Bízzatok, mert én legyőztem a világot
(Jn 16,33)
Bűn nélkül fogantatott szeplőtelen Szűz Mária,  
könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk  
(Csodásérem)  

    hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK,
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja    


AZ EGYHÁZ FŐ ÜNNEPEI


AZ ÜNNEPEK MAGYARÁZATAI
A SZUNYOGH XAVÉR FÉLE MISSZÁLÉBÓL



SZEPTEMBER HÓ

KISASSZONY  HAVA



 

A megváltás ünnepkörének befejezése:
A PÜNKÖSD UTÁNI VASÁRNAPOK

Megváltásunk misztériumait végig megünnepeltük. A kegyelem ezek által újra szívünkbe szállt, megerősödött és gyarapodott. Most kezdődik a nyugodt növekedés és érés, a kipróbálás és a megpróbáltatás ideje. Ez tart egész nyáron és őszön át. És valóban, erre a két évszakra gondolva, két észrevétlenül egymásba olvadó részre tudjuk osztani ezt az időt. A fordulópont a Pünkösd utáni 18. vasárnap. Az ez előtti időszak inkább visszatekint a múltba, a Húsvét ünnepére és a kegyelmekre, amelyeket hozott. Az utána jövő viszont már előretekint, és Krisztus eljövetelére készül maga is, és erre készít minket is. A vasárnapok misztérium ünnepe kegyelmi hatásában jelenlevő valósággá teszi az üdvösség azon tényét, amelyre elsősorban irányul.

Krisztus, az Úr, az égben trónol, az Egyház azonban itt maradt a földön, és várja az Ő visszatérését. Ebből a tényből és ennek következményéből fakad ennek az egész időnek a hangulata. És ez a hála: ezért a megváltásért „hálát adva” (azaz „Eucharisztiát tartva”) tekintenek az Egyház tagjai Krisztusra. Örömmel gondolnak Húsvétra, mely nekik a megváltást, Krisztusnak pedig a dicsőséget hozta. A hívők számára minden vasárnap új Húsvét. Ezért a régi időben vasárnap, a feltámadás napján, csak állva imádkoztak. Ennek nyoma még, hogy vasárnap a Mária-antifonát és az Úrangyalát állva imádkozzuk. Vasárnap a szenteltvízzel való meghintés keresztségünkről és a mi lelki feltámadásunkról való megemlékezés.

De földi életünk, az időben való járásunk, „távol az Úrtól” e Krisztus-ellenes világban az Egyház számára szenvedést, üldözést és az üdvösség ellenségeivel való harcot hozza magával. És a belsőbe, a hívők szívébe is be akar hatolni a világ lelke, és valóban talál is utat oda. Ebből fakad a vágy, a forró kívánság: szabadulni, megváltva lenni ettől a fáradságtól, ettől a harctól. Vágyakozással telítve néz a liturgiában a hívő lélek Krisztus eljövetele elé, aki ezt a megváltást hozza. Oly szívesen időzne Krisztusnál, fejénél és vőlegényénél, a megdicsőülésben. Ez a liturgia másik nagy érzelme ebben az időben.

Az Egyház a Pünkösd utáni vasárnapokon a frissen rügyező élet zöld színébe öltözik. Az Egyház magasztos küldetését a Pünkösd utáni időben a Szentlélek Úristen csendes működésének megfelelően tölti be, minden nagyobb változatosság és minden különösebb ünnepi fény nélkül. A vasárnapi evangéliumok, a Szent Pál leveleiből vett olvasmányok legnagyobb része, de különösen a forma és gondolatmélység tekintetében utolérhetetlen oratiók, a közös imádságok juttatják kifejezésre, amire a léleknek az üdvösség szempontjából szüksége van, és amit Istentől kell és szabad remélnie: a bocsánatot, a kegyelmet, az Istennel való egyesülés boldogságát. Mindezeket azonban a Szentlélek Isten működése adja meg nekünk addig a napig, amíg az Úr mint ítélőbíró eljön, hogy megítélje az embereket, jókra és rosszakra, kiválasztottakra és átkozottakra ossza szét. Azért lesz a Pünkösd utáni idő utolsó vasárnapjain az evangélium tárgya az általános utolsó ítélet, amely az egész egyházi évnek méltó és jelentőségteljes befejezését adja.

