Legfeltűnőbb tulajdonságuk a gyűlölet és a képmutatás

Kommentár a napokban feltett cikkekre:
     P. Fuchs kilépett a Szent X. Pius Papi Közösségből
     Menzingen a végsőkig elmegy saját papjainak a megalázásában
     Adrien Lubier nyílt levele Fellay püspöknek
     A konformista klérus exhibicionizmusa

Emlékszem, hogy az ú. n. rendszerváltás után nem értettem, miért fogadja el az új hatalom a köpenyegforgatók felajánlkozását. Miért fogadja el olyan örömmel és készségesen az ilyen szélkakas módjára mindig az éppen hatalmon lévők mellé álló emberek együttműködését. Aztán rájöttem, hogy ez bizonyos esetekben, bizonyos hatalmi alakulatoknál a legtermészetesebb dolog. Azoknak ugyanis, akik mindig feltétel nélkül a győztesek oldalára állnak, nincsenek elveik. Teljesen gerinctelenek, őket csak az érdekli, hogy a hatalomból kivehessék a maguk részét, hogy minden helyzetben előnyt kovácsolhassanak a maguk számára.
     Ezért aztán ők a mindenkori hatalom legbiztosabb támogatói, hiszen amíg egy csoport hatalmon van, egészen biztosan nem fognak máshova állni. Nekik nincs véleményük, nem fognak kritizálni, nem fognak beleszólni, nekik mindegy, hogy a zsákmányt milyen áron szerezték meg, fő, hogy a koncból mindig részesüljenek. Ellenben akik meggyőződésből csatlakoznak valamilyen mozgalomhoz, azoknál mindig előfordulhat, hogy valamit megbírálnak, valamiről más a véleményük.

A hatalom erkölcsi értéke éppen abban mutatkozik meg, hogy milyen munkatársakat választ magának. Ha az előbbieket, akkor ez azt bizonyítja, hogy őt magát sem a közösség jóléte, az őt hatalomra vivő mozgalom elvi sikere érdekli, hanem egyedül maga a hatalom.
     Ebből viszont az következik, hogy számukra az egyetlen cél a hatalom megtartása, és ennek elérésére semmitől nem riadnak vissza. Számukra a hatalom létkérdés, anélkül nem tudnak élni. Az ilyen hatalom-mániás emberek kizárólag jellemtelen karrieristákkal veszik magukat körül, akik tudják, hogy pozícióikat csak úgy őrizhetik meg, ha semmiben nem ellenkeznek a legfőbb vezetővel vagy vezetőkkel. Ez olyan folyamat, ami rövid idő alatt teljesen eltorzítja mindkét oldal szereplőinek jellemét. Így jönnek létre a diktátorok, akikből a 20. század nagyon sokat látott.

Egy átmeneti korszak után mostanra ért oda megint a világ, hogy minden területen új diktátorok jelentkeznek, akik a fent vázolt módszerrel kormányoznak. E diktátorok közös tulajdonsága a vakság és a gyűlölet mindenki felé, aki nem hajbókol előttük. Odáig torzult a jellemük, hogy már azt is gyűlölik, aki arra meri figyelmeztetni őket, hogy az utca, melyen haladnak, szakadékba vezet. Ha a szakadék láttán vissza is fordulnak, azt, aki erre figyelmeztette őket, aki tehát az ő „mindentudásukat” megkérdőjelezte, mégis eltapossák.

Ha valaki egymás után elolvassa vagy pláne a saját szemével végignézi néhány az FSSPX-ből kirúgott vagy megfelelő indok nélkül kirúgni nem lehetett, s ezért kilépésre kényszerített pap esetét, a gyűlölet és a könyörtelenség az, ami a leginkább feltűnik neki. Papok, akik unos untalan szeretetet követelnek az elvhű, hithű hívektől, a gyűlöletnek, a nemtörődésnek, az érzéketlenségnek olyan fokát árasztják magukból azok felé, akiknek az övékével ellenkező véleményük van, amiről egyszerűen nem lehet mást mondani, minthogy nem emberi, hanem sátáni eredetű.

Ahogy Bergoglio-ra, úgy a Piuszos vezetőkre is az jellemző, hogy a rájuk bízottakkal, a hozzájuk tartozókkal kíméletlenül elbánnak, és a szeretetet, az irgalmat csak az ellenfeleiktől követelik, illetve csak a tőlük nagyon távol állókkal szemben gyakorolják (persze ezt is csak szavakkal, hiszen azok olyan messzire vannak tőlük, hogy másképp nem is érnek hozzájuk). Kiváló példát szolgáltatott erre Erich Priebke vagy az Immaculata ferenceseinek az esete. A napi 24 órában „gyengédséget” és „irgalmasságot” szajkózó Bergoglio és a Szent Egyed mozgalom tagjai [e kettőt már nyugodtan együtt lehet emlegetni] a dögkeselyűkre bízta volna legszívesebben egy gyakorló katolikus testét, míg az ismeretlen perverz prostituáltnak nagy csinnadrattával adta meg a végtisztességet, mert ez biztosította számukra a média, és így a világ elismerését.
     Bergoglio megbízottjával az Immaculata ferenceseit háziőrizetbe helyezteti, vagy a világ végére száműzi, míg a nyíltan eretnekségeket hirdetőket maga köré gyűjti és mindenféle tisztséggel felruházza.
     Ugyanezt a taktikát alkalmazza az FSSPX vezetősége is (és más hatalmasságok is). A nekik ellentmondók iránti határtalan gyűlöletükből a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül gázolnák át saját papjaikon és híveiken, és azokat a hitvány bérenceket, akik ebben segítenek nekik, ellátják tisztségekkel. Olyan hatalmas pontossággal választják ki a legalkalmatlanabbakat, a legelvtelenebbeket ezekre a feladatokra, ami megint csak lehetetlenné teszi, hogy ebben pusztán emberi gonoszságot és nem ördögi megátalkodottságot lássunk.

Egy katolikus egész életében azt hallja, hogy a legfőbb erény a szeretet, és hogy Isten maga a szeretet, hogy Neki ez a legfőbb tulajdonsága. És mindeközben maga körül mind a hivatalos egyházban, mind az ú. n. tradícióban nem lát mást, mint a gyűlölettől telt, józan ítélőképességüket és szinte eszüket vesztő papokat és az ezekhez kapcsolódó, ezeket kiszolgáló, ezeknek hajbókoló híveket. És olyan praktikákat tapasztal, melyeket a legvéresebb diktatúrák is alig mertek felhasználni.

Hogyan lehet ilyen körülmények között megőrizni a hitet? Hogyan lehet ilyen körülmények között elhinni, hogy Isten a szeretet? Látva Istennek ezen szolgáit hogyan lehet elhinni, hogy fontosak vagyunk Istennek, hogy irántunk való szeretetből teremtett és váltott meg bennünket? Hogyan lehet egyáltalán elhinni, hogy van szeretet, hogy a kereszténység az egyetlen vallás, ami ismeri a könyörületet?

Azt hiszem csakis a Bibliának, a régi imakönyveknek, a szentek életének, az egyháztörténelemnek, a szentek műveinek, a régi írók lelki írásainak az olvasásával, és az Isten iránti bizalommal teljes imádsággal. És hitünk mindenek felett és minden veszélytől való megőrzésével.


Feltéve: 2014. január 9.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA