekkora őrültségre, mint amit vezetőink elkövetnek. Nem, ilyesmit egyszerre ilyen sok ember és ilyen összehangoltan csak azért követhet el – jobban mondva, tettük okát mi csak akkor érthetjük meg, ha komolyan vesszük az üdvtörténet lényegét, amit Szent Pál apostol így fogalmaz meg: „Mert nem a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelemségek és a hatalmasságok ellen, ennek a sötétségnek világkormányzói ellen, a gonoszságnak égi magasságokban levő szellemei ellen.” (Ef 6,12) És ha soha nem feledkezünk el Urunk szavairól, miszerint ennek a világnak a Sátán a fejedelme. (lásd: Jn 12,31; Jn 14,30; Jn 16,11) És arról sem, hogy mi történt a bűnbeeséskor, és mi a célja a bukott angyaloknak (Ter 3,1-15).

A Biblia a Sátánt elsősorban és legfontosabb jellemvonása alapján a hazugság atyjának nevezi: Jn 8,44: „A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.” – Zsolt 10,7: „Átkot szór és nem éri baj, szája álnoksággal és hazugsággal tele, nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik.” – Zsolt 52,5-6: „Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót. Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv!” (részlet a két hónappal ezelőtt feltett cikkből)
     Talán vannak még olyanok, akik emlékeznek az „Orion űrhajó kalandjai” című tévésorozatra, és netán még annak utolsó részére is, mely arról szól, hogy az emberiség védelmével megbízott csoport vezetőjét, egy szikár, szigorú, de jóképességű és tisztességes embert a földönkívüliek csellel elfogják, hogy átprogramozhassák az agyát, majd visszaküldik a földre. Az átprogramozás célja, hogy a tábornok maga készítse elő a földönkívüliek invázióját, azaz tegye lehetővé, hogy azok elfoglalhassák a földet, és hatalmuk alá hajthassák a még életben maradt embereket. Mikor a tábornokot végre leleplezik, az így érvel: a földönkívüliek sokkal magasabb intelligenciájú lények, mint az emberek. Nos, a mai vezetők földet romboló, embereket rabszolgaságba vezető intézkedései láttán bennem ezek a filmkockák jelentek meg. Persze azzal a jelentős különbséggel, hogy nem a filmben látható földönkívüliekre gondolok, hanem e világ fejedelmére, a Sátánra, aki azért rombol, mert természete a rombolás, aki számára az egyetlen élvezet a rombolás maga. Aki nem azért rombol, amiért az emberek, azaz saját érdekből, hanem magáért a rombolásért, a tagadásért, azért, hogy Isten teremtésének a lehető legtöbbet ártson,
     A természetfeletti felől, Isten felől, az üdvtörténet felől nézve tehát kimondható, hogy egyedül csak a Sátán képes ilyen módon átprogramozni az emberi agyat – és ahhoz, hogy ő ezt az átprogramozást végre tudja hajtani – csakúgy, mint az Orion űrhajó esetében –, előbb hatalmába kell kerítenie a szóban forgó egyéneket….
     És pontosan ez az, ami hosszú-hosszú ideje folyik: a Sátán harca az ember, mint Isten képmása ellen, agya, szíve átprogramozásának segítségével. Ez a folyamat ugyan már a paradicsomban kezdetét vette, és már a 13. században komoly eredményeket ért el, de teljes, szisztematikus kivitelezése csak a 19. század közepén az ú. n. alta vendita kidolgozásával vett komoly és hatásos lendületet, és a technikai forradalommal jutott teljes és átfogó győzelemre.

A módot, aminek segítségével a Sátán az emberek agyának, szívének átprogramozását végrehajtja, a Biblia teljesen egyértelműen leírja: Az Istentől a súlyos bűn által elpártolt ember, ha megmarad bűneiben, megrögzött bűnössé válik, amivel már a Szentlélek ellen vétkezik, és ami lehetetlenné teszi, hogy megtérjen. Lucia nővér Fuentes atyának így írta le ezt az állapotot: „Ha megvetjük és elutasítjuk ezt a végső eszközt, az Ég nem fog nekünk kegyelmezni, mert olyan bűnt követünk el, amit a Szentírás mint a Szentlélek elleni bűnt említi. Ez a bűn abban áll, hogy – teljes tudással és akarattal – visszautasítjuk a kezünkbe helyezett üdvösséget." (forrás: http://www.traditioninaction.org/HotTopics/g23ht_Interview.html)
     Még korábban, a 19. század végén Msgr. Pie, Poitiers püspöke hasonlóképpen nyilatkozott kora társadalmáról (lásd: a honlap cikkét: Isten haragja szent!): „A nagy törvény, a Gondviselés általános törvénye a népek irányításában, a viszonzás törvénye (loi du talion). Ahogy a nemzetek Istennel bánnak, úgy bánik Isten a nemzetekkel. … A világtörténelemnek még egyetlen korszakában sem láttunk ilyen általános lázadást Isten ellen, mint most. Mindenki fegyvert fog Ellene. Még soha eddig ennyire általánosan nem szegtek meg minden Istennel kötött szerződést, és nem hajították Neki minden vonalon ezt a szemtelen kihívást: »Maradj tőlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról!« (Jób 21,14), hagyj el bennünket! Pontosan ez az, amit a modern nemzetek tesznek, és amit mondanak: »Maradj tőlünk távol!«, nem akarunk több istent; mindent ellene és nélküle akarunk tenni. … Az államoknak egyházellenesnek, ateistának, tisztán eviláginak kell lenniük. És Isten szaván fogja a népeket, és átengedi őket makacsságuknak és akaratuknak, míg őrületükben kölcsönösen szét nem marcangolják egymást, és Európát vérrel és romokkal nem borítják el. … És akkor Isten újra eljön, de felfegyverkezve…. És akkor mindenki látni fogja, hogy Ő az ura az általa teremtett földnek, melyről el akarták Őt űzni. »És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. – Et scietis, quia ego sum Dominus.« (Ez 7,9)”

Mindezek után mai helyzetünket így foglalhatjuk össze: Az ú. n. koronavírus-járvány nem Isten büntetése, mert ilyen járvány nem létezik, és Isten még büntetésként sem használ fel egy hazugságot. Amit vezetőink koronavírus-járványnak neveznek, az valójában az idei influenza-járvány része, mégpedig nem is súlyos, hanem inkább feltűnően enyhe következményekkel járó része. Az általános összeomlást nem ez az ú. n. járvány, hanem a média és a világ vezetőinek intézkedései okozzák majd. Erre a feladatra égbe kiáltó bűneik, istentagadásuk tette őket alkalmassá és képessé: azok a bűnök, melyek a Sátán készséges és alkalmas eszközeivé tették őket. (Egy egészen elképesztő adat ehhez: Németországban ez év elején szavazták meg azt a törvényt, mely lehetővé teszi az eutanáziával iparszerűen űzött foglalkozást (Hollandiában és Belgiumban ez már évek óta engedélyezett), azaz olyan vállalatok üzemeltetését, melyek iparszerűen üzérkedhetnek a halállal. Vagy egy még elképesztőbb adat: A pogány istenség előtti hódolat a Vatikánban, a Szent Péter bazilikában.)
     Isten büntetése tehát az, hogy ezeket a történéseket megengedi: miután az emberek elhagyták Őt, az emberiséget kiszolgáltatta a Sátán eszközeivé vált béreseik kénye-kedvének.
     Urunk Jézus Krisztus mondta, amikor Jeruzsálem és a világ pusztulásáról beszélt: „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz.” (Mt 24,21) Az ismert jövendölések többsége is arról beszél, hogy a világ vége előtt soha eddig nem volt borzalmak sújtják az emberiséget. – Urunk szavainak és e jövendöléseknek is a mostani érthetetlen, felfoghatatlan és morbid helyzet felel meg a legjobban. Hiszen az emberiség történelmében már annyi borzalmas természeti csapás, annyi iszonyatos háború, annyi elviselhetetlen üldözés történt, hogy ezeket már nemigen lehet felülmúlni. De ami ma történik velünk, az éppen felfoghatatlanságában és esztelenségében megy túl ezeken a borzalmakon, és válik „akkora gyötrelemmé, amilyen még nem volt a világ kezdetétől”.

Feltéve: 2020. április 12.


„Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából”

A mostani helyzetet elég sok jó- vagy kevésbé jószándékú fórum a régi pestisjárványokkal és a 20. század elején tomboló spanyolnátha-járvánnyal hasonlítja össze. Mégha egyes esetekben ez az összehasonlítás azzal a kimondott, vagy sejtetni engedő céllal is történik, hogy a klérus akkori hősies és mostani felháborító viselkedését szembeállítsa, akkor is veszélyes félreértésekhez vezethet. Mégpedig több okból:
     1) A mai klérus, melynek tagjai nagyobbrészt nem is papok, hiszen nincsenek érvényesen felszentelve, nem az elszenvedői és pláne nem a segíteni igyekvő részei ennek az őrületnek, ami most van, hanem az ELŐIDÉZŐI! Mégha nem is ők találták ki, és vezénylik le minden részletében a mai „kollektív öngyilkosságot”, de hitehagyásukkal, iszonyatos gyávaságukkal meghatározó szereplői az eseményeknek. Mi több, mindez éppen csak azért jöhetett létre, mert ők megengedték! Soha ne veszítsük szem elől, hogy ELŐSZÖR volt az ú. n. II. Vatikáni Zsinat, és csak utána jött a 68-as kultúrforradalom; ELŐSZÖR ők távolították el az égbe kiáltó bűnök közül a homoszexualitást, és az országok csak jóval ezután törölték büntető törvénykönyveikből az ennek gyakorlására kiszabott büntető tételeket stb, stb, a példákat vég nélkül sorolni lehet (ez a honlapon már számos helyen megtörtént).
     2. a) A pestis VALÓDI járvány volt, csakúgy, mint a spanyolnátha. A pestissel kapcsolatban Roberto de Mattei az „Isten keze és az emberek keze” című írásában a következő adatokra hívta fel a figyelmet: Borromei Szent Károly emlékeztet arra, hogy „az összes megrovás között, melyet az Isteni Felség küld, a pestis büntetése különös mértékben viseli magán az Ő keze nyomát”. Szent Károly eme vélekedését Dávid király példájával bizonyítja: Dávid, a király és bűnös, akinek Isten megengedte, hogy büntetésként a pestis, a háború és az éhínség között válasszon („három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson …, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén”), e szavakkal választotta büntetésül a pestist: „Melius mihi est ut incidam in manus Domini, quam in manus hominum.” – 1 Krón 21,13-14: „Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni.” Ebből a történetből vonta le Borromei Szent Károly azt a következtetést, hogy „háború, pestis és éhínség között különösen a pestis az, ami leginkább magán viseli az Isten kezét”.
     [Az ószövetségi krónikaíró így folytatja az elbeszélést: „Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből.” – Három, azaz 3 nap alatt! – ez az igazi járvány! – Az sem mellékes részlete ennek a történetnek, hogy egyáltalán mivel vétkezett Dávid, mivel váltotta ki Isten haragját? Felfuvalkodottságával, gőgjével; azzal, hogy evilági erejébe és nem Istenbe vetette bizalmát; Valamint az a részlet is, hogy ki vette rá, hogy ezt tegye!: „A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.” (1 Krón 21,1) – Az egész igen tanulságos esemény itt olvasható: 1 Krón 21,1-27.]
     A pestis továbbá a következő okok miatt sem hasonlítható össze az ú. n. koronavírus-járvánnyal: Először is baktérium okozza és nem vírus, e kettőnek egészen eltérőek a tulajdonságai. Másodszor, és ez az, ami egyfelől a leginkább megkülönbözteti a mostani helyzettől, másfelől, ami rettegett hírét megadta: A pestis halálozási aránya 30-50-70, de gyakran 90-95 százalék volt!
     A mostani koronavírus halálozási rátája olyan alacsony, hogy számokban alig lehet kifejezni! Vettem magamnak a fáradtságot, hogy pontos adattal tudjak szolgálni: A ma esti hivatalos adat szerint a halottak száma az egész világon eddig (ebben mindenki benne van, a kétes esetek is): 207 ezer fő. A föld lakossága több mint 7,5 milliárd fő. Vagyis a föld lakosságának 0,0026 százaléka halt meg ebben az állítólag ultra veszélyes járványban, és emiatt a 0,0026 százalék miatt kellett az egész világot gazdaságilag, erkölcsileg, szociálisan, szellemileg romba dönteni! Ezek az adatok teljesen nyilvánosak. Minden ország vezetője elolvashatja és maga is kiszámíthatja! Mi ez, ha nem az emberiség ellen elkövetett valaha volt legnagyobb, legaljasabb, legtöbb áldozatot, a föld egész jövőjét romba döntő hadviselés!!! Még a 20. századi diktátorok sem romboltak ennyit, mint a mostaniak!
     Mielőtt magam utánaszámoltam volna, megnéztem Sucharit Bhakdi professzor videóját. Ő pár nappal ezelőtt mutatta be azt az amerikai hivatalos statisztikát, mely az Európában elhunytak számát mutatta be, és ami ugyan még mindig tartalmazza a koronavírussal, de NEM koronavírustól meghaltak számát is, de ami még így is kevesebb, mint a lakosság egy ezreléke, pontosan 0,08 század! Egyes országokban ez az arány ugyan magasabb, de még akkor is bőven 1 százalék alatt marad. Akkor ezt összehasonlítani a pestissel, ami enyhe lefolyású járvány esetén is legalább a lakosság 30 százalékát elvitte!, elfogadhatatlan és érthetetlen, különös tekintettel az emberek között most uralkodó pánikra!

2. b) A spanyolnátha szintén nem hasonlítható össze az ú. n. koronavírus-járvánnyal! „A spanyolnátha, vagy spanyol influenza nem egyéb, mint a már régóta ismert influenza legújabb (1918-19) pandémiás járványa, melyet először Spanyolországban írtak le és innen származott neve.” (Révai Lexikon) Lám, abban az időben, amikor a „tudósok” még nem voltak annyira gőgösek, beismerték, hogy a spanyolnátha, rendkívül pusztító hatása ellenére is, nem más, mint a jól ismert influenza, ami csak azért tudott abban az időben sokkal nagyobb erővel pusztítani, mint a korábbi influenzák, mert rögtön az I. világháború után, sőt, annak következményeként alakult ki (a katonák vitték haza a frontról), és egy végletekig kimerült, kiéhezett, meggyötört lakosságot fertőzött meg, ráadásul a 20-40 éves felnőtteket, tehát nem a legyöngült, beteges időseket, mint a mostani „járvány”.
     Mindezek ismeretében a spanyolnátha – ami egyesek szerint, több emberáldozatot követelt, mint az I. világháború, 70 millió áldozatról is beszélnek – szintén Isten közvetlen büntetésének tekinthető (csakúgy, mint a pestis): Először is a háborúban elkövetett borzalmak és vérforraló igazságtalanságok miatt, másodszor a mindenfelől támadó forradalmak miatt, harmadszor a régi keresztény értékekre épülő rend végleges elpusztítása miatt.

De ami a leginkább megtiltja, hogy valaki e két járványt (pestis és spanyolnátha) összehasonlítsa az ú. n. mostani járvánnyal, az az, hogy a koronavírus nem Isten büntetése! Ennek is két oka van: 1) Most nincs járvány, és Isten még büntetésként sem küld egy hazugságot (lásd e cikk első részét); 2) Isten csak akkor büntet (valami meghatározott ideig tartó konkrét dologgal), ha annak van valami értelme. Pontosan úgy, ahogy a tanár, vagy szülő is csak akkor, illetve ADDIG büntet, ameddig annak értelme van! Isten rengeteg (időben korlátolt) büntetéssel figyelmeztette az elmúlt évtizedekben az emberiséget. Hogy csak az utolsó 15 év világméretű büntetéseit említsük: Ilyen figyelmeztetés volt a 2004 decemberi tsunami, a 2011 márciusi Fukushima-i atomerőmű robbanás, a 2008-as pénzügyi válság. Mivel mindezek a legkisebb eredményt sem érték el, és mivel korábban ennél sokkal nagyobb és súlyosabb büntetések sem késztették az embereket semmiféle megbánásra, Isten most már nem egyes, korlátozott ideig, korlátozott hatású büntetést küldött, hanem levette kezét az emberiségről, és kiszolgáltatta őket bűneiknek. (A kérdés ezekután csak az, hogy ezt vajon végleg, vagy csak meghatározott ideig tette?)
     Jézus világosan megmondta: „Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.” (Mt 18,15-17)
     A cikk első részében olvashatók Lucia szavai, amiket Fuentes atyának mondott: „Ha megvetjük és elutasítjuk ezt a végső eszközt [vagyis mindazt a kérést, amit a Szűzanya általa üzent az Egyháznak és az emberiségnek], az Ég nem fog nekünk kegyelmezni, mert olyan bűnt követünk el, amit a Szentírás mint a Szentlélek elleni bűnt említi. Ez a bűn abban áll, hogy – teljes tudással és akarattal – visszautasítjuk a kezünkbe helyezett üdvösséget.”
     És mivel Isten intései ellenére az Egyház és az egész emberiség nem hogy bűnbánatot tartott, istenfélőbbé vált volna, hanem csak egyre gonoszabb, egyre hitetlenebb, sőt mára szinte ördögivé vált, eljött az az idő, amikor „az Ég nem fog nekünk kegyelmezni”, Isten úgy tekint le már ránk, mint a vámosokra, és ezért kiszolgáltatja az emberiséget a Sátánnak.

Néhány nappal ezelőtt, amikor megláttam az amerikai demonstrációkról készült fotókat, és kaptam egy viszonylag jó hírt, egy pillanatra rajtam is átfutott azon képzelgés, hogy pár hét, és már emlékezni sem fogunk ezekre a borzalmas hetekre. Aztán megnéztem a berlini demonstrációról készült hátborzongató tudósításokat – melyeken tagbaszakadt fiatal rendőrök teperik földre az idős, sőt női tüntetőket, akik csak az alkotmány pontjainak betartását követelik a német kormánytól –, és ez fájdalmasan rántott ki pillanatnyi ábrándjaimból. Nem, a világ vezetői soha többé nem adják ki kezükből azt az előnyt, azt a pozíciót, amit a mostani általuk keltett hisztériával megszereztek! Nem, és ezt megint több okból:
     1) Mert határozott céljuk van, és annak eléréséhez szükségük van az emberek megfélemlítésére, elzárására, és még ezeknél is inkább, a megalázására. 2) Isten már nem bocsát meg nekünk, mert egyfelől senki nem kér ILLEŐN bocsánatot tőle, senki nem tart a bűnökhöz illő bűnbocsánatot, másfelől, mert mindaz, ami mostanáig történt még csak jobban leleplezte az emberek aljasságát. Bár alakulnak „közös Istenhez könyörgő” csoportok, de ezek nem lehetnek Istennek tetszőek: reprezentatív módon mutatja ezt a jeruzsálemi „ferencesek” ötlete, akik megint az összes vallás képviselőivel együtt rendeztek ilyen akciót, ami valójában csak újfent tökéletes hitehagyásukat bizonyítja [és egy újabb árulás: Bergoglio újabb blaszfémiája a vallások közös imájával május 14-én].

