Bízzatok, mert én legyőztem a világot
(Jn 16,33)
Bűn nélkül fogantatott szeplőtelen Szűz Mária,  
könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk  
(Csodásérem)  

    hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK,
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja    


AZ EGYHÁZ FŐ ÜNNEPEI


AZ ÜNNEPEK MAGYARÁZATAI
A SZUNYOGH XAVÉR FÉLE MISSZÁLÉBÓL



MÁJUS HÓ
A SZŰZANYA HÓNAPJA


 

HÚSVÉT NAGY NYOLCADA:
1. Húsvéti idő
Húsvét ünnepét követő időt a liturgiában Tempus paschale-nak vagy húsvéti időnek nevezzük. Az istentisztelet külső formáiban megnyilatkozó szent öröm által a többi évszaktól megkülönböztetjük, és mint ilyen örvendetes idő a pünkösdi hét szombatjáig tart. E mise után azt mondja a misekönyv rubrikája: Exspirat tempus paschale. Ez is egy ok, hogy ne beszéljünk külön pünkösdi ünnepkörről, mert a misekönyv tanúsága szerint Pünkösd és egész oktávája még beletartozik a megváltás ünnepkörébe, vagyis a húsvéti ünnepkörbe.

2. Liturgiai jellege
A húsvéti időt liturgikus szempontból a gyakran megismétlődő Alleluja különbözteti meg a többi évszaktól. A liturgikus hórák és a szentmise énekes részei egy, két, sőt három Allelujával végződnek. A szentmisében a graduálé helyett csak az Alleluja éneket énekelik. A vasárnapi nagymise előtti szenteltvíz kiosztásánál az antifona és a zsoltár a szent kereszt kegyelmeiről emlékezik meg, míg máskor a bűnbánatról és a bűneinktől való megtisztulásról szól. – Húsvéti időben az egyházi ruhák színe mindig fehér. Ezzel is kifejezésre akarja juttatni az Egyház azt a nagy örömet, mely Krisztus feltámadása miatt eltölti, hiszen ebben az időben a diadalmas Krisztust ünnepli. A győzedelmes Krisztus ugyanis a liturgia középpontja és üdvözülésünk biztos záloga. – A háromszori harangozásnál: reggel, délben és este, nem a megtestesülésre gondolunk, hanem az Úr feltámadására. Ezért az Úrangyala helyett a Regina coeli, Mennynek királynője antifonát mondjuk, még pedig mindig állva. Különben is keresztény őseink éppen a feltámadásra való tekintettel vasárnapon és a húsvéti időben állva imádkoztak. Egyes helyeken, régi intézmény vagy szokásként, minden vasárnap az Oltáriszentséggel húsvéti ujjongó örömmel körmenetet tartanak.

3. Húsvét utáni vasárnapok
A Húsvét utóünnepelése hat vasárnapot ölel fel. Ezek alkotják a hétszer hét napot, vagyis Húsvét nagy nyolcadát. Részben a húsvéti örömhír hatása alatt állanak, részben az Áldozócsütörtök búcsúzása nyomja rájuk a bélyegét, részben pedig a bizakodó, pünkösdi Szentlélek-várás hatja át őket.


 
2018. május 1.
kedd:
SZENT FÜLÖP ÉS JAKAB APOSTOLOK
Ma ünnepli az Egyház Szent Fülöp és ifjabb Szent Jakab apostolok napját. Fülöp vezette Nathánaelt az Üdvözítőhöz. Missziós területe Kisázsiában volt. Hierapolisban, mint 87 éves aggastyánt keresztrefeszítették. Leányai szűziesen éltek, csodákat tettek és hosszú évekig a kisázsiai egyház támaszai voltak. Ifjabb Jakab, Alfeus és Mária fia volt, egyik testvére vagy közeli rokona Jézus Anyjának és így Jézus unokatestvére volt. Jeruzsálem első püspöke lett és ő írta a katolikus levelek egyikét. Mintegy 30 évig kormányozta egyházmegyéjét, amíg, mint 96 éves aggastyánt a templom erkélyéről le nem dobták és agyon nem ütötték. Utóda testvére, Simon lett. Őt pedig 107-ben, 120 éves korában keresztrefeszítették.

Introitus: Hozzád kiáltottak, Uram, szorongatásuk idején és te meghallgattad őket az égből, alleluja, alleluja!


 
2018. május 2.
szerda:
Szent Atanáz püspök, hitvalló és egyháztanító
45 éven át Alexandria püspöke volt és ezalatt az igaz hit rendíthetetlen védelmezője Áriussal szemben. A császár ezért ötször küldte száműzetésbe. Minden idők egyik legnagyobb embere volt. Meghalt 373-ban Alexandriában.

Introitus: Megnyitja száját a gyülekezet közepette, és betölti őt az Úr a bölcsesség és értelem lelkével és a dicsőség ruháját adja reá, alleluja, alleluja!


 
2018. május 3.
csütörtök:
A SZENT KERESZT MEGTALÁLÁSA
Az összes relikvia között a kereszt fáját illeti a legnagyobb tisztelet, mert megváltásunk eszköze volt, és a Megváltó vére szentelte meg. Az Egyház a szent Keresztet nem csak Nagypénteken, hanem még két másik napon, május 3-án és szeptember 14-én is tiszteli. Mindkét ünnep a szent Keresztet dicsőíti, vagyis azt a fát, amelyen az Üdvözítő kínhalált szenvedett és minket megváltott.
     A római liturgia a mai napon, május 3-án a szent Kereszt megtalálását ünnepli. Szent Heléna császárnő a keresztrefeszítés helyén 320-ban (vagy 326-ban) a földben három keresztet talált (erről először Szent Ambrus számolt be. Hogy a három közül melyik Jézus keresztje, azt egy csoda által állapították meg: egy gyógyíthatatlan beteget egymás után megérintették a három kereszttel, az első kettőnél nem történt semmi, a harmadiknál meggyógyult; erről szól a mai mise Oratioja:
     Nagy Konstantin császár a szent Kereszt feltalálásának helyén templomot építtetett, amelyben a szent Keresztet őrizték és tisztelték (mielőtt darabokra, illetve szilánkokra nem szedték és relikviaként a világ több helyére elküldték; azokban a feszületekben, melyekkel május 3-tól szeptember 14-ig az „időjárás-áldást” osztja ki a pap a mise végén, szintén Jézus keresztjének egy kis szilánkocskája van elrejtve).
     Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték a szent Kereszt feltalálását. Nyugatra lassanként jutott el ez az ünnep, Rómában 800-tól tartották meg.
     A mai mise szövegei arról a kegyelem-áldásról beszélnek, ami Jézus Keresztjéből árad ki. Az Evangéliumban az isteni Megváltó Nikodémusnak nyilatkoztatja ki a keresztelés általi kegyelemteljes újjászületés titkát, a Kinyilatkoztatásban való hit szükségességét és majdani keresztre emelését, aminek az ószövetségi rézkígyó az előképe volt (lásd 4 Móz 21,6-9: „Megcsinálá tehát Mózes a rézkígyót és jelül tevé azt, melyre a megmartak föltekintvén, meggyógyulának.”)
[Ez az ünnep egyike azoknak, melyeket már 1955-ben eltöröltek. Egyfelől azzal az indokkal, hogy a húsvéti időben nem kell a szenvedésről, a keresztről beszélni, másrészt azzal, hogy a kereszt feltalálásának története üres legenda, amit nem kell komolyan venni. Pedig az üdvösség a keresztből származik, és ezért ez az ünnep nagyonis beleillik a feltámadás utáni hetekbe, amikor a kereszten való megváltásunkat dicsőíti az Egyház, és ezt az ünnepet már ősidőktől megülték, mint fentebb láttuk, már Szent Ambrus bizonyságot tesz róla.]

Introitus: Mi pedig dicsekedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, kiben vagyon üdvösségünk, életünk és feltámadásunk, ki által megváltattunk és megszabadultunk, alleluja, alleluja!


 
2018. május 5.
szombat:
Szent V. Pius pápa és hitvalló
Tizennégy éves korában domonkos, majd pápa lett, de mint pápa is jámbor szerzetes maradt. Emellett erélyesen végrehajtotta a tridenti zsinat határozatait, kiadta a mai misekönyvet. Küzdött a török ellen. Meghalt 1572-ben.

Oratio: Isten, ki Szent Pius pápát az Egyház ellenségeinek megdöntésére és az istentisztelet megújítására kiválasztani méltóztattál: add, hogy védelme oltalmazzon és szolgálatodhoz úgy ragaszkodjunk, hogy minden ellenség cselvetését legyőzve az örök békének örvendhessünk.


 
2018. május 6.
vasárnap:
HÚSVÉT UTÁNI ÖTÖDIK VASÁRNAP
A mai liturgia az üdvösség útjának két eszközére: a munkára és imádságra tanít. Ez utóbbinak gyakorlására mindjárt alkalmat is ad az Egyház, mert ezen a héten vannak Áldozócsütörtökig a keresztjáró napok, mikor szerető anyai gonddal könyörög az Egyház híveinek minden szükségletéért. Imádkozzunk mi is vele együtt s utána kezdjünk novénát a Szentlélek Isten eljövetelének előkészítésére. – Mint a Húsvét utáni evangéliumok mindegyike, a mai is előkészít az Úr mennybemenetelére és a Szentlélek eljövetelére. És egyúttal figyelmeztet a lelkiélet legfőbb eszközére: az imádságra. Az Úr Jézus ezen tanításának annyira megfelelnek a keresztjáró napok, hogy az evangélium hallása után csak az az elhatározás fakadhat bennünk: mi is együtt imádkozunk ezekben a napokban az imádkozó Egyházzal.

Introitus: Örvendező szózattal hirdessétek és hallassátok, alleluja: hirdessétek a föld határáig: megszabadította az Úr az ő népét, alleluja, alleluja!


 
2018. május 7-9.
hétfőtől szerdáig:
Keresztjáró napok
Krisztus Urunk az előző vasárnap evangéliumában figyelmeztetett: Kérjetek és adatik nektek. – Ezt a parancsot teljesíti az Egyház s ezért tart könyörgő körmenetet. Ennek a szertartása azonos a Szent Márk napján tartott körmenettel. Mind a kettőt litániának nevezi az Egyház, de mivel a Szent Márk napi az öregebb, emennek «litaniae minores» = újabb, fiatalabb litánia a neve. A litánia szó görögből származik; annyit jelent, mint könyörögni. A liturgiában ünnepélyes kérést jelent. És valóban, a Mindenszentek litániája és a hozzáfűzött könyörgések csodálatos tanítást rejtenek magukban. Tanuljunk imádkozni az imádkozó Egyháztól és kövessük a gyakorlatban. A mai nap szertartása egyébként Franciaországban keletkezett; Földrengés, fagy, elemi csapások, rossz aratás sanyargatta a népet. Szent Mamertus ezért egybehívta a népet és imádkozva, énekelve körmenetben kivezette a határba és ott kérték Isten irgalmát és engesztelését. Innen jutott el körülbelül 300 év múlva Rómába és onnan az egész világra. Ebben a szertartásban ma is élő maradványát látjuk a régi stációs istentiszteletnek, mert az a templom, ahonnan a menet kiindul, megfelel a régi collecta-templomnak, míg a másik a stációs-templom, ahol az alábbi szentmisét bemutatják.

Introitus: Meghallgatta szent templomából szómat, alleluja: és hozzáintézett kiáltásom a füléhez jutott, allaluja, alleluja!


 
2018. május 8.
kedd:
Szent Mihály arkangyal megjelenése
A mai ünnep Szent Mihály arkangyalnak a Gargano-hegyen való megjelenését ünnepli, mely 495 körül történt.


 
2018. május 9.
szerda:
Nazianzi Szent Gergely püspök, hitvalló és egyháztanító
Athénban tanult jóbarátjával, Nagy Szent Vazullal együtt. Már 28 éves volt, mikor megkeresztelkedett és barátjával együtt remete, majd püspök lett. Különösen az arianusok ellen küzdött. Meghalt 389-ben.


 
2018. május 9.
szerda:
Áldozócsütörtök vigíliája


 
2018. május 10.
csütörtök:
ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK
(Stációs-templom: Szent Péter bazilikája)

A megváltás műve teljes: az Úr bemutatta engesztelő áldozatát, a feltámadás után megalapította Egyházát. Most még csak az van hátra, hogy elküldje a Szentlelket, aki befejezi és fenntartja a megváltás gyümölcseit. Ünnepeljük tehát a mi szabadításunk diadalát, aki azért ment a mennybe, hogy azt nekünk megnyissa. De nekünk is iparkodnunk kell, hogy a liturgia által lelkünk megdicsőüljön és méltók legyünk az örök életre. – A szentlecke és az evangélium összefoglalja az Úr tanítását és utolsó rendelkezését és mennybemenetelét. Ezt egy szép szimbólumban is látjuk: a húsvéti gyertya, mely az Úr Jézus Krisztust jelképezi, ég Húsvéttól kezdve a mai napig, de ma az evangélium után eloltják, annak jelképéül, hogy az Úr mennybe ment.

Introitus: Galileai férfiak! Mit néztek csodálkozva az égre? alleluja! Amint láttátok őt felszállni az égbe, úgy jön ismét vissza, alleluja, alleluja, alleluja!


 
2018. május 13.
vasárnap:
VASÁRNAP ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK NYOLCADÁBAN
(HÚSVÉT UTÁNI HATODIK VASÁRNAP)

Krisztus Urunk mennybe ment, az Egyház tehát az apostolokkal együtt kéri és várja a Szentlélek megígért eljövetelét, aki a vigasztalás lelke sok bajainkban. De egyúttal az igazság lelke is, aki tanúságot tesz, hogy Krisztus Isten Fia. Készüljünk tehát mi is az apostolokhoz és az Egyházhoz hasonlóan a Szentlélek Isten eljövetelére, akinek vigasztalására és tanítására éppen napjainkban oly nagy szükségünk van.

Introitus: Halld meg, Uram, szózatomat, mellyel hozzád kiáltok, alleluja; neked szól szívem, téged keres tekintetem, a te arcodat keresem, Uram, ne fordítsd el tőlem arcodat, alleluja, alleluja!


 
2018. május 17.
csütörtök:
Áldozócsütörtök nyolcada


 
2018. május 19.
szombat:
Pünkösd vigíliája
Azok a katechumenek, akik betegség miatt Húsvétra virradó vigílián nem vehették fel a szent keresztséget és talán néhány újonnan megtért is, Pünkösd szombatján járulhattak a szentséghez. Ez a nap ugyanis már Tertullianus idejében a keresztelés napja volt. Az ünnep, mint Nagyszombaton, a Lateránban van és a szertartás is a nagyszombatinak a megrövidítése.


 
2018. május 20.
vasárnap:
PÜNKÖSDVASÁRNAP
(Stációs templom: Szent Péter bazilikája)

A megváltás ünneplése Húsvéttal kezdődik és tart nem hét napon át, mint a többi ünnepeknél, hanem hétszer hét napon át, úgy hogy betetőzést az ötvenedik napon, a második főünneppel, a pünkösddel nyer. Amit Krisztus Urunk halálával és feltámadásával megszerzett, azt most osztja ki az egész hívősereg számára a Szentlélek Úr Isten, kinek első megnyilatkozása történt a mai napon, noha már az Ószövetségben is van homályos célzás reá. Mindjárt a Világ teremtésénél is, hogy Isten Lelke lebegett a vizek felett.(Gen 1,2) De azért pünkösd teljes tartalmát úgy ismerhetjük meg, ha történetét ismerjük. Maga az ünnep a zsidóságnál is megvolt és két dolgot foglalt magában. A késői zsidóságnál megemlékezés volt arról a csodálatos és félelmetes liturgiáról, amellyel Isten törvényt adott, amikor a Sinai hegyen megjelent Izrael népének és tízparancsolatot adva megújította a vele való szövetségét. Eredetileg azonban hálaadó ünnep volt a befejezett aratásért, miért is zsengenapnak hívták, mert Pünkösdkor Istennek kellett feláldozniok az aratás zsengéjét.

Isten az emberiségge1– Noéval és fiaival – kötött először szövetséget. A szövetségnek jele az égen megjelenő szivárvány volt. De az emberek hűtlenek lettek és bálványimádásba estek. Isten azután Ábrahámmal kötött szövetséget, amikor megtette őt az emberiség ősatyjává. Ennek a szövetségnek jele a circumcisio (körülmetélés) volt. Ezt a szövetséget újította meg most Izrael népével a Sinai hegynél, az egyiptomi fogságból való kiszabadulás után ötvenedik napra. E szövetség törvénye a tízparancsolat volt, amit Isten a két kőtáblán adott Mózesnek. A szövetség jele pedig a szombat (sabbat) ünnepe volt. Ez a szövetség azonban külsőleges és tökéletlen volt, de mégis előképe volt a tökéletes szeretetszövetségnek, amikor Isten a megváltással kiemelte az emberiséget a bűn rabszolgaságából. A szövetség törvénye a tökéletes szeretet, amit a Szentlélek, aki valóban a szeretet, az emberek lelkében elültet; az újszövetség jele pedig a keresztény vasárnap. Ez az újszövetségi ünnep a mi keresztény Pünkösdünk. Pünkösd liturgiájának így a keresztény liturgiában hármas tárgya van. Az első a Szentlélek Isten eljövetelte, amint azt az üdvözítő az apostolainak és tanítványainak megígérte, hogy elküldi a Tanítót és Vigasztalót. Másodszor annak az újszövetségi szeretetszövetségnek a befejezése, melyet Isten és a megváltott emberiség között Krisztus alapított meg egységes, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyháza által. Harmadszor pedig Pünkösd tárgya ennek az újszövetségnek hatása és megvalósulása, azaz az emberiség megszentelése, a tanítás és a kegyelemosztás által. A mi Pünkösdünk is, a szó legnemesebb értelmében aratási ünnep. Ennek az aratási ünnepnek Istennek feláldozott zsengéje az a 3000 zsidó volt, akik Szent Péter beszédére ezen a napon megkeresztelkedtek.

A pünkösdi misztérium csodálatos és kegyelemdús beteljesedése Krisztus megváltói működésének és már emiatt is szoros kapcsolatban áll Húsvét titkával: és azzal együtt egy összefüggő egészet alkotva, középpontja az egyházi év második ünnepkörének. Ezért nagy ünnep a Pünkösd az egyházi évben és nem áll a Karácsony, az Epiphania és a Húsvét fénye mögött. Oltár és templom újból ünnepélyes díszben áll, a liturgikus ruhák színe piros, az ifjú, üde tavasz rózsájának a színe. A misének saját (pünkösdi) prefációja van a Szentlélek Isten tiszteletére és egy sequentiája; a Veni Sancte Spíritus. (Ez utóbbinak szerzőjét nem tudjuk pontosan megállapítani.)

Jelentőségteljes, méltó és jogos, hogy a nyári évnegyedes böjtök pünkösd nyolcadába esnek, mert hiszen a szentelési napokon a papjelöltek lelkében a pünkösdi csoda újul meg. Ekkor szokták továbbá a székesegyházakban a püspökök a bérmálás szentségét is kiszolgáltatni. A Szentlélek eljövetelét mindenféle szemléltető módon jelképezték: rózsákat vagy égő tüzes csóvákat dobtak le a templom mennyezetéről, rózsákkal díszítették a templomokat és házakat; és innen is a név, hogy rózsás húsvét (Pascha rosatum).

Emlékeztessen minket a Pünkösd arra, hogy a Szentlélek az Egyházban él, azt tanítja, megszenteli és kormányozza. Jusson eszünkbe másodszor, hogy a Szentlélek Isten megszentelő kegyelme által a lelkünkben lakik, megvilágosít és megszentel, megerősít és megvigasztal minket. Ezért kötelességünk, hogy mi ez isteni lelki vendég belső sugallatait készséggel kövessük, őt lelkünkből súlyos bűnnel soha ki ne űzzük. Végül pedig hét szent ajándékát hálásan fogadjuk és úgy használjuk fel, hogy annak szent gyümölcsei lelkünkben megérjenek.

Introitus: Az Úr Lelke betölti a föld kerekségét, alleluja! És ami egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról, alleluja, alleluja, alleluja!


 
2018. május 21.
hétfő:
PÜNKÖSDHÉTFŐ
(Stációs templom: Szent Péter bilincseinek temploma)

A pünkösdi ünnep nagyságát mutatja az is, hogy egész oktávája alatt minden napra külön miseszöveget állított össze az Egyház és valamennyiben a Szentlélek csodáit ünnepli. A mai mise szövege utal több helyen az újonnan megkereszteltekre is, mert ezen a napon is szoktak az ősegyházban keresztelni annak emlékére, hogy Szent Péter ezen a napon keresztelte meg a legelső hívőket.

Introitus: Táplálta őket a búza zsírjával, alleluja; és jóllakatá mézzel a kősziklából, alleluja, alleluja!


 
2018. május 22.
kedd:
Pünkösd utáni kedd
(Stációs templom: Szent Anasztázia temploma)

A szentmise ismét a megkereszteltekkel van szoros kapcsolatban, Megmutatja két boldogító kincsünket: a Szentlelket és az Egyházat. A Szentlélekről sokat elmond nekünk: megtisztítja szívünket (or.), megerősít a bérmálásban (lecke), tanít (all.) és az Eucharisztiában megdicsőít (com.) Az Egyházat pedig bemutatja, mint a mennyek országát és az Úr aklát. És Krisztus, a Jó Pásztor jobban megóv minket, mint a császár, akinek az udvari temploma ma a stációs templom.

Introitus: vegyétek dicsőségetek örömét, alleluja; hálát adva Istennek, alleluja; ki titeket a mennyországra meghívott, alleluja, alleluja, alleluja!


 
2018. május 23.
szerda:
Pünkösd utáni szerda: nyári kántorböjt szerdája
(Stációs templom: Sancta Maria Major bazilika)

A nyári évnegyedes böjt első napja, de a szent szövegekben a pünkösdi misztérium gondolata áll előtérben. Talán az Evangéliumban említett élet kenyere van kapcsolatban a kántorböjttel, amellyel áldást kérünk és hálát adunk a nyári aratásért, a földi kenyérért. – A nyári kántorböjt ugyanis eredetileg a gabonaaratásért hálaadó ünnep volt. Ma gondolhatunk az Egyház lelki aratására; a bérmálkozókra és az újonnan fölszentelt papokra. – E miséknek egy másik, de gyöngén hangsúlyozott motívuma a lelki megújulás és a bűnbánat.

Introitus: Felkél az Isten és elszélednek ellenségei; és elfutnak előle, kik őt gyűlölik.


 
2018. május 24.
csütörtök:
Pünkösd utáni csütörtök
(Stációs templom: Szent Lőrinc bazilikája a falakon kívül)

Csütörtökön eredetileg nem volt istentisztelet. Ezért ismételjük ma is az olvasmányok kivételével a vasárnapi misét.

Sequentia: Jöjj Szentlélek Istenünk, add a mennyből éreznünk fényességed sugarát; alleluja, alleluja, alleluja!


 
2018. május 25.
péntek:
Pünkösd utáni péntek: nyári kántorböjt péntekje
(Szent VII. Gergely pápa és hitvalló)
(Stációs templom: a tizenkét apostol bazilikája)

Az évnegyedes böjt vezeklése és a pünkösdi öröm a mai nap két gondolata. Az inaszakadtban, akinek az Úr megbocsátja bűneit és meggyógyítja betegségét, magunkat kell látnunk. És az Úr Lelke szerzi meg nekünk a bocsánatot. Örülünk neki és imádkozzunk érte.

Introitus: Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg és ments meg engem.


 
2018. május 26.
szombat:
Pünkösd utáni szombat: nyári kántorböjt szombatja
(Stációs templom: Szent Péter bazilikája)

A kántorböjtök szombatja a papszentelés napja. Ma, az aratás ünnepén, kétszeresen kell imádkoznunk munkásokért az Úr földjére. Az olvasmányok azonban a nyári aratásra is utalnak. Isten áldása függ a parancsok teljesítésétől. A stációs templomra való tekintetből a szentmise megemlékezik a Péter házában történt gyógyításról. A mai nap egyébként a Pünkösd oktáváját és az egész húsvéti ünneplést fejezi be. Az összefoglaló zárószavakat az introitus fejezi ki. Ebben foglalja össze a liturgia mindazt, amit a Szentlélekről tud mondani. Isten szeretete nem más, mint az Isten-gyermekség, a megszentelő kegyelem, a megdicsőülés, a megdicsőült Jézus életében való részesedés. Ez hitünk legbensőbb lényege.

Introitus: Az Isten szeretete kiáradt szívünkbe, alleluja: a bennünk lakozó Szentlélek által, alleluja, alleluja.


 

A megváltás ünnepkörének befejezése:
A PÜNKÖSD UTÁNI VASÁRNAPOK

Megváltásunk misztériumait végig megünnepeltük. A kegyelem ezek által újra szívünkbe szállt, megerősödött és gyarapodott. Most kezdődik a nyugodt növekedés és érés, a kipróbálás és a megpróbáltatás ideje. Ez tart egész nyáron és őszön át. És valóban, erre a két évszakra gondolva, két észrevétlenül egymásba olvadó részre tudjuk osztani ezt az időt. A fordulópont a Pünkösd utáni 18. vasárnap. Az ez előtti időszak inkább visszatekint a múltba, a Húsvét ünnepére és a kegyelmekre, amelyeket hozott. Az utána jövő viszont már előretekint, és Krisztus eljövetelére készül maga is, és erre készít minket is. A vasárnapok misztérium ünnepe kegyelmi hatásában jelenlevő valósággá teszi az üdvösség azon tényét, amelyre elsősorban irányul.

Krisztus, az Úr, az égben trónol, az Egyház azonban itt maradt a földön, és várja az Ő visszatérését. Ebből a tényből és ennek következményéből fakad ennek az egész időnek a hangulata. És ez a hála: ezért a megváltásért „hálát adva” (azaz „Eucharisztiát tartva”) tekintenek az Egyház tagjai Krisztusra. Örömmel gondolnak Húsvétra, mely nekik a megváltást, Krisztusnak pedig a dicsőséget hozta. A hívők számára minden vasárnap új Húsvét. Ezért a régi időben vasárnap, a feltámadás napján, csak állva imádkoztak. Ennek nyoma még, hogy vasárnap a Mária-antifonát és az Úrangyalát állva imádkozzuk. Vasárnap a szenteltvízzel való meghintés keresztségünkről és a mi lelki feltámadásunkról való megemlékezés.

De földi életünk, az időben való járásunk, „távol az Úrtól” e Krisztus-ellenes világban az Egyház számára szenvedést, üldözést és az üdvösség ellenségeivel való harcot hozza magával. És a belsőbe, a hívők szívébe is be akar hatolni a világ lelke, és valóban talál is utat oda. Ebből fakad a vágy, a forró kívánság: szabadulni, megváltva lenni ettől a fáradságtól, ettől a harctól. Vágyakozással telítve néz a liturgiában a hívő lélek Krisztus eljövetele elé, aki ezt a megváltást hozza. Oly szívesen időzne Krisztusnál, fejénél és vőlegényénél, a megdicsőülésben. Ez a liturgia másik nagy érzelme ebben az időben.

Az Egyház a Pünkösd utáni vasárnapokon a frissen rügyező élet zöld színébe öltözik. Az Egyház magasztos küldetését a Pünkösd utáni időben a Szentlélek Úristen csendes működésének megfelelően tölti be, minden nagyobb változatosság és minden különösebb ünnepi fény nélkül. A vasárnapi evangéliumok, a Szent Pál leveleiből vett olvasmányok legnagyobb része, de különösen a forma és gondolatmélység tekintetében utolérhetetlen oratiók, a közös imádságok juttatják kifejezésre, amire a léleknek az üdvösség szempontjából szüksége van, és amit Istentől kell és szabad remélnie: a bocsánatot, a kegyelmet, az Istennel való egyesülés boldogságát. Mindezeket azonban a Szentlélek Isten működése adja meg nekünk addig a napig, amíg az Úr mint ítélőbíró eljön, hogy megítélje az embereket, jókra és rosszakra, kiválasztottakra és átkozottakra ossza szét. Azért lesz a Pünkösd utáni idő utolsó vasárnapjain az evangélium tárgya az általános utolsó ítélet, amely az egész egyházi évnek méltó és jelentőségteljes befejezését adja.

Az egész egyházi év szent idejével és ünnepeinek misztériumával újra megjeleníti előttünk Jézus életét, kiváltképp megváltói működését. Krisztus ma is él Egyházában és az Egyház által mi bennünk. Azért lelki szemeinket állandóan rá kell irányítanunk, amikor az Egyház vezetésével a liturgikus évet átéljük.


 
2018. május 27.
vasárnap:
SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA
(PÜNKÖSD UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP)

A Szentlélek Isten eljövetele után a három legnagyobb titkot ünnepli az Egyház: a Szentháromság, az Oltáriszentség és Jézus Szent Szíve titkát. Kérjük a Szentlélek Isten megvilágosító kegyelmét, hogy e nagy titkok előtt leborulva, hittel szívünkbe fogadhassuk. Az egész liturgia célja a Szentháromság dicsérete. Ezért kezdünk minden imádságot az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek nevében és ezért fejezzük be azzal, hogy „Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek”. A szentmisében a Kyrie, a Glória, a Credo, a Sanctus, az imádságok befejezése: mind a Szentháromság dicsérete. Öntudatosítsuk magunkban a mai napon a liturgiának ezt a nagy tanítását és alakítsuk úgy lelki életünket, hogy ez a Szentháromság nagy dicsérete legyen.

Bár minden szentmise a Szentháromság tisztelete, a hivő lélek áhítata még is külön ünnepet keresett. Ennek nyomai a X. századig nyúlnak. De azért csak XXII. János pápa alatt lett az 1334. évben az egész Egyházra kötelező az Ünnep megülése; még pedig a pünkösd utáni első vasárnapon. A külön prefáció szerzőjének I. Pelagius pápát (555-560) tartják és először nem prefáció volt, hanem csak ezen titok hitvallási formulája. XIII. Kelemen (1758-69) minden vasárnapra ezt rendelte el, hacsak nincs az ünnepkörnek megfelelően más prefációja a misének.

A Szentháromság ábrázolása a liturgikus művészetben többféle: Az egyik szerint az Atyaisten és Fiúisten papi öltözetben, az Atya mint aggastyán, kezében a földgömbbel, a Fiú életének virágkorában, a kereszttel, trónon ülnek és kettőjük fölött a Szentlélekisten lebeg galamb alakjában. Másik ábrázolás szerint az Atyaisten mint aggastyán, ölében tartja mindkét kézzel a keresztet, melyen isteni Fia függ és keblén, vagy pedig feje fölött a Szentlélek lebeg galamb képében, kiterjesztett szárnyakkal. Néha a Szentlelket a másik két személyhez hasonlóan, mint embert ábrázolják, mégis leggyakrabban galamb jelképében. Egykor a galamb hirdette ugyanis Noénak a vízözön után a béke olajágával Isten kiengesztelődését. És a Szentlélek is az engesztelés és béke szelleme. Nagyon elterjedt jelképe a Szentháromságnak az egyenlő oldalú háromszög is, melynek középpontjába egy szemet festenek, emlékeztetőül, hogy Isten mindenütt jelen van és mindentudó. Vagy pedig ez a héber szó áll benn: «Jáhve» – t. i. «Én vagyok, aki vagyok» és Isten örökkévalóságára emlékeztet. Ezen az ünnepen és életünk minden napján vegyük körül élő hittel és valljuk meg nyíltan a háromszemélyű egy Isten titkát. Erre szolgál a doxológia: «Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek. Miképpen volt kezdetben és van most és lesz mindig, mindörökké örökkön.» és a keresztvetés. Tudnunk kell, hogy minden áldást és kegyelmet a Szentháromság nevében nyerünk és ezért hálás szeretettel emlékezünk meg a jótéteményekről, melyeket nekünk a három isteni személy juttatott.

Introitus: Áldott legyen a Szentháromság és az osztatlan Egység. Zengjünk dalt neki, mivel irgalmasságot gyakorolt velünk.


 
2018. május 30.
szerda:
Szent István király jobbjának megtalálása
Első királyunk sírját szenttéavatásakor, 1083-ban felbontották és alamizsnát osztogató jobb kezét épen találták. Ekkor egy Mercurius nevű főúr titokban megszerezte és biharmegyei birtokában őriztette. Majd visszavitték Székesfehérvárra. Innen a Szent Jobb a török pusztításkor Raguzába jutott, ahonnan Mária Terézia hozatta vissza 1771-ben Budavárába.

Introitus: Megfogtad jobbomat, tanácsoddal vezetsz s aztán dicsőségre emelsz.


 
2018. május 31.
csütörtök:
ÚRNAPJA:
a) Az ünnep története. Az Úrnapja mindig a Szentháromság ünnepe utáni csütörtökre esik és azt a csodálatos titkot ünnepli, hogy a kenyér és a bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak, az istenembernek teste és vére, istensége és embersége, valójában, igazán és lényegileg jelen van. Krisztus maga adta tudtul egy látomásban az ágostonrendi lüttichi Szent Juliannának (†1258), hogy szeretetének ezen titkát egyházi ünneppel is dicsőítsék. Először az 1247. évben, Lüttichben ünnepelték meg és IV. Orbán pápa 1264-ben rendelte el az egész Egyház számára. Ugyanezen pápa megbízásából. írta meg Aquinói Szent Tamás a liturgikus szövegeket és a szentmise sequentiáját: a «Lauda Sion»-t, az Isten iránt érzett izzó szeretetnek ezt a ragyogó himnuszát.

b) Liturgiája. Az Egyház ezt az ünnepet azzal a legnagyobb pompával üli meg, mely csak a liturgiában rendelkezésére áll. Elsőrendű ünnep a legünnepélyesebb istentisztelettel, szentséges körmenettel és ünnepélyes nyolcaddal. Az Isten háza és oltára az egész nyolcad alatt a leggazdagabb virágdíszben és illatos erdei zöldben pompázik. S a hívők tömege is azon versenyez városban és faluban, hogy a házakat és utcákat, kiváltképpen a körmenet útján, ájtatosan, hívő módon feldíszítse és ékesítse. A nyolcad alatt, szabály szerint mindennap kiteszik a legméltóságosabb Oltáriszentséget és ünnepélyes nagymisét énekelnek úgy, mint magán az ünnepen. Esténkint pedig ünnepélyesen feldíszített templomban a kitett Oltáriszentség előtt népájtatosság van és a végén mindig áldást osztanak a szentséggel. Több helyen a nyolcad napján, ugyanúgy, mint az ünnepen, csak valamivel kisebb fénnyel és kiterjedéssel, ünnepélyes körmenetet tartanak.

Nemsokára az ünnep bevezetése után a körmenet is általános gyakorlattá vált. Körülbelül a XIV. században Németországban szokásba jött a körmenet útján négy oltárt készíteni és ezeken állomást tartani. Elénekelték a négy evangélium kezdetét és mindannyiszor áldást adtak a legszentebb Oltáriszentséggel. 1820-ban ezt a szokást Róma jóváhagyta. A római szertartáskönyv szerint a körmenetnél csak egyszer adják az áldást.

Ezen ünnepi hét eucharisztikus liturgiájával együtt arra törekedjünk, hogy minél mélyebben értsük meg a szent szövegeket, különösen Aquinói Szent Tamás himnuszait, melyeket az Egyház a legszentebb Oltáriszentség tiszteleténél használ. Kérjük a kegyelmet, hogy Isten hitünket ezen nagy és legszentebb titokkal szemben még jobban megelevenítse és ezáltal hódolatunkat kimélyítse és szeretetünket lobogóbb lángra lobbantsa. Valljuk meg, mindenkor és mindenütt, minden félelem és habozás nélkül nyilvánosan is meggyőződésünket: tiszteletteljes imádással (szentséglátogatással és térdhajtással), jámbor és méltó szentáldozással, a szentmisén és a többi szentségi istentiszteleten való ájtatos részvétellel, különösképpen azáltal, hogy méltón és meggyőződéssel csatlakozunk a körmenethez, melyben a szent Fejedelem és Istenkirály városon és falun diadalmenetben végigvonul az utcákon.

Sequentia: Dicsérd, Sion, Üdvözítőd, jó Pásztorod, hű segítőd, áldja hangos éneked


vissza
a KÖNYVTÁR oldalra                              a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA