Ebben a mondatban a legfigyelemreméltóbb és az első jelentésből (amit lefordítottam) kimaradt adat a 2012. szeptember 6-i dátum, vagyis, annak állítása, hogy e napon az FSSPX hivatalos közleményt adott ki. – Ezért e hír olvastán órákat töltöttem azzal, hogy az összes szóbajöhető katolikus honlapot végigböngésszem, kezdve az fsspx.info-tól, a katholisches.info-n keresztül a kath.net és kreuz.net-ig, hogy rátaláljak erre a bizonyos hivatalos közleményre.
Kutatásaim eredménye a következő [amennyiben valaki tud valamit egy 2012. szeptember 6-i hivatalos közleményről, ami az én figyelmemet elkerülte, legyen szíves ezt elküldeni nekem]:
1. találat:
Szeptember 6-i dátummal utoljára 2011-ben, tehát egy évvel ezelőtt jelent meg hír az FSSPX-ről, a következő sokatmondó, és mai szemmel nézve „árulkodó” címmel: „Fellay püspök: Nincs szándékunk a II. Vatikáni Zsinatot elfogadni”. Ezt az egy évvel ezelőtti rendfőnöki megnyilatkozást már csak azért is érdemes felidézni, hogy világosan lássuk, honnan indultunk és időközben hova jutottunk.
Ez a cikk e honlapon is megtalálható, mégpedig a HÍREK oldalon a következő cím alatt: „Az FSSPX francia és német disztriktjeinek megnyilatkozásai szeptember 14-e előtt”.
A rendfőnök akkor többek között ilyeneket mondott: „Bernard Fellay püspök [2011.] augusztus 15-én … felszólalásában megerősítette, hogy a Szent X. Pius Papi Közösség számára a II. Vatikáni Zsinat elfogadásának alapjain lehetetlen a megegyezés Rómával. Nincs szándékukban ezt az utat járni. A teológiai tárgyalások eredménye nem állhat a Vatikánnak adott olyan engedményekből, melyek a közösség elveit veszélyeztetik. Egyúttal kijelentette, hogy … a Szent X. Pius Papi Közösség fő elve a hit, ezért egy lehetséges kiegyezés előnyét nem lehet azzal megfizetni, hogy a hitet kockáztassák. »Első a hit, minden áron – a hit előbbre való, mint az, hogy a hivatalos egyház elismerjen bennünket.«”
2. találat:
Az Ecclesia Dei által megadott – tehát a 2012. szeptember 6-i – időpont körül tett következő megnyilatkozás a katholisches.info-n jelent meg, 2012. szeptember 10-én „Kizártak két papot az FSSPX-ből” címmel. A cikkben ez áll: „Két papot hivatalosan kizártak a Szent X. Pius Papi Közösségből. Ezt jelentette be vasárnap a közösség ázsiai disztriktje Singapore-ban. A két pap Pater Francois Chazal és Pater Joseph Pfeiffer. A rendfőnök, Msgr. Bernard Fellay két figyelmeztetése után, szól a disztrikt hivatalos közleménye, zárták ki a két papot a közösségből. A két pap elutasítja a Rómával való kiegyezést, és a Pius Közösség azon radikális szárnyához tartozik, mely az elmúlt hónapokban többször próbálta megtorpedózni a tárgyalásokat.”
3. találat:
Ugyanezen a napon a honlapnak ugyanezen cikkében szó van az FSSPX egy másik disztriktjének a hivatalos közleményéről is: A közösség dél-amerikai disztriktjének vezetője adott ki egy hivatalos körlevelet, melyben közli, hogy Williamson püspök brazíliai bérmálásának semmi köze a közösséghez, az a püspök részéről egy engedetlenségi aktus volt.
4. találat:
A kath.net-en szeptember 12-én ezzel a címmel jelent meg egy hír: „A rendházba idézték Williamson püspököt”. A cikk arról számol be, hogy „Williamson püspök úrnak brazíliai bérma-útja miatt meg kell jelennie a Pius Közösség vezetősége előtt. P. Andreas Steiner a KNA katolikus sajtóügynökségnek szerdán azt nyilatkozta, hogy a megidézésnek az eredménye kidobás, de békés elválás is lehet. Vagy talán még egyszer a megegyezés.”
Bár ez nem „közlemény”, de egy hivatalos FSSPX-es sajtószóvivő közlése egy sajtóügynökség felé.
5. találat:
A következő szóbajöhető hír a szeptember 18-ai dátumot viseli, és különösen érdekes. Ez is a katholisches.info-n jelent meg, mégpedig a bennfentes és mindig mindent helyesen előrejelző, vatikáni újságíró, Andrea Tornielli tollából. Ebben Tornielli azt írja, hogy „a Szentszék várja az FSSPX válaszát, és hajlandó a lelkipásztori és fegyelmi kérdésekről tárgyalni, de tanbeliekről nem.”
Az írásban még az is szerepel, hogy a Szentszék tisztában van vele, hogy a Pius Közösségen belül létezik egy csoport, mely ellenzi a kiegyezést. Tudják, hogy Latin-Amerika egyes disztrikjeiben forrongás van, és azt is, hogy szankciókat készítenek elő Williamson püspök ellen. Ezért valószínű, hogy a Vatikán októberig nem sürgeti a választ a preambulumra. Bennfentesek úgy tudják, hogy Fellay várható válasza még mindig nem lesz végleges, hanem kérést fog tartalmazni, hogy bizonyos pontokat még egyszer tárgyaljanak meg. Róma azt is tudja, hogy a júliusi káptalanon megfogalmaztak pár feltételt. Ezek közül néhány – a modernizmus nyílt kritikájának engedélyezése; az 1962-es liturgikus könyvek kizárólagos használata; legalább egy püspök; saját elsőfokú egyházbíróság; a közösség házainak kivonása a helyi püspök joghatósága alól – nem okoz problémát, ezekről lehet tárgyalni.
„Ezzel szemben – folytatja Tornielli – az már nem lehetséges, hogy a preambulumban megfogalmazott doktrinális kérdésekről bármilyen vitát folytassanak. A Pius Közösségtől elvárják, hogy fogadja el a zsinat utáni reform rendes formáját, azaz az új mise érvényességét és jogszerűségét.”
Ez sem az FSSPX hivatalos közleménye, de roppant érdekes, mert a legtöbbet árulja el a háttérben zajló eseményekről, csakúgy, ahogy a következő hír is.
6. találat:
Megint csak a katholisches.info hozott 2012. szeptember 28-án nyilvánosságra egy írást, mely ezt a címet viselte: „XVI. Benedek pápa levele Fellay püspöknek: »Fogadjátok el a zsinatot«” Ebben a cikkben Msgr. Bernard Tissier de Mallerais egy szeptember 16-án mondott beszédének összefoglalását közlik.
Tissier püspök többek között ezeket mondta: „2012. június 30-án – ez titok, amit most elárulok nektek, de hamarosan úgyis nyilvános lesz – a pápa személyesen írt egy levelet a rendfőnöknek. »Ezúttal igazolom Önnek, hogy az Egyházba való tényleges újra-beilleszkedéshez valóban szükséges a II. Vatikáni Zsinat és a zsinatutáni tanítóhivatal elfogadása.« Tehát valóban végállomásról van szó, mivel ez számunkra elfogadhatatlan, mi ilyesmit nem írhatunk alá. … Ebben a dologban nincs egyetértés és soha nem is lesz.”
Bár a „modernista Róma” XVI. Benedek pápa óhajára úgy látszik, hogy sürgeti a kiegyezést, a közösség püspöke kijelentette: „Én személyesen soha nem fogok ilyen dolgokat aláírni, ez biztos. Soha nem fogom elfogadni, hogy azt mondjam, hogy az új mise jogszerű vagy megengedett. Azt fogom mondani, hogy gyakran érvénytelen, ahogy Msgr. Lefebvre mondta. Soha nem fogom akceptálni, hogy ezt mondjam: »A zsinat, helyesen értelmezve, talán összhangba hozható a tradícióval és meg lehet találni egy elfogadható értelmezését.«”
Tissier püspök a tanbeli preambulum június 13-án Levada bíborostól kapott változatát „hazugnak” nevezte, és hozzáfűzte, hogy a közösség káptalana júliusban „nagyon édes, finom döntéseket” hozott, hogy „Rómának olyan akadályokat állítson, hogy ne merjen többé bennünket háborgatni”, azzal hogy „gyakorlatilag elfogadhatatlan feltételeket szabott, hogy megakadályozza, hogy Róma további ajánlatokkal állhasson elő. De az ördög gonosz, és ezért úgy gondolom, hogy újra támadásba fog lendülni, és én óvatosan arra készítem magam elő, hogy megvédelmezzük magunkat és a közösség is védekezni fog.”
7. találat:
Körülbelül ugyanebben az időben jelent meg Schmidberger atya beszéde is, melyben a volt rendfőnök, jelenleg a németországi disztrikt vezetője nagyjából ugyanazt mondta el, mint Tissier püspök, csak egy kicsit más hangsúllyal, és egy kicsit más kicsengéssel. (Ezt a hangnemkülönbséget egyébként az interneten megszólaló kommentátorok is észrevették és megírták.)
8. találat:
Október 4-én a kath.net leközölte Müller prefektusnak a NDR német tévéállomásnak adott interjúját. Ennek címe: „Nincsenek új tárgyalások a Piuszosokkal”. Az új prefektus közölte, hogy nem hiszi, hogy további tárgyalásokra sor kerülne, mert „a katolikus hitet nem szolgáltathatjuk ki tárgyalásoknak, ebben nincsenek kompromisszumok. A tradicionalisták előtt ott van egy nyilatkozat, melyet el kellene fogadniuk [ha ki akarnak egyezni]. A II. Vatikáni Zsinat nem áll ellentétben az egész-egyház tradíciójával. Ami a katolikus hitet illeti, abban nem lehet engedményeket tenni, pont úgy, ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat is érvényesen megfogalmazta.” Majd a prefektus ehhez hozzátette: „Lelkipásztori értelemben az ajtó mindig nyitva áll.”
Itt jegyzem meg, hogy Müller prefektus, aki regensburgi püspök korában és közvetlenül prefektusi kinevezését követően az FSSPX legádázabb ellenségének számított, nem sokkal korábban már olyat is nyilatkozott, hogy az Egyházban „vannak még az FSSPX-nél is rosszabb csoportok”. Vagyis ami a Pius Közösséget illeti, már az ő hangneme is változott.
9. találat:
2012. október 24-én az egész katolikus internetes sajtó leközölte Menzingen sajtónyilatkozatát, melyben az állt, hogy „Williamson püspököt hivatalosan kizárták az FSSPX-ből” A kommünikéből kiderült, hogy a döntést már október 4-én meghozták, az viszont nem, hogy akkor miért csak 20 nappal később hozták nyilvánosságra.
Mindössze két órával a hír megjelente után P. Andreas Steiner már lenyilatkozta egy újságnak, hogy „Ez a döntés bizonyára meg fogja könnyíteni a tárgyalásokat”, és hogy „Williamson mindig hangsúlyozta, hogy nem szabad Rómával tárgyalni. Ez a kritika már világos formája volt az engedetlenségnek.”
10. találat:
Egy nappal később, október 25-én már Williamson püspök úr nyílt levele árasztotta el az internetet különböző fordításokban. A kizárt püspök Fellay püspöknek címzett levele sok fontos megállapítást tartalmaz, például ezeket: A francia forradalom óta „mindenkinek választania kell a katolicizmus és a liberalizmus között”. Ez a kettő azonban „annyira kibékíthetetlen egymással, mint Isten és a Sátán.” Az újegyházban a katolikus liberalizmus uralkodik, melyet azok találtak ki, akik a két egymással kibékíthetetlent akarják egymással kibékíteni. 2000-től az újegyház a Pius Közösséggel szembeni viselkedésében a „botot cukorral váltotta fel”, s ezzel megindult „a skarlátpiros gombok és márvány padlók általi hatalmas kísértés”. Az elvek feladásának folyamata olyan gyorsan haladt, hogy idén májusban a rendfőnök már ilyet mondott a papjainak: „Új gondolkodásra van szükségünk.”
Majd Williamson püspök erre a történelmi igazságra figyelmeztet: „Mert a történelem ismétli önmagát, és az ördög mindig újra munkához lát: úgy ahogy tegnap a zsinat próbálta a katolikus Egyházat a modern világgal megbékíteni, és ahogy most látszik, hogy mindketten, XVI. Benedek és a rendfőnök a katolikus tradíciót a zsinattal akarja kibékíteni, úgy fogják holnap, ha Isten időközben nem avatkozik be, a katolikus ellenállás vezérei az immár zsinati tradícióval keresni a megbékélést.” Levele végén Williamson püspök úr ismételten arra szólította fel a rendfőnököt, hogy a lelkek üdvének javára, az ő kizárása helyett, inkább maga mondjon le tisztségéről.
11. találat:
Williamson püspök úr levelének nyilvánosságra hozatala után alig telik el 36 óra, amikor az Ecclesia Dei kiadja közleményét (október 27-én), melyben közli, „hogy a Szent X. Pius Papi Közösség 2012. szeptember 6-i utolsó hivatalos nyilatkozatában felismerhetővé tette, hogy további időre van szüksége a megfontoláshoz és a tanulmányokhoz, hogy a Szentszék utolsó kezdeményezésére adandó válaszát előkészítse”, és ezért kitolja a június 13-án átnyújtott preambulumra adandó válaszadás határidejét.
(Mi ez, ha nem bizonyíték arra, hogy Williamson püspök kizárása volt az a „hivatalos közlemény”, ami meggyőzte őket arról, hogy az FSSPX vezetői hajlandók a kiegyezésre? Hogy hajlandók sutba dobni mindazt az elvet, amit képviseltek, még a legutóbbi káptalan végzéseit is, hogy hajlandók mindent elfelejteni, amit több mint 40 éven át tanítottak, hirdettek, követeltek!)
Mindezen eseményekből mire lehet következtetni?
1.
A gonosz természetéből fakad, hogy csak akkor érzi diadalát tökéletesnek, ha gonosz tetteinek nem csak az eredménye látszik, hanem annak terveit, kivitelezését is felfedheti az áldozat, illetve a nyilvánosság előtt. Ez tény. – Hogy az Ecclesia Dei szeptember 6-i dátuma egy véletlen elszólás volt-e, vagy talán csak elírás, vagy a gonosz mesterkedésnek tudatos leleplezése, nem tudni. Mindenesetre az események, és a fent bemutatott adatok ez utóbbira engednek következtetni.
2.
Ha eltekintünk az 1. találattól, a 2011. szeptember 6-i Fellay beszédtől, akkor úgy találjuk, hogy az összes többi hír valójában arról szól, hogyan igyekszik az FSSPX minden olyan tehertől megszabadulni, mely a Rómával való kiegyezést hátráltathatja. Ismerve az elmúlt néhány év eseményeit, nyilvánvaló, hogy csak egy erős, autentikus Róma lenne képes egy olyan közösséggel kiegyezni, melynek egy Williamson püspök is a tagja. A mai Róma, mely fél mindenkitől, fél a szabadkőművesektől, a zsidóktól, a mohamedánoktól, a protestánsoktól, a homoszexuálisoktól, az újraházasodott elváltaktól, a médiától, a karizmatikus közösségektől, a papi és laikus engedetlenségi mozgalmaktól – egyszóval mindenkitől, aki nem katolikus, és aki örömmel rúg belé – és csak Istentől és a katolikus tradíciótól nem, nem lehet elég erős, határozott és szilárd, hogy egy olyan vihart kibírjon, mely akkor keletkezett volna, ha egy olyan közösséggel egyezik ki, melynek Williamson püspök is tagja.
Williamson püspök az október 27-i, azaz fél nappal az Ecclesia Dei közleménye után kiadott Eleison kommentárjában maga írja: „Nem tudjuk, hogy a püspök kizárása a közösségből Róma egyik előfeltétele volt-e a Pius Közösséggel való kiegyezéshez, de az biztos, hogy ez a lépés kedvez a megegyezésnek.” – Mi még azt sem tudjuk, hogy Williamson püspök úr olvasta-e már az Ecclesia Dei közleményét, mikor saját kommentárját megírta vagy sem? Mindenesetre az a feltevés, miszerint „a püspök kizárása a közösségből Róma egyik előfeltétele volt”, az Ecclesia Dei közleményével igencsak valószínűvé vált.
Vagyis nem túlzás, hanem logikus azt hinni, hogy Fellay püspök azért nem adott eddig hivatalos választ a preambulum június 13-i végleges változatára, mert a háttérben azóta is tárgyalások folynak. Ahogy már írtam, szerintem Krah úr és barátai egyezkednek a Vatikán hasonló beállítottságú képviselőivel. Williamson püspök úr kizárása, a kiegyezést ellenzők megbüntetése és kizárása, illetve elszigetelése nagy valószínűséggel ezen titkos egyezkedés során merültek fel feltételként, talán éppen 2012. szeptember 6-án, amely dátumra az Ecclesia Dei hivatkozik. Talán éppen e napon állapodtak meg az eljövendő hónapok forgatókönyvében. Mindez persze csak spekuláció, de az több a spekulációnál, hogy a Pius Közösség nyilvánvalóan egyre jobban ki akar egyezni, és e kiegyezés érdekében egyre többet hajlandó feladni elveiből, szellemiségéből, Lefebvre érsek örökségéből, vagyis a katolikus hitből.
3.
Október 29-én megjelent egy cikk az interneten, melyben a szerző kijelenti: az FSSPX vagy beolvad Rómába vagy felmorzsolódik. A beolvadás alatt ő már nem egyszerű kiegyezést ért, nem azt, hogy független közösségként csatlakozik saját szabályait, elképzeléseit megtartva, hanem azt, hogy engedelmes jó fiú módjára hazatér. Pontosan azt tehát, amitől Williamson püspök úr óvott: „ma békülékeny, holnap zsinati”.
(Itt említem meg egy fórum olvasójának okos hozzászólását, aki azt nem érti, ebben az ügyben hogyan lehet a kibékülés kifejezést használni, hiszen kibékülésről csak barátok között, és „földi” dolgokban lehet szó, nem pedig a hit, az igazság dolgaiban, dogmatikai kérdésekben.)
Naiv, mondhatni ostoba dolog feltételezni, hogy a Pius Közösség megtarthatja önmagát, ha most „kibékül” Rómával. Williamson püspöknek tökéletesen igaza van, amikor arról beszél, hogy aki feladja az „ellenállást” a zsinati egyházzal, reformokkal szemben, az előbb-utóbb maga is zsinativá válik. Ezért mind a piuszos papoknak, mind a piuszos híveknek választaniuk kell: a liberális vagy az anti-liberális táborhoz akarnak-e tartozni. Aki úgy hiszi, hogy rá nem vonatkozik a választás kötelezettsége, ő továbbra is semleges maradhat, az nagyon hamar az újegyház kebelében fogja találni magát, ahonnan már nemigen lesz visszaút a számára.
(Valaki azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy most derül ki, hogy milyen jól jártak azok a piuszosok, akiket már kizártak, nekik ugyanis már nem kell dönteniük. Isten kvázi meghozta helyettük a döntést, megóvta őket attól, hogy rosszul döntsenek, vagy ne tudjanak dönteni.)
4.
Ami most itt az utolsó évben szemünk előtt lezajlott a Pius Közösség „házatáján”, az pontosan megfelel azoknak az eseményeknek, melyek a hivatalos egyházban a zsinat alatt és után játszódtak le. Nincs olyan történelmi mű, mely az akkori folyamatokat, a gyávaság, gyengeség, árulás, megalkuvás cselekedeteit jobban be tudta volna mutatni, mint az utolsó év az FSSPX-ben. Ki gondolta volna valaha is, hogy pont Lefebvre érsek művével ez történhet? Az érsek ugyan mindig mondta, hogy a kialakult válság nem tarthat tovább egy generációnál, de nyilván álmában sem gondolt azzal, hogy ez nem Róma megtérésével, hanem az FSSPX bukásával fog véget érni.
Viszont, ha az FSSPX-szel ez megtörténhetett, akkor velünk, egyszerű hívekkel hogyne történhetne meg ugyanez, ha nem vigyázunk! Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen! (lásd: 1 Kor 10,12) – áll a Szentírásban. Vagyis állandóan résen kell lennünk, hogy magunk állhatatosak és szilárdak maradjunk, és semmiféle kísértésre ne hajoljunk meg! Ugyanakkor azt is mondja a Szentírás, hogy aki hű a kicsiben, arra az Úr sokat bíz (lásd: Mt 25,21). Ami azt jelenti, hogy csak akkor adja meg nekünk Isten kegyelmi segítségét a nagy, fontos dolgokban, tehát a hit kérdéseiben való hűségre – mivel gyenge emberi természetünknél fogva erre egyedül nem vagyunk képesek –, ha mi a kis dolgokban kimutatjuk hűségünket. Hogy kedvenc témámnál maradjak, például abban, hogy betartjuk a tanítás szabályait, illően öltözködünk, a nők nem hordanak nadrágot, mégpedig sehol, nem csak a szentmisén [pláne nem úgy, hogy a mellékhelyiségben öltöznek át].
Ami ma, az FSSPX-ben történik, nem egy folyamat kezdete, hanem egy folyamat vége. Azoknak a napi kis mulasztásoknak, hibáknak az eredménye, amit évek, évtizedek óta elkövetnek. Ha mi elbukunk, akkor a mi konkrét árulásunk sem a kezdet, hanem a vége mindennapos, sorozatos kis árulásainknak, mulasztásainknak, hanyagságainknak. Mi, laikusok számára ez a fenti történet legfontosabb tanulsága!
5.
Egy pap azt mondta ma nekem, hogy a Pius Közösség betöltötte történelmi szerepét, és nem is olyan nagy baj, ha feloszlik, hiszen szerepét átvették az tradícióhoz hű egyházmegyés papok, a tradicionalista közösségek. Mekkora, milyen nagy és végzetes tévedés! Lefebvre érsek közössége volt a gerince, a támasza, a gyökere, az egyetlen biztosítéka, misztikus része, szelleme mindannak, amit a zsinat óta a hithű katolikusok egyénileg vagy közösségben tenni tudtak!
Ha a mostani FSSPX erkölcsi ereje teljében valamely technikai okból oszlik fel, az olyan, mintha egy atya átadja gyermekének a vállalkozását, de egy olyan atya, aki a legteljesebb mértékben megőrizte hitelét, becsületességét, szavahihetőségét. Ezért a fiú tisztelettel és elismeréssel adózik neki továbbra is.
Az FSSPX azonban nem érett, egészséges gyümölcsként áll előttünk, hanem olyan, mint egy megrohadt narancs, ami leesik a fáról. És ezért magával fog rántani mindent, amit ma tradicionalistának nevezünk! Semmiféle hitele, becsülete nem maradt se saját hívei, se mások előtt. És ezzel az egész tradíciót sodorta végveszélybe!
Több okból is: Elsőnek azért, mert megfosztotta őket a támaszuktól, attól a gyökértől, melyből táplálkozni tudtak. Másodszor azért, mert a tradíció ellenfeleinek lelkiismeretét felszabadította a zsinat óta rájuk nehezedő súlytól. És ez akkora indulatot, megvetést vált majd ki belőlük, mely a kis tradicionalista közösségekre végzetessé válik. Harmadszor azért, mert a tradíció hívei, papjai között jóvátehetetlen szakadást idézett elő. Marad-e ezek után egyetlen piuszos kápolna, templom, közösség, melyben a hívek nem fognak két kibékíthetetlen párttá oszlani? Marad-e egyetlen tradicionalista közösség, melynek tagjai között nem lép fel ugyanez a szakadás? Végül, lesz-e, lehet-e valaha a világon még egy olyan hithű közösség, mely azt a tekintélyt jelenti a maradék katolikus számára, mint amit Lefebvre érsek közössége jelentett?
Egyedül a tridenti mise végzése nem ad biztosítékot a katolikus lelkület, katolikus hithűség, katolikus magatartás megszerzésének és megtartásának számára. Erre naponta látunk bizonyítékot. Az igazi katolikus hűséghez más is kell (például emberség), és ezzel az új FSSPX már nem rendelkezik. Ez kiválóan nyomon követhető azon papjain, akiket „Fellay embereinek” neveznek, és akiket a vezetőség időben helyezett el minden vezetői pozícióba: Például Krah úr (aki 28 évesen csavarta az ujja köré az egész vezetőséget), P. Steiner, P. P., P. Frey stb. Ők a modern menedzser típusok: fiatalok, informatikusok, sportosak, vállalkozóak, olyanok, mint a világ fiatal üzletemberei. Ők azok, akik meséikkel meggyőzik a többséget, mint történt ez éppen most Amerikában, ahol a Remnant szerecsenmosdatást végzett. Interjút készített Krah úrral, melynek az volt a célja, hogy az amerikai híveket, akik természetesen nem ismerhetik az európai, pláne nem a kelet-európai viszonyokat, megtévesszék, és minden jóakaratú figyelmeztetést rágalomnak állítsanak be. Ezt az ősrégi, jólbevált taktikát a közösségen belül máshol is alkalmazzák, ami megint csak világos bizonyítéka a vezetés gyengeségének és alkalmatlanságának.
Williamson püspök úr így fejezte be eheti Eleison kommentárját: „Ne csüggedjenek, kedves olvasók. »Pokoli« utazás áll előttünk. Gondoskodjunk róla, hogy ez az utazás az égben végződjön!” – Ehhez azt kell hozzátenni, hogy a magunk erejéből semmilyen ÉGBE VEZETŐ utazásra nem vagyunk és nem leszünk képesek. Csak Isten irgalma segíthet, jobban, mint bármikor eddig, mert nem csak természetfeletti, de nagyon is valóságos értelemben is csak ez maradt meg számunkra.
(A fotók: 1: 1988-as püspökszentelés, 2: Williamson püspök, 3: 2011. szeptember 14-i találkozó Levada bíborossal, balra Pfluger atya, 4: Pfluger atya most; 5: Pater Schidberger, 6: Krah úr Trutt atya mellett Jaidhofban, 7: Krah úr az izraeli hadsereg speciális alakulatának, a Maglan-nak gyakorlatán 2011. április 14-én)
Feltéve: 2012. október 30.