Szabadkőműves voltam – A páholytagok romboló működése: A pápa az első számú ellenség Interjú Maurice Caillet francia orvossal és íróval Bevezetés Írta: Giuseppe Nardi Maurice Caillet francia orvos és író, egykori szabadkőműves és nagymester, aki keresztény lett, 2013. február 20-án [tehát már XVI. Benedek lemondása, de még az új pápa megválasztása előtt] interjút adott a Culturacattolica internetes rádiónak a szabadkőművességről és annak felforgató működéséről és a saját megtéréséről. Caillet-t, ateista szülők gyermekét és fiatalságától kezdve az Egyház bevallott ellenségét, 35 évesen 1969-ben vették fel Rennes-ben a Grande Orient de France páholyába, a szabadkőművesség egyik legrégibb és leghatalmasabb páholyába, ahol a rózsakeresztesség 18. fokozatáig vitte. Ezzel megnyíltak előtte a skót rítus magasabb rangfokozatai is, melyek az alacsonyabb rangú tagok előtt ismeretlenek. Caillet érdeklődött az okkultizmus, a fehér mágia és a radiästhesie iránt. A 70-es években a családtervezés pionírjai közé tartozott, és kiállt a művi fogamzásgátlók terjesztése és az abortusz legalizálása mellett. Mint a szocialista párt tagja és Mitterand barátja páholya mestereként ennek megválasztása után átélhette a páholytagság iránti érdeklődés robbanásszerű megnövekedését. Ugyancsak közelről élte át a páholytagoknak a politikára, médiára, gazdaságra és a közszolgálatokra gyakorolt hatását. 1984-ben elkísérte beteg feleségét Lourdes-ba, ahol élete radikális változáson ment át. Amikor ott élete első szentmiséjén részt vett, hallott egy „szelíd hangot, mely engem hívott, és mely se nem a lelkiismeretem, se a külső világ hangja nem volt. A hang nevemen szólított, és ezt mondta nekem: Jó, hogy feleséged gyógyulásáért kérsz engem. De mit tudsz ennek fejében nekem felajánlani?” Ebben a pillanatban önmagát ajánlotta fel cserébe. „Ez volt minden, amit adhattam. Nem kevés egy ateista számára, aki 40 éven keresztül egyház- és papgyűlölő volt”, írta Caillet egyik könyvében arról az eseményről, mely megtérésének kezdetén állt.      Ma tiszteletbeli tagja az Alliance Vita-nak, mely a meg nem született gyermekek védelméért harcol. Caillet ma aktívan síkra száll a válás, a homo-„házasság”, a kábítószer legalizálása és az eutanázia ellen, mert ez „Isten tökéletes rendjének a megvédése a pusztító szabadkőművesség tervei ellen”. Caillet könyvei franciául, olaszul, spanyolul, portugálul és lengyelül jelentek eddig meg. Német fordításban nem. A szabadkőművesség témájához többek között a következő műveket adta ki: A páholyok titka Krisztus fényében (1998), Hedonizmus és kereszténység (2001), Istennek semmi sem lehetetlen. A gyógyítás adománya (2002). A szabadkőművesség: Bűn a Lélek ellen? (2002), Okkultizmus és kereszténység. Segítség a megkülönböztetéshez (2005), Katolikus és szabadkőműves: lehetséges ez? (2008). Kérdés: Mi a szabadkőművesség? Válasz: A szabadkőművesség valami ködös dolog. Az emberek a legkülönbözőbb okokból lépnek be oda, csakúgy, ahogy belépésük célja is sokféle. Mit állít magáról a szabadkőművesség? Hivatalosan a jót akarni és az emberiséget megjavítani. Az emberi értelem a vetületeivel és az önigazolásaival egyfajta istenség a szabadkőművesek számára. Kérdés: Hogyan keletkezett a szabadkőművesség? Válasz: A legenda úgy tartja, hogy a spekulatív