1. Újabb pap lép ki az FSSPX-ből (forrás: http://poschenker.wordpress.com/ – 2014. január 6.) Pater Martin Fuchs, az FSSPX osztrák disztriktjének papja [aki hat év óta a budapesti kápolnát is ellátja] ma jelentette be, hogy kilép az FSSPX-ből válaszként a Piusközösség új irányvonalára Fellay püspök vezetése alatt. További részletek később következnek. Forrás: http://www.therecusant.com/apps/blog/show/40420140-another-priest-joins-the-resistance Vízkereszt napján ez a rövid hír bejárta az egész földgolyót, spanyol, angol, német, francia, olasz nyelvű weblapok adták „blogról blogra” azt a hírt, hogy újabb papnak lett elege Fellay püspök és követőinek elvi és gyakorlati vezetői irányításából.      Egy nappal e rövid bejelentés után felkerült az internetre Fuchs atya nyilatkozata is. 2. Nyilatkozat a Szent X. Pius Papi Közösségből való kilépésemről (forrás: http://poschenker.wordpress.com/ – 2014. január 7.) Nehéz, nagyon nehéz szívvel közöltem december 30-án a rendfőnökkel kilépésemet a Szent X. Pius Papi Közösségből. Örökre hálás leszek Lefebvre érseknek katolikus hitemért és papságomért! Sajnálattal kellett azonban az elmúlt években megállapítanom az általa kijelölt útról való fokozatos eltávolodást. 1. a „Te Deum” [1] köszönetként a Motu propriora [Summorom Pontificum], mellyel a tridenti mise elválaszthatatlanul össze lett kötve VI. Pál miséjével, és amiben a II. Vatikáni Zsinat elfogadását követelték. Ezért lehetett nem sokkal ezelőttig a Szent X. Pius Papi Közösség müncheni priorátusának honlapján ezt a szöveget olvasni: „Szentmise (rendkívüli rítusban)”. A szemináriumban azt tanultam, hogy mi a szentmisét a tridenti rítusban mutatjuk be, ott pedig nem létezik „rendes” és „rendkívüli” rítus, ez XVI. Benedek pápának egy teljesen elfogadhatatlan konstrukciója. Aki „rendkívüli” rítusról beszél, annak konzekvensen egy rendes rítust, azaz az új misét kell szem előtt tartania és elfogadnia. [2] 2. a négy püspök kiközösítésének feloldását követő hálaadások. Lefebvre érsek 1988-ban egy sajtóértekezleten ezt mondta: „Minket a modernisták közösítettek ki, olyan emberek, akiket az előző pápák kiközösítettek volna. Mire jó ez? Olyan emberek ítéltek el bennünket, akik el vannak ítélve, és akiket nyilvánosan el kéne ítélni. Ez hidegen hagy bennünket.” Lefebvre érsek a kiközösítést mindig semmisnek tartotta. Ami azonban érvénytelen, semmis, azt nem kell feloldani. – Azon kívül egy feloldásnál az a jogtalanság, amit a két elhunyt püspökkel, Lefebvre és Castro Mayer püspökkel szemben követtek el, továbbra is fenn marad. 3. a hajlandóság a Rómával való tárgyalásra, holott Lefebvre érsek világosan és félreérthetetlenül megmondta, milyen feltételekkel tenné ő ezt meg: „Ha Róma bizonyos idő elteltével újra meghívna, én szabnám meg a feltételeket és ezt kérdezném: »Egyetértenek Önök azokkal a nagy enciklikákkal, melyeket az Önök előtti pápák mind kiadtak? Egyetértenek Önök IX. Pius Quanta cura, XI. Pius Quas primas, XII. Pius Humani generis enciklikáival? Teljes közösségben vannak Önök ezekkel a pápákkal és az ő megnyilatkozásaikkal? Elismerik még az antimodernista esküt? Urunk Jézus Krisztus szociális királyságáért harcolnak? Ha Önök nem fogadják el elődeik tanítását, nem szükséges további tárgyalásokat folytatni. Ha nem hajlandók a zsinatot megreformálni, úgy, hogy eközben ezeknek a pápáknak a tanítását tartják szem előtt, párbeszédre sincs lehetőség, nincs értelme.” (Fideliter Nr. 70) [3] 4. egy gyakorlati megoldás előnyben részesítése a II. Vatikáni Zsinat tévtanainak dogmatikai tisztázása nélkül. Az érsek 1984. december 21-én egy papi találkozón ezt mondta: „A kánoni kérdés másodrangú. Az, ami számít, az az Egyházban való maradás, az Egyházban, azaz minden idők katolikus hitében és az igazi papságban, az igazi misében, az igazi szentségekben, minden idők katekizmusával, minden idők Bibliájával. Ez az, ami minket érdekel. Ez az Egyház. Nyilvános elismerés, nos, ez másodrangú kérdés. 5. azt is mindig újra meg kellett állapítanom, hogy megszűnt a világos beszéd. Így például a legújabb rózsafüzér-hadjáratban a második pontban ez áll [a célok között]: „a tradíció visszatéréséért az egyházba”. Mit értenek az egyház alatt? Talán azt a katolikus Egyházat, amit Jézus Krisztus alapított vagy a zsinatutáni egyházat? Ha a katolikus Egyházra gondolnak, akkor nem lehetséges visszatérés, mivel a tradíció a katolikus Egyház állandó része; ha viszont a zsinatutáni egyházra, akkor az hagyta el a tradíciót; akkor annak kell a tradícióhoz és nem a tradíciónak az egyházba visszatérnie. Ezek a fő okok, melyek engem erre az elhatározásra késztettek. A három segédpüspök, Williamson püspök, Tissier de Mallerais püspök és de Galarreta püspök figyelmeztetése ellenére, a Jó Pásztor papi közösség oldaláról jövő figyelmeztetések ellenére, XVI. Benedek magatartásának ismerete ellenére, akinél a II. Vatikáni Zsinat elismerése nélkül semmi sem történhet, a párbeszédeket és a tárgyalásokat tovább folytatták. Talán van, aki közbeveti: „Rendfőnökünk végülis nem írt alá semmit.” – Csakhogy ő kész volt a megegyezésre a dogmatikai differenciák tisztázása ellenére, amit 2012. június 17-i levele [4] bizonyít. A legrosszabbra is hajlandók voltak, csakhogy Róma nem akarta. – A vezetőségbe vetett bizalom nem csak valahogyan megingott, hanem megszűnt. Önöknek, kedves Hívek, ez úton mondok egész szívemből köszönetet minden imájukért és áldozatukért, melyekkel papi működésemet támogatták. Szeretném továbbra is imájukba ajánlani magamat. Jaidhof, 2014. január 5. P. Martin Fuchs [1] lásd ennek a Te Deum-nak egyik bizonyítékát: A Szent X. Pius Papi Közösség rendfőnökének sajtónyilatkozata – részlet: „A Szent X. Pius Papi Közösség örömmel látja, hogy az Egyház újra megtalálja liturgikus tradícióját, amikor a papoknak és a híveknek, akik ebből eddig ki voltak zárva, megadja a lehetőséget a hagyományos szentmise kincseihez való hozzáférésre Isten dicsőségére, magának az Egyháznak javára és a lelkek üdvösségére. E nagy lelki jótettért a Szent X. Pius Papi Közösség a Legfőbb Pásztornak őszinte köszönetét fejezi ki.” [2] lásd a honlap beszámolóját: Kínálatunk: Mindennapi szentmise rendkívüli rítusban címmel. [3] az említett enciklikákból csak egy van fent a honlapon: Quas primas. [4] Fellay püspök e leveléről lásd a honlap következő cikkét. Feltéve: 2014. január 8.