Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. … Első védekezésem alkalmával senki nem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott.” (lásd: 2 Tim 3,1-4,16)
A „Hitvallás 2013.” című cikkemben ezt írtam: „Természetesen ahhoz, hogy teljesen világossá váljon, mit ért ez a honlap a hithűség alatt, ezt újfent rögzíteni kell. Egyfelől tehát meg szándékozom írni, hogy mely újabb történések azok, melyekkel a honlap nem ért egyet, és mi az, amit ezzel szemben helyesnek tart.”
Elsőnek tehát röviden összefoglalva, nézzük, „melyek azok az újabb történések, melyekkel a honlap nem ért egyet”.
Véleményem szerint 2013. február 11. óta az eddig szürke, fehérből és feketéből összekeveredő, azaz (ha nagyon kevés, de mégiscsak) igaz és hazug (a kétezer éves katolikus Egyház tanításának ellentmondó) egyházi megnyilvánulások egyszínűvé, azaz feketévé lettek. Amíg hazugság és igazság egymás mellett találtatott, volt feladata egy katolikus honlapnak: rá kellett mutatnia a fehérre, az igaz tanításra. Február 11. óta az igaz (ha van még egyáltalán ilyen) megnyilvánulás is már csak és kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a hazugságot leplezze.
Az új pápának [?] egyetlen olyan beszéde, egyetlen olyan megnyilvánulása nincs, melyet a katolikus Egyház valamikor ne ítélt volna már el. És nem is csak a beszédeiben rejlő állításokat, de azt a stílust, azaz kétértelműséget, az igaznak és a hazugságnak azt az összekeverését is, melyet Bergoglio használ. Az ő beszédeiben rejlő féligazságok sokkal-sokkal veszélyesebbek, mint a nyílt hazugságok, hiszen kiválóan alkalmasak arra, hogy félrevezessék az embereket.
Ráadásul Bergoglio iskoláit, múltját, mostani viselkedését egyre jobban megismerve, nyilvánvaló, hogy ő szándékosan hord össze hetet-havat, szándékosan keveri az igazat a hazugsággal.
Bergoglio-t – úgy tűnik – két dolog vezérli: a (szabadkőműves) megválasztói által számára kijelölt feladat elvégzése és a népszerűség megtartása, élvezése. Ha valaki nem ismeri annyira a katolikus tanítást, hogy felfedezze beszédeinek hamisságát, az gondoljon arra, hogy az igazság hirdetőit soha semmikor nem szerette a világ, és a katolikus Egyház igaz tanítója a mai világban kizárt dolog, hogy sikeres legyen! Jézus Krisztus nem a kereszten halt volna értünk kínhalált, ha a világ, a tömeg nem így működne, amióta ember él a földön.
Szentek azok, akik leginkább ellene mondanak a koruknak – ez olyan általános érvényű igazság, ami még a katolicizmus európai fénykorában is igaz volt, hát még most, a legnagyobb istentelenség közepette. Bergoglio nem hogy nem mond ellene korának, de kifejezetten a sztárja, aki képvisel mindent, ami a világnak tetszhet.
Május 15-i szerkesztői üzenetemben ezt írtam: Vannak, akik arra várnak, hogy az új pápa [?] valami nyílt eretnekséget hirdessen ki, hogy ezzel kétségen kívül eldönthessék, mihez kell tartsák magukat. Én úgy gondolom, hogy a Sátán sokkal ügyesebb annál, mint hogy a katolikus erkölcs területén egy nyílt eretnekséggel felébressze az alvókat. Szerintem minden még meglévő igazsággal, katolikus gyakorlattal az fog történni, mint ami például a népoltár, a kézbeáldozás, a nők ministrálásának bevezetésével történt: szépen suba alatt beszivárog a mindennapokba.
Ez azért fog így történni, mert sokkal nagyobb sikert ér el az a taktika, melyet a szabadkőművesek évtizedek óta folytatnak, és amit Szent X. Pius pápa a Pascendi enciklikában így fogalmazott meg: „Nem az ágakra vagy a csemetékre tették a fejszét, hanem magára a gyökérre, azaz a hitre és legmélyebb rostjaira. És ha egyszer elvágták a halhatatlan életnek ezt a gyökerét, igyekezni fognak a fertőző mérget beoltani az egész fába: nem lesz a katolikus hitnek egyetlen része sem, mely megmeneküljön kezüktől, egyetlen sem, ahol el ne kövessenek mindent a rombolásra.”
Az új pápa [?] nem fogja megtámadni a dogmákat, melyekben már régóta nem hisz (nála az a kérdés is felmerül, hogy hitt-e bennük valaha is). Bergoglio nem fogja azt mondani, hogy az újraházasodott elváltak áldozhatnak, azt sem fogja mondani, hogy a katolikus Egyház nem birtokolja az igazságot, csak azt fogja mondani – amit május 8-i ars poeticájának is tekinthető beszédében mondott –, hogy a krisztusi szeretet, a Jézussal való „találkozás” azt követeli, hogy mindenkivel szeretettel bánjunk, így tehát senkit „nem lehet kizárni a Krisztussal való találkozásból”. Aztán ezalatt mindenki érthet, amit akar, és praktizálhat azt, amit akar. Az egyetlen feltétel, hogy felejtse el azt, amit a kétezer éves Egyház, Krisztus egyetlen igaz Egyháza eddig tanított. Mert ha nem, akkor ő farizeusi, ádáz gonosztevő, ahogy Bergoglio újra és újra hirdeti.
Bergoglio beszédei tökéletesen szakítanak a katolikus Egyház, a Tanítóhivatal, a szentek, egyszóval a valóban katolikus tanítással. És az Egyház mindig azt tanította, hogy az a helyzet, amikor a hívek nem fogják felismerni a hazugságot, akkor fog bekövetkezni, amikor megtörtént az a hitehagyás, amiről Szent Pál beszélt. („Hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek.” (2 Tesz 2,3)
Akik nem veszik észre, hogy Bergoglio szavai szöges ellentétben állnak a katolikus tanítással, csak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy nem ismerik a katolikus katekizmust, a katolikus vallást. Vagy azért, mert meg sem tanulták, vagy azért, mert mint fölösleges terhet „eldobták” valahol a világnak való jobb megfelelés felé vezető útjukon.
A honlap egy másik cikkében (AZ ANTIKRISZTUS) Pater Pfluger többek között ezeket írja: »Beszédében, melyben mind Jeruzsálem pusztulásáról, mind a világ végéről szó van, az Úr az idők végezetére olyan dolgokat jövendöl, melyek az apostoloknak az Antikrisztusról szóló kijelentéseivel pontosan megegyeznek: általános zűrzavar és kísértés, hitehagyás, egyházüldözés – és a pszeudo-Messiások fellépése. (pl. Mt 24,5/24) Az Úr paruzia-beszédében hamis prófétákról beszél, akik – hazug módon – Krisztus nevében prédikálnak, és az embereket így vezetik félre és csábítják el, még pedig „sokan”, miként ezt az Úr több ízben is kihangsúlyozza: „Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.” (Mt 24,5)«
Giovanni Cavalcoli ma is élő és oktató domonkos atya „A dialógus kultúrája és Jézus ellenségei” című ma feltett írásában ezt írja: „Krisztus helytelen bemutatása a nem kellemes szövegek figyelmen kívül hagyásának segítségével nem bölcsesség és még csak nem is modern, hanem eretnekség.”
Cavalcoli atya nem sokkal Bergoglio „mindenkivel dialógust kell folytatni”, és „Krisztus mindenkit szeret és senkitől nem követel semmit” szólamokat tartalmazó beszédei után jelentette meg a cikkét, következésképpen joggal feltételezhetjük, hogy az azokban elhangzott állításokat nevezi „eretnekségnek”. IV: Pál pápa pedig (1555-1559), aki abban az állandó félelemben élt, hogy egyszer egy kétséges hitű férfit választhatnak a pápai trónra, kibocsátotta a Cum ex apostolatus officio bullát, melyben azt írta, hogy ebben az esetben a választás eleve érvénytelen.
Gaudron atya 2013. március 4-i tanulmányában („Mennyire tévedhet a legfelsőbb tanítóhivatal?”) még ezeket is írta: »Egy egész sor kiváló teológus, mint Bellarmin, Suarez és Garrigou-Lagrange, lehetségesnek vagy legalábbis nem kizártnak tartotta, hogy a legmagasabb tanítóhivatal, nevezetesen a pápa, eretnekké válhat. A teológusok azt a kérdést vitatták meg, hogy vajon egy ilyen pápa még pápa marad-e vagy automatikusan leváltott lesz, vagy hogy vajon egy zsinat leválthatja-e, vagy legalább bejelentheti Krisztus által már megtörtént leváltását – mindazonáltal anélkül, hogy ezt a problémát kielégítően meg tudták volna oldani.
Nagy teológusok azt is állították, hogy a pápa az Egyháznak kormányzása által súlyos károkat okozhat, és egy ilyen esetben jogos a szembeszegülés vele. Bellarmin Szent Róbert úgy véli: „Ahogy megengedett egy olyan pápának ellenállni, aki a test ellen támad, úgy megengedett ellenállni annak a pápának, aki a lelkeket rémíti meg, vagy az államot összezavarja, és még inkább, ha az Egyházat akarja romba dönteni. Megengedett, mondom, ellenállni neki, úgy hogy az utasításait nem teljesítik és megakadályozzák, hogy akarata teljesüljön.” (A pápáról, Augsburg 1843. S. 403, 2. Buch, Abschn. 29)«
Tehát a kétezer éves katolikus Egyház csalatkozhatatlan tanítása szerint az új pápa [?] tevékenysége káros, hogy eretnekségeket tanít, ráadásul olyan rafináltan, hogy ezzel lelkek tömegét vezeti félre. És az is nyilvánvaló, hogy bekövetkezett az általános hitehagyás, ami miatt tetteit legfeljebb részleteiben bírálják még a magukat hithűnek tartók is, hogy utána gyorsan ők is csatlakozzanak azokhoz, „akik leborulnak a vadállat előtt, és csodálkozva követik a vadállatot és imádák a vadállatot, mondván: ‘ki hasonló a vadállathoz és ki harcolhatna vele?’” (Jel 13,3-4)
Gyuri bácsi mondta mindig, hogy régi barátaival azért nem tud már beszélgetni, mert nem találja már velük a legkisebb közös nevezőt, azaz azt a legkorábbi pontot, ahol még egyetérthet velük. A mai világ, amit Urunk Jézus Krisztus így jellemzett: „általános zűrzavar és kísértés, hitehagyás, egyházüldözés – és a pszeudo-Messiások fellépése”, nem arra való, hogy az Egyház azon igyekezzen, hogy „minél több fiatal járjon szívesen a templomba”, hogy „édessé” tegye Urunk tanítását, hogy a fiatalok ne menjenek el. Jézus soha nem törekedett arra, hogy hallgatóságának tessen az, amit mond (többnyire nem is tetszett nekik).
Az Egyháznak a végidőben sokkal inkább az a feladata, hogy a megmaradt juhokat védje, összeterelje, megőrizze. Azokat a juhokat, akik tudatosan választják a szűk, kényelmetlen utat, és nem akarnak a többséggel a kényelmes, széles úton haladni. És ezeknek a juhoknak mára egyetlen lehetőségük maradt önmaguk, hitük megőrzésére: csöndben, a világtól lehető legtávolabb meghúzódva, a kétezer éves Egyház szövegeit, imáit, a (régi) szentek írásait tanulmányozva könyörögni az Úrnak a félrevezetés elkerülésének, a lehetséges megpróbáltatások elviselésének, a végsőkig való kitartásnak, hűségnek a kegyelméért.
Feltéve: 2013. május 24.