szabadkőművesség a 18. században az úgynevezett „operatív” szabadkőművesség továbbfejlődése által keletkezett. A legenda azt tartja (de sok legenda létezik), hogy a modern szabadkőművesség a középkori katedrálisok kőműves mestereinek az öröksége. Ezért állítják azt a szabadkőművesek, hogy az épületek felépítésétől „a világ felépítéséhez” tértek át. Mégpedig ideák által, nem a gyakorlatban. Kérdés: Igaz az, hogy a szabadkőművesség össze van fonódva a zsidósággal? Válasz: Ez attól függ. Nem könnyű ezt kijelenteni. Az igaz, hogy a páholyok belsejében egy bizonyos „kompatibilitás” áll fenn a zsidó-héber ideológia, mely egy teljesen mennyei reményt, és a szabadkőműves ideológia között, mely teljesen evilági reményt képvisel. A keresztények számára ez másképp van.      Valójában, és ezt hangsúlyozni kell, a szabadkőművesség ideológiai impulzusa a naturalizmusból, a natúrjog-filozófiából, a nominalizmusból és még a protestantizmusból származik. Igaz, hogy a szabadkőművesség az univerzális vallás elfogadtatását tűzte ki célul, és a zsidóság egy univerzális istenét. E tekintetben is van egy bizonyos kompatibilitás. Kérdés: Hogyan lehet egy szabadkőművest felismerni? Igaz, hogy egymás között különböző felismerésre alkalmas jelek léteznek? Válasz: Igen, vannak ilyen jelek. De az is igaz, hogy létezik a titoktartás kötelezettsége is. Ezért nagyon óvatosak, hogy idegenekkel szemben e jeleket használják. Én például sokkal gyakrabban tudtam meg valakiről, hogy szabadkőműves úgy, hogy megmondta nekem, mint különös ismertetőjelek által. Kérdés: Hogyan hagyta ott a szabadkőművességet? Válasz: 1984-ben [tehát 50 évesen] súlyos beteg feleségemmel Lourdes-ban voltam. Miután nem mehettem vele a medencébe [a jelenés helye mellett van a fürdő, melyben a zarándokokat a forrás vizével töltött medencében egyesével megmártják, férfiakat és nőket természetesen elkülönítve], véletlenül egy kriptába tértem be. Ott vettem részt életemben először egy szentmisén. És hirtelen azt hallottam, hogy Krisztus szól hozzám. Ezért – még ma sem tudom, magamnak sem ezt a pillanatot megmagyarázni – a mise után odamentem a paphoz, hogy kereszteljen meg [André Frossard francia publicistával hasonló eset történt, az erről szóló könyve magyarul is megjelent: Van Isten, találkoztam Vele címmel]. Kérdés: Hogyan reagált az a páholy, melyhez tartozott, a megtérésére? Válasz: Amikor ezt bejelentettem a gyűlésen (ezt minden páholyban 15 naponta tartják), nagyon rosszul, tényleg nagyon rosszul. Senki nem nézett többé rám. Nem tudták, hogy mit mondjanak. Akkor megismertem azt a „toleranciát”, amely a szabadkőművesek zászlajára, melyet folyton maguk előtt hordoznak, nagy betűkkel van felírva. A katolikusok számára nincs tolerancia. De hát ezt vártam: A szabadkőművesek elsőszámú ellensége a pápa. Kérdés: Vannak Franciaországban olyan katolikusok, akik szabadkőművesek? Válasz: Igen, vannak olyan katolikusok, akik szabadkőművesek lesznek. Kérdés: Papok és püspökök is? Válasz: Hogy vannak-e szabadkőműves püspökök, nem tudom biztosan. De azt tudom, hogy vannak püspökök, akik – nézzék el nekem ezt a kifejezést – a szabadkőművességgel flörtölnek és párbeszédben vannak velük. Nem értem, mi ezzel a szándékuk, mi a céljuk ezekkel. Kérdés: Mik azok a dolgok, melyekre a szabadkőművesség a legtöbb figyelmet fordítja? Válasz: A közvélemény befolyásolása. Különösen azokban a témákban, melyek a szabadkőművességet a politikai síkon előre viszi, és melyeket terveik számára fontosaknak tartanak.      Az abortusz: Annak idején, amikor az erről szóló törvényről vitáztak, roppant nagy nyomást gyakoroltak a médiára, hogy a tömegek véleményét irányítsák, de még nagyobb nyomást gyakoroltak a jobboldali politikusokra, akik aztán 1974-ben tényleg nem álltak ellen határozottan, úgy hogy a törvényt probléma nélkül keresztül lehetett vinni.      Ma a témák a következők: homo-„házasság”, relativizmus, szabadosság, fogamzásgátlók, válás, hedonizmus, élvezethajhászás, a szenvedés elutasítása.      Az embernek szabadnak kell lennie, hogy az élvezeteknek élhessen. Ez az emberiségnek azon jobbítása, mely a szabadkőművesség célja. Kérdés: Milyen szerepet játszik az okkultizmus, az ezoteria, a mágia a szabadkőművességben? Válasz: A szabadkőművesség ezoteria nélkül nem létezne, ő maga egy formája az ezoteriának. És a rítusainak mind köze van a mágiához, az obskurus erők megidézéséhez, kezdve a beavatással.      A szabadkőművesség mottója: liberté, égalité, fraternité, e jelszók nyilván önnek is ismerősnek hangzanak. E mottó interpretációja azonban nem más, mint a kereszténység majmolásának egy formája.      Már annak idején is megkérdeztem olykor magamtól, hogy vajon az ördög jelen van-e a szabadkőművességben. Igen, jelen van. Én magam abban a pillanatban, amikor ki akartam lépni, éreztem a jelenlétét. Kérdés: Lehet kibékülés a katolikusok és a szabadkőművesek között? Válasz: Ez nehéz. De még nehezebb, hogy a katolikusok nincsenek tisztában azzal, hogy számukra miért súlyos bűn a szabadkőműves tagság. Sokan egyszerűen nem tudják. Sokan azt mondják, hogy az Egyház 1983 óta nem nyilatkozott erről, és hogy a kiközösítések fel vannak oldva. Nem uralkodik bizonyosság e téren. Kérdés: Elfogadja a szabadkőművesség az ateistákat is? Válasz: Ez attól függ. Franciaország nagy páholya elvileg igen. A franciaországi Nemzeti Nagypáholy nem. De itt is, ahol az egész világ nagy építőmesteréről beszélnek vagy az istenben való hit bármely formáját megkövetelik, Isten valójában semmilyen szerepet nem játszik. A deizmus talán. Kérdés: A szabadkőművességben „alacsony fokokról” és „magas fokokról” beszélnek, ugyanakkor azonban a páholytagok közötti kifejezett egyenlőségről is. Hogyan néz ki ez a valóságban? Válasz: Nagyon komplikált. Azok nagy részének, akik belépnek, a leghalványabb fogalmuk sincs arról, mi is ez valójában. Egyszerűen nem tudják, mibe vetik be magukat.      A szabadkőművesség az embereket két csoportba osztja: a beavatottakra, vagyis a „tudókra” és a tudatlanokra. A szabadkőművesekre és a nem-szabadkőművesekre. Aki azonban az alacsony fokban van, különösen az első háromban, annak a leghalványabb fogalma sincs arról, mi történik a magasabb fokokban.      Egy tanonc nem tudja, hogy mit csinálnak a legények, a legények nem tudják, mit csinál a mester. Ezért azok, akik az alacsonyabb fokokhoz tartoznak, nem többek, mint a magasabb fokokban lévőknek az eszközei. Hogy mi történik az „Ateliers de perfectionnement”, nos ezt egy tanonc nem tudja. Hogy mi történik a „Kék páholyban”, a „János-páholyban”, az „Alappáholyban”, csak kevesen tudják, mi történik. De a különbség roppant nagy.      Én a 17. fokig jutottam. A magas fokokról tudom, hogy a 30. foktól megkövetelik, hogy „a pápák tiaráját” lábbal tapossák.      A pápa az elsőszámú ellenség. Ezt valójában mindenki tudja, azok is, akik ezt nem mondják. A katolikus Egyház egyetemes, van egy pápája, aki a hit integritását védelmezi. Egy olyan hit integritását, mely „ellenáll a világnak”. A katolikus Egyház a szabadkőművesség ellensége. Kérdés: Létezik a szabadkőművesség rítusai számára a tudományosság igénye? Válasz: Én sebész voltam, orvos, és csak azt mondhatom, hogy tudományos szempontból a szabadkőműves rítusok egyszerűen abszurdak. Kérdés: Milyen szoros a kapcsolata a szabadkőművességnek a politikával ? Válasz: A II. világháború óta Franciaországnak legalább 50 minisztere volt, aki a Nagy Orient-hez tartozott. A mostani szocialista kormány például szabadkőműves, ráadásul nagyon.      Olyan társadalomban élünk, mely szabadkőműves, laicista alapokon nyugszik. Az egyik vagy másik értelmiségi azt ajánlja, hogy karácsonyt alakítsuk át a „szabadság ünnepévé” vagy a „gyerekek ünnepévé”. Hogy a szabadkőművesség áll e tervek mögött is? Hát persze. Ahogy az én időmben az abortusz legalizálása mögött ők álltak. Én magam végeztem abortuszokat Bretagne-ban [Franciaország legkatolikusabb vidékén]. Sőt, én voltam ott az első, és hozzájárultam ahhoz, hogy a „fejlődés és a tolerancia” eme modellje elterjedjen. És ma azok a témák mögött, melyeket nap mint nap látunk, hallunk. Kérdés: Igaz, hogy imádkozik a szabadkőművesek megtéréséért? Válasz: Minden nap. Sok szabadkőműves olyan férfi, aki eltévedt. Az életre és a sorsukra keresett válaszok utáni keresésükben eltévedtek. Semmit nem tudnak Jézusról. Franciaországban ma egyre kevesebben tudnak valamit Jézusról, ahogy én sem tudtam róla semmit, és úgy, ahogy én, a páholyokban landolnak. Értük imádkozom. Megjegyzés: Az http://aveclimmaculee.blogspot.fr/ weboldalon azt írta ma valaki, hogy az amerikai szabadkőművesség már februárban eldöntötte és megparancsolta, hogy Bergoglio-nak kell lennie az új pápának. A katholisches.info-n Giuseppe Nardi március 15-én megjelentetett egy írást „Hogyan zajlott le a konklávé” címmel. Ebből való a következő részlet:      »Időközben az egész amerikai média New York érsekét, Timothy Dolan bíborost, mint az egyház „új erős emberét” ünnepli. Ő papabileként utazott Rómába, és érsekként tért vissza. Mégis nagy győztesként ünneplik odahaza. A Wall Street Journal pápa-csinálóként mutatta be, aki a vatikáni falakon belül a döntő pozíciót szerezte meg. Stratégiája a legkisebb részletektől előre ki volt találva. Rómába való utazása előtt római képviselője által, akit külön Manhattan-be hozatott, pontosan informálódott a dolgok állásáról, a szövetség-kötésekről és a kötélhúzásokról. Dolan érsek öntudatosan ment a konklávéba, mert a szavazatok jelentékeny csomagjával rendelkezett. Mivel maga is komoly jelölt volt, nagy volt a befolyása, amit még növelni is tudott. Végül az ő szavazatainak csomagja döntött Bergoglio megválasztása mellett. Vagy másképp kifejezve, Dolan ellen Bergoglio-t soha nem lehetett volna pápává választani.« Lásd még a honlap következő cikkét:      Mit tartanak a szabadkőművesek az új pápáról (?)      Jaj annak, aki botrányt okoz Feltéve: 2013. április 3.