Az tehát már – emberileg nézve – bizonyossággal kimondható, hogy „az Ég nem fog nekünk kegyelmezni”, Isten hagyja, hogy Fia és Egyházának ádáz ellenségei befejezhessék végre régen elkezdett művüket, azaz teljesen megsemmisíthessék, vagy „csak” teljes rabszolgaságba hajthassák az emberiséget. Emberileg nézve ez az egyetlen logikus következtetés, amit az elképesztő, minden fantáziát felülmúló, őrületében és erőszakosságában egyre fokozódó és egyre megalázóbb, és a valós tényeket, adatokat teljesen semmibevevő intézkedések láttán meg lehet és kell hoznunk.

Az első részben még elsősorban arról volt szó, hogy a mostani borzalom annak eredménye, hogy az emberiség elfordult Istentől. Miként ezt Msgr. Pie püspök megfogalmazta: „A világtörténelemnek még egyetlen korszakában sem láttunk ilyen általános lázadást Isten ellen, mint most.” – De ahogy telnek a napok, úgy válik egyre bizonyosabbá, hogy a mostani őrületnek nem lesz vége, a világ önjelölt és az országok megválasztott vezetőinek egyáltalán nem áll szándékában visszaadni az embereknek a normális élethez való jogot. Sőt, az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ami eddig volt, az csak a kezdete azoknak a szörnyűségeknek, ami még ránk vár.

Ennek oka szintén napról napra világosabbá válik. Mindaz, amit ma az ember, mint Isten képmása ellen elkövetnek, nem csak az Istentől való elfordulás, hanem a Sátánhoz való direkt csatlakozás, a sátánimádat eredménye. A minap feltett hír-összefoglaló 6., „Nos, mivel újra őket hívják, a démonok visszatérnek” című része bepillantást ad e jelenségbe. (Csakúgy, mint a honlap egyik sokkal korábbi cikke: „Magyarország sem érdemel kegyelmet – Sátánisták Magyarországon” címmel, amely arról számol be, hogy a budaörsi Szeplőtelen Fogantatás kápolnát, valamint a kápolna mellett álló Szentháromság szobrot és keresztet sátánista jelekkel mázolták tele, melyeket egyébként azóta sem, a mai napig sem távolított el senki úgy, hogy azokat ne lehessen világosan felismerni.)

Tudni kell, hogy a gonosznak nem csak az öncélú rombolás a lényeges ismertetőjegye, hanem az is, hogy kivétel nélkül mindent és mindenkit megrontson, hogy mindenkit a pokolba döntsön. Neki semmi sem elég, a 99 százalék sem, neki az EGÉSZ kell. Ezért nem fogja engedni, hogy a már térdre roggyant emberiség akár csak egy pillanatra is magához térhessen. Ezért fog újabb és újabb „járványokat”, emberiségre „veszélyes” támadásokat kreálni, hogy a már eddig is teljes bénaságba, sőt cinkosságba süllyedt lakosságra támaszkodva bérencei a teljes pusztulásba vezethessenek mindenkit.
     Ezen felül azonban a Sátán teljes diadalához az is elkerülhetetlenül hozzá tartozik, és aminek élvezetéről semmi áron nem fog lemondani, hogy – ami a hívő ember számára a legszörnyűbb – az elkövetkezendő intézkedések egyre megalázóbbak legyenek, egyre nyilvánvalóbban viseljék magukon a Sátán bélyegét. Lásd Szent János apostol látomását: „Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” (Jel 14,9-11)


Ennél a nagyon fontos pontnál, közlök egy részletet Rüdiger Lenz, „Az arcmaszk lett az új horogkereszt” című írásából
(forrás: https://kenfm.de/ – Tagesdosis 22.4.2020)

A közvetlen cél jelenleg egy oltóanyag kötelezővé tevése, hogy ezzel – különösen a Bill és Melinda Gates alapítvány – milliárdokat keressen. És azért, hogy az egész világot tébolyba kergessék azzal a hazugsággal, hogy minden vírus minden elkövetkezendő évben minden embert megölhet, ha nem oltja be magát mindenki minél hamarabb, mégpedig minden évben. De mivel most még úgy tűnik, hogy tervük a lakosság bizonyos hányadában nem talál fenntartás nélküli igenlésre, hiszen a hivatalos tudományos számok és statisztikák is végre napvilágra kerültek, és azt bizonyítják, hogy valóban csak a szokásos évente fellépő influenzáról van szó. Röviden: nem haltak meg elegen, és ennek eredményeképpen a hivatalos médiának vakon hívő nézők száma is lecsökkent. Ennek következtében a világ minden részén kötelezővé teendő és állandóan ismétlendő oltáskényszer meghiúsulhat. Ezért egy másik kényszert kellett kitalálniuk, ami képes arra, hogy a még mindig oltóanyag után kiáltó többség véleményét megfelelően alakítsa. Ennek elérésére találták ki az arcmaszk viselés kötelezővé tételét. Ezzel lehet a tömeget a legeredményesebben egy közösségi egyénné kondicionálni, amivel piaci előnyöket és eszmények-megvalósításához való jogot garantálnak neki. (lásd a Gustave Le Bon: Tömegek lélektana című könyvet)

Az arcmaszk valójában egy bélyeg, egy ismertetőjegy, egy jelszó annak kinyilvánítására, hogy viselői ugyanazt az ideát képviselik, egy körülírt csoport ideálját, ami a gondoskodást és azt a szándékot fejezi ki, hogy a másiknak nem akarnak kárt okozni. Egy Mi-parancs [emlékezzünk Cuomo kormányzó jelszavaira], amiből az egyén és az önrendelkezés szikrája az emberek önmagukban való kételkedésének aknamezőjét képezte ki. Csak ezzel a lobogóval, a közösség új szimbólumával, az új maszktörvénnyel helyezhető a Mi minden egyes Én fölé.
     De ez nem más, mint egy vak engedelmességi aktus, ami abba az irányba kényszeríti az egész társadalmat, amelybe a helyzet haszonélvezői terelni akarják, nevezetesen oda, hogy egy belső „be kell oltatni magamat, csak akkor maradok életben” parancsot mindenki szent feladatának, a közösség iránti szent kötelességének tartson és magáévá tegyen. Ez alakítja ki abban a minden másnál fontosabb dologban, mint szent kötelességben való hitet, ami olyan viselkedési formákat alakít ki, ami másokat is arra kényszerít, hogy ugyanezt tegyék. Aki karján nem visel horogkeresztet, az automatikusan megfigyelés alá kerül. „Ez nem tartozik hozzánk!”, ezt láthatja mindenki, „ez egy szabályokat felrúgó, olyan valaki, aki a mi javunkat akarja keresztülhúzni, olyan, aki árt nekünk, és aki felett ítélkeznünk kell”. Most ezek a szabályok léptek egész Európában érvénybe.

Soha nem szabad a szimbolikus cselekedetek erejét és mélylélektani hatását alábecsülni! A szimbólumoknak az a dolguk, hogy egyesítsenek, és a Mi-t az Én elé állítsák, mert ettől kezdve már csak az ügy, az idea és ennek véghezvitele a fontos. Egy ország, egy nép, egy vezér. Egy idea, egy nép, egy szupernyereség. Hogy az arcmaszk viselése – még ezen intézkedés támogatói szerint is, már március végén fölöslegessé vált – a megfélemlített tömeget pár nap elteltével már nem fogja érdekelni. Ez az irracionális tett a tömegben éppen olyan viselkedésmódot fog kialakítani, amit elrendelői vele elérni akartak, nevezetesen, hogy az arcmaszkban a véleményszabadság végének szimbólumát lássa mindenki, és ezt ráadásul teljesen normálisnak tartsa. A tömeg ezt a hátsó szándékot, azaz azt az aljas tervet, amit vele eljátszatnak, nem is fogja észrevenni.

Feltéve: 2020. április 26.


Aki lelki feltámadását komolyan veszi, az idegennek érzi magát a földön

Rüdiger Lenz imént idézett cikkében egy Németországban megesett történetről is beszámolt, amihez hasonlót, sajnos, már nálunk is sokan megéltek: Már régen nem egy a vírusról van szó. Lássátok, mi történhetik meg azzal, aki, ugyan a törvényt betartja, de nem úgy, ahogy a tömeg azt elvárja tőle. Az egyik német alternatív-internet oldal riportere közzé tette egy hölgy neki írt levelét, mely megmutatja, milyen kellemetlenné válhat azok élete a mindennapokban, akik olyan valakivel kerülnek szembe, aki most nyert hatalmát gátlástalanul éli ki rajtuk:
     „Unokámnak akartam a postán egy csomagot feladni a születésnapjára (ahol – és ez is szörnyűség – személyesen nem lehetek jelen). A kis postahivatalban már ekkor kötelezővé tették a maszkviselést [ez április 20-án történt, jó egy héttel azelőtt, hogy a maszkviselést a hatóságok „erősen ajánlott”-ként bevezették]. Nincs nálam maszk, ezért kabátomat egészen a szemüvegemig felhúzom az arcomra. Ezt azonban a postai alkalmazott nem fogadja el, és barátságtalanul rám förmed, hogy azonnal hagyjam el a helyiséget. [Azóta megtudtam, hogy Németország számos tartományában az üzletek tulajdonosait büntetik meg igen nagy összeggel, ha bárkit eltűrnek maszk nélkül a helyiségükben – ez iszonyú aljasság, mert ez az intézkedés nem csak büntet, zsarol, hanem cinkossá is tesz, másokat kényszerít a saját aljasságukban, mások megalázásában való tevékeny részvételre.] Válaszom, hogy szájam és orrom a kabátommal teljesen körül van tekerve, semmi eredményt nem hoz. Megkérdezem a nevét, de nem hajlandó elárulni. Durván legorombol, majd mintegy kihajít a postáról. – A jelenlevők közömbösen nézték végig a jelenetet. Mivel ezen eset idején a hatóságok még nem írták elő kötelezően a maszkviseletet, és az azóta meghozott új intézkedések is megengedik a maszk helyett a sál viselését, nyilvánvaló, hogy itt egy kishivatalnok hatalmi demonstrációjáról volt szó. Mindez nagyon, nagyon szomorú. Minden nappal jobban elvesztem a kedvemet attól, hogy emberek közé menjek. Bár sokan közülük nyilván továbbra is barátságosak, de az az élmény, amit itt elmeséltem, tartósan elrontja az ember hangulatát, és beleissza magát az ember lelkébe.”
     Hát igen, így néznek ma ki mindenütt a kis törpék, akik saját gonosz banalitásukban fürödnek, és ennek kiéléséhez a mai helyzet korábban soha nem sejtett lehetőségeket kínál nekik.

De egy másik, talán még aljasabb viselkedés is terjedőben van: A német alternatív internet riporterei mind megegyeznek abban, hogy a német történelemben még a fasizmus alatt sem történt annyi feljelentés, mint ma [Kiegészítés: május közepén két napig Németországban voltam, ahol üzletekbe is elmentem: a hat üzletből ötben találkoztam olyan 30 és 50 év közötti férfival, aki rám szólt, illetve az eladónál reklamált, hogy nem hordok maszkot – nő sehol nem szólt rám, még eladónő és pénztárosnő sem]. Vagyis ezen a területen is pontosan az történik, amit Urunk előre megmondott: „Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák.” (Mt 10,21) – (Arról nincs adatom, hogy ez a feljelentgetés Magyarországon is működik-e már, vagy sem.)

A társadalom egészének mostani pucérra vetkőztetése borzalmas képet tár fel! Nemcsak a vezetőkről derül ki, hogy a Sátán készséges eszközei, hanem a vezetettekről is egyenként, hogy hova tartoznak, kit követnek: és egyáltalán, hogy emberek-e még?! A társadalom minden tagja elé emelt tükör megmutatta, hogy nem csak az intézkedők, akik vak engedelmességgel, és valószínűleg rejtett szadizmussal rombolják le saját országukat, hanem a vezetettek felelőssége is ugyanakkora, ha nem nagyobb, mint az uraiké! Azáltal, hogy az emberek túlnyomó többsége minden eszeveszett és jogtalan intézkedést szó nélkül eltűr és végrehajt, AKTÍV RÉSZESÉVÉ vált saját maga és a világ tönkretevésének! És ezzel magukra vállalták a világ és Isten előtt a bűnrészességüket! Úgy viselkedtek, mint a zsidó nép, amikor a főpapok felbuzdítására „Feszítsd meg!”-et kiáltott. De kétezer évvel ezelőtt ezt a kiáltást egy másik is követte, és ez a másik most is érvényessé vált azzal, hogy az emberek magukkal együtt a jövőt és saját gyermekeiket is elárulták: „Vére rajtunk és fiainkon!” (Mt 27,25). Ezért Isten rajtunk sem könyörül meg, ahogy az áruló zsidókon sem könyörült. És megengedi, hogy mindaz a romlás, aminek nagyobbik része csak most következik, megtörténjen.

Pedig még most, röviddel a vég előtt is megadta Isten a lehetőséget, hogy az emberek végre magukba szálljanak, használják józan eszüket és ellenálljanak. Ennek egyik jele volt, hogy – a szervezők terve szerint-e vagy sem, nem tudni – a mostani koronavírus az egyik legártalmatlanabb influenza vírusnak bizonyult (különösen a halálozási arányt tekintve). Tehát az a tény, hogy az embereknek nem egy valós veszéllyel kellett szembenézniük, hanem egy sima hazugságnak dőltek be, melynek leleplezéséhez minden eszköz a rendelkezésükre állt/áll, teszi bűnüket igazán megbocsáthatatlanná, és ennek megfelelően büntetésüket rettenetessé!
     A második lehetőséget az ellenállásra az adta az embereknek, hogy a szervezők mindent fokozatosan vetettek be, de közben a baj enyhülésével párhuzamosan egyre szigorúbb és értelmetlenebb intézkedéseket hoztak. Ez a fokozatosság nyilvánvalóan tesztként szolgált arra, hogy felmérhessék, mikor meddig mehetnek el. S mikor látták, hogy az emberek önként és dalolva hagyják magukat láncba verni, elkezdték őket hozzászoktatni a nemsokára következő további, egyre durvább lépésekhez: a kötelező oltáshoz és kötelező tetováláshoz, majd az évente visszatérő és hónapokig tartó újabb karanténokhoz. A legfurcsább, illetve legjellemzőbb ebben az, hogy azok zárják be magukat a legkészségesebben, akik korábban a „legmozgékonyabbak” voltak, akik minden szabadidejüket utazással, programokkal, wellness-szállókban és fesztiválokon töltötték. És akik az 1968-as kultúrforradalom legtevékenyebb résztvevői voltak! [E témával kapcsolatban lásd "Juliánus barát" 2020. április 5-i cikkét az eucharisztikuskongresszus.hu blogon – címe: „Az örök földi élet nem alapvető emberi jog – avagy a legvidámabb barakk” –, vagy ebből egy részletet a honlap cikksorozatának azonos című fejezetéből.]
     Mindezek után megállapítható, hogy mostani kilátástalan helyzetünk legalább akkora mértékben köszönhető a tömegeknek, mint a terv kitalálóinak, hiszen ha a tömegek határozottan ellenálltak volna, akkor mindez nem következhetett volna be. Ráadásul a rombolás során az eljövendő „szép új világ” létrehozói mind saját érdeküket tartották szem előtt, tehát valamiért váltak gazemberré (ami ugyan nem enyhíti bűnüket, de legalább megmagyarázza), míg a tömegek a semmiért egyeztek bele abba, hogy féregként bánjanak velük: velük együtt minden ember szellemi, lelki, anyagi nyomorba és teljes alávetettségbe jusson.

Magáról a tervről is, ami a világot ide vezette, napról napra világosabban kiderül, hogy mennyire zseniális; ilyesmit csak a Sátán, és az általa mozgatott emberek tervezhettek meg ennyire pontosan, és hajthattak végre ekkora türelemmel és előrelátással. Először szét kellett szakítani a kereszténységet, aztán meg kellett dönteni a tekintélyen alapuló társadalmi berendezkedést, utána meg kellett indítani az ipari forradalmat, és ezzel egyidőben le kellett járatni, majd belülről meg kellett fertőzni a katolikus Egyházat. Közben a Sátán szolgálatába kellett állítani a művészeteket, az irodalmat, az oktatást, az egész kulturális életet. Mindezek odavezettek, hogy Urunk Jézus Krisztus ellenségei számára a világ számára katolikusnak mondott egyház elfoglalása az elmúlt század közepén már csak gyerekjátéknak bizonyult.
     Az ú. n. II. Vatikáni Zsinat, melyet egyetlen püspök sem hagyott ott, melyen egyetlen egy püspök sem mert felállni és hangosan tiltakozni, Isten előtt, az üdvtörténetet illetően komoly mérföldkövet jelentett mind a klérus, mind a hívek sorsának alakulásában. Ne felejtsük, abban az időben a föld lakosságának nagy részét (ha Kínát és az arab országokat leszámítjuk) katolikusok tették ki. Talán Isten szemében ez volt az a nagy vizsga, amit nekik kellett letenniük (ahogy az angyaloknak a mennyben az idők kezdetén). Csak ezt a vizsgát a katolikusok még rosszabb eredménnyel zárták, mint az angyalok: ez utóbbiak közül legalább a kétharmaduk igaznak bizonyult („Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta” (Jel 12,4)), a katolikus híveknek viszont csaknem az egésze elbukott. Ennek a különbségnek nyilván az volt az egyik oka, hogy a katolikusok többsége ebben az időben már csak névleg volt katolikus, a Sátán az évszázadok során alaposan előkészítette elbukásukat.
     Miután Teremtőjük előtt ekkorát buktak, már csak az maradt hátra, hogy Isten ellenségei marionett figurákat, a legnagyobb hazugságok, aljasságok elfogadására is kész, eszüktől megfosztott tömeget csináljanak belőlük. Ehhez először meg kellett dönteniük a szocialista országokat, melyek „dogmáikkal” és kulturális értékeikkel az útjában voltak ennek a tömeg-nevelésnek. És ahogy ezzel is végeztek, neki láthattak, hogy a kelet-európai népeket, hasonlóan saját népeikhez, bamba ökrökké neveljék. Ehhez kellett a látszólagos jólét, a sok „fesztivál” és az internet forradalma. Az az állapot, amiben – hogy egy példát említsünk a sokból – ma szinte kivétel nélkül minden ember önként és boldogan hordja magánál saját lehallgató-készülékét, vagyis ú. n. okostelefonját. Innen már tényleg csak picinyke lépés, ami nemsokára következik: Bill Gates chipje, biometrikus tetoválása a föld minden lakója számára. [Lásd az emberiségre váró szörnyűségekről – egyelőre német nyelven – ezt a két cikket: Kontrollierte Zerstörung   és   Die schöne, neue Welt lässt grüßen]

Mindezt egy valódi járvány esetén nem is lehetett volna ilyen gyorsan véghezvinni! Ugyanis, ha valódi világjárvány lenne, akkor az a veszély valódi hősöket is tudna teremteni! Azonkívül az az egyes országok vezetőire is veszélyes lehetne, azokban is félelmet keltene, következésképpen nem lennének ilyen egységesen és szilárdan engedelmesek a fővezérekkel szemben. És ha a járvány valódi lenne, akkor nem kellene – ebben is – hazudniuk! Vagyis erkölcsileg nem süllyednének olyan mélyre, ahonnan már nincs visszaút! És akkor nem is beszélhetnénk szándékos megalázásról! És akkor nem folyhatnának a háttérben olyan munkálatok, melyeket, ha a tömeg nem lenne elzárva, megfélemlítve és lebutítva, nem engedne megtörténni!
     Meglehet, hogy Isten éppen azért engedte meg, hogy összeomlásunk, a jövendölésekben ezerszer megjósolt „akkora gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz”, egy hazugság és nem egy valódi súlyos veszélyhelyzet miatt következzen be, hogy így a lehető legvilágosabban kiderüljön, hogy ebben a gyötrelemben kinek mekkora volt a felelőssége! Hogy minden ember számára egyértelművé váljék, hogy a kialakult helyzetért ő is bűnrészes, ő sem ártatlanul szenvedi el Isten büntetését. „A bűnt együtt követtük el, a büntetés is mindannyiunkat sújtani fog!” Ha a koronavírus valóban „gyilkos vírus” lett volna, és akkora szenvedést okozott volna, mint mondjuk a középkori pestisek, akkor az embereknek mentségük lehetne viselkedésükre. Csakhogy az elmúlt évtizedek, Isten szavainak és figyelmeztetéseinek figyelmen kívül hagyása, sőt, kigúnyolása bebizonyította, hogy az irgalmasság ideje lejárt. Annyira megromlott mindenki, hogy még az is kérdés, hogy marad-e olyan, aki kiérdemli, hogy azon választottak közé tartozzon, akik „kedvéért megrövidülnek azok a napok?”
     „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) – „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,22)

S. M. mondta, hogy mindig nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit csinál az ellenség. Egy húsvéti beszédében emlékeztetett rá, hogy miközben Jézus tanítványai egy odúban elbújva reszkettek és kétségbeestek, addig a zsidó főpapok és a farizeusok pontosan emlékeztek arra, amit Jézus az Emberfia feltámadásáról mondott: ezért mentek el Pilátushoz és kérték, hogy állítson őrt a sírhoz. A tanítványok nemcsak mindent elfelejtettek, de, és ez még rosszabb, egyáltalán nem bíztak Mesterükben!
     Azért is fontos mindig szemmel követni, hogy mit tesz az ellenség, mert tevékenységük pontosan feltárja tetteik rugóit: Ha ma megnézzük, hogy miközben mi elbújunk, a hatalom mit csinál, akkor azt is könnyű kiderítenünk, hogy mi volt a valódi céljuk ezzel az egész színjátékkal.
     Mindazon szörnyű bűn között, amit elkövetnek, az áll első helyen, amit az abortuszokkal kapcsolatban csinálnak: Erről bővebben már volt szó más helyeken: e cikksorozat 7. és 8. részében. A magzatgyilkosságok mostani kiemelt támogatása a döntéshozók minden képzeletet felülmúló arroganciájáról és Isten-megvetéséről tanúskodik: Hiszen az abortuszt azon jelszó alatt engedélyezik és támogatják, hogy minden embernek megvan a joga ahhoz, hogy teste felett maga rendelkezzen; vagyis minden nőnek megvan a joga, hogy ha akarja, megszülje gyermekét, ha nem, megölesse. Ezt az elvet (m. m., hogy minden ember maga rendelkezik a teste felett), ezt az általuk törvényre emelt (és a magzatgyilkosságoknál hangoztatott alapvető) „emberi jogot” helyezik hatályon kívül ma, amikor korlátozó intézkedéseikkel megtagadják az emberektől, hogy maguk dönthessék el, vállalnak-e egy lehetséges betegséget vagy sem.

Nos, az abortuszok támogatása mellett az 5G kiépítése az, amit a korona-karanténok elrendelésével egyidőben a legnagyobb gőzerővel csinálnak. Mint köztudott, az 5G az eddiginél is tökéletesebb, átfogóbb lehallgatás elengedhetetlen eszköze. Ezt követi a sorban a méregdrága oltóanyagok kidolgozása, olyanok, amiket már chip-pel kombinálva lehet beadni, és aminek kötelezővé tétele az egyik legfontosabb tervük. Hogy ezekbe az oltóanyagokba mit tesznek majd bele, nos erről már most is nagyon sok riasztó adat és tapasztalat áll rendelkezésre. (Lásd ezzel kapcsolatban például Boeselager máltai lovag akcióját, amikor Indiában és Afrikában fogamzásgátló, sőt meddőséget előidéző anyagokat kevertek az oltóanyagba. Aztán ifj. Robert Kennedy felszólalását, aki Bill Gates és társai oltóprogramjáról közölt leleplező adatokat.)
     Ami számomra még nagyon feltűnő, az az építkezések vad folytatása: különösen olyan helyeken, ahol zöld, ligetes, sőt erdős területeket tarolnak le (ugyanazok, akik a brazíliai erdőtüzek miatt a keresztény brazil elnök leváltását és megbüntetését a leghevesebben követelték), hogy újabb és újabb bevásárlóközpontokat és bérkaszárnyákat húzhassanak fel. Arról is olvasni jelentéseket az alternatív internetes oldalakon, hogy a fegyvervásárlás, sőt újabb háborúk megindítása is nagyban zajlik, melyekről a közvélemény semmit nem tud, hiszen a média az egész világon a „koronával” van elfoglalva.
     A fent említett német nyelvű dokumentumokban az emberiség jövőjére nézve – az oltóanyag és chip kötelezővé tétele mellett – még a következő tervek vannak felsorolva: A készpénz megszüntetése, az egységes világpénz bevezetése, a világállam, világkormány megalakítása, a mesterséges intelligencia átfogó bevezetése, és ennek ellensúlyozására a feltétel nélküli, mindenki számára biztosított alapfizetés bevezetése (képzeljük el azt a horrorisztikus jövőt, amelyben az emberek munka nélkül kapnak pénzt: micsoda erkölcsi, lelki zülléshez vezet az ilyesmi, micsoda agy lehet az, amelyik ilyesmit kitalál?) [Lásd a korábban megadott cikkeket.]

De valójában mi is az, amitől azok az emberek, akik a fent említett módon viselkednek, és akik minden eszement intézkedést engedelmesen betartanak, ennyire félnek? "Juliánus barát" e kérdésre adott válasza tömören így hangzik: „Körülnézve meglepődve láthatjuk, hogy az eddig oly magabiztos és fölényes hitetlenek miként rettegnek attól, hogy elveszítik a technikai civilizációból és a jogrendből fakadó, eddig sziklaszilárdnak hitt biztonságukat, és ők vagy a szeretteik esetleg meghalhatnak – mintha ez nem volna amúgy is elkerülhetetlen. … Ezzel együtt a korábban szokásos üzemmódból, azaz a legabszurdabb egyéni szabadságjogokért való aggódásból egyszeriben átkapcsoltak a legelemibb szabadságjogok megvonásának a követelésébe.”
     A haláltól való félelem emberileg érthető, ezért is lenne kisebb a tömeg bűne egy VALÓDI járvány esetén. Ami nem érthető, az az, hogy magukat felvilágosodottnak, képzettnek tartó – a magzatgyilkosságra nézve testük felett szabad rendelkezést követelő – emberek minden kontroll és tapasztalat és józan ész ellenére mindent elhisznek, amit a magát már ezerszer lejáratott kormányok és a média bead nekik.

A tömeg abszurd viselkedésének okai tehát így összegezhetőek: 1) Túlzott, sőt abszolút bizalom a modern ember mindentudásában, technikai fejlettségében; 2) Vak hit és vak engedelmesség a vezetőkben és a médiában; 3) Rettegés a haláltól; 4) Ugyanekkora rettegés a betegségtől. – Mindez összefoglalható egyetlen okba, melyből az összes többi származik: Az Istentől való teljes elfordulás, Isten tudatos és makacs tagadása, az Isten elleni lázadás végsőkig fokozása.
     A katolikus tudja, hogy ő ezen a földön csak jövevény, hogy a földi lét számára száműzetés. Részlet a Schott-misszálé Húsvét utáni harmadik vasárnap szentleckéjének – 1 Pét 2,11-19 – magyarázatából: „Ha lelki, szellemi feltámadásunkat komolyan vesszük, akkor itt a földön idegennek érezzük magunkat, és ezért a földi, pusztán evilági életmódról határozottan lemondunk.” – 1 Pét 2,11/16/19: „Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen harcolnak. … Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság palástjaként használjátok, hanem mint Isten szolgái (úgy éljetek vele). … Mert az kegyelem, ha valaki Isten iránt való lelkiismeretességből tűri a viszontagságokat, igazságtalanul szenvedvén.”
     A katolikus tudja, hogy ez a földi élet az örökléthez képest csak egy múló pillanat. A katolikus tudja, hogy Jézus Krisztust kell követnie, azaz szenvedés nélkül nem mehet be a mennyországba. Hogy a szenvedés nem csak hozzátartozik életéhez, de szükségszerű is, mert a békével tűrt szenvedés egyfelől nevel, másfelől érdemeket szerez az üdvösséghez. A katolikus tudja, hogyha nem is örömmel, de türelemmel és alázattal kell viselnie azt a szenvedést, amit Isten küld neki, vagy csak megenged, hogy vele megtörténjen.
     A katolikus tudja, hogy rá sokkal, összehasonlíthatatlanul sokkal boldogabb élet vár a mennyben, mint itt a földön. A halálfélelem az ember természetéhez tartozik, de legyűrhető, ha az embert a kegyelem állapotában éri. Míg írom ezeket a sorokat, villan az agyamba, hogy a hitetlen, újpogány tömegek talán éppen azért rettegnek annyira, mert tudatuk mélyén sejtik, hogy mi vár rájuk odaát. Hogy őrült rettegésük mennyire hasonlít azok félelmére, akik Istent gyűlölve haltak meg, mint például Voltaire iszonyatos halálára. (Voltaire egész hírnevét azzal szerezte, hogy folyton az Egyházat és Istent gúnyolta. Halálfélelme rávette, hogy papot kérjen. A pap csak azzal a feltétellel oldozta fel, ha nyilvánosan megbánja és visszavonja bűneit. Voltaire felépült, és bűnbánat helyett csak még kegyetlenebbül támadta az Egyházat. Mikor megint halálos beteg lett, és gyóntatóért rimánkodott, hívei már nem engedték bejutni a papot a szobájába; a jelenlevők tanúsága szerint borzasztó kétségbeesésben halt meg.)
     Összefoglalva: egy hívő ember nem félhet ennyire se a betegségtől, se a haláltól: életét nem a haláltól való mindenáron való megmenekülés határozza meg. Egy, a katolikus régidőkről szóló könyvben olvastam, hogy sok faluban akkor sem tettek egy gyalogos hídra korlátot, ha már a sokadik – nyilván nem józan – ember esett bele és fulladt meg emiatt a folyóban. Ugyanebben a korban a szülők minden lehetséges fáradalmat magukra vállaltak, csakhogy újszülötteiket megkereszteltethessék; miközben az, hogy kisgyermekük a dajkaságban meghal-e vagy sem, alig rázta meg őket.

A katholisches.info weboldalon 2020. április 30-án, „Isten kezében – A korona-válság Bangladesben” címmel megjelent beszámolóból való a következő részlet: Bangladesben, ahol az elmesélő él, „a muzulmánok nem akarják vallásuk gyakorlását feladni. Nemrég halt meg egyik vallási vezetőjük, akit a muzulmánok szentként tiszteltek. A kormány szigorú korlátozó intézkedései közepette 100 ezer muzulmán gyűlt össze a temetésére. – A muzulmánok nagyon hisznek az örök életben, a mennyben és a pokolban. A vírus nem érdekli őket. Özönlöttek erre a temetésre, mert hitük szerint egy szent temetésén való részvétel további biztosítékot jelent számukra, hogy a szenttel együtt ők is a paradicsomba jutnak.”
     A kath.net weboldal pedig május 3-án számolt be arról, hogy „New York város polgármestere bejelentette, hogy a figyelmeztetések ideje lezárt, ezután mindenkit megbüntetnek, ha megszegi a korlátozási intézkedéseket. A polgármester azután keményített be, hogy ortodox zsidók százai vettek részt egyik társuk temetésén. A média felvételein látszott, hogy emberek nagyobb csoportokban úgy álltak egymás mellett, hogy nem tartották be az egymás között előírt hat láb – kb. 1,8 méter – távolságot, ez pedig a korona-veszélyes időkben teljességgel elfogadhatatlan.”

Magyarul: az ortodox zsidók és ortodox muzulmánok – és remélhetőleg az ortodox katolikusok – nem rettegnek – mértéken felül – se a betegségektől, se a haláltól. Csak a hitetlenek őrülnek bele a félelembe ezek miatt.
     De mivel egyetlen ember sem élhet hit nélkül, az istentagadók istent kreálnak maguknak. És ennek aztán vakon és süketen hisznek, gondolkozás nélkül követik. A modern újpogány emberek istene a tudomány, a technika, a média és azok, akik ezeket az eszközöket a rendelkezésükre bocsátják, azaz a mindenkori hatalom képviselői.


Feltéve: 2020. május 4.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA