MÁRIA ÖRÖK SZÜZESSÉGE MÁRIA SZŰZ ISTEN-ANYASÁGA Részlet Schütz Antal DOGMATIKA, A katolikus hitigazságok rendszere című könyvének (első kiadás: 1937.) harmadik kiadásából (1947.) Tétel: Mária szűz a szülés előtt, szülésben és szülés után – Hittétel Az apostoli hitvallás egyszerűen megállapítja: «születék Szűz Máriától»; amit nem mondana, ha egyszerűen csak azt akarná kifejezni, hogy egy asszonytól született, aki valaha szűz volt.      A 649-i lateráni zsinat elítél mindenkit, «aki nem vallja az atyák értelmében, hogy a mindenkor szeplőtelen Szűz Mária az Igét, mint igaz Istent mag nélkül a Szentlélektől méhébe fogadta, sértetlenül megszülte és születése után is épen megőrizte szüzességét». (Denz 256). Ezt megismétli IV. Pál a szociniánusokkal [= szentháromságtan-tagadó felekezet, akikből Erdélyben az unitáriusok lettek] szemben. (Denz 993; cf. 143 708.) A dogma ellenfelei az ebioniták [= fél-zsidó, fél-keresztény felekezet a kereszténység első századaiban] és a zsidók (talmud), kik Mária szüzességét és az Üdvözítő természetfölötti születését egyáltalán tagadják. A szerzetes Jovinianus [Kr. u. 390-ben az Egyházból kiközösített eretnek tanító] Máriának a szülésben való szüzességét, a laikus Helvidius és Bonosus püspök (mind a hárman a 4. században) a szülés utáni szüzességet tagadták az Epiphaniustól antikikomatianitáknak nevezett arab felekezettel egyetemben. A 14. században a lollardok [= németalföldi eretnek felekezet a 14. században] a szülésben való szüzességet vetették el. A szociniánusok, racionalisták és a legtöbb régi protestáns a dogmát egész terjedelmében tagadják, többnyire csoda-iszonyból, olykor a házasság megvédésére irányuló oktalan buzgalomból. … 2. Mária szűz a szülésben Ezt a Szentírás legalább jelzi. Mikor ugyanis leírja Mária szülését, semmiféle bába, semmiféle asszonyi serénykedés nem jött közbe … «És szülé, úgy mond az ő egyszülött fiát, és betakará őt pólyákba és jászolba fekteté.» (Lk 2,7) – Burkoltan kifejezi ezt a Szentírás azzal, hogy annyira nyomatékozza Krisztusnak szűztől való szülését. A hagyomány legrégibb tanúi az ősrégi apokrifek. De hamar megszólalnak az orthodox tanúk is. Irenaeus azt mondja: «Isten Fia ember fia, tiszta valaki, aki tisztán nyitotta meg a tiszta méhet.» Mikor a gnosztikusok doketizmust [= állítás, miszerint Krisztus csak látszólag öltött testet] akartak vele igazolni, a fiatal Origenes és Tertullianus apologéta buzgalmukban realisztikus beszédükkel túllőttek a célon. Mikor azonban ezt a túlzó realista álláspontot elvileg magáévá tette Jovinianus, akkor Jeromos, Ambrus, Ágoston a legenergikusabban visszautasították. – Ezekben a vitákban az atyák szívesen hivatkoztak Ezékielre: «Az Úr így szólt hozzám: Ez a kapu legyen zárva! Nem szabad kinyitni, senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia.» (Ez 44,2) – Mikor a középkorban Ratramnus [9. században élt bencés szerzetes, akinek eretnek műveit később a protestánsok használták fel és terjesztették saját eretnek állításaik igazolására] és Durandus megint előálltak a vaskos realista fölfogással, visszhang nélkül maradtak. Nehézség:      «Minek utána elérkeztek az ő (Mária) tisztulásának napjai, Mózes törvénye szerint Jeruzsálembe vivék őt, hogy bemutassák az Úrnak.» (Lk, 2,22) Megoldás:      Itt csak az van mondva, hogy Szűz Mária, miként az ő szent Fia, alávetette magát az egész törvénynek; nem pedig tény van elbeszélve. A teológiai megfontolás 1) illőségi szempontokat érvényesít:      a) Krisztus az élet szerzője és a bűn okozta romlás helyreállítója. Nem lett volna illő, hogy már az első tette, világralépése rontás legyen, még pedig tulajdon édesanyjával szemben.      b) Az Ige időbeli születése tükrözi az örök születést. Ám az örök születés szűzi módon történt; illő volt, hogy ez legyen az időbeli születésnek is a módja.      c) «Ha az Üdvözítő születése megsértené Mária épségét, tévesen mondaná őt szűztől születettnek az az Egyház, mely utánozza az ő anyját, midőn naponként szül neki új gyermekeket és szűz marad.» (Szent Ágoston Enchirid. 10 34) 2) Jellegére nézve megállapítja:      a) A szülés következtében Mária szüzessége nem szenvedi a legcsekélyebb sérelmet sem; következésképp Mária a szülés fájdalmaitól is meg volt kímélve. (S. Th. III. 28,2) – Különben is a szülés fájdalmai az eredeti bűn büntetése (Ter 3,16); illő volt, hogy aki szeplő nélkül fogantatott, fájdalom nélkül szülje szent Fiát. – Azonban távol kell tartani minden doketizmust. Nem szabad tovább megfeledkezni róla, hogy a szűz szülés fiziológiai mivoltát és módját részletesen kutatni sem nem szükséges, sem nem üdvös a nagy titokkal szembeni tartozó kegyelet és gyöngéd tartózkodás miatt.      b) A szűz és mégis valóságos szülés nagy csoda. Lehetőségét illetőleg már a szentatyák helyesen utalnak arra, hogy az Üdvözítő midőn tengeren járt, a Tábor hegyén színét változtatta, a kővel elzárt koporsóból föltámadt, zárt ajtókon keresztül megjelent, bőséges bizonyságot tett, mennyire fölötte áll a földi fizika és fiziológia törvényeinek. ... A teológiai megfontolás azt találja, hogy miként a szűz foganás és szülés, úgy Mária állandó szüzessége sem szükségképp következik a megtestesülés titkából, illetve az Isten-anyai méltóságból. Azonban mind az Ige fölségéhez jobban illik, hogy emberileg is egyszülött maradjon az Atyának örök egyszülött Fia, mind Szűz Mária isten-anyai méltóságának hasonlíthatatlanul jobban megfelel, ha egész anyai jellege Jézus Krisztus szülésére támaszkodik. (E témában lásd a honlap Mindörökké szűz Mária – I. és Mindörökké szűz Mária – II. és Perspektívák és rizikók és Egy laikus gondolatai Müller püspök eretnek kijelentései kapcsán című írásait.) Mária Szeplőtelen Szíve, szeplőtelen a hitben, őrizzen meg bennünket a katolikus hitben! Feltéve: 2012. július 19.