Az egész egyházi év szent idejével és ünnepeinek misztériumával újra megjeleníti előttünk Jézus életét, kiváltképp megváltói működését. Krisztus ma is él Egyházában és az Egyház által mi bennünk. Azért lelki szemeinket állandóan rá kell irányítanunk, amikor az Egyház vezetésével a liturgikus évet átéljük.


 
2017. szeptember 3.
vasárnap:
PÜNKÖSD UTÁNI TIZENHARMADIK VASÁRNAP
A hit, remény és szeretet erényeiért imádkozunk ma, és ezeknek jelentőségét akarja lelkünkbe vésni a mai liturgia. A szentlecke az újszövetségi hit nagyságát tárja elénk, az evangélium a szerető Üdvözítőre mutat rá és az ének a reményünket fejezi ki. A mai szentleckét az első olvasásra nehéz megérteni, szét kell szednünk és át kell elmélkednünk. Arról szól Szent Pál, hogy a mózesi törvény nem tudta megadni a léleknek az igazi életet és a megváltást. Tehát Mózes törvénye nem az Ábrahámnak adott ígéret megvalósítása, sem nem annak eltörlése. Az ígéret érvényben maradt és Krisztusban teljesedett, aki halálával megszerezte minden embernek az üdvösségét.

Introitus: Tekints, Uram, szövetségedre és ne felejtsd el végképpen szegényeidet: kelj fel, Uram, és védd meg ügyedet, és ne feledd el ellenségeid lármáját.


 
2017. szeptember 7.
csütörtök:
Kassai három szent vértanú
(Körösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jézustársasági áldozópapok)
Rákóczi György küldöttei hiába csalogatták őket ígéretekkel Kálvin hitére. Azért rájuk küldték a hajdúkat, kik embertelen kínzásokkal vetettek véget életüknek 1619-ben.


 
2017. szeptember 8.
péntek:
KISASSZONY NAPJA (A Boldogságos Szűz születésnapja)
Kilenc hónappal a fogantatás után, tehát szeptember 8-án ünnepli az Egyház ezen rendkívüli kegyelmekben gazdag, gyermeknek születésnapját és örömmel, ujjongással énekel bölcsőjénél, mert abból támad a világ igazságosságának napja, az Üdvözítő, aki a bűnöket eltörli és kegyelmeket oszt.
Mária születésének helye ismeretlen, legalább is bizonyossággal nem jelölhető meg. Némelyek a Názáretnél fekvő Sephoris városkát nevezik meg, ahová a Dávidtól származó királyi család tagjai a nagyravágyó és kegyetlen Heródes idejében visszahúzódtak. Mások Betlehemet gondolják és újabb időben a legtöbb valószínűséggel Jeruzsálemet. Magasztos hivatása szempontjából azonban fontosabb Isten kegyelméből való születése, mint földi származása. Az ünnepet Keleten már a VII. században ismerték, de Nyugaton csak a VIII. században és általános egyházi ünneplését a XI. században lehet kimutatni. Oktávájának ünnepét a pápaválasztásra egybegyűlt bíborosok fogadalmaként IV. Ince pápa (1243-54) rendelte el.

Introitus: Üdvözlégy, szent szülő, mert te szülted a Királyt, ki az eget és a földet kormányozza mindörökkön örökké.


 
2017. szeptember 10.
vasárnap:
PÜNKÖSD UTÁNI TIZENNEGYEDIK VASÁRNAP
A «két úr»vasárnapjának nevezik a mai vasárnapot a szentmise evangéliuma után. De a többi rész is ezzel a tanítással van kapcsolatban. Az egyik úrnak a lélek szolgál, a másiknak a test. Nekünk a test ellen küzdenünk kell, hogy ne a Sátánnak szolgáljunk, hanem felszabadult lélekkel az igaz Úrnak, a mi Istenünknek. Ehhez hívjuk Isten kegyelmét a közös imádságban. A szentlecke elolvasása után elmélkedjünk egy percre, hogy mibennünk a test cselekedetei vagy a Lélek gyümölcsei vannak-e meg, mert ebből tűnik ki, hogy a két úr közül kinek szolgálunk.

Oratio: Őrizd meg, kérünk, Urunk, Egyházadat örök irgalommal és mert nélküled erőtlen és halandó ember, a te segítséged vonja el mindig az ártalmas dolgoktól és vezesse az üdvösségre.


 
2017. szeptember 12.
kedd:
Mária szentséges neve
Mária neve szent név, amelytől reszketnie kell a pokolnak. Emlékezetünkbe hozza a Boldogságos Szűz életét és magasztos hivatását, és növeli bizalmunkat hatalmas közbenjárásában. Az ünnep eredetét Spanyolországból nyerte, és kezdetben Mária születése utáni 14. napon ünnepelték, tehát szeptember 22-én. XI. Ince pápa az egész Egyházban elrendelte hálaünnepül Szobieszki Jánosnak Bécs kapui előtt a török fölött 1683. szeptember 12-én vívott győzelmének emlékére.

Oratio: Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy híveid, kik a Szentséges Szűz Mária nevén és oltalmán örvendenek, az ő hathatós esedezése következtében a földön minden gonosztól megmenekülve a mennyekben az örökké tartó örömökre érdemesek lehessenek.


 
2017. szeptember 14.
csütörtök:
A szent Kereszt felmagasztalása
A szent Kereszt tiszteletére két ünnep van. Mindkét ünnep a szent Keresztet dicsőíti, vagyis azt a fát, amelyen az Üdvözítő kínhalált szenvedett és minket megváltott. A mai ünnep alapja a valódi kereszt megtalálása a keresztrefeszítés helyén a IV. század első felében (326). Nagy Konstantin császár itt egy templomot építtetett, amelyben a szent Keresztet őrizték és tisztelték.

Introitus: Mi pedig dicsekedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, kiben vagyon üdvösségünk, életünk és feltámadásunk, ki által megváltattunk és megszabadultunk, alleluja, alleluja!


 
2017. szeptember 15.
péntek:
A Hétfájdalmú Szűz
A szenvedés hetében, pénteken az Egyház nagy szeretettel és együttérzéssel szemléli azt a fájdalmat, amelyet Mária a kereszt lábánál, szenvedő és haldokló fiával egyesülve elszenvedett. Ezt „Tőrszúrásnak” nevezik, Simeon jövendölésére való vonatkozással. Az őszi ünnepen (szeptember 15-én) pedig az Egyház úgy tiszteli Máriát, mint a Pieta-képek ábrázolják.: ölében Isteni Fiának holttestével, de gondol azért Mária életének, a vértanúk királynéjának többi szenvedésére is. Isten anyjának szenvedéseit már akkor tisztelték, mielőtt a liturgia azokat külön ünnepekkel megülte volna. 1233-ban hét gazdag és jámbor firenzei férfiú egyesült közös életre és feladatul tűzték ki a fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését. – Ebben a rendben (szervita) bontakozott ki lassan a hét fájdalom jámbor tisztelete, amelyek hét tőrként járják át Szűz Mária fájdalmas szívét. – XIII. Benedek az egész Egyházra elrendelte és erre a péntekre tette. – A szentmisében a „Stabat mater” sequentiát imádkozza az Egyház. Szerzője a ferencrendi Jacopone de Todi (†1306). Ez az ének bensőséges jámborsággal dicsőíti Mária fájdalmát és a belőle fakadó áldást.

Oratio: Isten, kinek szenvedésekor Simeon jövendölése szerint a dicsőséges Szűzanyának, Máriának édes lelkét a fájdalom tőre átjárta: engedd kegyelmesen, hogy akik tisztelettel ünnepeljük fájdalmait, szenvedésed boldogító eredményét elnyerjük.


 
2017. szeptember 16.
szombat:
Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök, vértanúk
Kornéliusz pápa 253-ban halt vértanúságot. Ciprián (meghalt 258-ban) karthágói püspök volt. Együtt küzdöttek koruk eretnekségei ellen. Ciprián írásai az őskeresztény szellem szép bizonyságai.

 
2017. szeptember 17.
vasárnap:
PÜNKÖSD UTÁNI TIZENÖTÖDIK VASÁRNAP
A legnagyobb hasznot akkor meríthetjük a szentmise szövegéből, ha azt magunkra alkalmazzuk. Ezt nagyon szépen igazolja a mai szentmise: mi vagyunk azok a halottak (ha a lelkünket a halálos bűn megölte), akiket édesanyánk, az Egyház megsirat. És az Úr az Egyház fájdalmát látva, kegyelmével jön a mi feltámasztásunkra, hogy ezután a Lélek szerint élhessünk, mint a szentlecke (Gal 5,25-26; 6,1-10) tanít. Szeressük tehát a miattunk síró és az értünk imádkozó Egyházat és a liturgia által éljünk az Egyházzal együtt. De nemcsak maga a tény: a naimi ifjú feltámasztása (Luk 7,11-16) tud bennünk bizalmat kelteni, hanem a mód is, ahogy azt az Üdvözítő megtette és az ok, amiért megtette. Irgalmas szíve hajtotta a csodára és az hajtja most is, hogy hallgasson az értünk imádkozó anyánkra, az Egyházra. És vigasztalta szerető szavakkal, mert nemcsak irgalmas, hanem gyengéd is az ő szeretete. Mennyit tanulhatunk a mai liturgiából! Bizalmat, szeretetet, kitartást, bűnbánatot, irgalmat, gyengédséget, hálát, buzgóságot.

Oratio: Egyházadat, Urunk, a te állandó irgalmasságod tisztítsa és erősítse, és mert nélküled biztonságban meg nem állhat, kegyelmeddel mindig kormányozd.


 
2017. szeptember 19.
kedd:
Szent Januárius püspök és vértanú
Hat társával együtt 305 körül fejezték le. Vérének ereklyéit ampullában őrzik a nápolyi dómban.

 
2017. szeptember 20.
szerda:
Az őszi kántorböjt szerdája
Stációs templom: a Sancta Maria Major-bazilika
(Szent Máté apostol vigiliája)

A pünkösd utáni vasárnapok sorát az őszi kántorböjtök most megbontják. Ez is mutatja, hogy közeledik az egyházi év vége. Mint a természetben is sárgulnak, hullnak a levelek, hosszabbak lesznek az éjtszakák; jön az őszi köd és a hideg. Mindez figyelmeztet a lélek őszére is és hangulatával segít az Úr eljövetelének várására. Az Úr eljövetele – a paruzia – a hátralévő időszak egységes gondolata. Szent Pál figyelmeztet: Marana Ta! Jön az Úr! És ez a figyelmeztetés ott éget az őskeresztények lelkében. Jön az Úr! – az egyes emberben a halálkor. Jön az Úr! – az emberiséghez az utolsó ítéletkor. És bár kemény mind a halál, mind az ítélet, azért keresztény őseink lelkében nem a félelmet keltette fel Szent Pál ezen szava, hanem a vágyat, azt a vágyat, melyet az újszövetségi Szentírás utolsó szava fejez ki: Veni, Domine Jesu! – Jöjj el, Uram, Jézus! Ha a liturgia segítségével ezt az őskeresztény lelkületet akarjuk magunkban kialakítani, akkor mi is véssük lelkünkbe ennek a két szónak: «Marana Ta» – «Veni, Dómine» a jelentését. Keltsen reményt bennünk: Jön az Úr! És segítsen egyrészt elszakadni a földtől, amelyen idegenek vagyunk és másrészt öntse belénk a vágyat az ég után, tudjuk Krisztust várni és erényekkel készülni az ő jövetelére. A liturgia segít ebben, amikor (18. vasárnap) az Úrral rámutat a mennyei béke lakára és felszólít minket is, mint az inaszakadtat: Menj házadba. Majd megmutatja (19. vasárnap) a menyegzős lakoma helyét, ahová a keresztségben kapott fehér ruhánkban mi is hivatalosak vagyunk. Rámutat (20. vasárnap), hogy a földön csak száműzöttek vagyunk és a Babilon partján ülő zsidókkal kell vágyódnunk igazi hazánk felé. De addig (21. vasárnap) még türelmesen kell várnunk és hősiesen kell állnunk a harcot, hogy az ítélő bíró is türelmes legyen irántunk. Az is lesz, ha megbocsátunk embertársainknak és megadjuk mindenkinek, ami az övé (22. vasárnap). Így megyünk a földi élet börtönéből az ég felé (23. vasárnap) és nem félünk az utolsó ítélettől (24. és utolsó vasárnap), mert a felhőn trónoló felséges Úr képe, a «maiestas Domini» reményeink teljesedését ígéri nekünk. Az őskeresztény művészet maradványain egy nagyon megkapó képet látunk, melynél szebben nem lelhetne kifejezni ennek az időnek a lelkületét. Drága, szép trónust látunk ezeken az emlékeken; párna is van rajta és mégis senki sem ül a trónuson. Mit jelent ez a kép? Az őskeresztény lélek (és a liturgiából élő mai lélek) alapvető, nagy érzését: az ismét eljövő Úr után való vágyat, az Úr várását. Az első keresztények közelinek remélték az Úr eljövetelét, azért már készítették számára a trónt, hogy arra ülve ítéletet tartson. Görögül az ilyen képnek a neve «a trón előkészítése». Ha megértjük a liturgia szellemét, akkor látjuk, hogy az Egyház is a liturgiában trónt készít most az Úrnak, hogy készen várja az Úr visszatérését. Készítsünk mi is trónt neki szívünk bensejében.

Oratio: Irgalmad gyógyszere, kérünk, Urunk, támogassa gyarló voltunkat, amely saját természeténél fogva összetörik, hogy a te jóságodból megerősödjék.


 
2017. szeptember 21.
csütörtök:
Szent Máté apostol és evangélista
Lévinek is hívták. Vámos volt s Krisztus hívó szavára apostol lett. Ő írta az első evangéliumot. A hagyomány szerint vértanúságot szenvedett Aethiopiában.

Introitus: Ne irigykedjél az elvetemültekre, ne féltékenykedjél a gonosztevőkre.


 
2017. szeptember 22.
péntek:
Az őszi kántorböjt péntekje
Stációs templom: a tizenkét apostol bazilikája

A péntek a kántorböjtök alkalmával az elmúlt évnegyed bűneiért vezeklő és eleget tevő bűnbánati nap. Ma is az Egyház, mint a bűnbánó Magdolna, megmossa jegyesének lábát. Tegyünk mi is így, hogy hallhassuk a megbocsátás boldogító szavait.

Introitus: Örvendezzék azoknak a szíve, kik az Urat keresik: keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül színét.


 
2017. szeptember 23.
szombat:
Az őszi kántorböjt szombatja
Stációs templom: Szent Péter bazilikája

A kántorböjtök szombatjai általában hálaadó napok az elmúlt év jótetteiért. Most a gyümölcstermő ősz ideje még fokozatosabb hálaadásra késztet. A mai mise a hála mellett egyúttal a szövetség megújítása is Istennel, mint a zsidók sátorünnepe volt.

Introitus: Jertek, imádjuk az Istent és boruljunk le az Úr előtt, esedezzünk a mi alkotónk előtt; mert ő az Úr, a mi Istenünk.


 
2017. szeptember 24.
vasárnap:
PÜNKÖSD UTÁNI TIZENHATODIK VASÁRNAP
Természetfeletti életet Isten kegyelme nélkül nem élhetünk, azért a kegyelemért imádkozik az Egyház. A kegyelem útjának igazi akadálya a mi gőgös emberi akaratunk, mely nem akar meghajolni. Ezért tanít például Szent Benedek is arra, hogy először önakaratunknak mondjunk ellen és legyünk alázatosak. A mai evangélium (Luk 14,1-11) tanulsága is ugyanez. Ha Isten útján és nem a magunk feje szerint akarunk tökéletesebbek lenni, akkor az alázatosság által nyissunk ajtót a kegyelemnek és az majd előbbre visz minket.

Oratio: Kérünk, Urunk, kegyelmed előzzön meg és kísérjen minket mindenkor és eszközölje ki, hogy szüntelenül a jócselekedetekben buzgólkodjunk.


 
2017. szeptember 25.
hétfő:
Szent Gellért püspök és vértanú
Velencei származású bencés. Az isteni Gondviselés hazánkba vezérelte. Itt eleinte Szent Imre nevelője, majd a Bakonyban remete, később csanádi püspök lett. A lázadó pogány magyarok 1046-ban a Gellérthegyről ledobták és így halt vértanú halált.


 
2017. szeptember 27.
szerda:
Szent Kozma és Damján vértanúk
Arábiából származó ikertestvérek. Amerre jártak, ingyen gyógyították a betegeket és közben a keresztény hitet terjesztették. Ezért azután 303-ban Ciliciában lefejezték őket.

 
2017. szeptember 29.
péntek:
SZENT MIHÁLY ARKANGYAL
1. A Mihály név azt jelenti: «Ki olyan, mint Isten?» – és jelezni akarja azt az Isten dicsőítésére szolgáló törekvést, amit Szent Mihály arkangyal ismételten tanúsított. A liturgia szerint «a mennyei hadsereg fejedelme, akit minden angyal tisztel». A Luciferrel való győzelmes küzdelme és annak következményei (Jel 12,7) miatt őt tekintik Krisztus szent embersége különös védelmezőjének és a legszentebb Oltáriszentség díszőrségének. A liturgia erre mutat rá, amikor az ünnepélyes nagymisében tömjénáldáskor a pap így imádkozik: «Szent Mihály arkangyal könyörgésére áldja meg az Úr ezen tömjénszemeket», amelyek itt a tűzben elégve Krisztus áldozatát és szentségének illatát jelképezik. A liturgiamagyarázók közül többen azt mondják, hogy az is Szent Mihály arkangyalnak szól, amidőn a pap az átváltozás után mélyen meghajolva, így imádkozik: «Mindenható Isten, engedd, hogy e szent áldozatokat szent angyalod kezével oltárodra vigye fel isteni Fölséged színe elé». Szent Mihály arkangyal másodszor úgy ismeretes, mint a hívő nép védelmezője a pokol hatalma ellen. Az ünnepi szertartás szövegében ezért ez áll: «Szent Mihály arkangyal, jöjj az Isten népének segítségére!»
Sőt az Egyház a csendes szentmisék utáni imádságban is úgy szólítja őt, mint a keresztény nép védelmezőjét, a pokolbeli lelkek hatalmassága ellen. Harmadszor Szent Mihály arkangyalt az ördöggel való győzelmes küzdelme miatt, melyet Mózes testéért vívott (Judás 9. v.), az angyalhadak vezérének is nevezik, aki a haldoklókat a gonosz szellemek támadásaitól védi és a lelkeket az égi paradicsomba vezeti. Ezért szentelik nagy szeretettel az ő tiszteletére a temetőkápolnákat és ezért áll ott a képe sokszor a sírköveken és a temetők bejárata fölött. A keresztény művészet fegyverzetben is szívesen ábrázolja, amint kivont karddal a pokoli sárkányt lábával széttapossa, vagy úgy, mint az igazság angyalát a mérleggel, amelyen a lelkeket méri. Mint ilyent említik őt a Confiteor-ban, a közgyónásban is. A gyászmisében a felajánlásnál így imádkozik a pap: «A zászlótartó Szent Mihály vezesse a lelkeket a szent világosságba.» A haldoklókért mondott egyházi imában (Commendatio animae) így imádkozik az Egyház: «Vegye fel az elhaltat Szent Mihály arkangyal, aki méltó volt rá, hogy a mennybéli seregek élén álljon.»

2. Mindezekből érthető, hogy ezt az égi fejedelmet az Egyházban már a legrégibb idő óta nagyra becsülték és hogy neki templomokat, kápolnákat, oltárokat szenteltek, hogy kolostorok, szerzetesrendek és vallásos társaságok magukat az ö védelme alá helyezték. Az Egyház két ünnepet ül a szent arkangyal tiszteletére. Május 8-án Szent Mihály arkangyal megjelenésének ünnepét Gargano hegyén, Apuliában (Alsó-Itália) 495-ben. És a főünnepet: Szent Mihály arkangyal templomának felszentelését szeptember 29-én. Mindkét Mihály-ünnep gyűjtőünnep és egyben valamennyi angyal tiszteletére szolgál, amint ez az ünnepi imádságban és az ünnepi szertartás más szövegeiben kifejezésre jut. Ezért az ünnep – legalábbis eredetében – nemcsak egy templomszentelésre vonatkozik, hanem inkább az angyaloknak az Isten dicsőítésére és a mi lelkünk üdvére való felszentelését ünnepli. Tartalma tehát inkább az, amit a későbbi őrangyal-ünnep jelent és így a nagy mennyei fejedelem a liturgiában az egész angyalvilágot képviseli.

3. A kereszténység őskora Szent Mihálynak még két csodálatos jelenését tartotta tiszteletben. Az egyik a pestis elhárítása végett tartott könyörgő-processzióban történt. Ekkor Nagy Szent Gergely pápa Hadrián mauzóleuma fölött (épült 134-ben Kr. u.) látta Szent Mihály arkangyalt, amint a megbékülés jeléül kardját hüvelyébe dugja. VIII. Bonifác ennek emlékére sírja fölé kápolnát emeltetett e fölirattal: «S. Angelus inter nubes usque ad coeles» – A szent angyal a felhőkön az Égben. Ez a mauzóleum ma Angyalvár néven ismeretes és csúcsán ma is Szent Mihály arkangyal ércszobra áll. Az angyalnak egy másik csodajelenését tiszteli Franciaország a VIII. századból «St. Michel» hegyén, egy alig megközelíthető sziklacsúcson, Rouen mellett, a tengerben, ahol egy gyönyörű bencés-apátság és egy nagyon látogatott búcsújáróhely alakult. Szent Mihály vallásos társulat is alakult 1860-ban Bécsben, a Szentatya támogatására és különösen Ausztriában terjedt el.

Introitus: Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti erős hősök, kik teljesítitek szavát, mihelyt halljátok parancsának hangját.


 
2017. szeptember 30.
szombat:
Szent Jeromos hitvalló és egyháztanító
Dalmát szülők gyermeke. Tanulmányait Rómában kezdte, majd kicsapongó élet után megtért és megkeresztelkedett, Keletre utazott, ahol pap lett. Végül Betlehemben telepedett le és ott remete, majd kolostor alapító lett. Itt fordította le a Szentírást. Fordítását Vulgata-nak, azaz «Elterjedt»-nek nevezik. Ezt használja csekély kivétellel a Szunyogh Xavér féle misekönyv is. Meghalt 420-ban.


vissza
a KÖNYVTÁR oldalra                              a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA