katolikus-honlap/Hiszünk-e a halál utáni életben?

Hiszünk-e a halál utáni életben?

Az alapkérdés: MIT KELL TENNÜNK?
Április 27-én az egyik katolikus honlapon megjelent egyik hozzászólásból valók ezek a mondatok [szószerinti idézet]: „Mindhiába a sok óbégatás és lázadozás. Magunkra vagyunk maradva. Még családon belül is megosztottság van. Hol vannak azok, akik nem azt mondják, hogy mi rossz, hogy mi a baj, hanem azt, hogy most MIT KELL TENNI. És nem nagy általánosságokról kellene beszélni, mint: harc, küzdelem, felállás és visszavágás. Ezek az ún. coach-dumák ez esetben nem segítenek. Arra lenne szükség, hogy akik még épeszűek és kompetensek, gyakorlatias hozzáállással vezessék azt a pár juhot, amilyen én is vagyok pl.”
     Különösen azért tűnt fel nekem ez a hozzászólás, mert több mint egy évvel ezelőtt én is pontosan ezt a kérdést tettem fel S. M. atyának, aki azonban vagy a kérdést, vagy engem nem méltatott arra, hogy bármit is válaszoljon. Feltételezem, hogy nagyon sokan vannak, akiket szintén ez a kérdés feszít, és akik nagyon vágynak arra, hogy végre valami „kompetens” választ kapjanak. Nos, ilyet laikus nő létemre nem tudok kínálni, de végig tudok menni a lehetőségeken, az eddig ismert tényeken…
A) A hivatásos pásztoroktól kapott válaszok
1.
Április 18-án az antimodernist.org blogon „Húsvéti vigaszlevél” címmel megjelent cikk [olyan valakitől, akinek a fenti hozzászólás szerint kötelessége lenne „azt a pár juhot vezetni, akik még épeszűek”] e mondatokkal kezdődött:
     „Valójában minden katolikus tudja, hogy a világban nem létezik igazi vigasz, legfeljebb vigasztalás. Mert mivel tudna a világ tartós és ezáltal igazi vigaszt nyújtani? A világ minden gazdagságával együtt múlandó, vagy ahogy Szent János apostol első levelében írja: »De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.« (1 Jn 2,17) Ez az örök életben való remény egy katolikus számára nem csupán jámbor kívánság, hanem hit-bizonyosság, vagyis Istentől megerősített és garantált igazság. A mi hitünk ugyanis húsvéti hit, azaz feltámadás-hit.”
2.
Hiszek-e a halál utáni életben?
A kath.net blogon április 27-én Michael Koder „Az ú. n. világjárvány döntő kérdése” című cikkében többek között ezeket írta:
     Az alapvető kérdés, ami a világ mostani helyzetében az emberek viselkedését és gondolkodásmódjának ésszerűségét meghatározza, mindenki számára ugyanúgy hangzik: „Hogyan állok szemben a halállal? Hiszek-e egy halál utáni életben?”
     Korunkban [és már hosszú-hosszú évtizedek óta] pont ezen alapvető, egész életünket meghatározó kérdésben, nevezetesen, hogy „hiszünk-e a halál utáni életben”, a történelem folyamán első ízben a mai társadalomban nem létezik konszenzus. Holott pont az erre a kérdésre adott válasz dönti el minden egyes ember viselkedését, és e viselkedésformák különbözősége vezet a közösségek, családok helyrehozhatatlan szétszakadásához.
Mivel a keresztény vallás arra az alapigazságra épül, hogy az ember számára ez a földi világ valójában száműzetés, a „síralom völgye”, mert igazi hazája a mennyben, Teremtőjénél van, az lett volna a leglogikusabb, hogyha a vallási vezetők viselkedése az elmúlt több mint egy évben lényegesen különbözött volna a világiakétól. Csakhogy ennek pont az ellenkezője történt: a szabad vallásgyakorlást nem csak azokban az országokban korlátozták drasztikusan, melyekben a politikai hatalom záratta be a templomokat, hanem azokban az országokban is, ahol a politikai vezetés a döntéseket a keresztény közösségek vezetőinek hatáskörébe utalta: ezek a legtöbb esetben még az államiaknál is szigorúbb intézkedéseket vezettek/vezetnek be, ami a napnál világosabban megmutatja, hogy miben hisznek ezek az urak: de Istenben és az örök életben biztosan nem.
Kivételek azért akadtak: a Fekete-tenger mellett fekvő Constanza román-ortodox érseke a román kormánynak a húsvéti istentiszteletekkel kapcsolatban tervezett korlátozásairól ezt mondta: „Ha a nap minden órájában elmehetünk a gyógyszertárba, akkor a templomba is bármikor be kell tudnunk menni. Mert a lélek nem kevésbé értékes, mint a test. Sőt, a lélek fontosabb, mint a test.” Hiszek-e a halál utáni életben?
     Egy ilyen hittel az intézkedések már nem „alternatíva nélküliek”. És a vallásilag neutrális állam létezéséről szóló dogma is tarthatatlanná vált, lelepleződött, hiszen ez a neutralitás nem működik már: Legkésőbb most minden társadalomnak el kell végre döntenie, hogy a halált a végnek vagy a kezdetnek tartja-e! [És ha a végnek tartja, akkor ki kell töröljék uralkodó pártjaik nevéből a „keresztény” szót.]
3.
A katholisches.info április 28-án Wolfram Schrems tollából egy könyvrecenziót közölt – Heinz-Lothar Barth, Josef Heinskill: A koronaválság – Gondolatok természettudományos és teológiai nézőpontból – könyvéről.
     H-L. Barth a bonni egyetem klasszikus filológia nyugalmazott professzora úgy véli, hogy az elmúlt hónapokban a hívek joggal várhattak volna el több bátorságot a "tradicionális" közösségek papjaitól. Majd megállapítja, hogy gyakran maguk a papok voltak azok, akik vakon engedelmeskedtek a hivataloknak, és bátrabb kollégáikat ők maguk ítélték el.
     [Erre kiváló példa a legutóbbi incidens, ami az FSSPX-ben történt: Az osztrák disztrikt vezetője igen dicséretes módon saját havilapjának áprilisi számában állást foglalt az oltás ügyében. Miután kikérte szakértők véleményét, arra a következtetésre jutott, hogy katolikusok nem oltathatják be magukat olyan oltóanyagokkal, melyek előállításához abortált csecsemők sejtvonalait használták fel, egyáltalán, melyeknek bármilyen közük van az "abortusz-iparhoz". Véleménye alátámasztására ez utóbbi iparágról leközölte Dr. med. Eva-Maria Hobiger tanulmányát – mindkét írás megtalálható az interneten:
https://www.fsspx.at/de/news-events/news/covid-impfung-ist-sie-moralisch-verpflichtend-vertretbar-oder-verwerflich-65435
A cikk megjelenése óta palotaforradalom dúl a közösségben: mind a rendfőnök, mind a többi disztrikt és a német papszeminárium vezetői vehemensen támadják Frey atyát, aki becsületére mondva, mindeddig állja a sarat, és nem vonta vissza nyilatkozatát.]
Barth professzor az istentiszteletek betiltását teológiailag úgy ítéli meg, hogy azok akár Isten jelének is tekinthetők, melyek azt mutathatják, hogy „Isten nem talál örömet a kedvtelen misékben, a szentséggyalázó áldozásokban, a kínos bérmálásokban és a hazug esküvőkben? És talán még az új miserítusban sem? Netán Isten úgy fogadja ezeket, ahogyan azt Ámos prófétánál olvashatjuk: »Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem« (Am 5,21)?”
Dr. Josef Heinskill kémikus, a második rész írójának gondolataiból ez a legérdekesebb: „A politika számára fontos szerepet játszanak lakosság félelmei és szolgai hajlandóságuk a vak engedelmességre: ezek nyilvánvalóan hatásosabbak, mint a fizikai erőszak.”
     Majd ezt a félelmetes, de abszolút igaz megállapítást teszi: „Ha ezt a nyomást még fokozzák, akkor közvetett módon be lehet vezetni az oltás kötelezővé tételét. Az állam számára nagyon előnyös lenne, ha azt mondhatná, hogy nem ő rendelte el, hanem a lakosság maga követelte ezt ki.”
     [És valóban: minden jel arra mutat, hogy ezt fogják csinálni, Magyarországon mindenképp: Eleinte azt ígérték, ha 2 millióan be vannak oltva, az élet visszatér a régi, normális kerékvágásába; aztán addig-addig emelték/emelik a határt, amíg majd azt fogják mondani, hogy csak akkor történhet ez meg, ha mindenki be van oltva, de hát sajnálják, mert ezt az állam nem rendelheti el. És akkor majd ők segítik megszervezni azokat a demonstrációkat, melyeken többmillió beoltott vadul fogja követelni a pár százezer beoltatlan polgár kényszer-beoltását. És e párezer emberen már az sem fog segíteni, hogy a megalkuvó tömeg természetesen még ezután sem fogja visszakapni normális életét.]
Heinskill e szomorú tényeket így folytatja: A korona-kampány legszomorúbb felismeréseihez tartozik, hogy sok ember az állami intézkedések túlzásba vitt betartatásában feljelentések és a más véleményen levők kiközösítésével csak rontott a helyzeten, ami végülis saját maguk számára is káros következményekkel járt. – A kötelező maszkviseléssel kapcsolatban pedig leszögezi: A maszkkal való eljárás több mint bizarr, különösen mindazok után, hogy a maszkviselést 2020 tavaszán még Drosten, a német képviselőház és a Robert-Koch-Intézet is értelmetlennek nevezte, hogy azután nem sokkal később mindenki számára brutális módon kötelezőnek rendeljék el.
4.
Egy német szedesvakantista honlapon május 1-én megjelent cikknek ez a címe: „Az állapotbeli kötelesség megsértése”.
     A szerző az FSSPX német disztriktjének főnökét szapuló cikkében többek között ezeket is írta:
     „Lelkipásztorként bizonyára helyénvalóbb lenne, ha a hívek szidalmazása helyett, inkább gyámolítaná, támaszt és helyes tájékoztatást adna nekik jogos gondjaikban és szükségükben. A híveket például arra lehetne és kellene rávezetnie, hogy ezt a helyzetet hogyan tudják lelkileg elviselni, hogyan tudják vallásos életüket pap, mise és szentségek nélkül fenntartani és ápolni, ahelyett, hogy idétlen online-pótlékot kínálna nekik. Fel lehetne és fel kellene nekik tárni a mélyebb vallásos hátteret, meg lehetne és meg kellene erősíteni hitüket és bizalmukat Istenben és az isteni Gondviselésben, közelebb lehetne és kellene nekik hozni a kereszt és Isten országának titkát, fel lehetne és fel kellene nyitni természetfeletti szemüket az apokaliptikus időre, melyben most élünk. Bátorságot lehetne és kellene beléjük önteni, és konkrét segítséget lehetne és kellene nekik nyújtani azokban a gyakorlati kérdésekben, melyek a vallás és az erkölcs területét érintik stb. A papoknak valóban sok tennivalójuk lehetne!”

B) Első következtetés
Szándékosan idéztem szó szerint a zelozelavi blog cikkéből, mert amit itt a szerző elmond, az egyfelől pontosan leírja, hogy mi lenne ma a legelemibb kötelessége egy katolikus papnak a hívekkel szemben, másfelől arról is egyértelműen bizonyságot tesz, hogy az író maga és társai AZ ÉGVILÁGON SEMMIT NEM TESZNEK MEG ABBÓL, amit ők is saját legfontosabb feladatuknak tartanak. Csak másokat tudnak szapulni, miközben az ő lelki, szellemi online-kínálatuk az átlagosnál is „idétlenebb”, fölöslegesebb, felháborítóbb!
     Lehet, hogy azt a néhány hívet, akikkel napi kapcsolatban vannak, ellátják valamiféle lelkipásztori támasszal, de minden egyebet elmulasztanak. Még az is megbocsátható lenne, ha a pénzbüntetéstől való félelmükben (a szerző egyik korábbi cikkében, ezt hozta fel, mint legnagyobb veszélyt, ami rájuk vár, ha nyilvános istentiszteletet tartanának) nem tesznek mást, de akkor zárják be internetes oldalaikat! Az, hogy hetente-10 naponta kiadnak egy-egy cikket, amelyben az FSSPX-t és mindenki mást gúnyolnak, szidnak, vagy a régmúlt és napjainkra egyáltalán nem vonatkozó jámbor írásokat közölnek, nem segítség, nem lelkipásztori munka, hanem csak arra jó, hogy az emberben a felháborodást fokozza – és annak megértését, hogy miért jutott a katolikus egyház a tönk szélére – mert papjainak többsége valószínűleg minden időben ilyen arroganciával viselkedett az emberekkel szemben.
Visszatérve tehát az alapkérdésre: „Arra lenne szükség, hogy akik még épeszűek és kompetensek, gyakorlatias hozzáállással vezessék azt a pár juhot”, amilyenek mi is vagyunk, elsőnek csak azt lehet válaszolni, hogy sajnos nem léteznek olyanok, akik „épeszűek és kompetensek”. Katolikus, azaz kompetens oldalról Msgr. Vigano, és legalábbis az oltás kérdésében Msgr. Schneider és P. Frey az egyetlenek, akik valamiféle tájékoztatást adnak. Közülük Msgr. Vigano az érvényesen felszentelt pap, ő tehát sokat segíthetne, de hát ő túl messze van, és a mi számunkra elérhetetlen. Bár nagyra becsülhetjük, amit egyszemélyes felvilágosító, leleplező harcában tesz, de konkrét kérdésekben nem tud nekünk segíteni.
     Katolikus oldalról tehát több keserűség és botrány ér bennünket, mint segítség. Maradnak tehát azok, akik szemben a katolikusokkal, elég bátrak ahhoz, hogy nagyközönség előtt, azaz számunkra is elérhető módon vallják meg hitüket, szóljanak a pásztorukat vesztett keresztényekhez. Ezek a protestáns lelkészek, pásztorok, vagy nevezzék magukat bárminek – szerintem – elsősorban abban segítenek sokat, hogy ne érezzük magunkat teljesen egyedül, másfelől buzgó hitükkel és kiváló Biblia-ismeretükkel egyszerűen felüdítenek, lelkünket melengetik, és olyan gondolatokat, ismereteket közvetítenek, melyek tovább vezethetnek bennünket.
     Persze beszédeiket csak azoknak szabad/na meghallgatni, akik kiismerik magukat az igaz vallásban, és tudják, mit szabad, és mit nem e beszédekből elfogadni. A mostani válságos, valóságosan apokaliptikus időben az ő előadásaiknak a legnagyobb hátrányuk az, hogy határozottan szemben állnak a katolikus Egyházzal, nem ismerik el a szentmiseáldozat létét, jogosságát, nélkülözhetetlenségét, egyáltalán tagadják az istentisztelet áldozat jellegét, ami alkalmatlanná teszi őket arra, hogy a végidőkről szóló szentírási igéket hibák nélkül, helyesen értelmezzék. Elsősorban Dániel könyvét, de magát a Jelenések könyvét sem.
Miután tehát bebizonyosodott, hogy a világ mostani állapotában „épeszű és kompetens”, azaz igaz katolikus oldalról semmiféle eligazítást nem várhatunk, mert e feladatot senki kompetens, azaz „hivatásos” katolikus vezető nem vállalja magára, magunknak kell megpróbálni a kiinduló és nagyon jogos kérdésünkre – „Mit kell tennünk most és itt?” – elfogadható választ keresni. Ehhez elsőnek azt kell megválaszolni, hogy mi is történik ma a világban. Hogyan kell egy hívő kereszténynek a mai helyzetet megítélnie. Másodszor azt kell megvizsgálni, hogy a jövendölésekből mit mond nekünk az Úristen. Tudott dolog, hogy a jóslatokat azok értik meg, akik abban a korban élnek, melyre ezek vonatkoznak. Ezért kell mindenképpen megpróbálnunk eldönteni, hogy abban a korban élünk-e már, melyről Dániel, Szent János apostol, no meg természetesen elsősorban Urunk Jézus Krisztus maga beszélt, vagy sem.
     És e kérdések eldöntése után jöhetnek végre a lehetséges válaszok első kérdésünkre….
Feltéve: 2021. május 2.
I. Mi történik ma a világban?
Bevezetés: Erre a kérdésre a honlapnak már számtalan cikke megadta a választ; a koronahelyzettel foglalkozó első cikk 2020. március 9-én jelent meg, majd szinte heti rendszerességgel következtek a többiek. E cikkek a honlap következő fiókjaiban találhatók meg:
        ITT,         ITT,         ITT,         ITT,         ITT,         ITT,         ITT
Az elemző írások közül számunkra azok a legfontosabbak, melyek az üdvtörténet szempontjából tekintik át a világ mostani helyzetét. Ezek közül a következők voltak a legfontosabbak:
     – „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől”
     – Isten az idők jelei által szól az emberekhez
     – „Ma már csak ez a kettő létezik: keresztények és antikrisztusok”
     – A világ végén a rosszak egyre rosszabbak lesznek, a jók meg egyre jobbak
     – A társadalom a szakadék szélén – Van-e még menedék számunkra?
     – Óriási felfordulás készülődik a világban

1) A mostani idők legkirívóbb, legáltalánosabb és legfontosabb tulajdonsága, hogy minden intézkedés hazugságból indul ki, oda vezet és azon alapszik
Az fentebb felsorolt első cikkből való a következő megállapítás: Mindazt, ami ma a világgal történik egyedül akkor lehet józan ésszel és a hitben megmaradva, sőt megerősödve elfogadni, ha nem szakmai oldalról, hanem „felülről”, az üdvtörténet felől, Isten felől nézve igyekszünk megérteni és elfogadni a történéseket.
     Egy tavaly decemberi szerkesztői üzenetben pedig ez állt: Napjainkban, melyben a tökéletes gonoszság mindenhol mindent és mindenkit abszolút uralma alá hajtott, nem egyszerű kellemetlenségek, az élettel járó problémák sorát éljük át, hanem ez az idő üdvtörténeti jelentőségű, melyben az egész emberiség sorsa a tét. Azt is mondhatjuk, hogy olyan korban élünk, mint Noé és az ő idejében élt emberek. Aki ezt nem érzi, aki nem fogja fel, hogy ezek életünk, az egész emberiség „döntő órái” az értetlenségével és érzéketlenségével valójában maga is a gonosz céljait támogatja, következésképpen már a gonosz akarattalan eszközévé vált.
Az átélt hónapok után nagyon könnyű megállapítani, hogy mi a legjellemzőbb a világ mostani helyzetére: a HAZUGSÁG, a tömény hazugság. Ebben az egész korona-ügyben a vezetők részéről nem történik semmi, egyetlen pici részlet sem, ami ne hazugság lenne. Példaként erre J. Tscharntke pásztor az oltóanyag tárolását hozta fel, amire eleinte azt mondták, hogy mínusz 70 fokon kell tárolni, aztán lementek mínusz 20 fokra, most már a tárolás mikéntje nem is téma, egyszerű jégszekrények is megfelelnek erre a célra. Ez csak egy jelentéktelen kis példa, de arra megfelel, hogy rámutasson, hogy mindenben, de tényleg mindenben, még a legapróbb részletekben is hazudnak, mert a hazugság a sajátjuk. A legfelháborítóbb, a legszörnyűbb ebben az, amikor e hazugságok terjesztésére kisgyermekeket használnak fel.
Egy még 2019-ben feltett cikkből („Senki sem jó, csak az Isten” (Lk 18,19)) valók a következő mondatok: „Ez a világ nem csak nem vesz Istenről tudomást, de teljesen tudatosan pontosan szembe fordul Vele. Nemcsak elfeledkezik Róla, hanem az élet minden percében, minden kis és nagy dolgában megtagadja Istent, és pont az ellenkezőjét teszi annak, mint amit Isten megparancsolt. Ez pedig a legtökéletesebb bizonyítéka annak, hogy a Sátán szolgálatába állt, hiszen Istenből, az isteni adományokból nem csak semmi nincs már meg benne, de mindezeknek pont az ellenkezőjét bírja. S mivel, miként ezt Urunk Jézus Krisztus mondta, a Sátán a hazugság atyja, mai világunk első és legjellemzőbb tulajdonsága a hazugság.
     Robert Mäder prelátus A Sátán című dolgozatában ezeket írta: A Biblia a Sátánt olyan szavakkal nevezi meg, melyekből legbelsőbb lénye nyilatkozik meg: ő a „gonosz” (1 Jn 3,12), az „ellenség” (Mt 13,25), a „hazug és a hazugság atyja” (Jn 8,44), az „ember-gyilkos” (Jn 8,44), a „régi kígyó” és a „nagy sárkány” (Jel 12,9), az „erőszak fejedelme” (Ef 2,2), e „világ istene” (2 Kor 4,4).
Mindezekből világosan kitűnik, hogy személyesen a Sátán az, aki a korona-ügyet teljes egészében a hatalmában tartja. Ő a Jelenések könyvének nagy vörös sárkánya, őskígyója, „aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot” (Jel 12,9), aki „harcba szállt (az asszony) többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett” (Jel 12,17). Bár a bűnbeesés óta ennek a világnak mindig a Sátán volt a fejedelme, de akkora hatalomra, mint most, Jézus Krisztus kereszthalála óta még soha nem jutott. Egyszerűen azért, mert az emberek nagy része egészen a legújabb időkig elfogadta Urunk Jézus Krisztus megváltói ajándékát, aminek segítségével kikerült az ördög hatalma alól, és már itt a földön Isten országához tartozott. E két birodalom kiterjedését és hatalmát a földön mindig polgárainak száma határozta meg, ez pedig koronként változott. De csak a legújabb korban jutott a világ az általános aposztázia állapotába – melyről Szent Pál apostol megmondta, hogy az Úr eljövetele előtt „előbb be kell következnie az elpártolásnak” (2 Tessz 2,3) –, aminek következtében itt a földön, a földi dolgokban a Sátán birodalma nagyságrendekkel vált nagyobb, mint az Istené.
     Szent Pál apostolnak a Tesszalonikaiaknak írt második levele pontosan egy olyan kort ír le, amelyben mi most élünk: „.. előbb be kell következnie az elpártolásnak … akkor majd megjelenik a gonosz … megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (v. ö. 2 Tessz 2,1-12)
2) A Sátán mai minden eddigit felülmúló uralmának az aljas hazugságáradaton kívül másik feltűnő és egyedi jellegzetessége a "teljesség"
A világnak már nincs egyetlen olyan picike pontja, ahol ne a Sátán és démonai vették volna át a hatalmat, ahol ne ő és démonai határoznák meg az emberek életét. Ha létezik is olyan ország, melynek vezetői nem rendeltek el korlátozásokat, annak lakosai ennek ellenére ugyanúgy szenvednek az előállt helyzettől, mint ahol a legkeményebb elzárások vannak érvényben, mert a mai teljesen globalizált világban minden ország függ a másiktól, illetve a szegényebb országok a gazdag országoktól. Aya Velazquez a „Kína és a Great Reset” című cikk szerzője, mondta egyik vele készült interjújában, hogy a német "ellenállóknak" harcaikban a harmadik világ többmilliós éhezőiről sem szabad megfeledkezniük. Azoknak a sorsát is mindig szem előtt kell tartaniuk, akik már most is az éhhalál küszöbén állnak (velünk ellentétben, akiknek még mindig túl jó dolgunk van).
     Mondhatni, ahogy Ádámban az egész emberiség vétkezett, most a mai világban – legalábbis külsőleg – maga az egész emberiség vétkezik, és kerül ily módon egészében az őskígyó és démonainak az uralma alá.
3) Milyen eszközöket és módszereket használ a Sátán terveinek elérésére?
Szent Pál apostol pontosan megírta, hogy mik lesznek a közvetlen előzményei a vég eljövetelének: „Az elpártolás”, és még valami, aminek „előbb még el kell tűnnie az útból” (v. ö. 2 Tessz 2,3/7). Az elpártolás, az aposztázia mára világméretűvé vált, minden népet, közösséget elért. Az emberek túlnyomó többségének mostani viselkedése kétséget sem hagy a felől, hogy alig-alig maradtak olyanok – még a keresztények, zsidók és mohamedánok körében is –, akik hisznek az örökéletben, akik tudják, hogy nem attól/azoktól kell félniük, akik a testüket megölhetik, hanem inkább attól, akinek „ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítsa” őket. (v. ö. Mt 10,28-29; Lk 12,4-5)
     Arról, hogy mi lehet az, aminek el kell tűnnie előbb az útból, csaknem kétezer év óta törik az emberek a fejüket. Nekünk, akik abban az időben élünk, amikor a katolikus Egyház látszólag, de intézményeiben valóságosan is, megszűnt létezni – mert az a valami, ami a világ szemében a katolikus egyháznak jelenti ki magát, valójában már a Sátán zsinagógája –, e "valami" alatt leginkább a működő katolikus Egyházra kell gondolnunk.
     És valóban, az egyetlen, ami a mostani korona-őrületet megállíthatta, de legalábbis eredményesen fékezhette volna, a katolikus Egyház lehetett volna – ha nem vált volna maga is hitehagyottá, sőt mára már pogánnyá, és egyúttal a mai világi elit hű és buzgó társává. Bergoglionak és társainak szerte a világon az a legfőbb törekvése, hogy megfeleljenek a világi elit elvárásainak, hogy szolgai módon behódoljanak nekik, abban reménykedve, hogy ily módon a végén ők is "elég nagy szeletet kaphassanak a tortából". Bergoglio nagy valószínűséggel a közelgő világkormány tiszteletbeli elnöke akar lenni.
A Sátánnak tehát ma nincsenek valóságos ellenfelei: gyakorlatilag az egész világ mindenestül az eszközévé vált: kis és nagy hivatalok, vallási közösségek vezetői – tisztelet az igen-igen elenyésző kivételnek – egymást taposva igyekeznek az egyre őrültebb intézkedések meghozatalában és betartatásában az élen járni, és ezzel az ő eszközeikként tevékenykedni. A vallások vezetői mellett éppen az orvostársadalom az – igen-igen kevés tisztességes orvos kivételével –, melynek tagjai, bár esküt tettek arra, hogy nem ártanak az embereknek, nemcsak engedelmeskednek a politikusoknak, de maguk járnak az élen az emberek tönkretételében.
     Az orvosokatisztanlatasert.hu honlapra pár napja került fel egy interjú, ami a német korona-bizottság egyik ülésén készült Vera Sharav asszonnyal. Vera Sharav Romániában született és gyermekként élte túl a holokausztot, majd édesanyjával az Egyesült Államokba emigrált. Miután gyermeke helytelen kezelés (rossz gyógyszerezés) miatt meghalt, megalapította az Emberi Kutatások Védelméért Szövetséget. A vele készült interjú különösen figyelemreméltó, hiszen ő zsidóként már egyszer személyesen megtapasztalta mindazokat a szörnyűségeket, amik most mindazokra várnak, akik nem hajlandók beoltatni magukat. Lenyűgöző őszinteséggel és éleslátással beszél mind a múltról, mind a jelenről, levonva a párhuzamokat, majd mindezekből a következtetések jövőnkre nézve.
Az elmúlt bő 14 hónap történéseiből az is kiderült, hogy a hazugság mellett a gonoszság, a minden emberi érzés, kiváltképp a szánalom teljes hiánya az, ami a korona-rezsim munkálkodását és a nekik vakon engedelmeskedő tömegek viselkedését a leginkább jellemzi. Ez persze se nem véletlen, se nem meglepő: a Sátán éppen azért hazug, mert gonosz.
     Következésképpen a Sátán birodalmához tartozó embertömegek úgy viselkednek, mint a barbárok, mintha Jézus Krisztus soha nem jött volna el erre a világra, nem vált volna emberré. Pont a mai emberek, köztük a vezetők és a médiában közreműködők viselkedése bizonyítja, hogy kereszténység nélkül az ember rosszabb, mint az állat: a belátás, a jóérzés, a szánalom, az együttérzés, egyszóval mindaz, ami civilizálttá teszi az embert, teljesen kihalt belőlük. Ráadásul ez az embertelen bánásmód pont a társadalom leggyengébbjeivel szemben a legerősebb: az idősekkel és a gyermekekkel szemben, miközben a felelősök azt állítják, hogy mindezt az ő védelmükre teszik. Az intézkedések elrendelői és végrehajtói olyanok, mint azon földrészek lakói, akiknél a kereszténység soha nem volt ismert, nem terjedt el, mint amilyenek például Afrika egyes részein voltak az emberek a múlt század közepéig.
     Ezen országok sorába illeszkedik be Kína, ahol ez az egész korona-őrület elkezdődött. Kína, ahol a tízezer-vágás ítéletet kitalálták és még a múlt században is gyakorolták, azon kevés országok közé tartozik, ahol a kereszténység soha nem terjedhetett el, sőt jóformán még a lábát se tehette be az országba. Az Egyház történetéből közismert, hogy az egyik jezsuita misszionáriusnak egykor sikerült megtérítenie a kínai császár fiát, akinek apja nem sokkal később meghalt. De mielőtt a kereszténnyé vált fiú megtéríthette volna országát, ő is elhunyt, és utóda a császári trónon megint minden keresztényt kiűzött az országból. S. M. atyától egyszer megkérdeztem, miért nem engedte meg Isten, hogy egy ilyen hatalmas ország kereszténnyé váljon, és ezzel is jobban terjedjen a kereszténység, amire ő azt válaszolta, hogy a kínai nép annyira gonosz, hogy Isten valószínűleg nem akarta, hogy ilyen „olcsón” kapják meg az igaz vallást.
     Kína nemcsak pogány, de bősz kommunista ország, ahol a materializmus, az ú. n. mesterséges intelligencia, a transzhumanizmus a fő ideológia. Kína az, ahol a polgárok elektronikus kontrollját már bevezették, Kína az, ahol a gazdaság a lopáson, becsapáson, hazugságon alapszik. Kína az, ami bekebelezi a fél világot azzal a trükkel, hogy eleve visszafizethetetlen hiteleket ad, amiért aztán az eladósodott országtól cserébe földet vásárol. Kína az, ahol csak az tanulhat tovább, aki előbb esküt tesz, hogy semmilyen vallásnak, elsősorban a kereszténységnek nem követője. Kína az, aminek bevallott célja az egész világot uralma alá hajtani, és ami e céljához a legaljasabb eszközök használatával napról napra közelebb jut. És Kína az, ami a Nagy Újrakezdés, az új világrend bevezetését gőzerővel igyekszik minél gyorsabban megvalósítani. De addig is milliárdokat keres oltóanyagaival, amik segítségével még a dúsgazdag iszlám országokat is behálózza. Egyszóval Kína az, melynek vezetői számára az igazmondás, a becsületesség ismeretlen, sőt megvetendő fogalmak.
     Kína az az ország, ahol a hazugság és a gonoszság kéz a kézben jár. És Kína az az ország, ami a legtöbbet nyerte eddig ezen az egész korona-ügyön.
Aki további részleteket akar megtudni Kína és a korona-őrület kapcsolatáról, annak ajánlom a honlap következő cikkét (amit sajnos még mindig nem fordítottam le teljesen; addig is, amíg kész nem leszek vele, ajánlom a google-fordítót, ami ugyan nem jó, de a lényeg megértésére alkalmas), és a szerzővel készült interjúkat. Ebből a cikkből való a következő részlet: „Kínától tanulni egyet jelent elnyomást tanulni.. A totális ellenőrzés, az erény-terror és a viselkedés-irányítás alkalmazásában is egyre kínaibbá válik a világ többi része. A tudományban való feltétlen hit és a transzhumanista felsőbbrendű ember-ideák Kínában összekapcsolódnak egy az ország múltjában gyökerező kollektivista emberképpel. Ebben a globális színpadi játékban, amelyben a "szabadság vége" című darabot rendezik éppen, egészen nyilvánvaló, hogy Kínának jut a főszerep.”
4) Mi a célja mindennek a borzalomnak?
Az előző bekezdésben említett írás ezt a célt írja le és mutatja be. Msgr. Vigano is több írásában taglalta e célokat, amelyeknek lényege Isten végleges trónfosztása, az ember, mint Isten teremtményének és példaképének a végleges kiirtása, és helyére egy transzhumanista robot helyezése. Isten képmásából egy gyilkosvírust hordozó lényt kreáltak, akit minimum elzárni, ketrecben tartani, de a köz érdekében a legbiztonságosabban inkább megsemmisíteni kell. Ez az emberkép, történjék bármi a jövőben, a mai nemzedék agyából, érzéseiből már soha nem fog teljesen eltűnni.
     Azoknak, akik ezt a célt követik már évszázadok óta, nem a pénz kell – hiszen abból már annyi van nekik, hogy nem tudnak vele mit kezdeni –, hanem a hatalom: istenek akarnak lenni, ég és föld urai, akik minden és mindenki felett uralkodnak, akik maguk döntik el, hogy mit lehet és mit nem. Ehhez elsősorban az embereket kell rabszolgasorsba hajtaniuk – ez az, ami az őrült és megalázó intézkedésekkel és a génmanipuláló oltóanyagokkal éppen most zajlik. A legelképesztőbb ebben az, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan: egy gépmanipulált, vagy nano-szemcsékkel irányított lényből már soha többé nem lesz valódi ember, olyan, amilyennek Isten őt eredetileg teremtette.
     Ez a cél, és ezt már nem is takargatják, nem is titkolják. Klaus Schwab, akinek menye kínai, mindezeket pontosan leírta bárhol hozzáférhető, számtalan nyelvre lefordított könyvében.
5) Mi történik most hazánkban, és milyen sors vár a jövőben Magyarországra?
Magyarország évszázadokon keresztül a kereszténység és ezzel Európa védőbástyája volt az iszlám ellen. A magyar paraszt volt az egyetlen az iszlám által meghódított népek között, aki inkább elhagyta otthonát, szülőföldjét, minthogy maga is mohamedán legyen, vagy gyerekadót fizessen a töröknek. És pont ezen Istenhez és valláshoz hűséges magatartás vezetett oda, hogy a török kiűzése után Magyarországra tömegével érkezzenek idegen népek, aminek következtében az ország 100 évvel ezelőtt területének kétharmadát elvesztette.
     És most ugyanez a Magyarország jár az élen a korona-őrület intézkedéseinek erőszakos betartatásában, lakosai egy részének "sárga csillaggal" való megkülönböztetésében, polgárainak rabigába hajtásában, és kiirtásában – azaz a lisszaboni szerződésben vállalt 6 milliós létszámra csökkentés minél hamarabb elérésében. És ugyanez a Magyarország az, ami önként és dalolva hívja be a materialista kommunista Kínát, az újabb pogány gyarmatosítót, ami ugyan nem karddal, de annál pusztítóbb és veszélyesebb trükkökkel az egész országot nemsokára be fogja kebelezni (amire ráadásul az egész ország, különösen vezetői rendkívül büszkék).
De hogyan lehetséges, hogy Szűz Mária országa, a föld egyetlen országa, melynek Isten Anyja nem csak a patrónája, hanem megkoronázott királynője, így vesszen el? E kérdésre az egyik válasz így hangzik: Sátán pont azért nálunk támad a legádázabbul, mert ez az ország Mária országa, és rajtunk keresztül így akar Isten Anyján bosszút állni. Számomra a második válasz a hihetőbb: Magyarországon évek, évtizedek óta nem mutatnak be érvényes szentmisét. Pio atya mondta, hogy a világ hamarabb megvan Nap, mint szentmise nélkül. Nos, mind a környező országokban, mind Német-, Francia-, Olaszországban stb., ha nem is sok, de azért van még érvényes szentelésű pap, aki érvényes szentmiseáldozatot mutat be. Magyarországon ez évtizedek óta nem fordult elő: a Nap nálunk már nem süt, nálunk már nincs semmi, ami a sötétséget eloszlathatná.
     Ha Fatimában a Szűzanya nem ígérte volna meg, hogy a végén az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni, akkor …, nos akkor különösen ránk, magyarokra nagyon szomorú sors várna…
Napjaink ezen jellegzetességei – Isten trónfosztása, száműzése a világból Sátán elsöprő győzelme mellett, a pogányság, a legdurvább barbarizmus diadala, az ember zombivá alakítása – elegendő már ahhoz, hogy pontosan tudjuk, mi folyik ma a világban, milyen céljai vannak azoknak, akik a világ sorsát irányítják.
Feltéve: 2021. május 4.
II. Mit mond a Szentírás a mostani időkről?
A témák, melyeket talán a legkönnyebb megfejteni:
     I. Jelenések könyvéből:
     – a hét pecsét, illetve a négy ló
     – az Antikrisztus kiléte
     – a vadállatok kiléte
     – a fenevad bélyege
     – Babilon
     – Krisztus ezeréves birodalma
     II. Dániel könyvéből (7-12. fejezetek):
     – a negyedik vadállat, aki „azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket”
     – a mindennapi áldozat megszűnése
     – a vészt hozó undokság felállítása a szent helyen
     – a gonoszok közül senki se jut el a belátásra

Most azt kell megvizsgálnunk, hogy a bibliai jövendölésekből mit mond nekünk az Úristen. A Biblia nagyon sokat beszél a végidőkről: A Messiás eljövetelének megjövendölése mellett a próféták mindegyike erről ír a legtöbbet. Mind a nagy próféták – különösen Izajás, Ezekiel és Dániel – mind a 12 kis próféta. Az Újszövetségben Urunk Jézus Krisztus Jeruzsálem pusztulásának megjövendölésével egyúttal a világ végéről is szól. Rajta kívül a legismertebbek Szent Pál apostol tesszalonikaiaknak írt második levele (2 Tessz 2,1-12), Szent Péter apostol második levele (2 Pét 3,3-12) és Szent János apostol Jelenések könyve.
I./1. A hét pecsét, illetve a négy ló
A Jelenések könyvének 6. fejezete arról szól, ahogy a Bárány, aki egyedül „méltó feltörni a pecséteket” (Jel 5,9), egymás után feltöri azokat. Különösen az első öt pecsét története tűnik megfejthetőnek:
     „És látám, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hallám az egyiket a négy élőlény közül, amint mennydörgésszerű hangon így szólt: "Jöjj, és lásd!" És láttam, és íme egy fehér ló jelent meg, és a rajta ülőnek íja vala. És korona adaték neki, és diadalmasan kivonula, hogy győzzön. És midőn a második pecsétet felnyitotta, hallám a második élőlényt, amint így szólt: "Jöjj és lásd!" És kijöve egy másik, tűzvörös ló, és a rajta ülőnek megadaték, a békét elvegye a földről, hogy az emberek egymást öldössék: és nagy kard adaték neki. És midőn a harmadik pecsétet felnyitotta, hallám a harmadik élőlényt, amint így szólt: "Jöjj és lásd!" És íme egy fekete lovat láttam, és a rajta ülőnek kezében mérleg vala. És mintegy szózatot hallék a négy élőlény közepette, mely így szólt: "Két font gabona egy tízesért, és háromszor két font árpa egy tízesért. De a bort és az olajat ne bántsd!" és midőn a negyedik pecsétet felnyitotta, hallám a negyedik élőlény szavát, amint így szólt: "Jöjj és lásd!" És íme egy fakó lovat láttam, és a rajta ülőnek neve Halál, és az alvilág követé őt. És hatalom adaték neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel és halállal és a föld vadállataival. És midőn az ötödik pecsétet felnyitotta, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek Isten igéjéért és tanúságtételükért. És nagy szóval kiáltának, mondván: "Urunk, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet, és nem állasz bosszút vérünkért a föld lakóin?"” (Jel 6,1-10)
     Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy az 1992-es Biblia-fordításban a fehér lovon ülő lovas korona helyett "koszorút" kap; a latin szövegben "corona" áll e helyen, amit ugyan a világi latin szótár szerint koszorúként is le lehet fordítani, de korábban mindig koronának fordították, ami ráadásul ehelyütt sokkal többet mondó.
E megjegyzésnél érdekesebb a Szent István Társulat 1929-ben Dr. Radó Polikárp tollából megjelent „A kereszténység szent könyvei – Újszövetség” című művének a Jelenések könyvéről szóló azon fejezete, melyben a szerző a jelenések rövid bemutatásánál ezt írja:
     „1. pecsét: fehér paripán megjelenik a koronás Győző (= Krisztus).
     2. pecsét: pej lovon megjelenik nagy karddal a béke elvevője (= háború).
     3. pecsét: fekete lovon megjelenik mérleggel kezében az Éhínség.
     4. pecsét: fakó lovon megjelenik a Halál, a pokol kíséri őt.
     5. pecsét: az oltár alatt a vértanúk lelke bosszúért kiált, de még várniuk kell, míg betelik bajtársaik száma.”
     Bár tudott dolog, mégis újra és újra megdöbbentő, amikor egy, az elmúlt kb. 100 évben íródott könyv kerül a kezünkbe: Szinte egyetlen nincs közöttük, melyből többé vagy kevésbé ne érződne ki már valami a kezdődő hitehagyásból! Hogyan képes valaki, pláne egy katolikus teológus-tanár egy sorba helyezni Jézus Krisztust a vérontással, az éhínséggel és a halállal?! Milyen katolikus lélek az, akinek a csapások felsorolásánál, a négy apokaliptikus lovas egyikéről Üdvözítőnk jut az eszébe?
Visszatérve Szent János látomásának idézett részéhez, a mai olvasó számára több mint megdöbbentő a fehér ló és lovas képe: A fehér ló és koronás lovasa a korábban már említett londoni olimpia-megnyitón kívül egyértelműen a mostani kórház, betegség uralta világunkat, és, illetve még ennél is inkább, az áruló orvosokat, egészségügyieseket idézi fel, akik egy "korona" segítségével győzték le az egész világot!
A második, a tűzvörös ló jelentése a mi számunkra már egyértelműnek tűnik: A mostani koronaterrort, azaz az orvosok "győzelmét", a fehér lovon ülő koronás lovast, a gazdasági katasztrófa, azt pedig az erőszak megnövekedése fogja követni egészen a nyílt háborúkig. A háborúval pedig a napjainkban elindult éhínség nemcsak a világ szegény országaiban, de mindenütt fel fogja ütni a fejét. Az élelmiszerdrágulás már napjainkban elkezdődött, és egyre komolyabb méreteket ölt. – Valahol azt olvastam, hogy a „bor és olaj” szókapcsolatot a választott népre, Izraelre használták; ha ez így van, akkor a „négy élőlénynek” a felhívása: „De a bort és az olajat ne bántsd!”, azt jelentheti, hogy a választottak (akiknek „kedvéért meg fognak rövidülni e napok” v. ö. Mt 24.22) nem fognak éhen halni, mert rájuk a mártíromságnak konkrétabb formája vár.
     A negyedik lovas a halál, de közvetlenül még őt sem a vég követi, hanem a démonok, akik sokakat elpusztítanak. Valószínűleg ekkor halnak meg azok, akik eddig hűségesen kitartottak Jézus Krisztus mellett, és akik ezért – az ötödik pecsét feltörésekor megjelenő korábban élt társaikhoz hasonlóan – kifejezetten „Isten igéjéért és tanúságtételükért öletnek meg”.
I./2. Az Antikrisztus. Abban minden józanul gondolkodó ember egyetért, hogy az, ami most zajlik a világban, példa nélküli, és hogy az emberiség történelme a végidejéhez érkezett. Abban viszont már eltérnek a vélemények, hogy elérkeztünk-e már az antikrisztusi korba, vagy még mindig nem. Hogy erre a kérdésre érdemleges választ lehessen adni, elsőnek azt kell/ene tudni, hogy eljött-e már az Antikrisztus, illetve, hogy egyáltalán ki vagy mi az Antikrisztus.
     Az Antikrisztus kiléte minden időben izgatta az emberek fantáziáját. A Biblia ugyan nem teljesen egyértelmű ebben a kérdésben, de az Egyház – és a legtöbb felekezet és szabad "egyház" – mégis azt az álláspontot képviseli, hogy az Antikrisztus valódi személy lesz, és nem intézmény, nem emberi közösség, nem titkos társaság vagy világszervezet. S. M. atya évekkel ezelőtt ezt a vélekedést azzal indokolta, hogy az emberek már annyit csalódtak a különböző kormányokban, hatalmi szervezetekben, hogy ezeknek már nem, de egy egyszemélyes hódítónak még hinni fognak. [Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz.]
A ma (május 7.) bejelentett jövő héttől érvénybe lépő újabb intézkedés azt mondja ki, hogy orvosi ellátásban ezentúl csak azok részesülhetnek, akik be vannak oltva, vagy előbb leteszteltetik magukat. Magyarul, akik elfogadják, és részesévé válnak annak a sátáni hazugság-orgiának, ami ma körülöttünk tombol. Ezek az embertelen, hazugságon alapuló, szűnni nem akaró, iszonyatos korlátozások – szerintem – jó okot adnak arra, hogy egyre inkább magát a koronaőrületet és a mögötte álló elit és egészségügyiek diktatúráját tartsuk az antikrisztusnak, aminek – mint Dániel próféta írja: „Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása.” (Dán 8.24)
     A világtörténelem során mindazokat, akik egyszemélyes hatalmat értek el, például Napóleon, Hitler, nem egy szervezet választott ki és emelt fel, hanem saját maguk tették azzá magukat, amivé váltak. Ezt követően hatalmi apparátusukat ők maguk állították fel. A mostani világban nagyon nehéz elképzelni, hogy a hatalmi elit (az USA, Kína, a Davosi Gazdasági Fórum és a Silicon-Valley milliárdosai stb.) mostanra elért korlátlan hatalmát egyetlen ember kezébe helyezze. És hogy egy ilyen eljövendő embernek akkora hatalom összpontosulhatna a kezében, és azzal akkora, az egész világot átölelő sikert érhetne el, mint amit most ez az elit a koronaterrorral elért, és amilyent a Biblia az Antikrisztus hatalmának és sikerének nagyságáról leírt: „A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre.” (Dán 7,23/25)
     A ma is uralkodó hatalmi elit már évtizedek óta létezik és irányítja a világ életét. Mégsem tudták terveiket megvalósítani – a transzhumanista robotok létrehozását, a vallási élet teljes lebénítását, a mindent felölelő digitális kontrollt: Ezek bevezetéséhez még nekik is szükségük volt egy pszichológiai eszközre, és ez lett a koronapánik. A pénzügyi és politikai elit (talán összesen csak háromezer ember) az orvostársadalom és a gyógyszeripar közreműködésével így hozta létre a korona-őrületet, illetve -terrort, azaz a mostani, a végidőt jelentő antikrisztusi korunkat. Amire egyik prominens képviselőjük, Klaus Schwab már ki is jelentette, hogy egy teljesen új korszak kezdetét jelenti: Az időt eddig Krisztus születésének évétől számolták, szerinte mostantól Krisztus születési évének szerepét a korona megjelenésének éve veszi át („megváltoztatja az időket és a törvényeket”).
Ez az elmélet ugyanúgy találgatás, mint az összes eddigi sokezer antikrisztus-elmélet is csak találgatás volt, de önmagának nem mond ellent (azaz nincs benne önellentmondás, mint a legtöbb eddigi elképzelésben). Már egyedül Kínára kitűnően illik az antikrisztusi szerep: Kína maga a materializmus, a pogányság, a barbárság, az istentagadás és a legvadabb kommunizmus megtestesítője. Olyan ország, ahol törvény írja elő, hogy csakis ateisták tanulhatnak tovább és viselhetnek állami hivatalokat. Ráadásul Kína már évek óta folytat orvosi kísérleteket, melyek az ember átprogramozását, egy hibrid lény létrehozását célozták meg. És ha ehhez még hozzátesszük, hogy Kína semmilyen nemzetközi jogot vagy etikai törvényt nem tart magára nézve kötelezőnek, és egész hatalmát hazudozással építette fel, akkor az orvosokkal való szövetségre lépése minden elképzelést felülmúló istentelenségre teszi alkalmassá és képessé őket.
     Kína világuralomra tör, ezt se nem tagadja, se nem rejtegeti. A koronaterror segítségével, amit ő indított el, ezt a célját nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan, mondhatni hiánytalanul, ráadásul fegyverek bevetése nélkül el tudta érni.
A Biblia az orvosokról nincs jó véleményen, számos helyen nyilatkozik elítélően róluk: Néhány példa erre: Jób 13,4: „Ti csupán hazug képmutatók vagytok, orvosok egy szálig, akik mit sem érnek.” – Sir 38,15: „Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe.” – Mk 5,26 (Lk 8,43): „És sokat szenvedett a sok orvostól, és elköltötte mindenét rájuk, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett.”
     Dr. Joseph A. Jerger háziorvos „Isten áldja, Doktor Úr” című könyvében, melyet még a 19. század végén kezdett el írni, és 1940-ben fejezett be, krónikaszerűen számol be arról az időről, amikor az orvoslás elkezdett szövetkezni a technikával, aminek következtében egyre jobban eltávolodott igazi feladatától. (A régi és az új orvosi felfogás alapvető különbözőségéről James Herriot angol állatorvos népszerű és szórakoztató könyvei is beszámolnak.)
     Minden emberi tevékenység ki van téve a manipulációnak, annak, hogy rossz emberek saját önző céljaikra használják fel. De mind közül az orvoslás az, ami leginkább veszély forrásává válhat, hiszen ez az, ami a legközvetlenebbül érint egy másik embert. Annak bemutatására, hogy az orvostudomány milyen régóta jár már helytelen utakon, bemásolom ide Gerd Reuther radiológus és egyetemi docens a www.kenfm.de oldalon 2020. december 1-én megjelent „Halálos vírus-félelem” című írásának idevonatkozó fejezeteit:
     »A mai szerencsétlenség 150 évvel ezelőtt vette kezdetét. Ekkor lettek a mi szemünk számára láthatatlan lakótársaink ezen a bolygón halálos betegség-okozóknak kikiáltva. A természetben kellett felelősöket találni, hogy az állandó háborúk és földünk egyre gyorsabb ütemben zajló ipari kizsákmányolása miatt keletkezett károkért a felelősséget az ember helyett másra lehessen hárítani. A francia kémikus, Louis Pasteur (1822-1895) és a német orvos, Robert Koch (1843-1910) alkalmasnak bizonyultak e munka elvégzésére. Munkásságukkal elérték, hogy az embereket steril, csíramentes élőlényekké értelmezték át, akiket egyetlen mikroba megbetegíthet, vagy megölhet. A már akkor közismert tényeket, melyek bizonyították, hogy a mikroorganizmusok csak nagyon kedvezőtlen körülmények között és eleve rossz állapotban levő szervezet esetén válhatnak betegség és halál okaivá, lesöpörték az asztalról.
     Ez a militarista logika megfertőzte az orvostudományt. A mikroorganizmusokat le kell győzni és oltásokkal ki kell irtani – ez az a gondolkodásmód, amit e két tudós kitalált, és ami a mai napig az orvosok többségének agyát uralja. Hogy az emberekben lakozó természetes mikroorganizmusok elleni harccal a betegeket hadszíntérré teszik, a mai orvosoknak nem okoz gondot. Holott az antibiotikumok, a fertőtlenítőszerek és a kemoterápia inkább a beteg, mint a betegség elleni harcot jelenti.
     Ugyanakkor mind a mai napig senkit nem zavar, hogy elmélete felállításakor Pasteur csalt [amit naplójában maga vallott be], és Koch valójában alig talált ki maga valamit, de ellenállást nem tűrően tanította és hirdette, mint tudományos felfedezést, hogy a betegséget mindig kórokozók okozzák.
     Kettőjük etikátlan ember- és állatkísérleteit – Pasteur-nél elhullott állatok ezreivel, és Kochnál a német gyarmatokon a bennszülött lakosság köreiben elvégzett kísérleteinél számtalan halottal – szemérmesen elhallgatják. E két ember nevét viselő intézetek tucatjai semmi jót nem ígérnek a feladatát lelkiismeretesen ellátni akaró orvosok és a népesség számára.
     A mai baktérium- és víruskutatók még mindig ennek a primitív és a gyógyszeripar-sugallta és finanszírozta téves gondolkodásmódnak a foglyai. Ezt leginkább az árulja el, hogy tagadják a nyájimmunitás létét, holott évezredeken keresztül mind a mai napig ez volt az emlősök bevált védekező viselkedése. Persze ezzel az ingyenes önvédelemmel nem lehet pénzt keresni….
     Mindeközben az ember nem is létezhetne baktériumok és vírusok nélkül. Legalább 19 fajta vírus él rajtunk és bennünk. Következésképpen a jelenlétük egy tőlünk vett szövet- vagy folyadékpróbában semmilyen rendellenességet nem állapít meg. A testünkben található sejtek 60 százaléka nem a saját sejtünk, hanem a bennünk lakó baktériumoké. Aki a mikroorganizmusokat ellenségnek tekinti, az semmit nem értett meg a mi létezésünkből.
     Ezek a felismerések pontosan olyan régiek, mint Pasteur és Koch fenyegető szcenáriói, és egy francia kémikus, Antoine Béchamp (1816-1908) fogalmazta meg őket. Már ő felismerte, hogy az ember életét és halálát végigkísérik a mikroorganizmusok, és csak nagyon kedvezőtlen feltételek mellett betegedünk meg tőlük, de akkor is csak a már bennünk levőktől, és nem a rajtunk kívül élőktől. Ez a vélemény, melynek helyességét a mai gén- és mikroba-kutatás bebizonyította, 150 évvel ezelőtt ugyanannyira nem illettek a hangadó és uralkodó elit gondolkodásmódjába, mint ma.«
A mintegy 150 évvel ezelőtt rossz útra vezetett orvostudomány akkor került végképp a gyógyszeripar és az emberek manipulálásában érdekelt körök kiszolgálójává, amikor ehhez a technológia a maga rohamos fejlődésével új lehetőségeket teremtett a számára.
     Medicina és technika, e kettő együtt valóban kiválóan, minden más területnél alkalmasabb arra, hogy a világon átvegye az irányítást és ezzel a hatalmat. Nem véletlen, hogy az új génmanipuláló "oltóanyag" egyik felfedezője azt merte nyilatkozni, hogy kutatása közben Istennek kezdte érezni magát. A fehér ruhások – tisztelet az egyre csökkenő számú kivételnek – már eddig is úgy álltak az emberek fölött, mintha félistenek lennének, mostanra már nem csak így gondolkodnak, hanem így is cselekszenek: mintha kezükben lenne a lét és nemlét feletti hatalom.
Természetesen nem óhajtok úgy tenni, mintha én oldottam volna meg, vagy akarnám megoldani az antikrisztus-kérdést, de azt látni lehet, hogy mindaz, amit a Biblia az antikrisztusról elmond, kiválóan illik a koronaterrorra, beleértve a létrehozóinak és működtetőinek a szándékait és céljait.
     Arra az ellenvetésre, miszerint az itt vázolt antikrisztusra nem illenek Szent Pál apostolnak a szavai: „és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani” (2 Tessz 2,3-4), azt lehet válaszolni, hogy egyfelől Bergoglio is része annak az elitnek, ami ezt az őrületet fenntartja (éppen most zajlik a Vatikánban a fő kolomposok konferenciája a jövő emberéről), másfelől, hogy a génmanipulálással és a totális digitalizálással és kontrollal, és a média százszázalékos kisajátításával ez az elit igenis istennek akar látszani, sőt nem csak látszani, hanem istenként is viselkedik: ő dönt élet és halál felett, minden jogot és törvényt, benne elsőként a Természettörvényt elsöpört, ő mondja meg, hogy mi igaz és mi nem. És bár már régóta ezt teszi, de ezt a szerepet csak most a koronaterrorral tudta mindenki számára láthatóan és érezhetően és ami a fő, egyeduralkodóként elfoglalni.
Egy másik lényeges érv e vélemény helyességéről, az események elképesztő mértékű felgyorsulása. A következő cikkben: A Jelenések könyve – A kereszténység vigasz-könyve Jakob Tscharntke pásztor Jel 1,1-3-mal kapcsolatban ezt mondja: „A Biblia itt valójában arról tudósít, hogy az események lélegzetelállító sebességgel fogják követni egymást.” És valóban, ez a lélegzetelállító sebesség az egyik legfeltűnőbb jellegzetessége a koronaterrornak. Az orvostársadalom pedig arról gondoskodik, hogy ez az állapot soha ne érjen véget, új és új állítólagos vírus-mutánsokkal mindaddig fent tudják tartani ezt az őrületet, amíg az irányító elit összes tervét meg nem valósította. Ez is olyasmi, amire az orvosin kívül más szakág nemigen lehetett volna képes.
I./3. A Jelenések könyvének vadállatai a könyv 13. fejezetében jelennek meg: „Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név…. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: "Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?" Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa…. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte…..Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket vitt végbe, … A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.” (Jel 13,1-17) – Ez a jellemzés: „Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre”, azt a fentebb említett véleményt támasztja alá, hogy ennek az antikrisztusi időnek Kína az egyik jelentős szereplője: a két fenevad, akik közül az egyiknek magának az antikrisztusnak kell lennie, ő az egyike.
Az első – a tengeri – vadállat, ami „halálos sebet kapott, de meggyógyult”, a kommunizmus lehet, amiről 1990-ben a fél világ azt gondolta, hogy a földön soha többet nem nyerheti el azt a szerepet, amit a Szovjetunió fénykorában játszott, és soha többet nem téveszthet meg senkit. Ehhez képest, ma ott tartunk, hogy Amerikának kommunista szélsőbaloldali alelnöke van, akinek jó esélyei vannak, hogy nemsokára elnök legyen. Kína a kommunizmus fellegvára, és a koronaterror elsőszámú képviselője. De nem csak e két országban, hanem jóformán az egész világon visszatért és hódít a kommunizmus, hol nyíltan, hol valami más ideológia leple alatt. Klaus Schwab új világrendje szintén kommunista eszmékre épül.
     A második – a szárazföldi – vadállat a koronaterrort bevezető politikusok és a velük szövetkező orvosok lehetnek, akik „hatalmat kaptak, hogy megöljék azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt”. És akik elrendelik, hogy „mindenkinek jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát a vadállat jelével”.
I./4. A fenevad bélyege, aminek milyenségét egészen a koronaterror megjelenéséig csak találgatni lehetett, mára már – úgy tűnik – teljesen egyértelmű: vagy maga az oltás, vagy az oltást igazoló irat. Az az elképesztő erőszak, ahogyan az emberekre, a csecsemőktől a közvetlenül a haláluk előtt álló idősekig rákényszerítik ezt, minden még gondolkodni képes emberben megerősíti azt a véleményt, hogy ezzel az oltással nem egy betegség elleni védelmet, hanem valami egészen mást, és terveik számára alapvetően fontos dolgot akarnak elérni. Mindazok tények ismeretében, amiket az elmúlt 14 hónapban megismerhettünk, ez a fontos dolog elsősorban a népesség számának drasztikus csökkentése: egyfelől az öregek és gyengék likvidálásával, másfelől a nemzőképesek sterilizálásával. A másik céljuk a nano-részecskék agyba juttatása, és ezzel a transzhumanista zombik létrehozása.
     J. Tscharntke pásztor két héttel ezelőtti prédikációjában mondta, hogy milyen furcsa, hogy Izraelben a zöld útlevélnek ugyanazt a nevet adták, mint ahogyan a Bibliában héberül a fenevad bélyegét nevezik. A kód, amit a beoltottak kapnak és állandóan magukkal hordanak, valóban egy viaszpecséthez, egy háromdimenziós, anyagba égetett pecsétnek felel meg. Mindenesetre az oltás és a róla szóló igazolás abszolút módon, és napról napra egyre jobban megfelel annak a leírásnak, amit a fenevad bélyegéről Szent János mondott: „…hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.” (Jel 13,17)
Ha elfogadjuk, hogy az oltás és a kód a fenevad bélyege, akkor csak egy kérdés marad: Ahogy Egyiptomban a zsidóknak meg kellett jelölniük házaikat: – „A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem” (Kiv 12,13) –, hogy az Úr láthassa a jelt, úgy lenne logikus, hogy a fenevad jelének is mindenki számára láthatónak kell lennie. Ebben az elvárásban pont az a lényeges, hogy az Úr természetesen tudja, hogy hol laknak a zsidók, ki zsidó és ki nem, és Neki egyáltalán nincs szüksége ehhez semmilyen látható jelre – de mégis ezt parancsolja a zsidóknak. Tehát a jel mindenki számára való láthatóságának fontos szerep jut Isten terveiben!
Ezt a láthatóságot azonban se az oltás, se a kód nem adja meg, a maszk viszont igen. Ráadásul a maszk sokkal lélekrombolóbb, sokkal megalázóbb, mint az oltás, ráadásul már most mindenki számára kötelező, és folyton jelenlevő valami! Olyanok számára is, akik nem akarják beoltatni magukat! Maszk nélkül nemcsak adni és venni, de a legalapvetőbb ügyeket sem lehet elintézni. Még taxiba sem lehet beszállni, nemhogy közlekedési eszközökre. Okmányokat sem lehet megszerezni, mert oda is kell a maszk. Orvoshoz, kórházba, gyógyszertárba, postára, bankba sem lehet menni, mert oda is kell a maszk. [Bár ez Németországban és Ausztriában nincs így, ott orvosi igazolással elérhető, hogy valaki ne hordjon maszkot, bár ezt az igazolást sok helyen nem fogadják el. És tudtommal a világnak vannak olyan részei, ahol nincs kötelező maszkviselés – de ez számunkra itt, Magyarországon nem vigasz, mert nálunk mindenütt kötelező a maszkviselés.]
     Ezért nem zárható ki, hogy már a maszk is része a fenevad bélyegének. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Peter König 2020. szeptember 8-án a www.kenfm.de oldalon megjelent cikkének a maszkról szóló mondatait. Ezekben a szerző azok érzéseit írta le, akik komolyan szenvednek a maszkviseléstől, elsősorban azért, mert ezzel egy nyilvánvaló hazugságnak válnak részeseivé. [A sors iróniája, hogy a napokban vetítette a tévé a Tóték című filmet, melynek cselekménye kísértetiesen hasonlít napjainkra. A filmben van egy jelenet, amikor az őrnagy az utcán egy széles árnyékot ároknak néz és ezért átugorja. Az apa, aki fiáért minden megaláztatást eltűr tőle, képtelen magát rávenni, hogy ebben a tévedésben kövesse őt, hiszen ő látja, tudja, hogy nincs ott semmiféle árok. – Ajánlom mindenkinek megnézni ezt a régen készült filmet, mert rendkívül sokat lehet belőle tanulni mai helyzetünkkel kapcsolatban.]
Peter König: „A maszk kötelező viselése a mélysötétségű állam legundorítóbb intézkedése. A tettesek, ezen intézkedés meghozói, akik mind pszichopaták, tudják ezt és ezért szeretik. A maszkok kierőszakolt viselése a nagy átalakulás vagy Great Reset keretében fontos szerepet játszik. Ez az agenda rituálékon keresztül végzi az emberek átnevelését. Ennek a rituálénak a célja az engedelmesség kierőszakolása. – De vannak néhányan, akik megpróbálnak ellenállni. A zsarnokság rendszere azonban gondoskodik róla, hogy ezeket az embereket szociálisan diszkriminálják, és a "társadalom" (az engedelmesek nagy tömege) kizárja köreiből – szociálisan haszontalanoknak, szörnyetegeknek, betegség terjesztőinek jelentve ki őket. Családok, csoportok, egyesületek, az egész társadalom kétfelé szakad, és oda jutnak, hogy kölcsönösen megvetik egymást – így jön létre a szakadás a rituális vonal mentén. Elképesztő, hogy ez milyen jól működik a maszknál, és milyen jól működik az oltásnál, ami nem más, mint a Great Reset egyik újabb rituáléja. Gondoljanak az ENSZ 2030 nevű agendájára, vagy az ID2020 nevű agendára – a hatalmi elitnek az UNO leple alatt kitűzött terveire a "folyamatos fejlődésről".”
Talán nem teljesen elfogadhatatlan az a nézet, hogy a koronaterror szimbólumai együtt és külön-külön is mind valamilyen formában már a fenevad bélyegét jelentik. Szintén Tscharntke pásztortól származik az a megjegyzés, hogy „aki ma hagyja magát beoltatni, az nagy valószínűséggel majd a fenevad bélyegével is hagyja magát megjelöltetni – mert a történések belső logikája mindkét esetben ugyanaz”. Ez a mondat kiterjesztve a maszkviselésre így szól: „aki önként viseli a maszkot, az be is oltatja magát, és a jövőben is mindent engedelmesen megtesz, amit követelnek tőle, bármilyen ostobaság vagy aljasság legyen is az”. Mindazok, akik a maszkviselésben, a teljesen értelmetlen tesztelésben, és a többi őrült intézkedésben aktívan részt vesznek, valójában a Sátán hazugságában vesznek részt. Ezért illenek rájuk Pál apostol szavai: „Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2 Tessz 2,11-12)
     Hogy a maszk semmire sem jó, és rengeteget árt mind a testi, mind a lelki egészségnek, minden olyan ember számára, aki icipicit is képes még az agyát gondolkodásra használni, tökéletesen felismerhető. A tesztről, amiről feltalálója nem szűnt meg hangoztatni, hogy nem alkalmas egy fertőzés, pláne nem egy betegség megállapítására, bárki szintén könnyen megállapíthatja, hogy csak arra kell a politikának, hogy a médiában rémszámokat közölhessenek, és ezzel a pánikot növelhessék, illetve a végtelenségig fent tarthassák. Azok, akik ezt nem akarták tudomásul venni, kényelemből, tujaságból, megalkuvásból, ezzel bizonyságot tettek arról, hogy jobban szeretik a hazugságot, mint az igazságot. Isten ezért engedte meg, hogy a fenevad bélyegét teljes terjedelmében megkapják, és ezzel maguk vonjanak ítéletet magukra, hogy a Sátán birodalmának tagjai válhassanak belőlük. Így zárul be a kör: maszk, teszt, oltás, igazolvány: az egyik kikerülhetetlenül követi a másikat, és ezért így együtt jelentik a fenevad bélyegét.
     És akik ezeket a jeleket viselik, azokon beteljesülnek a Szentírás igéi: „Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” (Jel 14,9-11)

KIEGÉSZÍTÉS 2022. december 7-én:
Max Picard orvos és filozófus (1888-1966) több mint ötven évvel ezelőtt írt „A csend birodalma” című könyve magyarul Szabóné Révész Márta fordításában 2002-ben jelent meg. A következő mondatok a Szemle című folyóiratban a fordító tollából »Max Picard: A csend birodalma« cím alatt jelentek meg, és azért kerültek kiegészítésként ebbe a cikkbe, mert Picard magyarázza el legjobban a maszkviselés istentelen, sőt sátáni, Istennel közvetlenül szembenálló jelentőségét:

„Az emberi arc a bizonyítéka Isten létezésének”
Picard szerint a filozófia csak akkor tudja betölteni eredeti hivatását, ha Isten beszédétől függ, sőt, ha vállalja Isten beszédének „botránkozást” okozó másságát azzal szemben, ahogyan a tőle független filozófia gondolkodik. A botránkozás merészségét korábban már Kierkegaard is a keresztény gondolkodás fő sajátságának nevezte, melynek híján a filozofálás erőtlenné, élettelenné válik.
Picard gondolkodását a nyelvbölcselet mellett azzal a sajátságával jellemezhetjük, hogy szót és képet szüntelenül egymásra vonatkoztat. A kép (mint látvány és mint festett kép) Picard szerint közvetít szó, beszéd és hallgatás között. A kép szemlélése közben elnémulunk, nem találunk szavakat arra, amit látunk. A szó ezzel mintegy visszavétetik oda, ahonnan származik, a hallgatásba, hogy azután a képből mintegy újra megszülethessék. A kép tehát mintegy megakadályozza, hogy be akarjunk hatolni a kimond(hat)atlanba. … Vagyis a művészet autonómiája a nyelven alapul.
Ha tehát mégis van valami értelme annak a foglalatosságnak, tapasztalatszerzésnek, amit hagyományosan fiziognómiának [az a vizsgálati ág, amely az arcvonásokban, arcjátékban kifejeződő lelki folyamatokat tárgyalja] neveznek, akkor az ismételten a szó és kép viszonyához vezet vissza minket.
     Kép helyett mondhatnánk arcot is, hiszen a német kifejezés, Gesicht, egyaránt jelent arcot és látványt, vagyis mindazt, amit a szemünkkel érzékelünk. A Gesicht e kettős jelentésére apellálva sorolja Picard az emberi arcot a világ képei közé, melyeknek sajátos jelentéstelítettséget tulajdonít. Míg a nyelvben kezdettől fogva benne rejlik a hazugság képessége, addig az emberi külsőben van valami, ami kevésbé tud hazudni: az arc. A másik arca az egyetlen kiváltságos jelenség az egész univerzumban, amely megőrizte Isten teremtésének a lenyomatát.
     „Az arc az elrejtettből lép elő és az elrejtettségbe tart. A két elrejtettség között útközben lehet felismerni azt, aki úton van, ám éppen csak elhaladtában, s korántsem teljesen. […] Csak reszketve merünk ránézni egy arcra, mert az arc mindenekelőtt azért van jelen, hogy Isten rátekinthessen.” (Die Grenzen der Physiognomik, 13. old.)
Picard az emberi arcot alfának és ómegának nevezi, mint az egyetlen jelenséget, amely nem olvad fel a világban, nem válik tárggyá. Az arc a legkevésbé vizuális jelenség, sőt szavakba is a legkevésbé foglalható; az a toposz, ahol az emberi szabadság elementáris ténye mintegy láthatóvá válik. Ezért érvényes a Biblia megfogalmazása, hogy az emberi alak egészén belül éppen az arc utal arra, hogy az ember Isten képmása.
     E metafizikai minősége azonban mindig a Másik arcán jelenik meg. A másik arcának „transzcendens” jelentőségére vonatkozó felismerés érintette meg Emmanuel Lévinast is Picard munkásságában: „Az arc – írja Lévinas Picard filozófiájáról – nem egyszerűen a személyiség másik neve. Az arc minden bizonnyal a személyiség, de az a személyiség, amelyik manifesztálódik, külsővé válik, amelyik befogad és eredendően nyitott.
Az arc ezért […] voltaképpen mindenfajta megjelenülés misztériuma…
     Ezért eleveníti fel Picard a bibliai formulát, miszerint Isten a maga képmására teremtette az embert. Picard másutt […] úgy fogalmazott, hogy az emberi arc a bizonyítéka Isten létezésének.” (Lévinas, i. m. 94. old.) Picard azonban tudatában van annak is, hogy az arc elveszítheti istenképmás voltát: „Ahol az arc elveszítette az istenképmás voltát, ott egyszersmind elmosódik a határ látvány és szó között, az arc elhomályosul és ezzel együtt a szó is.” (Die Grenzen der Physiognomik, 82. old.)

I./5. Babilon pusztulása: A Jelenések könyve először 14. fejezetében (Jel 14,8), majd a 16-ban, részletesebben pedig a 17. és a 18. fejezetében beszél a „nagyvárosról”, ami még sosem volt nagyságú „villámlás, égzengés, mennydörgés” következtében „háromfelé válik”. (Jel 16,18-19) Azt is leírja róla, hogy hét dombon terül el, így aztán nem nehéz beazonosítani, hogy csakis Rómáról lehet szó. Ez annál is inkább valószínű, hiszen név szerint csak erről a városról mondja, hogy elpusztul bűnei miatt, másfelől tudjuk, hogy a nagyon magasra emeltek zuhannak a legmélyebbre: ez pedig a mai Rómára szó szerint igaz: Ennél mélyebbre zuhanni, Isten-káromlóbbá válni, mint ez a Bergoglio féle szekta, a Messiás-gyilkos Jeruzsálem után csak a mai Vatikán zuhant. „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.” (Jel 18,2-3)
     Van egy jóslat, ami azt mondja, hogy a fekete és a fehér pápa egyszerre fog elpusztulni; ez is csak napjainkban válhat valósággá, amikor két hitehagyott üldögél a vatikáni vendégházakban.
Feltéve: 2021. május 9.
I./6. Krisztus ezeréves birodalma: Az Apostolok Cselekedetei-ben olvassuk, hogy Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele előtt megerősítette tanítványainak, hogy majd egy bizonyos, az Atya által megszabott időben újra eljön a földre, és helyreállítja Izrael országát. ApCsel 1,6-7: „Az egybegyűltek erre megkérdezték: "Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?" "Nem tartozik rátok – felelte –, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.”
     Szent Péter apostol második levelében szól erről az eljövendő birodalomról: „Mi pedig új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyben igazságosság lakozik.” (2 Pét 3,13)
     Mintegy 60 évvel Krisztus mennybemenetele után Szent János apostol a Jelenések könyvében így írta le ezt a jövőben bekövetkező eseményt: „Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.” (Jel 20,4-5)
Az ezeréves birodalommal kapcsolatban a honlapon már három éve olvasható Michel Mottet tanulmánya. E tanulmány bevezetője így kezdődik: „Az ezeréves birodalom eljöttéről a Bibliában nem csak Szent János Jelenések könyvében lehet olvasni, hanem az evangéliumokban és az ószövetségi próféták szinte mindegyikénél [például Izajás könyvének 56-66. fejezeteiben, Jeremiás, Dániel, Baruk, Ezekiel és Zakariás (Zak 13,1-2/8-9; 14,1-21) könyveiben]. Olyannyira, hogy szinte az egész Biblia, benne Jézus szavai is, igazán csak úgy érthetők meg, ha feltételezzük az ezeréves birodalom eljöttét!”
     Nincs értelme az egész tanulmányt ide másolni, ezért csak néhány gondolatot idézek belőle: Szent Ireneus írta: „Az igazságosság úgy kívánja, hogy [a mártírok] ugyanabban a világban, melyben fáradoztak és szenvedtek, a türelemben minden módon kipróbálva, fogják majd türelmük gyümölcseit is learatni. Abban a világban, melyben Isten iránti szeretetük miatt megölték őket, abban lesznek újra élőkké téve is.” – És Michael Mottet ezzel kapcsolatos megjegyzése így szól: „A szentek mind – ami a szent létnek egyik ismérve – e teljesen a démonok uralma alatt álló világon uralkodó mély igazságtalanság láttán reménykedtek vágyakozva és szenvedélyesen annak a birodalomnak az eljövetelében, melyben Krisztus lesz a király. Ez a kívánságuk meghallgatást nyert, és Krisztus szentjeivel ezer évig fog uralkodni egy új ég alatt egy új földön, ahol igazságosság uralkodik. Mindazonáltal nem a földi paradicsomba való visszatérésről van itt szó – ami már csak a bűnbeesés miatt is lehetetlen –, hanem minden dolognak a tűz általi megtisztulása utáni visszaállításáról.”
Az egész végidő várásnak egyik legfurcsább és mégis legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy az e témában megszólalók közül a katolikus Michel Mottet és néhány protestáns szabad "egyház" tagjain kívül – valószínűleg már hosszú évtizedek óta – senki más nem hisz benne, nem számol az ezeréves birodalommal. Ez azért annyira megdöbbentő, mert – ahogy e pont tárgyalásának kezdetén áll – az ezeréves birodalom eljöttéről a Bibliában nem csak Szent János Jelenések könyvében lehet olvasni, hanem az evangéliumokban és az ószövetségi próféták szinte mindegyikénél.
Mintegy 20 évvel ezelőtt megkérdeztem S. M. atyát, hogy az Egyház mit tanít a végidőről, még ha nem is a tévedhetetlenség igényével; Vagy mit mond személyesen ő az utolsó időkről. Válasza mindazt tartalmazta, amit a katekizmusokban és a legtöbb e témáról szóló műben olvasni lehet: Először egy (1) hatalmas, a világ nagy részét elpusztító (kozmikus eredetű, vagy atomrobbanás okozta) katasztrófa jön, amelynek hatására (2) az élve maradt emberek mind magukba szállnak és megtérnek. (3) A zsidó nép, mint nemzet is megtér, ahogy ezt a próféták megjósolták. Ezután (4) béke és nyugalom lesz, de nem hosszú időre, mert az emberek jólétükben ismét (5) elfordulnak az igazságtól, és követni fogják (6) a „kárhozat fiát, az Antikrisztust”, aki tévtanaival és ígéreteivel az egész világot becsapja és meghódítja. De ez sem tart sokáig, mert (7) az ég szentjei letaszítják őt bitorlott trónjáról. Majd csak ezután a (8) kozmikus jelek megjelenését követően érkezik el (9) az Utolsó Ítélet, az igazi vég.
     Napjainkban ez és az ehhez hasonló vélekedések kifejezetten téveseknek tűnnek. A világ összeomlását sem egy (1) anyagi jellegű nagy katasztrófa vezette be, hanem egy ártalmatlan vírus, aminek segítségével azonban a gonoszok sokkal nagyobb rombolást idéztek elő, mint amekkorát egy nagy természeti csapás okozott volna. A (3) zsidó nép megtérése sem ezekben az időkben, hanem csak Krisztus újraeljövetele után, az ezeréves birodalomban fog bekövetkezni, miként ezt a Mottet-tanulmány, és mások is logikusan levezették. A fenti vélemény legszomorúbb tévedései mégsem ezek, hanem az, hogy az (2) emberek nem hogy nem fognak megtérni a csapások okozta szenvedéseik hatására, de minden baj csak arra szolgál számukra, hogy még gonoszabbakká váljanak, ahogy ezt egyébként a Biblia számos helyen előre megírta.
     Például ezeken a helyeken: Dán 12,10: „Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni.” – 2 Tim 3,13: „A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek.” – Jel 16,9-11: „Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra. … Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.”
Szent János a Jelenések könyve 19. fejezetének végén azt is leírta, hogy pontosan milyen események előzik meg az ezeréves birodalom eljöttét: „A Lovas és serege elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. … Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik.” (Jel 19,19-21; 20,1-3)
Az elmúlt bő egy év világosan megmutatta, hogy emberi erővel az égvilágon semmit sem lehet már elérni azzal a hatalmas, felkészült elittel szemben, melynek tagjai a mai általános összeomlást előidézték. Msgr. Vigano és mások is úgy fogalmaztak, hogyha most azonnal [de ez a "most azonnal" már több hónapja lejárt!] nem mozdulnak meg a tömegek, és nem kergetik el országaik vezetőit, akkor már később, amikor a digitális kontroll abroncsai teljesen bezárulnak körülöttünk, már nem lehet visszafordítani a beállt helyzetet: a mély állam szövetkezve a mély egyházzal felállítja az "új világot".
     IX. Pius 1873. január 6-án kiadott brévéjéből e mondatokat már többször idéztem: „Abból a tényből, hogy az eddigi kisebb és kevésbé veszélyes harcokban Isten az Egyháznak hatalmas segítségét hol a fejedelmek fegyverei, hol szent férfiak csodálatos hatékonysága és ereje által adta meg, most ezekben a még súlyosabb harcokban azonban ilyen segítséget nem vesz igénybe, az következik, hogy az ellenségei feletti győzelmet a maga számára tartja fenn.”
     Ez a megállapítás napjainkra még sokkal inkább érvényes: Napról napra, óráról órára jobban látjuk, hogy egyedül Isten az, aki megmenthet bárkit is ebből a mélységes, teljesen feketévé vált gonoszságból, vagyis a Sátán és cinkosai által pokollá tett földi világból. Még az is lehet, hogy azért hagyja, hogy a gonosz ekkora erővel tomboljon, hogy észrevegyük végre, hogy csak Benne bízhatunk, se a többi emberben, se a tudományban, se az "emberi jogokban", se semmi emberi erőben nem. „Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. … Az emberfélelem kelepcét állít fel, de aki az Úrban bízik, védelmet lel.” (Péld 3,5; 29,25) – Őseinkben élt ez a bizalom, de a mostani emberekből, akikbe évtizedek óta szakadatlanul azt sulykolják, hogy az embernek nincs többé szüksége Istenre, mert mindent meg tud maga oldani, ez az érzés olyannyira kihalt, hogy még most, a reménytelenség teljes közepében is nehezére esik magában a tökéletes Isten-bizalmat felébreszteni. De aki fel tudja magában kelteni a feltétlen Isten-bizalmat, az az ezeréves birodalom eljöttében is hinni fog. Az megérti Szent János és Szent Péter apostol jövendöléseit, miszerint ezt a világot csak Isten tudja megújítani: „Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik. Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.” (2 Pét 3,10-13)
A honlap egyik, pár héttel a koronaőrület kitörése előtt feltett cikkében: „A világ végén a rosszak egyre rosszabbak lesznek, a jók meg egyre jobbak”, azt írtam, hogy az internet lehet az antikrisztus, mert ez férkőzött be a legintenzívebben és a legátfogóbban az életünkbe: „Hogyan tudták volna a próféták, az apostolok évezredekkel ezelőtt jobban lefesteni az antikrisztust? Ők csak azt mondták, hogy a leghatalmasabb lesz, az egész világot uralni fogja, és minden fölé emeli magát. És nem ezt teszi az internet? … Na persze, az internet nem egy égből pottyant csoda, hanem nagyonis irányított valami. Igen ám, de hiába fordult elő a történelem folyamán már többször, hogy egyszerre nagy területeken a háttérből irányított a gonosz, Sátánnak eleddig soha nem volt ilyen kevés emberre szüksége a teljes irányításra, tökéletes uralom-átvételre, és soha nem lehetett ilyen anyagtalan fegyverrel, eszközzel, nyílt fizikai erőszak nélkül ilyen tökéletes és alapos eredményt elérnie!”
Azon kevés lelkipásztor közül az egyik, aki hisz az ezeréves birodalom eljöttében, arra a véleményre, hogy az antikrisztus nem személy lesz, ezt az érvet hozta fel: »Szerintem az Antikrisztus „egy személy [németül: Einzelperson]” lesz, hiszen Jézus emberré válásának és a Szentháromságnak sátáni majmolásáról van itt szó [ördögi háromság]: Sátán, a vadállat, aki az Antikrisztus, és a hamis próféta – lásd Jelenések könyvének 13. fejezetét. … Hogy a fenevad bélyege mi lesz, még nem tudni. De lényegét tekintve az Antikrisztus személyének és ideológiájának a külvilág felé is látható helyeslését, jóváhagyását kell illusztrálnia, és ezért végleges alakjában csak akkor fog megjelenni, amikor az Antikrisztus in persona megjelenik, és mindenki számára láthatóvá és felismerhetővé válik.«
     Szent János a Jelenések könyvének 13. fejezetében így mutatja be ezt a három lényt: „A tengerből egy vadállat bukkant fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. … A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. … Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. … Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből.” (Jel 13,1-3/11-12) – Ez a leírás, sőt a Bibliának az antikrisztusról és a hamis prófétáról szóló összes többi leírása sem mond semmit a Szentháromság majmolásáról.
     De a másik érv az egyszemélyű antikrisztus ellen sokkal nyomósabb: Dániel próféta is látott vadállatokat, és köztük az utolsót, a negyediket így írta le: „Egy negyedik vadállatot is láttam; félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt; hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt…. Amint a szarvakat figyeltem, lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük … ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj”. (Dán 7,7-8) – E látomást az angyal így magyarázta el neki: „A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet. … Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre. Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül. Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ő országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó.” (Dán 7,23-27)
     Az angyal tehát szintén azt mondja a látomás megmagyarázásakor, hogy a negyedik vadállat nem egy személy, hanem egy ország lesz, vagyis egy politikai hatalom. Ezt az országot hét fej vezeti, és a hetes szám valaminek a teljességét jelzi, ebben az esetben tehát a hatalom teljességéről van szó, amit ez a politikai hatalom és vezetői Istentől bitorolnak. Szent János, aki ezt a negyedik vadállatot végső alakjában látta, ezt a helyzetet világítja meg jelenései leírásakor. Dániel azt közli velünk, hogy „felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet”, és „mindenki a kezébe kerül”. És mindkét szerző, Dániel és János, megerősítik, hogy háborút fog vezetni a szentek ellen, és győzni fog: „Eltiporja a Fölséges szentjeit” (Dán 7,25); „Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.” (Jel 13,7) A vadállat győzelme a szentek felett azt jelenti, hogy minden politikai hatalomból kizárják, minden befolyásuktól megfosztják az igaz keresztényeket, mert a vadállatnak az egész világra sikerül kiterjeszteni uralmát. – Ez pedig a mi korunkra, amikor mindazokat kizárják az életből, akik nem veszik fel a fenevad bélyegét, szóról-szóra megvalósul.
A lelkipásztor másik érvére, és a fentebb már említett másik felvetésre, miszerint az antikrisztus istennek akar látszani, ez tehát azt követeli, hogy neki egy Krisztust imitáló "egy" személynek kell lennie, még azt is fel lehet hozni ellenvetésül, hogy ha a zsidók és persze a pogányok még inkább, Jézus Krisztusban nem ismerték fel Istent, akkor miért kellene a mai világnak a Jézust majmoló antikrisztust istennek látnia? Istent soha nem látta senki, vagyis Isten, mint ahogy az emberré lett Jézus is, nem külsejében viselte isteni voltát, hanem tulajdonságaiban és tetteiben: Mik Isten legfontosabb jellegzetességei? Ő a Teremtő, a Mindenható, Ő adja a törvényt, Ő az, aki a jót és a rosszat megkülönbözteti. Jézus ezt mondta magáról: Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6)
     És mit mond a koronaterrort-internetet felhasználó hatalmi elit [így leírva veszem észre, hogy ez is egy hármas: hatalmi elit, létrehozza az internetet, amin keresztül a koronaterrort le tudja vezényelni, és át tudja venni az egész világ fölött az uralmat]: "Új embert teremtünk, új világot teremtünk új törvényekkel, új időszámítással és új renddel. Mi mutatjuk az utat, mi határozzuk meg, hogy mi a jó, mi a rossz, mi az igazság, és mi határozzuk meg, hogy ki élhet és meddig élhet."
     Ennél tökéletesebben hogyan lehetne Istent játszani, vagy ha úgy jobban tetszik: "majmolni"?! És a maszk-teszt-oltás hármas [ez is egy hármas!] önkéntes elfogadása pontosan azt hirdeti ország-világ előtt, hogy ennek az elitnek a terveit, célját az érintett helyesli, sőt támogatja. Ez mindannak a tagadása, megcsúfítása, sőt, és ez a legfontosabb, ellentétjébe való fordítása, amit a Szentháromság három személye együtt és külön-külön is képvisel!
II. Dániel könyve (7-12. fejezetek)
II./1. A negyedik vadállat: Dániel negyedik, azaz utolsó vadállatának is pontosan ez a fő jellegzetessége: Szándékosan ellene szegül a Fölségesnek, mert őrületében azt képzeli magáról, hogy ő felette áll mindennek, és joga van az időket és a törvényeket megváltoztatni. Mint fentebb már szó volt róla, ez a vadállat nem egy lény, hanem egy politikai hatalom – pont olyan, mint korunk hatalmi elitje, ami az új világrendet akarja bevezetni.
II./2. A mindennapi áldozat megszűnése és /3. a vészt hozó undokság felállítása a szent helyen. (lásd Dán 9,27: „A hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz.” – Dán 11.31: „Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot.”
E két jövendölés – úgy tűnik – mára már szóról szóra beteljesedett. A mindennapi áldozat, azaz Krisztus igaz Egyházának szentmiseáldozata, a NOM általánossá válásával a világ nagy részén teljesen megszűnt. Ma már ott tartunk – mivel a még érvényesen szentelt papok már kihalóban vannak –, hogy a napi érvényes szentmisék száma elenyészően csekély. E honlap fő témája pont e körül a szörnyűséges helyzet körül forog (például ez: Új püspökök, üres tabernákulumok. Ezen évtizedek óta fennálló borzalomhoz nem olyan régen, idén márciusban társult Bergoglio újabb produkciója: a csendes misék betiltása a Szent Péter bazilikában. Bár e rendeletben érvénytelen misékről van szó, e tiltásnak a szimbolikus jelentősége – főleg a végidő vonatkozásában – mégis igen nagy. Az is ezen idő feltűnő jelensége, hogy Bergoglio véreb módjára kutat és kutat, hogy a világnak minden olyan tevékenységét, közösségét, templomát megtalálja és elpusztítsa, ahol a katolicizmusnak nyomait, legyenek bármilyen picinyek, még megtalálhatók.
     Az undokság felállításáról a szent helyen szintén Bergoglio gondoskodott: lásd a honlap ezen cikkét: Az aposztáziától a bálványimádásig. Ez a Pachamama-bálvány szintén csak egy volt a sok undokság közül, ami a Vatikán falain belül az elmúlt évtizedekben helyet kaptak, de szimbolikus jelentőségében ez is kimagaslott a többiek közül.
II./4. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra. Dánielnek a világ végéről látott látomásai e mondatokkal fejeződnek be: „Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.” (Dán 12,10-12)
     E mondatok teljes mértékben megfelelnek a Szent János apostol által látottakkal: Ez a mondat: „Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot”, egyértelműen azt jelenti, hogy Dániel nem az Utolsó Ítélet előtti, hanem igenis az ezeréves birodalmat megelőző időket látta: hiszen csak ekkor van értelme olyasmit mondani, hogy lesznek boldog túlélők, akik megérik e szörnyűségek végét.
     Hogy a gonoszok közül senki se jut belátásra, azt ki-ki naponta számtalanszor megtapasztalhatja, miként fentebb már szó volt erről.
Michel Mottet tanulmánya sok mindent elmondott az ezeréves birodalomról. Egy nagyon fontos dolgot azonban kihagyott. Nem tárgyalta azt a kérdést, hogy miként lehetséges az, hogy az ezeréves birodalom végén az emberek megszámlálhatatlan tömege fellázad Krisztus ellen (v. ö. Jel 20,8: „Számuk annyi, mint a tenger fövenye”), ha e birodalom tagjai csak a feltámadt szentek és a megmenekült kiválasztottak lehetnek.
     A válasz így hangozhat: Urunk Jézus Krisztus emberként való újraeljövetelekor (az ezeréves birodalomban Jézus emberi alakjában fog uralkodni, és előtte is emberként jön el és győzi le az antikrisztust és cinkosait) elpusztítja a gonoszokat, de nem csak a választottakat, azaz Egyháza hűséges tagjainak egy részét hagyja életben, hanem azokat is, akik „a vadállat bélyegét NEM viselték, és a képmását NEM imádták”. És ezek között, mint napjainkban sajnos láthatjuk, sokkal több a hitetlen, a pogány, az eretnek, mint a katolikus. A mostani helyzetben mutatott igazság-szeretetükért és kitartásukért az ezeréves birodalom polgáraiként esélyt kapnak, hogy megtérjenek. Pontosan úgy, ahogy a zsidó nép, hiszen mint nép, a zsidók is csak ebben a birodalomban térnek meg. De nyilván nem mindenki tér meg e két csoportból, és ezért közülük, illetve az ő utódaikból, akik még az ezeréves birodalomban sem fogadják el Jézust Isten Fiának, kerülnek majd ki azok, akik „amikor eltelik az ezer esztendő, és a sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel”, hagyják magukat tőle félrevezetni. És akiket a Sátán még egyszer utoljára harcra vezet „a szentek tábora és a szeretett város” ellen.” (Jel 20,7-9) De akiket Urunk Jézus ekkor már végérvényesen kitöröl az élők sorából: „És tűz szállt le az égből és elemésztette őket.” (Jel 20,9)
Sokakat közülünk jéggé dermeszt az a félelem, hogy vagy nem halunk meg időben, vagy Jézus nem jön el időben, és erőszakkal transzhumanista zombit csinálnak belőlünk. Hogy ez nem következhet be, arra az ad reményt, hogy zombiként az ember már nem rendelkezik szabad akarattal. Ezért egy zombi nem válhat az ezeréves birodalom tagjává sem. Viszont, ha minden ember zombi, akkor az ezeréves birodalom tagjai már csak a feltámadt szentek lehetnek, így viszont nekik nem marad kik fölött ítélkezniük, és nincs senki, aki a végén fellázad Jézus ellen. Ebből logikusan az következik, hogy Jézus újraeljövetelekor még élniük kell normális, azaz Isten képmását viselő embereknek. Ez viszont azt bizonyítja, hogy Jézus még jókor megjön, azaz nemsokára, és időben megállítja a Great Reset kiagyalóinak terveit.
Mikor az Úr kihozta népét Egyiptomból, 40 évig hagyta őket a sivatagban bolyongani, és nem engedte be őket az ígéret földjére. Addig nem, amíg a fogság húsosfazekait visszasíró nemzedék ki nem halt. Az az eltunyult nemzedék se nem érdemelte meg, hogy bemehessen Kánaánba, se nem lett volna elég ereje azért a földért megküzdeni és azt elfoglalni. Valahogy így lehet ma is. A ma élő emberek nem érdemlik meg, hogy az ezeréves birodalom, az igazságosság országának boldog polgárai lehessenek. Vagy csak kivételesen kevesen közülük.
A Schott-misszálé Krisztus mennybemenetelének ünnepéhez írt bevezetőjében áll a következő mondat: »„Isten Fia a híveket, mint testével összeforrott tagokat az Atya jobbjára ültette”, mondta Nagy Szent Leó pápa Szent Pál szavaira utalva (v. ö. Ef 2,4-6). A mennybemenetel fenséges titka ezért folytatódik mindaddig, amíg Krisztus misztikus teste az utolsó kiválasztott mennybe való felvételével el nem éri teljességét.«
     Szent János apostol az ötödik pecsét feltörésekor ezt látta: „Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották, mondván: "Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?" Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.” (Jel 6,9-11)
     Reménykedjünk abban, hogy az e két leírásban foglaltak ránk is vonatkozni fognak: Vagy azok közé számíttatunk, akik az utolsó kiválasztottak egyikeként megmenekülünk, mert a Lovas és dicső serege életben hagy, miután a mai istentelen világnak végre véget vet, és így halálunk előtt még az ezeréves birodalom boldog polgárai lehetünk. Vagy azok közé kerülünk, akiket „Isten szaváért és tanúságtételükért” még Urunk eljövetele előtt megölnek, és ily módon menekülnek meg az örök életre.
Feltéve: 2021. május 15.
C) Kérdés: MIT KELL TENNÜNK?
Válasz: NE LEGYEN SEMMI KÖZÖTÖK A SÖTÉTSÉG MŰVEIHEZ!
A legelső és legfontosabb, amit a katolikusoknak állhatatosan és nagy alázattal tenniük kell, ez: Szakadatlanul hálát adni az Úristennek, hogy katolikusok lehetünk. Hogy abban a kimondhatatlan nagy ajándékban részesülünk, hogy ismerhetjük Őt, az egy igaz Istent, és hogy az Ő világossága által felismerhetjük az igazságot, és az evilági történéseket az Ő fénye világítja meg számunkra. Elgondolni is borzasztó, mit érezhetnek ma azok, akik vagy semmit nem értenek abból, ami a világgal és a világban történik, vagy nem is akarják azt megérteni. Minden más tennivalónk alapja ezen az elsőn nyugszik, és azt támogatja.
Egy magát katolikusnak nevező internetes oldalon pár nappal ezelőtt – miután a hozzászólásokban drasztikus cenzúrát hajtottak végre – egy olyan bejelentés látott napvilágot, melynek címe és szövege, azaz az oldalon végrehajtott újítások egyértelműen a Great Reset: a Nagy Újrakezdés szlogenre utaltak:
     „Nem kell meglepődni: »Nagy … [itt áll az oldal neve] változás« … A napokban a … [oldal] bevezetett egy grafikus adatbázist, egy olyan adatgyűjteményt, amely automatikusan értékeli a kapcsolatokat, hogy értékelje a posztokat, és személyre szabottan mutassa be azokat az Ön, az egyéni felhasználó számára. Ez azt jelenti, hogy a … [az oldal] algoritmusok alapján mutatja meg Önnek azt, ami tetszhet Önnek. … Nem emberi szerkesztők döntik el, hogy mit mutassanak meg Önnek. … A … [az oldal] nyitóoldalának kinézete attól függ, hogy kit akar követni, és mi érdekli. Ez az új technika egy újabb nagy lépés a többi közösségi médium által használt legújabb technológia bevezetésében, ami a … [az oldalt] a fejlődés élvonalába emeli.”
     E bejelentésre érkezett néhány hozzászólás azt mutatta meg, hogy olyanok is akadtak e magát katolikusnak nevező oldalon, akiket egy ilyen Klaus Schwab nevével fémjelzett változás egyáltalán nem zavar, sőt. A nemtetszésüknek hangot adók mellett ezen az oldalon is voltak olyanok, akik meg voltak elégedve a technikai haladás eme vívmányánál: nevezetesen azzal, hogy mostantól fogva 1. az oldalt látogatók nem a valóságot fogják látni, hanem azt, amit az algoritmusok a számukra valóságként tálalnak; 2. az algoritmusok hatásosabban, mint eddig bármikor minden olyan tartalmat eltávolítanak az oldalról, ami nem felel meg az oldal működtetőinek a véleményével.
     S. M. mondta mindig, hogy az információ milyen fontos az emberek életében. Az is borzalmas, ha valakit, valakiket elzárnak ezektől, de az talán még borzalmasabb, amit ez a fent említett honlap most bevezetett, nevezetesen, hogy hamis információkat juttatnak el az emberekhez.
     Körülbelül 15 évvel ezelőtt történt, hogy egy amerikai katolikus ismerősöm arra figyelmeztetett, hogy bármikor eljöhet az az idő, amikor leveleinket is cenzúrázni fogják. Ellenvetésemre, hogy ilyesmit ekkora digitális forgalom mellett lehetetlen végrehajtani, az illető felvilágosított, hogy az algoritmusokkal mindent be tudnak már állítani, például minden olyan tartalmat törölni tudnak, amelyikben a "katolikus" szó előfordul. Nos, most elérkeztünk ehhez az időhöz, és ezt sokan közülünk egy magát katolikusnak mondó oldalon tapasztalhatja meg – legalábbis nyíltan – első ízben. Persze, ez nem csoda: Minden istentelen újítás elsőnek a katolikus egyházban jelentkezett, és onnan terjedt el a világra. (Például az egyik legfontosabb újkori esemény: előbb volt az ú. n. II. Vatikáni Zsinat, és csak ennek következményeként került sor a 68-as diáklázadásokra. Vagy az egyik újabb: a kötelező oltást is a Vatikánban vezették be először a világon.)
Mikor megláttam az előbb idézett bejelentést, megfagyott ereimben a vér. Tapintható ízelítőt kaptam abból, amiről rengeteget olvastam már, de amit még nem éltem meg: gépeken keresztül azok és arrafelé irányíthatják az életünket, ahogyan akarják. Például adatokat gyűjt egy készülék arról, hogy merre szoktam járni, és ha ez megfelel az irányítóknak, akkor máshova nem is engednek már menni: Ha kocsival megyek, belenyúlnak a kocsi elektromos berendezésébe, hogy ne térhessek le a számomra engedélyezett útról, ha gyalog megyek, akkor elém helyeznek valamit, amin nem tudok átkelni. A ránk váró jövő, amiről többek között ITT lehet olvasni, e "katolikus" oldal eljárásában teljes embertelenségével elevenedett meg előttem. És ha egy "katolikus" oldal ezt a technikát, ezt a megfigyelő módszert magáévá teszi, sőt még büszke is rá, hogy a "fejlődés élvonalába" emelkedhetett, akkor mi várható a nem-keresztény intézményektől? Ha ezt a robot- és cenzúra-őrületet egy népszerű, az egész világon jelen levő "katolikus" oldal a magáévá teszi, akkor mit fognak a többiek kitalálni?
     Persze ma az ú. n. "katolikusok" a legrosszabbak, Bergoglio és co. élen jár minden antikeresztény megmozdulásban. Ha a "katolikus" egyház a helyén lenne, akkor mindaz, ami most folyik, soha nem következhetett volna be. Ha a "katolikusok" úgy viselkednének, ahogy Isten elvárja tőlük, akkor a mostani idő el sem jöhetett volna.
A valóban, nem csak névleg katolikusnak megmaradni akaróknak tehát először saját erejükből világos képet kell szerezniük a körülöttünk zajló eseményekről, ami nem okozhat gondot, hiszen rengeteg információ áll a rendelkezésükre. Másodszor azt kell tudomásul venniük, hogy „kompetens, épeszű” oldalról nem fognak segítséget kapni a felmerülő problémáik megoldásához. A segítséget maguknak kell megszerezniük, mégpedig Attól, aki ezerszer megmondta és százezerszer bebizonyította, hogy akkor segít a leghatékonyabban, amikor már minden tökéletesen elveszettnek tűnik számunkra: azaz egyedül Istentől.
Msgr. Viganó kivételt képez az ú. n. katolikus pásztorok között: Ő valóban „harcol” a juhokért. Írásai egyfelől felvilágosítanak, másfelől buzdítanak. Ami nem életszerű – és nem is igen katolikus – bennük, az az, hogy még mindig úgy véli, hogy emberi összefogással meg lehet állítani azt a gonoszságot, amit az emberiség ellen kiterveltek, és éppen most kiviteleznek. – Mégha ilyesmi az elmúlt 15 hónapban fel is merülhetett egyesekben, mára ezeknek is észre kellett már venniük, hogy ilyen nagyfokú gonoszsággal, az abszolút fekete sátánizmussal, mint ami ma dúl a világban, ember már nem vívhat meg. Szent Pál apostol e szavai: „Nem annyira a vér és test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12), soha nem voltak annyira időszerűek, mint napjainkban.
     Másfelől mindaz az istengyalázás és árulás, amit az emberiség évszázadok óta elkövet, egyszerűen nem maradhat következmények, azaz büntetés nélkül. Már csak azért sem, mert Isten nem az ú. n. járvánnyal bünteti a megrögzötten istenellenesen élő tömegeket, hanem a felhalmozódott bűneik következtében kifejlődött vaksággal és süketséggel, ami meggátolja őket abban, hogy saját megalázásukat és rabigába hajtásukat felismerhessék (v. ö. Mt 13,13-14: „Van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok”).
     Isten nem fogja megvédeni az emberiséget, nem fogja megvédeni az országokat, a közösségeket. – Isten már csak egyes embereket ment meg ebből a földi pokolból, azokat, akik felismerték és szerették és vágyták az igazságot, és akik végig kitartanak a Hozzá való hűségben. És Urunk szavaiból tudjuk, hogy az ilyenek nem lesznek sokan: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) – E kijelentés szerint Isten csak azt a keveset menti meg, akik kedvéért „megrövidülnek azok a napok” (Mt 24,22)
     És ahhoz, hogy valaki e kevés közé tartozhasson, elengedhetetlen, hogy a Bibliának már eddig tárgyalt végidőről szóló jövendölésein kívül, sőt azok előtt, végigelmélkedje Urunk Jézus Krisztus intelmeit, melyeket Máté Evangéliumának 24. fejezetében, Márk Evangéliumának 13. fejezetében és Lukács Evangéliumának 17,26-37 és 21,5-36 verseiben jegyzett fel.
Jézus elsőként arra figyelmeztette az övéit, hogy legyenek éberek és figyeljenek az általa felsorolt jelekre. És ha ezeket meglátják, akkor azonnal cselekedjenek:
     „Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. "Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét."” (Lk 19,41-44)
     „Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor, aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe.” (Mk 13,14)
     „Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása. Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza. Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet.” (Lk 21,20-23)
Nos, mindaz, amit valójában már évtizedek óta, de teljes pusztító erejével csak az elmúlt években vált mindenki számára világossá, megfelel annak, amiről e szentírási versekben szó van: A „pusztulás undoksága” különböző formákban már régóta jelen van a katolicizmus központjában, Rómában, ahova 2019. októbere óta a bálványimádás is bevonult. Az a „bekerítés” pedig, amiről a másik két idézet szól, megfelel annak az állapotnak, amiben ma azok vannak, akik nem akarnak részt venni a sötétség műveiben: A szó valóságos, nem csak jelképes értelmében ezek az "ellenállók" be lettek/lesznek kerítve, minden oldalról ellenséggel lettek/lesznek körülvéve, minden állampolgári joguktól meg lettek/lesznek fosztva.
Urunk a végidőkre (és Jeruzsálem pusztulására) adott parancsait nem sokkal kereszthalála előtt, tehát mintegy három évnyi felvilágosítás, oktatás után mondta el tanítványainak. E parancsok közül az egyik legfontosabb így hangzott: „Különöljetek el tőlük!”
     „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. … A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül.” (Lk 16,13/17)
     „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? – Távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket.” (2 Kor 6,14/17)
Az egész korona-probléma legalapvetőbb sajátossága az, hogy az első pillanattól kezdve tömény hazugságon alapszik benne minden. És minden, ami hazugságon alapszik az igazság ellensége, vagyis a Sátán működésének következménye. Ez az az első és alapvető tény, ami ma minden cselekedetünket meg kell határozza. Isten gyermeke, egy katolikus soha, semmilyen körülmények között, semmilyen okból nem húzhat egy igát a hitetlenekkel, soha nem szolgálhatja a sötétség fejedelmét. – Az a tény, hogy ez az egész koronakorszak hazugságon alapszik, önmagában teljesen elegendő ahhoz, hogy egy katolikus visszautasítson mindent, ami ennek a korszaknak a "követelménye”.
Urunk e parancsai tehát ma, a gyakorlatba átültetve egy katolikus számára ezeket jelentik: 1. Ne vegyen semmilyen formában részt a koronaőrület cselekedeteiben; 2. Hogy ezt megtehesse, ahhoz olyan életkörülményeket kell igyekeznie a maga és családja számára kialakítani, ahol ezt valóban meg is tudja tenni. Ha nem megy másképp, akkor e parancs szerint járjon el: „aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza”. Az emberek a történelem folyamán számtalan alkalommal kerültek olyan helyzetbe, hogy mindenüket elhagyva menekülniük kellett lakóhelyükről. Ma ráadásul divat, hogy egy család összes tagja a világon szanaszét telepszik le, vagy kalandvágyból elindulnak a teljes ismeretlenségbe világot látni. Ma egy katolikusnak az üdvössége érdekében kell/ene ugyanezt csinálnia. Németországban nagyon sokan vannak, napról napra egyre többen, akik mindent hátrahagyva kivándorolnak, olyan országokba költöznek, ahol gyermekeiket megvédhetik a kötelező oltástól. Tudtommal nemigen akad közöttük katolikus, így azok, akik mennek, vagy a gyermekeik miatt mennek, vagy azért, mert a rendszer már tönkretette őket, vagy csak lelkileg, vagy lelkileg és testileg egyaránt.
     Olyan őrült elvárás akkor az, hogy egy katolikus is vállalja fel ezt a lépést saját és gyermekei örök üdvösségének az érdekében? De ha külföldre nem is, de vidékre, olyan helyre, ahol még létezik mezőgazdaság, vagy ehhez hasonló munka, sokan el tudnának még rejtőzni. Amikor az hallható, hogy egy buli vagy focimeccs kedvéért beoltatják magukat az emberek, akkor óhatatlanul ez jut az ember eszébe: ilyen sok ember ennyire olcsón adja el lelkét a Gonosznak? Pont Magyarországon, ahol évszázados tradíciója van a szülőhely elhagyásának, a menekülésnek?!
Egy fiatal családapa írta nekem nemrégen, hogy városhoz kötődő hivatalos elfoglaltsága mellett elkezdett földet művelni, mezőgazdasággal foglalkozni. Azt hiszem, ez nagyon jó megoldás, olyan út, melyen, vagy melyhez hasonló úton mások is elindulhatnak. Különösen akkor, illetve azért, mert nem a jövőjüket akarják ezzel megalapozni, nem vagyont akarnak ezzel gyűjteni, hanem Urunk parancsát akarják követni, és minden egyebet Rá bíznak! Ha ők ennyit megtesznek, akkor minden mást nyugodt lelkiismerettel az Úrra bízhatnak, ahogy Ő ezt előre megmondta: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt!” (Mt 6,33-34)
     Természetesen nem könnyű egy ilyen lépést megtenni. De ha egy ilyen lépésre kijelentjük, hogy az képtelenség, nem lehet megtenni, akkor – ismerve a "mély állam" jövőbeli terveit – ez azt is jelenti, hogy Isten minden utat elzárt a Hozzá való hűségben maradáshoz. Ez pedig elég képtelennek tűnik.
A következő megfontolás is segíthet a helyes lépés meghozatalához: A mostani állapotnak három módon lehet vége:
     1. Isten közbe lép, és elküldi Fiát, aki felépíti ezeréves birodalmát;
     2. Bár Isten nem küldi még el Fiát, de valami csoda által rendbe hozza a dolgokat, szétzúzza a gonoszok hatalmát;
     3. Isten nem lép közbe, és az irányítók megvalósítják terveiket.
     Akármelyik forgatókönyv valósul meg, sokáig a mostani állapot nem maradhat fenn (ez szintén érvül szolgálhat ahhoz, hogy már az "igazi" antikrisztusi korban élünk – nehéz elképzelni, hogy a mostani átmeneti állapot három és fél évnél tovább eltarthat). A három megoldás közül valamelyiknek hamarosan be kell következnie. Ha az első kettő közül valósul meg az egyik, akkor a mostani "kivonulókra" hűségük jutalmául dicsőséges visszatérés vár. Ha a harmadik variáció vár a világra, akkor teljesen mindegy, hogy valaki városban, vagy egy eldugott faluban él, mindenütt utoléri és bekebelezi a Gonosz. Tehát, aki most kivonult, az sem veszít semmit (de ez akkor azt is jelenti, mint már írtam, hogy Isten nem adott lehetőséget a megmenekülésre). Reméljük, hogy a harmadik variáció megvalósulását az Úristen nem engedi meg – feltéve, ha elegen vannak, vagy akad legalább néhány ember, aki a végsőkig kitart, és akik kedvéért megrövidülnek ezek az idők, azaz akik kiérdemlik, hogy a föld lakosságának ne az egészéből csináljanak robotokat.
A levélíró azt is elpanaszolta, hogy ő a mai helyzetben nem a koronaőrületet, vagy az oltást tartja a legszörnyűbbnek, hanem a káoszt, ami az élet minden területét eluralta. S. M. mondta, hogy azok, akik önkényuralomra törekszenek, először anarchiát és káoszt idéznek elő, hogy ennek a felfordulásnak hatására a polgárok mindent elfogadjanak, a legszörnyűbb diktatúrát is, ami végre rendet hoz az életükbe. Vagyis a mostani káosz a koronaőrület intézkedéseinek egyenes és szándékos következménye. Ebből is kitűnik, hogy mi a céljuk azoknak, akik ezt előidézték. (Lásd ezzel kapcsolatban e két cikket, mindkettő először eredeti, majd magyar nyelven található meg ezen az oldalon.) Magyarul: a koronaőrület és a káosz nem két egymástól különálló jelenség, hanem egy tervnek egymáshoz tartozó részei.
Msgr. Viganó egyik írásában idézte Jézus Urunk Mt 17,19-21 versekben elhangzott szavait: A gonosz léleknek „ezt a fajtáját nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel”. Előtte ezt is mondta Urunk tanítványainak: Azért nem tudtátok kiűzni, „mert gyenge a hitetek”.
     Egy katolikus másik feladata, mindig, de most különösen, százszorosan, ezerszeresen, hogy szakadatlanul imádkozzon, imádkozzon élő és alázatos hitért. Hogyan és mit imádkozzunk? Nos, erre a kérdésre számtalan jámbor könyv ad útmutatást, de laikusként én úgy tapasztalom, hogy imádkozni (kivéve a gyerekkort) mindenkinek magának kell megtanulnia. Ki-ki úgy imádkozzon, ahogy neki Isten sugallja. A lényeg, hogy kezdjen el imádkozni. Ha alázattal imádkozik, és kéri az Urat, akkor Ő minden továbbira megtanítja. Akkor ima közben válaszokat kap kétségeire és kérdéseire.
     Praktikus tanácsként ajánlom, hogy elsőre ne az legyen a cél, hogy sokat imádkozzunk, hanem hogy betartsunk valamilyen rendet. Fogadalmat nem jó tenni, mert fennáll a veszély, hogy megszegjük. Inkább vállaljunk eleinte kevesebb imát, de amit elvállaltunk, azt mindig imádkozzuk végig! Tehát nem az imák számának növelése, hanem az eltervezett imák pontos elmondása visz előbbre imádságos életünkben.
     Ami pedig testi szükségleteinket illeti: Elsősorban ne felhalmozni akarjunk a várható szűkös időkre, hanem eddzük magunkat a lemondásra, a kevéssel való megelégedésre.
Jézus Urunk mondta a názáreti zsinagógában: „S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.” (Lk 4,25-27)
     Urunk szavai eligazítanak bennünket is: Isten soha nem ígérte meg Övéinek, hogy e világon teszi boldoggá őket, vagy hogy nem engedi, hogy testük kárt szenvedjen. Isten az örökéletet, a lélek megmenekülését ígérte meg azoknak, akik szeretik Őt és megtartják parancsait. Nem mindenki jött ki sértetlenül az oroszlánok ketrecéből, se a tüzes kemencéből. És ugyanígy, nem mindenki, aki ezért imádkozik, éri meg azt a pillanatot a földön, amikor Jézus újraeljön. Ezért elsőnek azért imádkozzunk, hogy e rendkívül komoly időben hűek maradhassunk, és csak ezután, hogy Isten vessen véget ennek a mostani világnak.
     Isten mindentudásában tervei megvalósulásának öröktől elhatározott időpontjánál számításba vette az emberek könyörgéseit: Tehát, minél többen és nagyobb jámborsággal imádkoznak Jézus újraeljöveteléért, annál korábban következik ez be. Imádkozzunk tehát, hogy vessen véget Isten ennek a földi pokolnak, a hazugság ilyen nagy hatalmának, és engedje meg, hogy Fia hatalommal és dicsőséggel eljöjjön végre, hogy helyreállítsa végre Izrael országát, amiben az igazságosság, és a Legszentebb Szentháromság ismerete és az Iránta való tisztelet fog mindenütt uralkodni. E birodalomba való bejutás minden idők igazainak, szentjeinek és vértanúinak lesz az osztályrésze.
2 Pét 3,10-13: „Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik. Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.”
Lk 21,36: „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”

Feltéve: 2021. május 28.

VISSZA

vissza

a KÖNYVTÁR oldalra a KEZDŐLAPRA