Mottó: »Urunk ugyan megtiltja, hogy azért mondjunk ítéletet, hogy elátkozzunk valakit (Mt 7,1: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek”), mert egyedül Isten az Ő mindentudásában ismer minden körülményt, mely szükséges egy csalatkozhatatlan ítélet meghozására. Ugyanakkor ezzel egyidőben azt megparancsolja Urunk, hogy értékeljünk mindent, alkossunk ítéletet mindenről, hogy különbséget tudjunk tenni az igaz pásztorok és a béresek, illetve a juhok és a báránybőrbe bújt farkasok között (Mt 7,15: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok”)« Msgr. Richard Williamson – [lásd: A borzalmas pusztulás – I.] Tudjuk, hogy még a NOM-os papok között is sokan vannak, akik bizonytalanok abban, hogy szabad-e a mise kánonjában Ferenc nevét mondaniuk. Egy paptól azt hallottam, hogy e kérdés eldöntésében sok paptársa arra vár, hogy Ferenc valami teljesen egyértelmű eretnekséget mondjon, ami lezárja azt a vitát, hogy eretnek-e Ferenc vagy sem?      A honlapon számtalan cikk foglalkozik ezzel a témával. Közülük párat említek csak:      Mosolygó bíboros      Valódi pápa? – II.      Mennyire tévedhet a legfelsőbb tanítóhivatal?      Ez utóbbiból való a következő idézet: »„Egy egész sor kiváló teológus, mint Bellarmin, Suarez és Garrigou-Lagrange, ugyanis lehetségesnek vagy legalábbis nem kizártnak tartotta, hogy a legmagasabb tanítóhivatal, nevezetesen a pápa, eretnekké válhat. A teológusok azt a kérdést vitatták meg, hogy vajon egy ilyen pápa még pápa marad-e vagy automatikusan leváltott lesz, vagy hogy vajon egy zsinat leválthatja-e, vagy legalább bejelentheti Krisztus által már megtörtént leváltását – mindazonáltal anélkül, hogy ezt a problémát kielégítően meg tudták volna oldani.      Közismert, hogy IV: Pál pápa (1555-1559) abban az állandó félelemben élt, hogy egyszer egy kétséges hitű férfit választhatnak a pápai trónra, és ezért kibocsátotta a Cum ex apostolatus officio bullát, mely szerint egy ilyen választás eleve érvénytelen. Nagy teológusok azt is állították, hogy a pápa az Egyháznak kormányzása által súlyos károkat okozhat, és egy ilyen esetben jogos a szembeszegülés vele. Suarez ezt írja: „Ha ugyanis (a pápa) a jó erkölcsök ellen parancsol valamit, nem kell neki engedelmeskedni. Ha a nyilvánvaló igazságosság vagy a közjó ellen tesz valamit, akkor megengedett az ellenállás.” (Opera omnia X, Paris 1856 ff, S. 321, Tractatus de fide dogmatica, disp 10, sect. 6, nr. 16)      És Bellarmin Szent Róbert úgy véli: „Ahogy megengedett egy olyan pápának ellenállni, aki a test ellen támad, úgy megengedett ellenállni annak a pápának, aki a lelkeket rémíti meg vagy az államot összezavarja, és még inkább, ha az Egyházat akarja romba dönteni. Megengedett, mondom, ellenállni neki, úgy hogy az utasításait nem teljesítik és megakadályozzák, hogy akarata teljesüljön.” (A pápáról, Augsburg 1843. S. 403, 2. Buch, Abschn. 29)« „Hiszen mindaz, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban, üldözést szenved” (2 Tim 3,12) című cikkben pedig egy ma is élő szerzetes foglal állást ebben a kérdésben:      »Giovanni Cavalcoli ma is élő és oktató domonkos atya „A dialógus kultúrája és Jézus ellenségei” című ma feltett írásában ezt írja: „Krisztus helytelen bemutatása a nem kellemes szövegek figyelmen kívül hagyásának segítségével nem bölcsesség és még csak nem is modern, hanem eretnekség.” Cavalcoli atya nem sokkal Bergoglio „mindenkivel dialógust kell folytatni”, és „Krisztus mindenkit szeret és senkitől nem követel semmit” szólamokat tartalmazó beszédei után jelentette meg a cikkét, következésképpen joggal feltételezhetjük, hogy az azokban elhangzott állításokat nevezi „eretnekségnek”.« Evangélium-hű vagy ‘papa haereticus’ című dolgozatban Dr. Klaus Obenauer már akkor, amikor még csak célozgatások hangzottak el arról, hogy Róma újragondolja az újraházasodott elváltak szentséghez való járulásával kapcsolatos egyházi gyakorlatot, már megírta, hogy pusztán az a tény, hogy erről vitát engedélyeznek, már eretnekséget jelent. Két nappal ezelőtt egy „ellenálló” internetes oldalon megjelent egy cikk, ami Bergoglio december 17-i prédikációját elemzi, és arra keresi a választ, hogy amit akkor mondott, eretnekség számba megy-e vagy sem. Ennek a cikknek a fordítása ITT található. December 22-én a katholisches.info foglalkozott Bergoglio kijelentéseivel, mégpedig a december 20-i prédikációján mondottakkal. Ez ITT található. Ugyanezen a weblapon olvasható a 33 éves Bergoglio nemrég egy olasz lapban megjelent „személyes hitvallása”, amit elrettentésként szintén közlök. Ehelyütt vegyünk Bergoglio számtalan eretnek kijelentése közül egyetlen egyet, éspedig azért ezt, mert a Bergoglio-hű „katolikus” sajtó (köztük a pius.info is) diadallal közölte, hogy annak az interjúnak a szövegét („A hittérítés ostobaság, értelmetlen, meg kell ismerni, meg kell hallgatni a másikat”), amelyben ez a kijelentés elhangzott, nem Bergoglio, hanem maga az interjút készítő újságíró szövegezte meg, következésképpen az ott leírt kétes kijelentések nem Bergoglio számlájára írandók. Ez pontosan azon féligazságok közé tartozik, melyek rosszabbak, mint a teljes hazugságok, mert jobban félrevezetik az embereket.      Eugenio Scalfari ugyanis abban a nyilatkozatában, melyben elismerte, hogy nem használt magnót, nem készített jegyzeteket, vagyis fejből maga fogalmazta meg a cikket, egyúttal azt is elmondta – és nyilatkozatának ezt a részét a legtöbb sajtóorgánum elhallgatta –, hogy a kész cikket elolvasásra és engedélyezésre benyújtotta Bergoglionak, és csak akkor adta a nyomdába, amikor egyértelmű „okét” kapott tőle.      A világsajtóban 2013. november 22-én közzétett nyilatkozat szerint »Scalfari a beszélgetés végén megkérdezte Bergogliot: „Közzétehetem beszélgetésünk anyagát?” – Bergoglio: „Természetesen.” – Scalfari: „Előtte küldök Önnek egy másolatot.” Bergoglio: „Ez időpazarlás.” – Scalfari: „Nekem nem tűnik időpazarlásnak. Én rekonstruálom, Ön csinálja a korrektúrát.” Bergoglio: „Ha ragaszkodik hozzá, de ismétlem, ez időpocsékolás. Bízom Önben.” – Amikor Scalfari kész lett a szöveggel, elküldte Bergoglionak azzal a megjegyzéssel, hogy vegye figyelembe, hogy néhány dolgot kihagyott, és néhány dolgot beleírt, amit Bergoglio nem mondott, hogy „az olvasó jobban megértse, hogy kicsoda Ön”. – Néhány nap múlva Bergoglio titkára, Msgr. Xnereb felhívta Scalfarit: „A pápa [?] okét mondott a nyilvánosságra hozatalra.” Mire Scalfari: „Olvasta a kísérőlevelemet is?” Xnereb: „Ezt nem mondta meg nekem.” Scalfari: „Kérem, kérdezzen utána.” Xnereb: „Délelőtt úton van, 14 órakor jön vissza, akkor visszahívom magát.” – 14:15-kor a titkár felhívta Scalfarit: „A pápa [?] azt mondta: erősítsd meg az O.K.-t.”      Másnap, október 1-én megjelent az interjú a „La Repubblica” című lapban.« [Azért idéztem ilyen hosszan erről az ügyről, hogy feketén-fehéren bemutassam, hogyan történik az olvasók félrevezetése, miket hallgatnak el az „újkatolikus” sajtóorgánumok, amikor saját pozícióik biztosítására, saját hitehagyásuk elkendőzésére Bergogliot védelmezik, tetteit és szavait magyarázzák ki.] Bergoglio tehát ebben az interjúban (ami hetekig fent volt a Vatikán hivatalos honlapján a pápai rendes megnyilatkozások között), többek között ezeket mondta:      »A hittérítés egy óriási butaság, egyáltalán semmi értelme. Meg kell ismerni, meg kell hallgatni a másikat, és a körülöttünk levő világot kell jobban megismerni. … A világ tele van utakkal, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, vagy amelyek közelebb hoznak bennünket egymáshoz, de a döntő az, hogy a jóhoz vezessenek bennünket. … Közülünk mindenkinek megvan a szemlélete a jóról és a rosszról is. Nekünk arra kell buzdítanunk, hogy a felé mozogjon, melyet ő a jónak ismert fel. – A mi célunk nem a hittérítés, hanem a szükségletek, a vágyak, a csalódások, a kétségbeesések, a remények meghallgatása.«      Laikus, egyszerű agyammal úgy gondolom, ennyi elég. Egyfelől azért, mert emlékszem Lefebvre érsek tanítására, aki azt mondta, hogy veszélyesebb az a leves, amibe csak egy kicsi mérget kevertek, mint az olyan, ami bűzlik a romlottságtól, ugyanis az utóbbit észre lehet venni, míg az előbbi alattomosan öl. Ezért kell jobban félni attól a lelki tápláléktól is, melyet rózsaszínű szalaggal kötve tálalnak. Másfelől azért, mert a katolikus katekizmus azt tanítja, hogy aki csak egyetlen hitigazságot is tagad, az az egész tanítást tagadja. A teológusok és a papok vitázgatásához Ferenc eretnekségéről, vagyis pápaságának valódiságáról, Bergoglio naponta szolgáltat új adalékot. Mégsem tudnak egyértelműen dűlőre jutni, és egyházi nyelven egyértelműen kimondani, hogy mi vizsgálatuk eredménye. Én viszont egyszerű, laikus hívőként a magam részéről meguntam a „szakértői” véleményre való várakozást, sőt, ezt az egész „tudományos” vitát, amit meddőnek és értelmetlennek, sőt fölöslegesnek tartok.      Jézus ugyanis ezt tanította: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele.” (Mt 5,27-28) – Ezért tanítja nekünk az Anyaszentegyház, hogy Isten a szándékra néz. Ha valaki azzal a szilárd elhatározással indul el otthonról, hogy betörjön egy házba, de útközben karambolozik, és ezért még a helyszínre sem jut el, akkor nincs az a jogrendszer, ami emiatt őt rablásért elítélné. Isten előtt azonban a szándéka számít, és ha azt nem változtatta meg, akkor Jézus fenti szavai alapján, valójában elkövette a rablást.      Jézus ezt is mondta: „Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket.” (Lk 12,4-5) – Vagyis világosan megmondta, hogy lelkünk üdvössége összehasonlíthatatlanul nagyobb érték, mint testünk evilági jóléte. Azt viszont mindenki mindenféle egyházjog és szakértelem nélkül láthatja, hogy Bergogliot az emberek evilági jóléte, azaz teste, nem pedig a lelke, a testi sorsa, nem pedig lelkük sorsa, üdve érdekli. Mindezeket végiggondolva, nem száraz szakértői tudományos döntéssel, se nem egyházjogi vagy teológiai megfontolással, hanem a józan paraszti ésszel, a gyakorlatban, az eredményt tekintve, meg lehet állapítani, hogy Jorge Bergoglio eretnek, mert eretnekségeket hirdet, és ezzel másokat tévútra, azaz a kárhozatba vezet. Vagyis nekem, mint egyszerű laikusnak Giovanni Cavalcoli szavai a mértékadók e kérdésben: „Krisztus helytelen bemutatása a nem kellemes szövegek figyelmen kívül hagyásának segítségével nem bölcsesség és még csak nem is modern, hanem eretnekség.” Hermann Weinzierl atya a www.antimodernist.org/am honlapon december 21-én megjelent dolgozatában („Verd meg a pásztort”) nem az egyház mai helyzetét, hanem a mai katolikusok fajtáit, csoportjait sorolja fel és elemzi. Miután végigmegy a NOM-os, majd a tradicionalista és a szedesvakantista katolikusok sorain, eljut az ú. n. „ellenállókhoz”. És róluk ugyanazt állapítja meg, mint az előzőekről: alig alakultak meg, már ők is szétforgácsolódtak, és a jövőben még jobban szétforgácsolódnak. Ahogy Williamson püspök úr rámutatott, ez teljesen logikus: ahol a „szikla”, a legfelsőbb tekintély nem működik, minden más tekintély is megszűnik.      Egyik kommentárjában (A borzalmas pusztulás – II.) ezt írja a püspök úr: »Az is lehet, hogy a katolikusok megérdemlik, hogy zűrzavarral büntesse őket Isten, miután közülük olyan sokan vakon követték a II. Vatikáni Zsinatot, ahogy ma vakon követik a Pius Közösség vezetőit. Talán Istennek elege van a katolikusok vak engedelmességéből. Talán azt akarja, hogy a katolikusok végre a saját fejüket használják, és azzal gondolkozzanak, ahelyett, hogy vak „engedelmeskedésüket” mint a mennyországba vezető semmittevő, lusta utat használják.« FOLYTATÁS Feltéve: 2013. december 23.