Bízzatok, mert én legyőztem a világot
(Jn 16,33)
Bűn nélkül fogantatott szeplőtelen Szűz Mária,  
könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk  
(Csodásérem)  

    hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK,
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja    


AZ EGYHÁZ FŐ ÜNNEPEI


AZ ÜNNEPEK MAGYARÁZATAI
A SZUNYOGH XAVÉR FÉLE MISSZÁLÉBÓL



FEBRUÁR HÓ

 
2019. február 1.
péntek:
Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanú
Szent János apostol tanítványa volt. Traján császár Antiochiából Rómába hurcoltatta és ott kiéheztetett oroszlánok elé dobatta keresztény hite miatt. Meghalt 107-ben. Megható az a levél, amit Rómából írt: az ősegyház szellemének örök tanúja.

Introitus: Emlékezzél meg, Uram, Dávidról és minden gyötrődéséről.


 
2019. február 2.
szombat:
GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY
A karácsonyi ünnepkör vége

1. Az ünnep jelentése: Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe tartalma szerint éppen úgy az Úr ünnepe, mint Szűz Máriáé, s ezért a liturgiában több neve is van. Gyertyaszentelő Boldogasszony a neve azért, mert ezen a napon gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak, és a hívek a szentmisén szentelt, égő gyertyákkal vesznek részt. Mária megtisztulása a neve azért, mert Mária a zsidó törvények iránti engedelmességből az Isteni gyermek születése után 40 napra a Mózes törvénykönyvében meghagyott módon bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban. Jézus bemutatása a zsinagógában a neve azért, mert ezen a napon mutatták be Jézust, mint elsőszülöttet a templomban, és szentelték szülei Istennek. A keleti liturgiában Hypapanie a neve, azaz: találkozás (Occursus Domini), mert ezen a napon találkozott Isten Fia először papságával. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben valószínűleg már a IV. században, az Úr ünnepének tartották, és csakhamar nyugaton is elterjedt. Az örmények «az Úr érkezése a templomba» néven nevezték. A bemutatás ünnepéhez, a Karácsony rendszeresítésével Mária tisztulásának ünnepe is csatlakozott, így Mária-ünnep lett belőle, Rómában pedig a Sancta Maria Major-bazilika stációs ünnepe.
Eredetileg azonban, tartalma szerint pedig még ma is, ez az ünnep az Úr ünnepe. Isten Fia már születésekor találkozott a kiválasztott néppel. Az egyszerű pásztorok csodálkozó hódolata ezt jelentette. Ezen a napon azonban a szent törvények értelmében először találkozik a templomban a papsággal és a prófétákkal, a maga örök papságának előképeivel. Az Úrnak ez a találkozása szolgájával – a Vőlegény találkozása menyasszonyával – az ünnepi liturgia első és legmélyebb gondolata. Egyúttal azonban Máriának egy olyan törvény iránt tanúsított alázatos engedelmességét dicsőíti; amely bár mindenkire érvényes volt, de őreá nem; s ezáltal kiváló Mária-ünneppé is válik. Jézus bemutatása a templomban, illetve égi Atyjának való szentelése a gyertyaszentelésnek (megszentelt világosságnak) mai szertartásában jut kifejezésre a legszebben.

2. A gyertyaszentelés: A gyertyák az oltár szentlecke-oldalán vagy ha főpap végzi a szentelést, a főpapi trónus mellett vannak előkészítve. A szentelő pap lila ruhában öt hosszabb imát mond a gyertyák felett, meghinti azokat szenteltvízzel, tömjénnel megfüstöli, s aztán elosztja őket a papság és a hívek között. Eközben az énekkar Simon dicsőítő énekét énekli és közbeiktat egy antifónát.
A lila szín, valamint az az ima, amellyel a körmenet kezdődik, talán azon bűnbánó, gyertyás körmenetek maradványa, amelyek a bűnös pogány Luperkáliák ellensúlyozására Rómában szokásosak voltak. A pogányság legyőzetése után ezt a bűnbánó körmenetet a Gyertyaszentelő Boldogasszony szertartásába olvasztották be. Jeruzsálemben és a keleti egyházban általában, ahol Jézus bemutatását először ünnepelték, Mária templomba vonulásának emlékére mindig gyertyás körmenet volt, mert ő «a népek felvilágosítására szolgáló fényt» vitte oda. «Gvújtsatok örömmel világosságot az igazi világosságnak ... fénnyel a kezünkben akarunk elébe menni … mint Jézus világosságának gyermekei, gyertyáinkat az igazi világosság elé akarjuk vinni.» – «Senki se maradjon el a gyertyás körmenetektől. Azért tartjuk kezünkben az égő gyertyát, hogy a Megváltó isteni fényét jelképezzük, amely mindent az örök fényességgel áraszt el, és hogy különösképpen jelezzük lelkünk tisztaságát, amellyel Krisztus elé járulunk.» (részletek egy V. és VI. századi prédikációból.)

3. A világosság szimbóluma: A világosságnak a liturgiai használatban többszörös jelképes jelentése van. Jelképe először az örök Istenségnek (mint a tűzoszlop a pusztába való vonuláskor) és azután az istenemberi Megváltónak, aki a föld világossága lett, és jogot nyert az örök égi fényességre (a húsvéti gyertya és húsvéti tűz). «Isten világosság és sötétség nincs benne.» (1 Jn 1,5) És Isten a maga isteni fényéből árasztja az imádandó «világosságot a világosságból». És ez a kettős világosság (az Atyának és a Fiúnak jelképe), de amely mégis egy fény (az egy Isten világossága) egyesül és kiárad a Szentlélek hasonló módon örök világosságában és a szeretet örök fényében. A világosság tehát harmadszor a Szentlélek kegyelmét is jelenti (Pünkösd), mely által a lélek megtisztul és Isten világító képmásává válik. (Az izzó parázs, a fénnyé változó viasz vagy olaj, mind ezt jelképezik.)
Az égő gyertya jelképezi továbbá magát az Istenembert is. Tiszta viaszból készült ez a gyertya, melyet a szűzies méh állít elő. (A viasz az Istenember emberi, a láng az isteni mivoltát mutatja.) És legvégül a viaszgyertya a tiszta istenszerető lelket is jelképezi, míg a zsiradékból készült faggyúgyertya a bűnöst. (A liturgia gyertyát használ a keresztelési, bérmálási, esküvői szertartásban, valamint az utolsó kenetnél halotti gyertyákat, végül felajánlási gyertyákat adnak át a papszentelési, szerzetesi fogadalmak alkalmával.)

4. A körmenet: A gyertyák megszentelése után a papság és a nép körmenetbe sorakozik. Az énekkar belekezd a szokásos megnyitó antifónába. Utána a pap egy imát mond. Most a megszentelt gyertyák fényében, s a régi ünnepi énekkel megindul a körmenet.
Az énekek az egész körmeneti ünnepet méltán bekapcsolják a karácsonyi liturgiába és lendületes költészettel ünneplik a Hypapantét: az Úr találkozását. A körmenetben résztvevő hívők pedig, mint egykor Mária és Simon a valóságban, most ők a gyertya jelképében, de misztériumos valósággal azt hordozzák kezükben, aki tanítása, példája és kegyelme által életüknek útját megvilágítja és lépéseiket az örök világosság felé irányítja.

5. Az ünnepi mise: Ha a körmenet a templomba visszatért, kezdődik a fehér színben mondott ünnepi mise. Énekeinek és miseszövegeinek tárgya ismét Jézus bemutatása a templomban, és a jelenlévő hívők az égő gyertyákat legalább az evangéliumnál és az Úr változásától az áldozásig kezükben tartják, annak emlékére, akit jelképeznek.
Ez a fényekkel teli istentisztelet február 2-án, negyven nappal Karácsony után, az egyház vallási életének ma, is egyik legnagyszerűbb színjátéka, a karácsonyi liturgia valóban méltó befejezése. A csillagfényes szent estével kezdődik ez a liturgia, a titokzatos csodacsillag által kisérve ebben a mélyértelmű öröménekkel kísért fénykörmenetben és gyertyafényes misében méltó befejezést nyer. Aki szívvel lélekkel részt vett ezen a befejező istentiszteleten, benső megindulással és lélekben megerősödve hagyja el Isten házát és élethivatásába ismét magával viszi a Krisztusban való erős hitet. Ha a Gyertyaszentelő már nem is tartozik a kötelező egyházi ünnepek közé, mégis érdeke mind a papságnak, mind a népnek, hogy a gyertyaszentelő mise gondos megtartása és az azon való részvétel által megakadályozza, hogy az csakhamar sekrestyei régiséggé váljék.
Szentséges tisztelettel vegyük át a megszentelt gyertyát a pap kezéből, és lássuk abban annak jelképét, akit Karácsony idején a világ világosságaként dicsőítünk. Hordozzuk alázatos hittel és mélységes hálával ezért, mert az üdvösség fénye lelkünkben is kigyúlt és az örök élet gyümölcseit érleli. Szemünk az egész karácsonyi idő alatt egy gyermeken függ, aki az égből jött, hogy bennünket az égbe emeljen. Isten csodatevő ereje gyermeki alázatában rejlik. A karácsonyi idők kegyelme lelkünkben is csak abban a mértékben fog gyümölcsöt teremni, amilyen mértékben mi is gyermekek tudunk lenni.

A gyertyaszentelés harmadik könyörgése: Úr Jézus Krisztus, igaz világosság, ki megvilágosítasz minden e világra jövő embert, áraszd áldásodat ezekre a viaszgyertyákra és szenteld meg azokat kegyelmed fényével és engedd kegyelmesen, hogy valamint e gyertyát meggyújtva látható tűzfénnyel eloszlatják az éjszaka sötétségét, úgy a mi szívünk is a láthatatlan tűz, azaz a Szentlélek fényessége által megvilágítva, minden vétkes vakoskodástól ment legyen és így lelkünk megtisztult szemével azt szemlélhessük, mi előtted kedves, üdvünkre nézve pedig hasznos, hogy így e világ homályos viszontagságai után a soha meg nem fogyatkozó világosságra eljutni érdemesek lehessünk; te általad, Jézus Krisztus, a világ Megváltója, ki a teljes Szentháromságban élsz és uralkodol. Amen.


 
2019. február 3.
vasárnap:
VÍZKERESZT UTÁNI NEGYEDIK VASÁRNAP
Krisztus isteni méltósága domborodik ki még jobban a mai szentmisében. «Higgyünk benne, mint Istenünkben», ezt tanítja az evangélium és kövessük tanítását, mely egy szóba foglalható a szentlecke szerint: Szeretet. A Krisztusban való hit, mely a szeretet tetteiben nyilatkozik meg, tesz igazán élő tagjává az Egyháznak, melyet a viharban hányódó csónao képvisel.
A szentatyák mindig az Egyházat látták ebben jelképezve. Jöhetnek az Egyházra is viharok, de aki bent van ebben a hajóban, az nyugodt lehet, mert a veszélyben mindig ott az Úr. Higgyünk tehát az Egyházban: higgyünk az Egyház liturgiájában, mellyel valóban Krisztushoz vezet minket az élet tengerén át.

Oratio: Isten, aki tudod, hogy emberi gyarlóságunknál fogva az élet oly nagy veszedelmei között nem tudunk megállani: adj nekünk testi-lelki üdvösséget, hogy azon bajokon, melyeket bűneink miatt szenvedünk, segítségeddel diadalt arathassunk.


 
2019. február 5.
kedd:
Szent Ágota szűz és vértanú
Sziciliai volt és ott is szenvedett vértanúhalált Cataniában, 251-ben, Decius alatt. A Rómában tisztelt négy vértanú-szűz egyike. [Érdekes, hogy a négy téli hónapra esik ezeknek ünnepe és mily szépen beleilleszkednek az egyházi év hangulatába. Szent Cecilia (= a vak) a sötét, borongós novemberben, Lucia (= a világoskodó) a Megváltót váró decemberben, Ágnes (= a tiszta bárány) januárban és Ágota (= a jóságos) februárban állnak az Úr kiséretébe.] A sírját befödő szűzi fátyolával többször csodálatosan megállította az Etna kitörésekor pusztító forró lávát; ezért az érzéki szenvedélyekben az ő segítségét hathatósan szokták kérni.

Oratio: Isten, ki hatalmad egyéb csodái között a gyönge nemnek is megadtad a vértanúság diadalát; engedd kegyesen, hogy akik Szent Ágota szűz és vértanúd születésnapját ünnepeljük, példájára lépteinket feléd irányítsuk.


 
2019. február 6.
szerda:
Szent Titus püspök és hitvalló
Titus pogány szülők gyermekeként lett ifjú korában keresztény és Szent Pál kísérője. Az apostol tette meg őt Kréta püspökévé és ott halt meg az 1. század végén.

Ugyanezen a napon üli az Egyház Szent Dorottya szűz és vértanú emlékezetét. Valószínűleg Diokletianus alatt szenvedett vértanúságot 303 körül.


 
2019. február 9.
szombat:
Alexandriai Szent Cirill püspök, hitvalló és egyháztanító
A legnagyobb görög egyházatyák egyike. Különösen a nesztoriánusok ellen harcolt. Az efezusi zsinat lelke is ő volt. Ő szerezte meg Máriának az «Isten anyja» címet. Meghalt 444-ben, Alexandriában.

Ugyanezen a napon üli az Egyház Szent Apollónia szűz és vértanú emlékezetét. Egyiptomban élt és a csőcselék kínozta halálra 249-ben.


 
2019. február 10.
vasárnap:
VÍZKERESZT UTÁNI ÖTÖDIK VASÁRNAP
A mai szentmise szemünk elé állítja Isten földi birodalmát: az Egyházat. Ennek isteni alapítóját magasztalják az énekek; törvényeit és nehézségeit tárják elénk a tanító részek; és az imádságokban Isten oltalmát kérjük az Egyházra. A szentlecke végén a liturgiáról szól az apostol, mely hatalmas segítőnk, hogy meglegyen lelkünkben az evangélium jó magja. Míg a szentlecke a keresztény erényeket állította szemünk elé, addig az evangélium figyelmeztet a veszedelemre, mely még Isten szántóföldjén, az Egyházban is fenyeget minket, mert az ellenség oda is belopódzik, hogy konkolyt hintsen a hívők lelkébe. Ragaszkodjunk tehát még jobban a szent liturgiához, mert ott az igazi keresztény élet forrására és biztosítékára találunk.

Oratio: Családodat, kérünk, Urunk, állandó szeretettel őrizd meg, hogy akiknek egyedüli reménysége a mennyei kegyelemben van, azokat a te oltalmad erősítse meg mindenkor.


 
2019. február 11.
hétfő:
A Szeplőtelen Szűz lourdesi megjelenése
1858-ban, február 11-én jelent meg először Soubirous Bernadettenek a Szent Szűz Lourdesban és július 16-ig tizenhatszor jelent meg. Március 25-én a nevét is megmondta a jelenség: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Számtalan csodával mutatta meg a Szent Szűz ezen a helyen Istentől kapott hatalmát. Azért köszöntjük mi is hódolattal a lourdesi jelenések Asszonyát.

Oratio: Isten, ki a Szűz szeplőtelen fogantatásával méltó hajlékot készítettél Fiadnak, könyörögve kérünk, hogy mi, akik ugyanazon Szűz megjelenését ünnepeljük, lelkünk és testünk egészségét megnyerhessük.


 

BÖJTBEVEZETŐ IDŐ
A megváltás ünnepkörének távolabbi előkészülete

Új időszak kezdődik. A természet is fakadóban: még vad és szeles, viharos, de már közeledik az új tavasz. Az Egyház szent évében is tavasz kezdődik, a lelkek tavasza. A talajkészítésnek munkás korszaka, a szív friss földjén az új mag elvetésének ideje. Mert most jött el újra az az idő, amelyben egykor az isteni mag, az Úr Jézus Krisztus a földbe temettetett, és meghalt, hogy halála által százszoros, ezerszeres gyümölcsöt hozzon. Itt az idő, hogy megünnepeljük újra a halálnak és a feltámadásnak ünnepét, Krisztusnak és az Egyháznak ezt a tavaszi ünnepét. Komoly és komor ez az idő. A régit ki kell söpörni és a kinövéseket le kell metszeni – ez is halál. De egyúttal reménnyel teljes is ez az idő, mert az új most kialakulhat.
Kilenc vasárnapból álló hozsanna kezdődik tulajdonképpen. Kilenc vasárnap és ezzel kilenc hét liturgiáján át akar elvezetni minket az Egyház a megváltás fő-fő ünnepeihez: a Húsvéthoz és a Pünkösdhöz. De mély bölcsességgel, édesanyai szeretettel, isteni pedagógiával három fokozaton át vezet ide minket: a böjtbevezető, a nagyböjt és a szenvedés idején át. Ebből a böjtbevezető csak az előcsarnoka az igazán komoly nagyböjti fegyelemnek és egyúttal átmenet a karácsonyi ünnepkör derűs világából a negyvennapos nagyböjtbe. Elmúlt a Karácsony és az Egyház nem akarja, hogy elfeledjük: szenvedni jött az Úr a földre, ezért a megtestesülés, mert így nyithatja meg nekünk az eget. Tehát készülünk megemlékezni az Úr haláláról.
De miért kellett az Úrnak szenvednie? Miért kellett meghalnia értünk? Erre felel a böjtbevezető idő liturgiájában az Egyház. Most a papi zsolozsma és a misekönyv kiegészítik egymást és kölcsönösen magyarázzák meg a most következő időt. A böjtbevezető idő három vasárnapot foglal magában: a Hetvened, a Hatvanad és az Ötvened vasárnapot. Ezalatt a papi zsolozsma olvasmányai az ószövetségi Szentírás első könyveit idézik. (A zsolozsma ugyanis egy évre elosztja az egész Szentírást és így olvastatja híveivel.) Ezekből az olvasmányokból három nagy pátriárka alakja domborodik ki: Ádám, Noé és Ábrahám, akik egyúttal Krisztus Urunk előképei. Ádám a bűn atyja, az ő bűne miatt kell Krisztusnak szenvednie. De egyúttal előképe Krisztusunknak, az új Ádámnak, a megváltott emberiség új ősatyjának. Noé és az ő bárkája előképe a megváltásnak a kereszt vízében és az Egyház hajójában. Ábrahám áldozata már sejteti velünk Jézusunknak haláláldozatát.
De az evangéliumok is a következő idők szellemét világítják meg előttünk. A három evangélium elénk tárja nagyböjt meghívását, feladatát, célját. Az Úr meghívása hangzik Hetvenedvasárnapján, hogy menjünk az ő szőlőjébe dolgozni. Vagy kezdjünk el tavasszal újra dolgozni! A nagyböjt feladata lesz előkészíteni lelkünket, a mi szőlőskertünket a magvető számára, hogy az isteni magvető magja százszoros termést hozzon bennünk is. És mi a célja ennek a munkának? A megvilágosodás a keresztségben, a Húsvét felragyogása bennünk, a megdicsőülés az egekben, ahová az Egyház liturgiája által a megdicsőült Krisztushoz megdicsőült hívőket akar elvezetni.
A három stációs-templom szentje is fokozatosan visz közelebb a nagyböjthöz. Az első Szent Lőrinc, a bátor vértanú, a hittanulók vezére, a diakónus vezet minket Krisztus küzdő tanítványai közé. A második Szent Pál, aki megmutatja mily küzdelmet tud kiállani, aki a kegyelemben bízik. A harmadik Szent Péter, Krisztus földi helytartója, aki megerősíti testvéreit az Úr szava szerint.
A három vasárnap nevét a történelemből értjük meg. Két forrásból tevődött össze ez a böjtbevezető idő. Az egyik a római liturgia alkotása. Valószínűleg már a VI. században Rómában stációs szentmisét tartottak a Rómában legjobban tisztelt három szent bazilikájában, hogy a népvándorlás zavaros, komor világában, a pestisek és más járványok idején, a gyakori természeti csapások közt és az ebből fakadó éhínségben körmenettel kérjék Isten kegyelmét és segítségét. Ez a sötét háttér teszi érthetővé a miseénekek égbeszálló, szinte kétségbeesett felkiáltását. A másik tényező kelet; itt kezdődött az a szokás, hogy húsvét előtt egyes helyeken ötven, máshol hatvan napon át böjtöltek; sőt volt olyan hely, ahol a hetven évig tartó fogság emlékére hetven napon át böjtöltek. Mikor azután a VI. században (még I. Gergely pápa, tehát 604 előtt) ezt a vasárnapot bevezetőként a nagyböjt elé csatolták, legalább a névben meghagyták a régebbi nagyobb böjtök emlékét.
Ebből következik, hogy ha még nem is az igazi böjtnek az ideje ez a három hét, azért komoly, magunkbaszállásra késztető szent idő. Meglátszik ez a liturgikus szabályokon is. Az első jel: az Alleluja elmaradása. Dehogy énekelhetné az öröm énekét az Egyház, mikor a Hetvened vasárnapja azt juttatja eszünkbe, hogy az egész földi élet számkivetés, fogság. Ilyen volt a zsidók élete, mikor Babilon folyóinak partján ültek és sírtak. Hiába kérték, énekeljenek. Hárfáikat a fűzfákra akasztották és elnémult ajkukon a dal. Nincs a liturgiában sem öröm-ének: ezért nincs Glória sem a szentmisében, ha az egyházi szín a viola. Most pedig abba öltözik a papság. Felhangzik a tractus böjti éneke (hamvazószerdáig csak vasárnapon: hétköznap kimarad). Íme, így készül az Egyház a nagyböjtre.


 
2019. február 17.
vasárnap:
HETVENED VASÁRNAP
Stációs-templom: Szent Lőrinc bazilikája

A mai liturgiában az uralkodó gondolat az áteredő bűn és annak gyászos következményeinek a megfontolása. Ezért kell mindnyájunknak arcunk verejtékével dolgoznunk itt a földön, mely Isten szőlőskertje. Itt kell mindnyájunknak dolgoznunk lelkünk üdvéért. Ha kora reggeltől dolgozunk már, adjunk hálát Istennek és ne nézzük le a később jötteket. Ha magunk is későn álltunk munkába, itt az idő és alkalom bűneink meggyónására és mulasztásunk helyrehozására.

Introitus: Körülvettek a halál gyötrelmei, körülfogtak az alvilág gyötrelmei: szorultságomban az Urat segtségül hívtam és ő meghallgatta szent templomából szómat.


 
2019. február 18.
hétfő:
Szent Simeon püspök és vértanú
Jeruzsálem második püspöke lett Szent Jakab halála után. Szűz Máriával vérrokonságban volt, mint Kleofás és Mária fia. 120 éves korában szenvedett vértanúhalált, 107 körül.


 
2019. február 22.
péntek:
Szent Péter antiochiai székfoglalása
Szent Péter mielőtt 42-ben Rómába ment volna, egy ideig Antiochiában tartózkodott mint püspök. Ennek emléke a mai ünnep.


 
2019. február 23.
szombat:
Damiáni Szent Péter püspök, hitvalló és egyháztanító
(Szent Mátyás apostol vigiliája)

Péter gyermekkora óta buzgó volt: egyszer pénzt talált és egy papnak adta, hogy mondjon misét elhúnyt apjáért. Bátyja taníttatta, ezért hálából az ő nevét is viselte, a «Damián»-t. Bencés lett, majd bíboros: a pápaság egyik nagy támasza. Meghalt 1072-ben Faenzában.


 
2019. február 24.
vasárnap:
SZENT MÁTYÁS APOSTOL
(HATVANAD VASÁRNAP)

Szent Mátyást a tizenegy apostol választotta Júdás helyébe, hogy számuk teljes legyen. Júdeában és Etiópiában hirdette az igaz vallást. A pogányok megkövezték, majd bárddal lefejezték.

Introitus: Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem: tudok, ha leülök és ha felkelek.


VISSZA

a KÖNYVTÁR oldalra                              a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA